Minden kakas ur a maga szemétdombján, még az én pap nagybátyám is, pedig az csak – – kappan.
*
Brr! Pfujj! Olyan füst van a kávéházban, hogy – – – beleragadt a csizmám.
*
Pompás bivalytejet ittam… beillenék ottkolonynak.
*
Moháczi bácinak csizmáját Krupp elkérte ágyumintának. A németek ezzel vették be Párist.
*
Egy szegény diurnista panaszkodott, hogy a kapitányi hivatalban mindig sötét van, maholnap megvakul.
– Fogasd össze öcsém kapitányoddal ezt a sok pesti naplopót, meglásd mindjárt világosabb lesz.
*
Egy tudós angol kiszámítá, hány év alatt lehetne a Danaidák hordaját megtölteni: de az osztrák-magyar nagyhatalmi csődtömeg gondnoka azt mondta rá: nix nutz, nem jól van; mert azt soha sem lehet megtölteni.
*
A napokban oly vastag köd ereszkedett le, hogy két öltözet pompás téli ancugot varrattam belőle.
*
Valaki hizelgett, hogy koros létére úgy néz ki, mint az élet.
– Jaj, nem tudta szegény, hogy az eddig kapott évek 365 napjából mindig kiadtam 100 napot 10-es %-ra a halálnak. Most majd exequálom érte.
*
Recept, aranyér ellen. Végy Török József patikájában 4 krért vizikátort a legerősebb fajtából, ezt megnedvesítvén, ragaszd rá egy másik 4 krajcárosra, és hagyd egy éjen át asztalodon. Reggelre 4 krajcárosod egy zsák ujdonat uj napoleondorrá fog dagadni. Probatum est.
*
Egyik télen olyan hideg volt, hogy 100 forintnyi adósságom zérusra fagyott; már vidulni kezdtem, midőn észre veszem, hogy zsebemben volt positiv 5 forintom szintén megfagyott. Tehát még vesztetem 5 frtot, miután adósságaimat a kassai nagy harang szokta kifizetni.
*
Egy amerikait várnak Pestre, a ki geniális találmányt hoz ide magával. Ugyanis mesterséges tyukszemeket készít és tesz be, melyek épugy fájnak, mint az igazi tyukszemek.
*
Most a szegénységből kuráltatom magamat. A marhadoktorok piócákat raknak rám s azok biztosan kiszivják belőlem az – adósságot.
*
Jelenleg a bibliát fordítom cigányra, abból élek. Azonkivül malőröket veszek olcsón s eladom drágán Rothschildnak.
*
Ma egy 30 esztendős levelet hozott nekem a cigány. Ugyanis még akkor irták, mikor cigány volt a telegráf. A cimzetbe csak „Füredet“ jegyeztek, minthogy pedig összesen 4 Füred existál, a cigány pedig nem tudta, hogy Balaton-Füredre szól a levél: tehát azóta mindig jár, és keres vele.
*
Az ultramontán „Mátyás diákot“ voltaképen „Rézfülü bagolynak“ hivják. Ez csak sajtóhiba. Összesen hárman olvassák: a ki irja, a ki szedi, meg a ki kihordja. Csalhatatlanul tudom ezt, mert hiszen a pápa bátyám, a szamarkandi püspök pedig feleségem.
*
Megházasodtam, s most nagy zavarban vagyok, mert eddig azt hittem, hogy a feleségemet a szamarkandi püspököt Panninak hivják, hát most sült ki, hogy Miskának.
*
Én is láttam egyszer tetovirozott embert, csupa ezeres bankjegyek voltak a bőrére préselve. Hanem lassanként fölváltotta a bőrét s beitta egy krajcárig. Most már se pénz se posztó!
*
Egyszer ugy besodort egy kocsirud a postai levélhasadékba, miszerint kicsibe mult, hogy pakét gyanánt Slavoniába nem deportáltak.
Megboszankodtam és méltán, fogtam tehát magam és szokott szeles járásommal egy baktató fiakkert úgy elgázoltam, hogy a bérkocsis az utcai kövezet közé vágódott. Most is ott van. A fiakker ló pedig ijjedtében szamárrá változott. Elfogtak, hüvösre kerültem. Azaz értsük meg egymást. Annyiban kerültem hüvösre, hogy Mihaleknél iszom a balaton-füredi behütött nektárt.
*
Én Amerikában egy szerecsent láttam, ki oly fekete volt, hogy nappal se látták.
*
Mióta a sugárut épülni kezdett, azóta Gazsi bácsi is méltónak tartotta Pestet arra, hogy itt palotát emeltessen. Csak az iránt nem volt még tisztában, hogy puszta vagy köves Arabiából lesz-e célszerübb fundust hozatni.
– Ez persze sokba kerül, szokta mondani, de nálam a pénz legkevesebb. Hiszen csak a multkor mentem föl a börzére, s mutattam be magamat mint Bernát Gáspár s a legszivesebben fogadtak a spekulansok, s mikor másnap mint b. Rothschild aufführoltam magam, hát kidobtak. Tehát a Bernát cég jobb firma a börzén Rothschildnál.
