Az ablakom háztetőkre nyilik. Kürtőkalapos kéményekre, padlásablakokra, telefon-gólyákra, amelyek mint furcsa hosszulábu madarak álldogálnak a tetőkön és a város hangját egyik negyedből a másik városrészre viszik. A sürü drótok e modern gázló-madarak körül Budapest hangszálait jelentik. Mig a bágyadt, esztendővégi délután, mint egy fáradt vándorkatona ballag tova a ködös országuton, a távoli Fasor ködbe, füstbe, télbe borult tornyai között, nagy messziségben a liget alszik, mint a népmese és a közel-távolban a háztetők, kémények eltünedeznek a leereszkedő alkonyatban, mintha egyenkint kelnének utra tutajok módjára a setétség vizén: – a vasdaruk szétterpesztett lábbal, megmerevedve állnak helyükön, a vállukon a város hangja, mint soha meg nem szünő folyam vándorol, vagy mint egy örökös szél Budapest hangja, amely változatlanul, éjjel-nappal kering a telefon-drótokon át a város felett. A hangok e világvárosias tömege fáradhatatlanul kuszik és repül a háztetőkön át. Üzletet közvetit, parancsot szállit, szerelmesek üzeneteit, nők csacskaságait tovaviszi.
Ha a hangok egyszer megelevednének a háztetők felett és bizonyos jelvénye mutatkozna minden hangnak a kémények között a vas-sinekből épitett gólyákon!
A kereskedő mérlege, az ügyvéd törvénykönyve, a nagymama kötőtüje, a szerelmesek nefelejcs koszorucskája, Vázsonyi ökle, Tisza szemüvege, a polgárőrség alabárdja, a nők uj kalapja, a tegnapi szinházest hőse fehér lovaglónadrágban, iskoláslányok könyvestáskája, börziánerek jegyzőkönyvecskéje, Höfer kardja, a kancellár sisakja, pesti barátnők hosszadalmas fecsegése, mint a müvirágok, a randevuk bérkocsi-lámpásai garconlakások házszámai és megcsalt nők, kijátszott férfiak vérbeborult félszeme… és még sok minden látszik az esztendővégi téli alkonyatban a telefon-daruk ködös lábszárainál. Vajjon, mikor gyullad fel a békés betlehemi csillag a telefon-drótok között, amikor a láthatatlan galambszárnyak majd elhozzák azon várva-várt hirt Budapestre?
* * *
Esztendő vége, – a papok összeszámlálják halottaikat, akiket ez évben eltemettek, – de már harmadszor gurul végig az országutakon Szylvester vénséges falusi szekere, hogy eltünjék a hegyhátak mögött: a papok tanácstalanul állnak a hivek névsora felett. Nem lehet teljes bizonyossággal tudni, hogy ki van életben az élők között és ki halt meg valóban a holtak közül. A temető-könyvek megvékonyodtak, a városi és falusi sirásó gyakran dologtalanul üldögél a Gondüző ivójában, a kántorok kedvükre nem dalolhatnak a koporsók felett, mert alig van jóravaló temetés idehaza. A telefon-drótok ha néha napján, csendes éji órán, egymással beszélgetnek a város hütelen hölgyeiről, a kacérokról, a csalókról, a jókról és az angyalokról, – hisz e magosban lakó ércfonálok többet tudnak Budapest titkaiból, mint hajdanában a sánta ördög a madridi tornyon, – egy zordon órában tán azokról is megemlékeznek, akiknek a hangját már többé nem hordozzák, – akit tegnap még énekelve vittek, majd a haldokló ágyon elbucsuztattak, (vajjon telefonoznak a haldoklók?) – akik elmentek a város határába, a fübe feküdtek, mig az élők tovább telefonoznak a vasuti töltések mentén.
Egy öreg hölgy halt meg a napokban, aki a legtöbbet telefonozott Budapesten. Matkovics Juliának hivták, telefonkezelőnő volt vagy harminc esztendeig. Szerettem volna ismerni és meghallgatni, mielőtt meghalt.
