(A Széll és a gróf Khuen-Héderváry-kormányok alatt folyt hadügyi viták. – A kilenczes bizottság tagjai. – Javaslata. – Gróf Tisza István módositásai. – A javaslat sorsa.)
Több országgyülési beszédemben emlitem a szabadelvü-párt kilenczes bizottságát s annak katonai programmját. Emlitem például az 1904-ik évre szóló ujonczajánlási törvényjavaslatról tartott beszédemben is, melyet 1904. évi január 28-án mondtam el. Hogy a kilenczes bizottságra való hivatkozásomat az olvasó teljesen megértse: e bizottság történetére ki kell terjeszkednem.
A nemzetnek a hadügy terén s a hadsereg kérdéseiben fennálló jogos követelései fölött az 1902-ik év végén indultak meg az élénkebb országgyülési tárgyalások. Széll Kálmán kormánya alatt indultak s szakadatlanul tartottak e kormány lemondásáig. Sőt a vita a kormánypárt és az ellenzék közt folyton élénkebbé és zajosabbá vált amaz elviselhetetlennek mutatkozó teher miatt, melyet a hadsereg létszámának és ellátási költségének emelése rakott volna a nemzet vállaira s melynek ellenértékeként a kormány a hadseregben a legkisebb nemzeti vivmány megszerzésére se volt hajlandó vagy képes. Fokozta a viták hevét az a körülmény, hogy a nemzet egész társadalma lázasan figyelt rá s igen sok és igen nagyszámu vidéki küldöttség jött a fővárosba a kormányt kérni s az ellenzéket nemes küzdelmében buzditani.
A Széll-kormány után következő gróf Khuen-Héderváry kormány alatt is hasonló hévvel folyt a nemzeti követelésekért a parlamenti harcz. Sőt ezt még elkeseritette a vesztegetési ügy. E kormány nem volt hosszu életü, már augusztus 10-ikén beadta lemondását. Az ügyeket azonban tovább vezette, mert se gyorsan, se könnyedén nem lehetett uj kormányt alakitani. Közbejött szeptember 16-án a chlopy-i hadiparancs is, mely a nemzetet még jobban elkeserité.
Az uj kabinet megalakitásának vesződségei közt mind az udvarnak, mind a kormányköröknek megállapodása az lett, hogy a kormány és kormányzás élére gróf Tisza Istvánt, a szabadelvü kormánypártnak s többségnek egyik ifjabb, jelentékeny tehetségü és tekintélyü vezéralakját kell állitani. Gróf Tiszának is feladata leendett a katonai terhek sulyos emelése s ő se bizhatott abban, hogy az uralkodó s a legfőbb katonai vezetők hajlandók lesznek a nemzet számára érdemes katonai vivmányok alkotására, tehát a képviselőház ellenzéki részének sulyos és szakadatlan támadásaira ő is készen lehetett. Meg akarta tehát kormányralépte előtt tudni: mire kész pártja s mire kész az uralkodó.
Igy gondolkodott a szabadelvü kormánypárt is. Benne is komoly hajlandóság támadt az ellenzéket a lehetőség határain belül kielégiteni, a lehető nemzeti vivmányokat megszerezni s igy a nagy küzdelem alatt megcsökkent népszerüségét lehetőleg felüditeni. 1903. évi szeptember 28-án tartott értekezletén tehát elhatározta, hogy előkelő kilencz férfiuból, pártvezető egyénekből bizottságot alakit s azt a feladatot tüzi eléje, hogy katonai ügyekben a pártnak s az alakitandó kormánynak programmját állapitsa meg. A bizottság tagjaiul megválasztá:
gróf Tisza Istvánt, a kijelölt uj kormányelnököt, a ki a kormányt csakhamar átveendi;
Hieronymi Károlyt, a ki már több izben több tárcza kormányzatát vezette;
Münnich Aurélt, a ki már évek óta hadi ügyekben előadói teendőket szorgalmasan végzett;
gróf Apponyi Albertet, a nemzeti-pártnak egykori ellenzéki vezérét, most a képviselőház elnökét s kormánypárti férfiut;
Szentiványi Árpád és Bolgár Ferencz képviselőket;
Széll Kálmán, korábbi kormányelnököt;
Gróf Andrássy Gyula s végül Josipovich Imre képviselőket.