Az a szunyog, mely egy téglát megcsipvén, azt háromemeletes házzá dagasztja, most már nem hozatható fel Boldog sem Boldogtalan, de még Besz-Arabiábó sem, mert tetszik tudni, télen a szunyog elfagy a hidegben. Ez a hideg különben nagy baj az ember nyakán. Drága a fa, úgy hogy az ember kénytelen bankóval füteni, ha nem akar megfagyni. Pedig az az átkozott bankó oly hitvány massa, hogy az ugyan nem ég, ha le nem öntik spiritussal. Képzelhetni mily irtoztatóba kerül ez. T. i. nem a bankó, de a spiritusz.
*
Aztán az is baj ha van, az is ha nincs. Például most kénytelen vagyok hordóba tapostatni a bankót, mint a káposztát. Az aranyt, az ezüstöt pedig lapáttal kell szeleltetnem, mint a buzát, hogy meg ne penészedjék.
Richtig! A paléban 150 szoba lesz – a kapus számára.
*
Gazsi bácsi a „kis pipában“ vacsorára rendesen egy józan embert szokott kérni, nem adtak.
– Kérek legalább egy kis porciót! Az sincsen. Ajah! az az átkozott kolera az oka ennek! Most minden józan ember be van rugva.
*
Gazsi bácsi legujabban egészen eredeti kurára fogta magát. Patkányméreg-kurára. Ugyanis azt mondja, hogy mióta börze speculatiói „beütöttek,“ s ő bilionair lett, nem biztos az élete a mérgezésektől. Szükséges, hogy Mithridatesként anticipálja a méregkeverők törekvéseit, ezért maga rendel magának confectül egy egész adag patkánymérget és elszí utána egy fél kerkápolyszivart.
*
Kedves neje, a szamarkandi püspök, a ki cethalász a kaspiumi tengeren, a téli idényre haza rándul Gáspárját viszontölelni. Azért jön haza, mert télen a kaspiumi tenger be szokott fagyni, s emiatt nem halászhatni, ha csak léket nem vág az ember a tengeren, a mi ismét sok ügygyel, bajjal jár. Hanem Pesten át a holttengerhez utazik halászni, mert az köztudomásulag soha sem fagy be. Azon körülmény, hogy ebben pedig köztudomásulag semmi hal nem terem, mit sem határoz.
*
Tetszik tudni, hogyan gondolja Gazsi bácsi a törvényszéki elnökséget elnyerhetni? Úgy, hogy feleségét beiratja katholikus kaszinó-tagnak. S miután felesége szamarkandi püspök is, természetesen az infallibilitást szintúgy ki fogja hirdetni saját egyházmegyéjében mint Jekelfalusi. Ebből következik, hogy ad audiendum verbum regium citálja Andrássi gróf, s ha négy szem közt fogja a csinos püspökkel a megdorgatoriumot végezni, okvetlenül megtetszik neki, protecióját fölajánlja, s így Gazsi bácsit csakugyan kinevezik törvényszéki elnökké.
*
Lerándult egyszer a többek közt Bernát Gazsi az alföldre megnézni terjedelmes birtokát. – A szemle után nyugodtan dőlt ágyába, hogy kialudja a szemle fáradalmait. Reggel szokása szerint korán kelt, s mielőtt Pestre fölutaznék, végpillantást akart vetni gyönyörü buzavetéseire. De mily nagy vala megdöbbenése, midőn elsülyedt táblaföldjei helyén egy nagy tavat pillantott meg, melynek partjain ágasokra fölszegezett táblákon ökölnyi betükkel voltak fölpingálva e szavak: „Tilos a halászat!“
*
Nem szeretem a dolgot. Aligha valami nagy fordulat nem készülődik. Zsedényi már megint adja a gavallért. Három hét óta egy uj mosó nadrág van rajta.
*
Ez a kormány nem érti a csiziót. Az egész országot igen könnyen megmenthetné a kolerától; ha ugyanis kivágatná hazánk földabroszából a fertőtavát, egész Magyarországot megfertötlenítené.
*
Kolerás időben minden ember tartsa szeme előtt azt a mondást: „A ki téged kővel dobál, azt dob vissza gálickővel.
*
– Tudod-e öcsém, hogy szabadultam én meg egy ujév napján, a „boldog ujévet kivánók“ hosszu csoportjától? Lakásom külső ajtajára egy táblát akasztottam a következő fölirattal: „E lakásban két kolera beteg fekszik!“ Nem jött felém az ördög se.
*
A harminc milliós kölcsön realizálását a bankárok csak úgy akarták reálizálni, ha a hitellevelet Bernát Gazsi is aláirja. Gazsi e czélból a legrövidebb uton, t. i. egy mappán Bécsbe utazott.
*
Legemberség tudóbb alattvalói a braziliai császárnak vannak, mert azok mindig – feketében járnak.
*
Nemcsak szinész őgyeleg vendégszerepre, hanem a tolvaj is. Rabló telegráf és tolvaj nyelv utján invitáltatnak ide s oda.
Mult vásárkor egy koppenhági duplatolvaj üté föl itten művészeti sátorát, a ki nemcsak a nyelvet lopta ki a bámuló paraszt szájából, hanem egy három stockos ház közép emeletét a lakosokkal együtt elrabolta.
