Az ötletesség nem jelenti az eszmékhez való tehetséget.

A genie az a tehetség (természet adomány), amely megadja a művészet szabályait. Miután a talentum, mint a művész veleszületett alkotóképessége, maga is a természethez tartozik, úgy azt is mondhatnók: a genie azon veleszületett lelki sajátság (ingenium), amely által a természet a művészetnek szabályt ád.

A genie az ember «tehetségének mintaszerű eredetisége».

A genie 1. az a tehetség, amely előállítja azt, amire nem adható határozott szabály, nem pedig ügyesség ahhoz, ami valaminő szabály szerint megtanulható; tehát eredetiség az első tulajdonsága. 2. Alkotásainak, mivel eredeti badarság is lehetséges, egyúttal mintáknak, azaz mintaszerűeknek kell lenniök, tehát nem szabad utánzásból eredniök, de másoknak arra, azaz a megítélés zsinórmértéke vagy szabályául kell szolgálniok. 3. Hogyan állítja elő alkotását, azt maga sem írhatja le, vagy mutathatja be tudományosan, hanem szabálynak a természetet adja meg; így tehát a műalkotás létrehozója, amelyet tehetségének köszönhet, maga sem tudja hogyan kapja eszméit, nincs is hatalmában, hogy olyat tetszése szerint, vagy tervszerűen kigondoljon és másokkal oly előírásokat közöljön, amelyek egyenlő értékű műalkotás létrehozására másokat képesítsenek. Azért ez a szó: genie valószínűleg genius-ból ered, azon sajátságos, az emberrel születésével vele adott védő és irányító szellemből, melynek sugallatából származnak ama eredeti eszmék.

A genie alkotása (amennyiben az tényleg a genie és nem a lehetséges megtanulás vagy az iskola javára írható) nem az utánzás példája (mert akkor elveszne az, ami benne a genie és a mű szellemét alkotja), hanem a követésé más genie számára, amely általa saját eredetiségének tudatára ébred, hogy a szabályok kényszerével szemben a szabadságot a művészetben úgy fejtse ki, hogy a művészet éppen ezáltal nyerjen új szabályokat, ami által a tehetség mintaszerűnek mutatkozik. Mivel azonban a genie a természet kedveltje és az ilyesmit ritka tüneménynek kell tekinteni: azért az ő, más tehetség számára adott példája nyomán iskola keletkezik, azaz oly szabályok szerinti rendszeres oktatás, amelyeket ama szellemi alkotásokból és sajátosságaikból levonhattak: és ezek számára a szépművészet ennyiben utánzás, ahol a genie a természetnek szabályt adott.

De ez az utánzás majmolássá válik, ha a növendék mindent utánoz, még azt a torzalakút is, amit a genienek meg kellett hagynia, de csak mivel az eszme gyengítése nélkül nem volt elhagyható. Ez a bátorság egyedül a genienél érdem és a kifejezés bizonyos merészsége; általában a genie a közös szabály alól sok tekintetben eltérhet, de ez semmiesetre sem utánzásra méltó, hanem magában véve mindig hiba marad, amelyet igyekezni kell kiküszöbölni, amelyre azonban a genienek mintegy privilégiuma van, mivel szelleme röptének utánozhatlansága aggódó óvatosság által szenvedne.

A szépművészet számára csak modor van, de nem módszer. A mesternek meg kell mutatnia, hogy a növendék mit és hogyan dolgozzon; és azon általános szabályok, amelyek alá foglalja végül is eljárását, inkább arra szolgálhatnak, hogy annak főmozzanataira alkalomadtán emlékeztessenek, mintsem hogy előírják azokat. Hogy minden szabad művészetben valami kényszer van, vagy amint mondják, valami gépiesség követelhető, ami nélkül a szellemnek, amelynek a művészetben szabadnak kell lennie és amely egyedül ad életet a műnek, semmiféle anyaga sem volna és teljesen elpárologna: erre tanácsos figyelmeztetni (például a költészetben a nyelv helyessége és gazdagsága, hasonlókép a prozódia és a versmérték), mivel újabban sok nevelő azt hiszi, hogy a szabad művészetet olykép istápolja a legjobban, ha minden kényszertől megszabadítja és a munkát puszta játékká változtatja.

Ámbár a gépies és a szép művészet, az első mint csupán a szorgalom és a tanulás művészete, a második, mint a genié, egymástól nagyon különböznek: még sincs oly szépművészet, amelyben valami mechanikus, ami szabályokba foglalható és követhető, tehát valami iskolaszerű a művészetnek egyik lényeges feltétele ne volna. Mert valamely czél felé kell irányulnia, mivel különben az alkotás semmiféle művészethez sem tartozik; pusztán a véletlen alkotása volna. Hogy azonban a mű czél felé irányuljon, ahhoz bizonyos szabályok kellenek, amelyek alól nem szabad felmenteni magunkat. Mivel pedig a tehetség eredetisége lényeges (bár nem egyetlen) része a genie jellemének: ezért a felületesek azt hiszik, hogy semmivel sem mutathatják jobban, hogy ők feltörekvő geniek, mint azzal, hogy minden szabály iskola-kényszere alól felszabadítják magukat és azt hiszik, hogy dühödt lovon jobban parádézhatnak, mint iskolalovon.

A modorosság a majmolás egy faja és pedig általában pusztán az eredetiség majmolása, az utánzatoktól való eltávolodás törekvése a mintaszerűség tehetsége nélkül.

Minden szépművészet propedeutikája, amennyiben a művészet tökéletességének legmagasabb foka felé irányul, úgylátszik nem utasításokból áll, hanem a szellem műveléséből azon ismeretek által, amelyeket humaniorának neveznek: gyaníthatólag, mivel humanitás egyrészről általános részvétérzelmet jelent, másrészről jelenti a benső és általános közlékenység tehetségét.