Szilveszter utáni valamelyik napon
Zörgetnek erősen a menyország kapun,
Bunda alatt alszik nagy mélyen szent Pető,
S horkol hatalmasan, csak úgy reng a tető!
»Ki háborgat megint? Mikor úgy alhatnám?
Hát azért van Pesten kholerabizottmány?
Azt hiszem, nem is lesz már dolga halálnak:
Lesz gondja felőle jó doktor Halásznak.
Hát megint egy lélek! Héj ez is eltévedt
Hogy a meghaláson kezdi meg az évet.
Furcsa forsponton jött; két szárnyas pegazus!
Soványak! Látszik, hogy legelőjük gazos.
Ki vagy? Mi vagy? Mi kell? Mit hoztál? Ki hozott?
Van-e utleveled? Rendén láttamozott?
S kapunyítási pénz? A mi legfőbb dolog…»
A kulcs a závárban nagy-lassan nyikorog. –

Megáll a szekérrel erre az igás pár
S leszáll a ferhécen át jó Bernát Gáspár.
… Komoly, a milyen volt teljes életében;
Szent Petőt köszönti illendően, szépen:
«Pálinkás jó reggel, kedves urambátyám!
Odadnám, ha volna, de nincs visitkártyám;
Hát majd bemutatom magamat így szóval.» –
Azt mondta rá Péter: »jól van öcsém, jól van.«
«Rá érünk, – mond Gazsi; hisz az öröklétből
Három fertály egyre csak most mult éjféltől.

– Hát nem küldött engem semmiféle doktor
Nem komázok velük, félek én azoktól; –
Végeztem a dolgom odalenn a földön;
No, mondok, a telet már az égben töltöm. –
Látom, ide fenn is rosszul mehet minden:
Itt sincs rendes budget, minden évben indemn.
Miniszter sem esik odalenn, a mennyi
Csillagot láttunk az égről futva menni.
Egy kanca meteort sörényen megkapék
S csak úgy a szőrére sebtében felkapék.
Gyih a menyországba! Majd teszek én rendet;
A financiákat hozom én ott rendbe.
De fele uton kidült a tüzes gebe,
Jó, hogy a szellemi omnibusz fölveve,
Jaj de rosz két pára! poézis és próza;
Nem csoda: szegények úgy el vannak nyúzva,
A téjuton pedig olyan sárhabar van,
Mintha a vármegye tartaná jó karban,
Csakhogy az a latyak, mely a lovat kinzza,
A téjuton csupa érett turó s brinza.
Három perc az égig e két rosz paripán;
Holott fél pillantás áll itt a tariffán.
Jaj de hátra van még minden az egekben!
Hogy elmaradtak a közlekedésekben!
No de itt vagyok már, majd lesz itt más dolog.
Ha én mindenüvé vasutat traceolok:
A fiastyúktól le a kaszás csillagig.
Innen a göncölig, hol a medve lakik:
A zodiacuson végig egy körutat,
S a paradicsomon át egy sugárutat.
Lánchiddal átkötöm a Styx két oldalát,
Vizvezetté teszem a Lethe italát,
Kibaggereztetem a phlegeton medrét.
Tiszaszabályozom a vizöntő vedrét.
Mahomed édenét én expropriálom,
A szentek számára újra parcellálom,
S a sok facérrá lett szép húri számára
Egy kiházasító-egylet lesz fundálva,
Éneklő angyalok értékét fölverem.
Lesz számukra egy nagy akcientheáterem.
Részvényesek ezen tudom nem veszthetnek.
Zsidó van itt elég, s azok jól fizetnek,
Képzelem a kvártély szük a menyországba:
Ábrahám apánkkal állok társaságba,
Egy új Baubankot alapítunk együtt:
És a menyországot újra fölemeljük. –
A csillagok is már sötétek, mint látom
Gázvilágítással az eget ellátom. –
Panasz van a földön, hogy az imádságra
Nagyon későn jön, ha jön az indorzata;
Villanytelegraf az égben lészen müvem,
S azon imádkoznak ezután majd hiven.
Életbiztosító bankot is fundálunk,
S az nagyon jó gscheft lesz itt, hol nincs halálunk,
A pokolba meg egy tűzkár-aciendát;
Az ott népszerű lesz, s ad szép dividendát, –
Az idvezülteknek pezsgő-gyárt teremtek;
Abból ingyen isznak mindenféle szentek. –
És hogy tökéletes legyen boldogságunk,
A dinomdánomhoz cigányt importálunk,
S hogy az áldott jó nap itt se teljen restül,
Felhőket segítek fújni dohányfüstből.
A poklot megveszem: a ki miért bent ül,
Minden adósságát kifizetem szentül. –
Legyen Generalquitt! A vén Lucifernek
Adok nyugdíjat; – menjen Gráczba hausherrnek. –
S nehogy e szép világ valaha elveszszen:
Galvanoplastice in duplo megszerzem.
Fizetek per cassa; mert ez tőlem telik;
Van olyan erszényem, a mely mindig teli;
Mert az én ősapám volt az a Pharao,
Kiről megirta a hjeroglif-faragó,
Hogy Mózes elszökvén tőle Egyptomból
Egy siklus pénzt elvitt tőle szép suttyomból,
Ezt megkérem mostan. Ez a kamatjával
Triliom forint lesz, három huszasával.
Ebből adok kendnek egy milliós bankót.
Kisebbel nem fizet igaz ur, csak bankrot.
Huzzon le ebből egy Kerkápoly-érmet:
A többi tartsa meg majd Péterfillérnek…»
… Nem tudott há lenni Péter bámultában:
Még a pipa is kialudt a szájában. –
»’Sz te Bernát Gazsi vagy! Angyal bújjék beléd!
Gyere be hát frissen, – aztán igyál elébb!»