Ezt a jó madarat Pekkingben ép akkor csipték el, midőn egy chinai apácát a kéményen át akart megszöktetni.
A chinai kormány azonnal besoroztatta a moldvai zsidók közé.
E tortura jelenleg a büntetések maximumát képezi.
*
Azon boldog időben, midőn ősi alkotmány, olcsó piac, drága kegyelet és szivből-szivhez szóló barátság honolt Magyarországban: mint afféle ex-propriis nyugalmazott jurátus nemes nemzetes Pest városában oly kötni való szálláson laktam, a melyben verőfényes napokon is csak esernyő alatt szunyadhatott a fáradt halandó, mert az öreg nedvesség miatt éjjel-nappal szakadt az eső bent a szobában.
Nyári regg. Ablakaim nyitvák. Holmi friss szellőfélére szükségem volt, mert meguntam már a csónakon való öltözködést.
Ép egy freskó novellán dolgoztam, melyre a priori fölcsiptem már a Honderü generozus honorariumát, midőn ablakomon berepül egy fecske és a kályhatetejére menekül. Nagyon fáradt volt a szegény pára. Hihitőleg valami szárnyas ellen üldözheté.
Hozzája mentem. Meglippent, mint a kezes bárány. Szivecskéje a félelem miatt hallhatólag dobógott. A szegény üldözöttet cukros rizskásával megtraktáltam. Pihent erővel repült ki az ablakon. E naptól fogva reggelenként meglátogatott. Az alkalmatlan legyet kifogdosta a szobámból, s tovább illant.
*
– Mi ujság Gazsi bácsi? – kérdik az öreget.
– Legujabb az, hogy ő felsége a király veszélyesen beteg – s haldoklik.
– Ez hihetetlen! Tréfának pedig rosz tréfa.
– De kérem alássan, saját szememmel olvastam, hogy ő felsége Mária Terézia haldoklik.
– Az már egészen más, – mondják rá, és így aztán megértik a dolgot, hogy t. i. Gazsi bácsi mindig a régi ujságokat olvasván, most már odáig jutott a Kurírban, hogy Mária Terézia veszélyesen beteg; de hogy már meg is halt volna arról még nincsen tudomása.
*
Azon hir, mintha a két dunai monitor a városligeti tó közbiztonságát komolyan veszélyesztető szunyogok ellen mozgosítatni fogna, alaptalan, tény azonban, hogy a római pápa daganata oly mérvben fokozódik, hogy ő szentsége már most éjjel is csak dagadó párnákon tud nyugalmat lelni.
*
Első Napoleon szerintem nem szent Helenában hanem gyomor-rákban halt meg, és hiteles forrásból tudom, hogy hullája nem a Rókus-kórházba szállittatott.
*
– Hallottad öcsém, mit végzett a városi tanács?
– Nem én Gazsi bácsi.
– Hát hogy a kutyanapok ezentul szintén kénytelenek lesznek nyakukon kutyamárkákat viselni, ellenkező esetben a pecér kezére fogják szolgáltatni.
*
Tegnap oly iszonyu szél volt, hogy a lánchidon lefutta egy fiakkerréról a numerust.
*
Én is Majorossal tartok a nőemancipatió dolgában, s indítványozom, hogy az egyenjogosítás teljes helyreállítása céljából a nők ezentul csak nő gyermekeket tartoznak szülni, figyermekeket a férfiak, sőt szerintem az emancipatio még a nyelvre is kiterjesztendő és kiirtandónak javaslok abból minden szót, mely csak férfira emlékeztet, például: kandalló, kandur, kanári, kanóc; stb. ellenben megszünnek a női előjogok is, úgymint: chignon, éveltagadás, migrain stb.
*
– Mi baja Gazsi bácsi?
– Nagy baj öcsém. Reggelinél Kakapapamokolopolis görög miniszter nevének kimondásában kitörtem a nyelvemet.
*
Jeruzsálemben annyira dühöng a kolera, hogy az oda bevándorolt izraeliták egy „kolera-csöpp-gyártó részvénytársulat“-ot alapítottak, mely annyira virágzik, hogy már az első héten ötven piaszternyi osztalékot fizettek; Belgrádban pedig akkora a kolerától való félelem, hogy a kormány, egy hivatalos nagy – eszem-iszom ünnepély által törekedik a kedélyeket lecsillapítani.
*
A szent-istvánnapi körmenet alkalmával oly nagy volt a tolakodó néptömeg, hogy a lánchid oldalától a budai műegyetem portásának éjjeli szekrényébe gyümöszölt, onnét ismét tovább vitt egyenesen neki a katonai sorfal szuronyainak, ezek ki nem térhettek, én sem, egyenesen beléjük dültem, de azért bajom nem lett, mert oly tompák valának, hogy bőrömet át nem tudták lyuggatni. Ekkor egy emberi gombolyagba kerülök. Valami emberfölötti hatalom megragadja balkaromat, s azt erőnek erejével nyakam köré akarja csavarni négyszer. Ugyanakkor egy másik emberfölötti hatalom rokkom jobb szárnyába csimpaszkodik, s azt tőlem törvénytelen uton elválasztja; ekközben orrom hegye lelapul a kemény falhoz való dörzsölés által mint egy eszkimóé, a nadrágzsebemben lévő szobakulcs a „Gotterhaltét“ fujja kinjában, mire hátam mögött a diszmenet elvonul, s én gyönyörködöm Mátyás temploma falának vakolatában, melynek egy lehámlott darabján Lauka Guszti portréja járta a kalamajkot. Úgy kell neki, minek hivott ide.