A bizottságnak a feladat természeténél fogva gróf Khuen-Héderváry Károly kormányelnök utján, a ki már lemondott ugyan, de az ügyeket ideiglenesen még vezette és gróf Tisza István leendő kormányelnök utján az uralkodóval is érintkeznie kellett, nehogy a készülő programmal esetleg kedvetlenséget okozzon az uralkodónak. Igy jött létre
A KILENCZES BIZOTTSÁG PROGRAMMJA
mely igy szól:
Az országgyülési szabadelvü-párt ez évi szeptember 28-án tartott értekezletéből egy kilencztagu bizottságot küldött ki oly utasitással, hogy a katonai kérdésekre vonatkozó pártprogrammtervezetet készitsen és ezt terjeszsze a pártértekezlet elé.
A kiküldött bizottság alábbiakban terjeszti javaslatát a pártértekezlet elé.
1. A közös hadsereg jelvényei, a melyek ma alkalmazásban vannak, nem felelnek meg az ország közjogi állásának, ezért a jelvények kérdése közjogunknak megfelelően rendezendő.
2. A katonai büntetőeljárás mielőbb terjesztessék az országgyülés elé. A szóbeliségre és nyilvánosságra alapitott eljárásnál a magyar állam nyelve érvényesitendő. Ennek módozatait az előterjesztendő törvény lesz hivatva megállapitani.
3. A közös hadsereg szolgálati kötelezettségének teljesitése körüli törvényes kedvezmények legfelsőbb foku eldöntése kizárólag a honvédelmi miniszterre bizassék és a kedvezmények odaitélése lehetőleg méltányos alapokra fektettessék.
4. Régi törvényeinkben is ismételten kifejezett kivánsága és senki által kétségbe nem vont jogos igénye a magyar nemzetnek, valamint a harczképesség lehető fokozása szempontjából eminens érdeke a hadseregnek is, hogy a magyar csapatok magyar tisztekkel láttassanak el és a nemzet fiai a hadsereg vezetésénél megfelelő mértékben érvényesüljenek. Szükségesnek látjuk ennélfogva, hogy:
a) az 1868. évi augusztus 11-én kelt legfelsőbb kézirat értelmében a nem magyar csapatoknál szolgáló magyar honos tisztek magyar csapatokhoz helyeztessenek át;
b) a tisztképzés ügye akként fejlesztessék, hogy magyar tisztek létszámában mutatkozó hiány fedezése s a magyar csapatoknak magyar tisztekkel való ellátása állandóan biztosittassék.
E czélból magyar ifjak számára fenntartott megfelelő számu alapitványi helyek alkotása s a mennyiben szükséges, az ország területén elhelyezett uj képzőintézetek fölállitása, esetleg a honvédség képzőintézeteinek további kiépitése által – annyi magyar ifjunak tisztté való kiképzése biztositandó, hogy a magyar tisztek száma a hadsereg tisztikarának minden ágazatában azt a mértéket érje el, mely a magyar honos legénység számarányának megfelel.
c) Ugyanabból a czélból szükséges továbbá az is, hogy a közös hadseregnek az ország területén elhelyezett s lehetőleg magyar honos tisztek vezetése alatt álló tisztképző intézeteiben a tanterv akként módosittassék, miszerint az intézetekben a tantárgyak jelentékeny részének tan- és vizsgálati nyelve a magyar legyen, legalább oly mértékben, hogy az ezekbe belépő magyar ifjak előmenetelét a tannyelv ne akadályozza s az ezekben kiképzett növendékek a magyar nyelvet teljesen birják, ugy, hogy megfelelő átmeneti idő után magyar honosra nézve a magyar nyelv tudása a tiszti kinevezés kötelező alapfeltétele legyen.
d) Az ország költségén fölállitandó magyar alapitványi helyek, az ország határain kivül csak azoknál az intézeteknél fognak adományoztatni, melyeknek megfelelő intézetek az ország területén nem léteznek. A mint pedig ilyen intézetek az ország területén fölállittatnak, a megfelelő magyar alapitványi helyek az intézethez fognak áttétetni.