Mennyi mindent hallott e koros hölgy harminc esztendő alatt, amit az emberek Budapesten beszélnek! A telefon-kagylóval fülén mintegy a fejlődő, növekedő Budapest szájába nézett, mint az anyák vizsgálják gyermekük szájában az ujonnan jött fogakat. Ő hallotta először Pesten egy januári napon a miniszterelnöknek szóló üzenetet Rudolf trónörökös haláláról. Kossuth, Erzsébet királyné meghalt és Julia telefonkezelőnő adta tovább hirüket. A Sándor-utcában Apponyi tartja nevezetes szónoklatait és a grófnők egymástól kérdezgetik a főrendiházi szavazatok állását az egyházpolitikai javaslat idején. Hallotta Wekerle hangját bukása és feltámadása idején. Gyászhirek, örömteljes jelentések, sorsjegyek kihuzása, házasságok nyélbeütése, szerelmek, háboruk, gondok, szomoruságok jutottak el füléhez. Ezer és ezer emberi hangot hallott a bánat vagy a váratlan öröm percében. Senki sem ismerhette ugy az emberi hang változatait, mint az öreg Matkovics Julia. Hallotta a fájdalom gé-huron való játékát, az öröm pirosló nevetését, az unatkozó éjjeli hirlapiró szines hazugságát a délutáni róka-vadászatról, táncosnők keresték gavallérjukat, éjjeli kávéházak hölgyei telefonoztak egymásnak, a plébánost csengetik, hogy adja fel valakinek az utolsó kenetet, majd a mentőket hivják, anyák vajudnak és Vörös Elek cigányprimást sürgősen kérik a telefonhoz. Egy csendes szobában, halkan, élvezetteljesen beszél valaki a kagylóba és egy unatkozó nő az ágyban hallgatja a hosszadalmas mondatokat. Jó éjszakát mondanak egymásnak a szerelmesek; korán reggel a király közelgő vonatjáról beszél husz vonal, közben egy gyermekhang a halottas házban pepitamellényes karmestert keres, aki állitólag részegségében a Dunába ugrott éjjel… A Hentzi-szobrot felrobbantják Budán és egy mély hang jelenti titokzatossággal az eseményt az éjjeli szerkesztőnek, – mintha maga a tettes referálna a merényletről, majd nyomban a budai kapitányságok csengői szólnak a régi telefonközpontban… Baross Gábor telefonon rendelkezik az egész vasuthálózat felett… A millennáris kiállitást épitik a városligeti tó partján és telefonon jelentik, hogy az emlékezetes kézcsók megtörtént. Kecskemétit hetekig üldözik az összes telefon-vonalakon; – Vilmos császár a budai várból tudakozódik gyermekei egészsége iránt; – Jakabfy Tódort követi öngyilkos utján az ujságriporter és telefonon jelenti, hogy a pisztoly szabályszerüen eldördült az Esterházy-utcában; – hires párbajozókat, haldokló államférfiakat, lóversenyeket lesnek a kagylókon át; – a Szimplon-alagut áttörése vagy Bleriot repülése a csatornán át, Vidor öngyilkossága vagy a bécsi derby eredménye: minden csak néhány másodpercig tartott a Julia életében. Az élet nagy körforgó hintajátékán uj csónak emelkedik a magasba, a csengő ujra megszólal, az események, életek, jelentések, hivások: egy-egy rövid hang alakjában érintették Juliát. E szorgalmas, pontos, gépies vénkisasszony életében az ezernyi hangok talán olyanformán hallatszottak, mint magos toronyban hallhatni az alant zugó város áradatát. Bizonyosan ismert már egyes hangokat Budapesten és keze gépiesen végezte a mindennapi kapcsolást a két szerelmesek, a két barátok, a két üzlettársak között… Vékony, buskomoly, mormogó, tekintélyes, száraz, érzékeny, érzelgős és érzéki hangok, a hazug hangok, amint az emberek egymással beszélni szoktak: olyanformán jutottak el a Matkovics kisasszony lelkéhez, mint az ötödik emeletről hallani a villamosvasut csengetését.
Sokat hallott, – és tán semmit sem tudott abból, amit hallott. A kötelességteljesitő vénleány, amig este otthon kávéját melegitette, bizonyára nem gondolt arra, hogy a grófnő mit beszélt délután a gróffal; hol várta a ligetben a kikapós menyecskét a gavallérja és mit gyónt meg egy kisasszony a barátnőjének… Az egész, pesti, szines, zürzavaros, ezerkivánságu, elégedetlen és nyugtalan élet elmaradt mögötte, amint hivatalos bluzát levetette. Tán csak egy zenélő-órát hallgatott esténkint a falról és kimerült hangszálait kamilla-teával öblögette. Most meghalt és a felnövekedett Budapest életéből harminc esztendő érdekes, bizonyára legérdekesebb történeteit a sirba vitte. Vajjon hallja odalent a sirban, hogy idefent tovább folynak a kapcsolások?
* * *
Ó-esztendő estéjén a városrész háztetői felett nyugodtan, ködbe, setétségbe borultan állonganak a vasgólyák és a telefon-drótok, mint megannyi ráncok Budapest homlokán. A kémények, e zömök fickók álmosan pipáznak, mint széleshátu életuntak, akik már nem kiváncsiak a városi, az utcai életre. Vak padlásablakok, amelyeken hiába verdesi szárnyát a vándormadár vagy kósza lélek, spleenes bágyadtsággal türik, hogy lenn, négyemeletnyi mélységben a lányok ezidőtájt bokájukat mutogatják az esti utcán, nők szeme villog, illatos rizsporral hinti be haját a delnő tükre előtt. Itt fenn, a magosságban csak telefon gólyák végzik hüségesen, hüvösen, megindultság nélkül kötelességüket. Az unalom hangját, a csacskaságok pergését, üzleti beszélgetések fás kopogását, szerelmet, közönyt, bünt, bajt, bánatot, imádságot, reményt, amely ez alant lélélekző nagyvárosban előfordul, a szél közömbös zugásával viszik tovább a tetők felett.