*
Szép három agara volt Agárdi öcsémnek: a fiskális, a doktor és a pater, egy egész udvari személyzet. Mindahárom kitünő „soló“ urfi, mindegyik ára (praetium affectiorus) egy dominium; de köztük még is lefurfangosabb a fiskalis, vele szemben ugyan vesztett pere van valamennyi nyulnak.
Szokása volt Agárdi öcsémnek, hogy ha hazulról távozott, kedvenceit mindig otthon hagyta, rájuk zárva az ajtót. Féltette őket, mint a későn nősült férj félti a fiatal menyecskét. Alig hogy kihuzta a lábát a gazda a szobából, mind a három agár, mint a villám, az őzbőrrel takart ágyon termett, mindannyian unisono vonítván: „nichts über die Commodität!“
Agárdi öcsém pedig mindannyiszor jól eldeklinálta őket a nagyuri passióért. Hanem hát fiskálissal volt dolga, a ki ugyan az elkövetett személyes sértés miatt nem indított becsületsértési pört – semmiségi panaszszal sem alkalmatlankodott – de azért utoljára még is ő nevetett.
Legközelebb a mint a kutyák maguk maradtak – megint csak nyuzták az őzbőrt. Kéjelegve szenderegtek Morpheus karjaiban, legszebb álmaiból azonban fölriasztá őket a kenetlen zárban nyikorogva megfordult kulcs – mind a három, mint a parancsolat az ágy alatt keresett asylumot.
Gazdájuk azonban melegnek találván az ágyat, ez a corpus delicti elég volt arra, hogy ismét jól eltángálta a passionatusokat. A fiskálisban forrt a méreg, boszut agyarkodott.
Bizony csak harmadszor is az ágyon nyujtózkodtak és lopták a napot a nebulók.
És bezzeg még a pipa is kialudt szájában Agárdi öcsémnek úgy elámult, a mint belépve az ajtón látta, hogy a kutyái fölfutt pofával ugyancsak fujják az ágyat, hogy azt kihütsék, utánozván az egyszer valakit, a ki futta a fagylatot; mert nem hitt a németnek.
Denique a fiscális kifogott a principálisán – s még mai napság is ők az urak – ha urok nincs honn.
*
A quaterka minden Terkák közül leginkább ajánlható.
*
A szomjuság vétek, a míg el nincs oltva; az oltott szomjuság ép oly kevéssé tartozhatik a vétségnek kategoriájába, mint az oltott mész.
*
Ha én pápa volnék, a bor, sör és pálinka szentháromságra nézve a szomjuhozóknak teljes vallásszabadságot adnék.
*
Hallottad öcsém mi ujság? Izabella spanyol exkirálynő magasabb leánynöveldét nyit serdülő szüzek számára Soroksárott. Eugenia a franciák volt császárnője mint masamod etablirozza magát a retek-utcában. A Curhesseni fejedelem a nassaui Adolffal egyetemben en compagnie mint timárok keresik kenyerüket.
*
Az arany a legsárgább találmány a világon.
*
A trafik szivaroknak édes öcsém az az előnyük, hogy mind a két végükön meggyujthatók, mely előnyük azonban azon hátrány által paralyzáltatik, hogy egyik végükön sem égnek.
*
Ha a szappanfogyasztás szerint itélhető meg valamelyik nép kulturája, nem lenne-e tanácsosabb országos – borbélydákat fölállítani.
*
A vagyon emelésre nézve mi elönyősebb: négy disznó a ferbliben, vagy három disznó – ólban?
*
Egy menazseriában olyan piócát láttam, mely akkora volt, hogy minden államadósságot kiszítt. Akkor épen Törökország licitált rá.
*
Az öreg ur Rómából menykövekkel dobálózik, pedig magának is üvegből van a vatikán teteje.
*
A „kis pipában“ olyan bort mérnek, hogy az esküdt mikor egy meszelyt megivott belőle, kijövet vicispánnak gondolta magát.
*
Tegnap egy könyvkötőlegénynyel ismerkedtem meg, a kivel be akarom magamat köttetni disznóbőrbe, mert egy idő óta annyit imádkozom, hogy egész imádságos könyv lett belőlem.
*
Tegnap is annyi keresztet vetettem magamra, a mennyivel kihimeztethettem volna egy pár papucsot.
*
Hallottam, hogy a más világon rendesen négy tál ételt kapunk ebédre: miatyánk levest, hagyott hust (t. i. a hushagyó keddről maradtat) üdvözlégy szószszal (sohasem szerettem a legyet szószban) aztán tojásba kirántott zsoltárokat, meg utoljára egy kis papsajtot. Inni való nincs egyébb, csak szentelt viz. Képzelem, hogy káromkodik Beöthy Laci.
*
Tudod-e öcsém, mire való a pokol feneke? Hogy legyen mire ütni a huszonötöt, ha rosz a pokol. Nem az én viccem, hanem Jónás prófétáé, a ki a cethaltól hallotta.