5. A magyar csapatok összes hatóságai a magyar hatóságokkal magyarul levelezzenek.
6. Az 1868. évi XXX. törvényczikknek Horvát-Szlavon országokra vonatkozó rendelkezései nem érintetnek.
7. Számos és fontos kérdés a véderő-törvény reviziója keretén belül lesz megfontolás alá veendő, ilyen mindenekelőtt a kétéves szolgálat, figyelemmel az ország pénzügyi helyzetére, továbbá a békelétszám törvényhozási megállapitása és a póttartalék kontingentálása, valamint az egyéves önkéntesek esetleges második szolgálati évének törlése vagy szabályozása.
8. A hadsereg vezér- és szolgálati nyelvére nézve fönnálló jelenlegi állapot ő felségének az 1867-ben elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján tartatott fönn.
A minisztérium politikai felelőssége – mint a korona minden tényére – erre is kiterjed és az országgyülésnek törvényszerü befolyása – mint minden alkotmányos jogra – erre nézve is fönnáll.
Ezt az állapotot a törvényhozás – korona és országgyülés együtt – megváltoztathatja.
A szabadelvü-párt az ország eme jogait hangsulyozván, a vezér- és szolgálati nyelv kérdését programmjába nem veszi föl, mert ezt a nemzet nagy érdekeit érintő fontos politikai okokból kivánatosnak nem tartja.
Kelt Budapesten, az országgyülési szabadelvü-párt által 1903. évi szeptember hónap 28-án alakitott kilenczes bizottságnak 1903. évi október hónap 27-én tartott üléséből. Széll Kálmán s. k. elnök, Münnich Aurél dr. s. k. jegyző.
E programm 4-ik pontjának c) alatti bekezdéséhez gróf Tisza István a következő módositást javasolta:
c) Ugyanabból a czélból szükséges továbbá az is, hogy a közös hadseregnek az ország területén elhelyezett tisztképző intézeteiben a tanterv akként módosittassék, miszerint az intézetekben a tantárgyak jelentékeny részének tan- és vizsgálati nyelve a magyar legyen, legalább oly mértékben, hogy az ezekbe belépő magyar ifjak előmenetelét a tannyelv ne akadályozza s az ezekben kiképzett növendékek a magyar nyelvet teljesen birják.
Kihagyandó lesz tehát az a pont, hogy az ország területén fennálló tisztképző intézetek »lehetőleg magyar honvédtisztek vezetése alatt álljanak«.
És kihagyandó lesz, hogy »megfelelő átmeneti idő után magyar honosra nézve a magyar nyelv tudása a tiszti kinevezés alapföltétele legyen.«
A 8-ik ponthoz ugyan gróf Tisza István:
8. A párt föntartja azt az álláspontját, hogy a királynak jogában áll az egész hadsereg kiegészitő részét képező magyar hadsereg vezér- és szolgálati nyelvét az 1867: XII. törvényczikk 11-ik szakaszában elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján meghatározni.
A programmot 1903 okt. 31-én e módositásokkal fogadta el a szabadelvü-párt értekezlete.
* * *
Ez a programm a maga egészében nem felelt meg a függetlenségi ellenzéki párt felfogásának és törekvéseinek. E párt a magyar hadseregnek az egész hadseregből való teljes különválasztására és egészen önálló magyar nemzeti hadsereg szervezésére törekedett önálló táborkarral s vezérlettel. De az uj Tisza-kormány lassankint lecsillapithatta volna a függetlenségi-párt háborgásait, ha a kilenczes bizottság javaslatait gyorsan, komolyan s igazán törekszik megértetni s intézményi életre kelteni.