*
A hozsánánál mindig többet ért a Zsuzsánna!
*
Abban a kétnyaku bibicben (értsd kétfejü csalogány) azt bámulom legjobban, hogy tudott négy kézláb átjönni a tengeren.
*
A hering az egyetlen „ing“ melyet férfi és nő egyaránt használhat, még pedig belsőleg.
*
Megtudnád-e mondani nekem öcsém, hogy a mostani honvédek mért egészségesebbek, mint a 48-ak? Nem. Csak azér öcsém, mert ezek még semmit sem vettek be.
*
Barátom Kecskeméten olyan desperált a hangulat, hogy ott már csak az asszonyok vannak – jó reményben.
*
– Vallja meg őszintén Gazsi bácsi, mért nem adta fejét a házasságra?
– Öcsém, az isten azért teremtette az asszonyt, hogy ha a férfinak jó kedve van, legyen kit megcsókolnia, ha pedig rosz kedve van, legyen kit végigvernie. Már pedig én ezt a kettőt ugyan egy személyen nem uzoválhatom.
*
Tegnap oly meleg volt, hogy elemozsinául hozott szalonnám tepertővé sült a zsebemben.
*
Ha kérdezték tőle hol született, azt szokta mondani:
– Mért nem teremhettem volna én rózsafán?
Kedélye rózsáira, vagy sorsa töviseire célzott-e vele, ki tudná megmondani.
*
Vannak kik azt állítják, hogy még a mult század gyermeke. Ő maga sokáig parókát viselt és föstötte szakállát.
– Hátha rászedném a halált?
*
Csak az utolsó évben láttuk egészen fehérnek.
– Ki meri mondani, hogy swarz vagyok?
*
Három vályog maradt rám az apámról, azt egy este úgy megcsipte a szunyog, hogy reggelre három emeletes ház dagadt belőle.
*
Egyszer valaki sziszegve dugta zsebébe kezét, a mit Jókai jól megszorított.
– Az még csak semmi – vigasztalta a kárvallottat – hanem Jókai minap úgy megszorított a markában egy lázsiást, hogy az az ember ordított bele Körmöcön, a ki kalapálta.
*
Egy asztalnál hihetetlen mesedolgokat beszéltek a pesti tolvajokról.
– No már az igaz, – bizonyitá Gazsi, – nekem is lelopták a harisnyát a lábamról, a nélkül, hogy a csizmámhoz csak hozzá is nyultak volna.
*
Az alföldön olyan nagy a sár, hogy az emberek ölbe szedik kutyáikat, s úgy viszik ki az utcára ugatni.
*
Egy vékony hangu szinházi énekesnőről azt mondta egyszer, hogy a hangját megfogta egy szabólegény a karzaton és nadrágot varrt vele.
*
Ma olyan nagyorru embert láttam, hogy annak nem kell lánchid; átnyujtja az orrát a Dunán, s azzal Pestről kényelmesen átsétálhat rajta Budára.
*
Hallottátok, Majoros Pistát a larinai nőemancipáló egylet tiszteletbeli elnökké választotta, s neki diszokmányul egy lószőr krinolint küldött.
*
No még ilyen pünkösdöt sem értem Pesten. Az egész város és zsidóság künn volt a városligetben. A városi korcsmában egy külön vonaton érkezett guta megütött egy mérgelődő vendéget, Klemensnél a főpincért agyonlynhelték, a portól megfulladtak száma még nincs megállapítva. A tolongásban ellopott értékek két millióra és másfél Lónyay piculára rugnak. A hattyukat és aranyhalakat a nép elevenen fölfalatozta midőn más ételből kifogyott.
*
– Tudja-e Gazsi bácsi ujság?
– Nem én öcsém. Az olvasás most már kissé nehezemre esik, mert nincs okuláriumom. Napoleon tegnap kölcsön kérte tőlem a „kis pipában“ és most nem akarja visszaadni.
*
Rosz idők járnak öcsém. Az általam alapított általános magyar-olasz kucséber leszámítoló bank aligha nem kénytelen lesz már a legközelebbi napokban liquidálni, minthogy osztalékainak datolya magvakban való kifizetése valósíthatlannak bizonyult.
*
A „soroksár-ráckevei magyar-sváb cipó gyuró gyár“-nak az „első terézvárosi kulimászfehérítő gyári részvénytársasággal“ való fusiója nem jő létre, minthogy a kettejüket is tápláló „tizenhetedik felső-magyarországi humbug-inscenirozó Gründerbank“ tegnapelőtt 7½ millió passivával megbukott.
*
Bernát Gazsi nemzetgazdászati pályára adta magát és fölfedezte, hogy a jelen abszurdus fadrágaságban jutányosan bevásárolt sétapálcákkal sokkal olcsóbban lehet füteni, mintha a fát az ember ölszámra veszi.
*
Tegnap a „kis pipa“ helyett künn ebédeltem a zöldben, s ettem a fánkot, de milyent. Mindjárt az elsőben volt egy svábbogár. Sváb telepítvény egy fánkban, ez is nagy ethnographiai ritkaság. Ez a korcsmáros, úgy látszik, nem sárbogárdi, de svábbogárdi születés. A másodikban volt egy légy, ily körirattal: „Légy hive oh magyar!“ Úgy földhöz csaptam, mintha született légycsapó volnék.
*
Uj Granadiában oly állatot fedeztek föl, mely nappal virágot és tulipánt terem, éjjel pedig kigyóval s banknótával él.
*
A „török császár“ kávéházban két angol mindennap tizenhat órát tártlizik, s kilenc év óta egy szót sem szóltak egymáshoz.
*
Alcsuthon József főherceg nem rég egy mammuth álkapcát ásatott ki, egész ép fogsorral. A mi több, még a fogpiszkáló is benn volt a fogak között.
*
Lauka Guszti erővel azt állítja, hogy a Széchenyi-liget olyan szép mint a tuilleriák kertje. De Jókai nem akarja neki elhinni.
*
Borsos már oly tökélyre vitte a fényképezést, hogy a klárinethangot is le tudja photographirozni.
*
Mikor egyszer alföldön utaztam, elért a zivatar. Tömött és gömbölyü esőcseppek hullongtak itt-ott a szomjas fövény fölé s port füstölögve pattogott föl utánok az italéhes homok tartomány. Nehány perc alatt elborult a puszta, hogy fokosbaltával sem tudtam agyonverni a sötétséget. Mint vészedzett kalandor egy ideig tréfául vettem az elemek pártütését, de fél napig szünni nem akaró záporesőtől veretve, nyughelyül sárszőnyegen jégolvadékkal takarózni, korántsem oly kényelmes, mint tán a szalontai menazseriának némely hizékony polgárai gondolnák; mire nézve félig kétségbeesetten, félig ösztönszerüleg összesítém erőmet és kievickéltem a vizzel tömött párnák közül nem szárazföldi élvezetre ugyan, hanem hogy in linea perpendiculari kézzel-lábbal tovább baktassak a lucsokországban. Úgy átusztam, hogy májamból keresztelő vizet lehetett volna csapolni.
*
Moháczi bácsi tegnap úgy horkolt a „korona“ kávéházban, hogy bele illett volna vezérszusznak akár minő repedt trombitába.
*
A szamár nem egyéb, mint a juhász család gyalog omnibusza.
*
Egyszer a negyvenes években veltmanni fitymáló tekintélylyel belábalék az alföldön egy spectabilis udvarba, hol egész földönfutó népesítési mozaik hemzsegett. Egy kicsapott orosz kántorból gráduált jurium direktor a házi tensasszony hintós lovait igazgatá; inspektorul szajkócsenésért emigrált borbélylegény kezelteték; kasznárnak egy diplomatikus lókötő szökött meg a kállai egyesből; a pincemestert tót diákból travesztált facir kefekötő személyesíté; s a gouvernante auctióban rendelték alá Liptó vármegyéből.
*
Itt történt, hogy egy káplánt úgy kiszabtak reverendájából az éhen kórászó agarak, hogy másnap szappanfőzető überrokkomban tévelyedett szállására.
*
Tegnap Lauka Guszti vastag poezisán bérmentesen ásítoztam.
*
A régi jó világban az alföldön úgy lebukott egyszer a gyors szekér egy vályoggödörbe, hogy a konduktornak keze-lába kitört; a lovak bitang jószágul komiszáros urhoz lábolának; a szekeret tüzre szétlopkodták; az utazók pedig három hét mulva érkeztek gyalog Debrecenbe, csak tizenkilenc nappal vásár után.
*
Kiszámítottam, a Margitszigeten minden vendég egy-egy ásítással harminckét és fél szunyogot nyel el.
*
Életemben Kecskeméten ettem a legjobb fánkot. Ott egy lakomán olyan könnyüek voltak a fánkok, hogy a nyitott ablakon át csaknem egytől-egyig a barackfára röpködtek.
*
Az ugardi gyepvityillóban, a lencsésfazékban halálra főzött kávét, tulipános tányéron tálaltatta elém az istenfélő csaplárosné.
*
Ma mikor a császárfürdőbe mentem, a szegény „Fecske“ hajó úgy tele volt jordán néppel, hogy még egy heptikás pióca is keservesen mozoghatott volna csak rajta.
*
A váltó oly iszonyu papirszörnyeteg, mely tulajdon apja előtt született. Telhetetlen étvágygyal verte és áldta meg a mindenható. Édes anyjának testével él, vérrokonát számüzte; gyermekeit rakásra öldösi, s gyakran maga is üldözötten bujdosik. Igy magyarázta ezt nékem barlang nyilattá hasított szájjal, egy talpig kacagányba szerszámozott kérdéses zugtáblabirói származék, kiben bámulni szoktam a spártai styl magyar apostolát.
*
Az volt aztán a kortes világ. Az alkotmányos dinomdánom ingyen gyakorlatában annyira föllángolának a hordócsapokat elpirító zug karok és rendek, hogy constitutionalis imacikkel bélelt ólmos botjaik táncjátékait a kiterjesztett levegő is csak úgy kerülhette ki fájdalom nélkül, ha gondolat paripán egy szerelmes villám karjaiba repülhetett.