A többi ellenzéki párt, a néppárt, az Ugron-Holló töredék a vivmányokban egyelőre megnyugodott volna, az Apponyi-féle nemzeti-párt amugy is beleolvadt már alakilag is a kormánypártba, a nagy függetlenségi-párt Kossuth-árnyalatával pedig ugy is meg tudott férni minden kormány, Széll-é is, Khuen-Héderváry-é is. Meg tudott, a mint a következés megmutatta, gróf Tisza is. Azonban gróf Tisza Istvánon, a mikor kormányelnökké lett, napról-napra mindinkább erőt vett a pártszenvedély s az ellenzéket nem annyira meggyőzni és meghóditani akarta, mint inkább egyenesen eltiporni.
A kilenczes bizottság javaslatának csak egyetlenegy pontját törekedett gróf Tisza megvalósitani, ez a magyar tisztek számának a kellő magasságra emelése. Erről szól az 1904. évi XX. törvény.
Eddig ugyanis csak kevés alapitványi hely jutott kizárólag magyar katonai növendékek számára a katonai tanitó intézetekben. Tisza Kálmán 1882-ben 120 magyar alapitványt rendszeresitett, báró Bánffy Dezső e számot 1897-ben 250-re emelte, de még ez is kevés volt. 1903-ban még mindig 3000 magyar tiszttel volt kevesebb a szükséges létszámnál, az 1904. évi XX. törvény tehát elrendelte, hogy az eddig meglevő 250 tisztnövendéki alapitványi hely ujabban 1073-al szaporittassék s igy az összes szám évenként 1323-ra emeltessék. A helyeket a közös hadsereg nevelő- és képzőintézeteinél, a katonai akadémiáknál és reáliskoláknál alapitották meg.
Ebbe beleegyeztek a legfőbb katonai körök s az osztrákok is, de szivesen csak oly feltétellel, hogy e müvelet költségeit egészben és egyedül Magyarország viselje. A költségek évenkint többre rugnának 600.000 koronánál. A közösügyi hányad szerint ennek valamivel több mint egyharmada esnék ránk s közel kétharmada Ausztriára. Ez lenne a tényleges állapot szerint az igazság. De itt is durván zsákmányolják ki Magyarországot. Mi közösügyi hányad szerint hozzájárulunk a hadsereg német tisztjeinek kiképzési költségeihez, Ausztria pedig ugyanazon hadsereg magyar tisztjeinek kiképzési költségeit egészben ránk sózza.
A kilenczes bizottság többi pontjának megvalósitását gróf Tisza István meg se kisérlette.
E bizottság javaslata most már nem kötelez alakilag senkit. Nem egyéb ma már, mint a multnak egyik örökre elmult tünete. Az uralkodó a nyilvánosság előtt alakilag nem fogadta el. Gróf Tisza István és kormánya megbukott, felelőssége tehát megszünt. De feloszlott és örökre megszünt az egykori többségben levő szabadelvü kormánypárt is. Ha szétszórt elemei valamikor valamely alakban politikai párttá tömörülnek is, ez már egészen más párt, más alakulás leend.
Az ugyan megtörténhetik, hogy a nemzet és a király közti tárgyalások folyamán valamikor még a javaslat szóba jön vagy talán napirendre is kerül, de annyi benne a kibuvó, a »lehetőleg« és a »szükséghez képest«-féle föltétel, hogy a javaslattól a nemzet érdekében jelentékeny és üdvös javulást várni éppen nem lehet, kivált a mig a katonai ügyek kormányzata és igazgatása oly hatóságok kezén marad, a melyeknek neve közös ugyan, de a melyeknek mivolta valósággal udvari és osztrák és magyarellenes. A gróf Tisza-féle módositások egyébként is meggyöngitették a javaslat fontosságát.