*
A szinházban egyszer egy komlószesz imádó rettenetes férfiu közelébe kerültem, ki nemcsak hogy egyik szomszédját tökéletes adriai heringgé szorítá, a másikból pedig cigányrostélyost sütött, hanem a háta mögötti jámbor publicum fraktiót is agyon silányítá, mert másfél ölnyi vállainak mértföldnyi terjedelme miatt, tizenhét tagból álló izraelita család, drága pénzeért mást nem hallhatott, mint rémletes szuszogást, és mást nem láthatott, mint a szinházban kiterjesztett és perzselésig fütött levegő eget.
*
A magyar főváros serbeli keserüségének ezen tulhájasodott apostola és e husmassa birtokban telhetetlen árpapréselő szintén keresztül kasul spékeltetvén signora Rozinetti bájhangjaitól szellemmámoros hevületében, a bazsa koszorúval egyetemben szomszédját is a művésznő lábaihoz hajítá – egy különben istenfélő hanem történetesen paraszthajszállá soványodott dilettans baromorvost.
*
Én mikor még szinházba jártam, azt tapasztaltam, hogy Izraelnek telivér fiai bérmentetlen tapsokkal nem szokták rebachkeztyüiket agyondemonstrálni, hanem gazdálkodásból a páholyok falain s a padlozat ülhető osztályzatán kisértgetik pálcájuk szavazatát.
*
Lauka Guszti olyan bolondja a Wagner zenének, hogy mikor Wagner Rikhard, ez az okleveles hallszervbakó maga dirigálta itt nálunk valamelyik bombardmanját, neki vadult lelkesültségében annyira elvesztette szemefényét, hogy háta mögötti szomszédjának jegygyürüjét rugdosta le kezéről, rémletes tapsolása közben pedig egy előtte ténfergő jámbor filiszternek fejecskéjét lég gyanánt pofozgatta.
*
Vahot Imre a sürü halbseitlik halálán örök mosolyt vásárolt vidáman rózsálló fülei közé.
*
Ma K.... barátom az ő szélmalomszerü modorában úgy megrohant éhomra zápor kérdéseivel, hogy kilenc kántor tüdőnek kellett volna birtokába lennem, ha mindegyikre felelni akartam volna.
*
Barátom a Láposiéknál olyan bort mérnek, hogy ha abból egy félmeszelyt megiszol, három hétig meg nem tudod különböztetni a pacsirtát a citromtól, s mint patkánykergető művész vendégszerepekre adod a fejedet széles Magyarországban.
*
Az volt aztán a tél! Az alföldi csecsemők mind egy szálig hajdu ködmönyben születtek. Kaliforniában kavicscsá fagyott az arany. Grönlandból a vizi borjuk megszöktek, s beálltak Ugocsába gődénynek, s a legvakmerőbb jeges medvék is, saját családi bőrükön kivül, extra décbundákban sétáltak agyon fagyott tengereken.
*
Tegnap este oly egyiptomi sötétség volt, hogy sámfára ütve bakancsul használhatták volna az özvegy krokodilusok.
*
Bismarcknak olyan éles keselyü tekintete van, hogy a három éves gyermekből kinézi annak unokája terveit.
*
Ma délelőtt a képviselőházban voltam. X. beszélt, hanem olyan frissen szaporázta a magyar szót, hogy beszéde folyamában csak angol lovon nyargalva lehetett volna némi figyelemmel kisérni.
*
Az alföldi csikós azon szerénytelen lovagok közé tartozik, kik a mezőkről nem a mezők liliomait, hanem a ménesek nagy reményü hajtásait szedegetik.
*
Nézd csak ezt a V.... képviselőt. Ilyen pofával az ember csak marhahimlő liferans lehet.
*
Voltam én egyszer hajdanában még a negyvenes években, egy alföldi megye diszebédjén, hol Széchenyi István is ott volt, de a ki ugy vette ki magát a vidéki környezetben gazdagon inplantált táblabirói koszoruban, mint egy karcsura metszett fácán kottlett, a paraszt gourmándos porciókba kötözött töltött káposzták tetején.
*
A vidéki hires és kardos magyar gazdasszonyok kormányzati philosophiája sohasem tűri meg a metafizikai törvényeket, mert földi csattanásokon alapul, miért is rettegve tisztelik őket, mint gyermekek a villámgazdag mennydörgéseket.
*
Ez a Pauli oly vékonyan énekel, hogy hangját cérnaszorultságból be lehetne huzni bárminő finom angol tűbe.
*
Mikor az a bolondos Campilli a sarkán pörögni kezd, olyan forgó szelet improvizál a szinpadon, hogy tizenkét boszorkánynak elég volna nyári takarmányul.
*
Esmertem egy dilettans bűvészt. Az tüzes csepüre vitriolt ivott. Az égő szurkot mohó étvágygyal fölfalatozta. Hölgyek ajkára lakatot vert; üres csizmával soló magyart táncoltatott; a virágokat egymással beszéltette, s a tormás csukát fölelevenítvén, frakkba öltöztette, s általa költeményeket szavaltatott Lauka Gusztitól.
*
Elvitázhatatlan tény, a mit még Hurbán sem tagadhat, hogy a szegény tót, a hitvány tüdejü krumplisterz mellől, bérmentesen bár, hanem keservesen sohajtoz a velős magyar lakomák mindenes gyüjteménye után.
*
Én a politikát sem főve, sem nyersen nem eszem. Nyakrafőre rohanó világesemények a jelen forró lázas időszakban, nem is ép gyomornak való becsinált.
*
Guszti barátunknak olyan szagló műszere van, hogy azzal csak egy vén jaguárba ótott vizsla vetekedhetett.
*
Ezt a Vahot Imrét aligha maradék suligulival nem körösztölték.
*
Én becsülöm a halált módjával, sőt paprikás kappan alakjában plane imádom is.
*
Én is képviselő vagyok. Képviselem pedig nemzetem törhetlen jellemének azon kényes oldalát, mely negativ munkálatban nyilatkozik.
*
Anyagi helyzetem szükkeblü földi szellemének hasztalan bálványoztam arany borjuit. Borjut ugyan mindig láttam bőven magam körül, de az aranynak se hire se hamva.
*
Gyalázatos idő. Azt hinné az ember, hogy havaz; pedig gyárakból megszökött angoltűk szárnyalnak összevissza a mérges tüdejü homályban. Ilyen kuruc időben még az ifju jeges medvék is fütött kályhákban soirézgatnak! Ha reggelig ily pazarul hintegeti ezüstlő adományait Kamcsatkának hozzánk szökött förgetege, úgy reggelre a kalvinista torony réz kakasa is csak lóháton tud kievickélni a szörnyüséges hófuvatagból.
*
A bájos háziasszony oly igéző dalhangon selypitett, hogy kitelt volna belőle két melódia egy ujabb „Alvajáró“ operához.
*
Nem megyek a háromdob-utcába, nehogy valamiféle istentelen hitelezőm megérezze szagát ezen kölyök huszasnak, mely árva zsebemben nőtlenkedik. Mert barátom nekem annyi a hitelezőm, hogyha történetesen kövé válnának, ki lehetne velük nagy Debrecent flaszterozni.
*
A promontori omnibusz annyira megrázott bennünket, hogy szomszédom zsebében a huszas ezüst garasokká váltódott, a bal markomba tévedt néhány lószemü szilva pedig jobb fülemen ugrált kifelé.
*
Szolnok nem egyéb, mint a zsir és sárgazdag alföld vályogbundás Jeruzsaleme.
*
Tegnap estély volt nálam, melynek étlapja semmiben sem különbözött ama hires Lucullétól, ki a hernyófület kolibri szempillával spékelteté. Egy vad kappan azonban szörnyen megkinzott, mert a loyalis szakácsné azt hitte, hogy vendégeim a tollat nemcsak kalap mellett, hanem apró marha-exterieurön is imádják.
*
Az volt a világ, mikor az alföldön holmi tulbarátságos őszi sárnak idején, nyolcvan ló se vontatott ki kilencven óra alatt egy hering termetü száz latos paraszt hintót.
*
Voltam egy falusi lakodalmon, hol a vörös rojtos abroszok fölött, kancsók, palackok, butellák és tarka föstékes harcsa száju poharakból zöld és halványpiros borfélék mosolygának. Középen tulipános és basarózsás tálakban, hajlott idejü récék, ludak és pókák meghidegedett ártatlan tagjai mereszkedtek. Itt-ott csörögehalom domborult,… paplan alaku piteszelvények heverésztek; turósbélesek hült teteme halványult,… tészta sulymok hegyes fegyverei villogtak,… s az ingatag asztalok gyakori moccanata meg-megreszketteti a süldő-körmös kocsonyák borssal átpontozott arculatát.
*
Mikor az ötvenes években Patikárus Ferkó feleségül vette Boka szép leányát, azt jegyezte meg Bernát Gazsi, hogy neki most már nem szabad összeütni a bokáját.
*
Mikor Schmerling megbukott, azt mondják oly savanyu pofát vágott, hogy bubucska salátához hangyaecetül oda illett volna.
*
A pápára kisütötte valaki, hogy zsidó, most már elhiszszük, hogy csakugyan – csalhatatlan.
*
Gonosz világ ez! Az ember hamis pénzt csinál, a hamis embert meg a pénz csinálja.
*
Volt… nincs… lesz!
Ez a természet jelszava. Halál, enyészet itt e földön is életbölcsók.
A csöndes folyamok vizi estélyein lehet, hogy leghűbb barátja könyeivel toasztiroz a szelid kecsege. A nyugtalan kabóca sirdalocskát dudolgat és ugyanekkor nagymamája fűszál temetén lejti a mezei balettok polkáját.
*
Egynémely elkopott szétfoszlányult eszme nem ritkán annyira terhére van a kedélynek, léleknek, hogy tőle mint unalmas vendégtől óhajtanánk minden áron szabadulni. Zaklatod, ütöd vered az ötlet és feledés korbácsával… agyadból organumod határhoz kergeted… mit sem használ; végre is spináton fogod velődbe visszaenni mint negativ auflaufot… és éjjel-nappal nyakadon ül, míg zsaksonett vagy dictio alakban föl nem dolgozod.
*
Tessék megnézni e fejet. Ég felé kivánkozó hajzatának serte mivoltával, mesterileg tisztára lehet sárkefélni, patkányfogóvá csontosodott valamelyik bagaria csizmát.