Lugné-Poe, az »Oeuvre« szinház igazgatója, levelet kapott Shaw Bernáttól: »Vegye tudomásul, úgymond, hogy én cápa vagyok, aki fogcsattogtatva ette meg az angol művészetet és meg fogja enni a franciákat is. Rengeteg pénzem van és rengeteg hírem – és még többet akarok. Vegye tudomásul, hogy én nem ijedek meg semmitől és fütyülök mindenre és hogy én vagyok a nagy Kivagyokmivagyok. Hamm!«
Mielőtt a nagy angol cápának eszébe jutna, hogy ezt a mély, szimbólikus alapgondolatot drámává dolgozza fel, sietünk megelőzni őt és itt nyujtjuk be tisztelettel pályamunkánk első vázlatát a tekintetes sóhivatalnak:
Dráma és mértani haladvány egy felvonásban, vagy amit nem akartok, de muszáj.
–
Sziklás partvidék, az irodalom körül. Félvad kritikusok és drámavizsgálók.
(A szereplők nyugodtan beszélgetnek egymással. Egyszerre szélroham zúg át a színen. A tenger elsötétül. Egy szikla tetején megjelenik a Cápa. Nyugodtan forgatja a sétapálcáját. Lejön. Két kritikus rárohan.)
A Cápa: Na, mi lesz?
Kritikusok: Hol van az Alapeszme? Hol vannak a gondolatok? Hol van a drámai egység műveidben?
A Cápa: Megőrültetek? Mi lesz itt? Takarodjatok, be a Gömbbe, és várjatok szépen, míg megeszlek titeket.
(Háttérben két fehér félgömb lesz láthatóvá, középütt kerek ajtóval, az ajtó fölött felírás: »Bejárat Shaw Bernátnak kortársairól való véleményébe«.)
Kritikusok: Jajjaj! (Sírva bemennek.)
Közvélemény úr: Hehe! Nagyon jó!! Nagyon elmés! Nagyon jól mulatok! Hehehe! Hihihi!
A Cápa: Hát maga mit röhög? Azt hiszi, magát akarom mulattatni? Fogja be a pofáját, barátom. Maga is bemehet.
Közvélemény úr: Ojjé, nekem megadták. (Sírva bemegy.)
Francia Művészet úr (kecsesen): Citoyen, az ön ragyogó szelleme, mely a Manche-csatornán át géniuszunkat is megihlette, ezúttal, attól félek, talán mégis a túlzás mezejére csap át műveiben; nem gondolja?
A Cápa: Hallja maga izé, inkább ne lopjon mindig a drámáimból. Bemehet maga is.
Francia Művészet úr (elhülve): Ah! c’est inouï! (Beszédül.)
Angol Művészet úr: Sir, well, well. Ön helyesen képviseli Angolország ügyét, de vigyáznia kell, nehogy a francia-angol egységet valami vonatkozásban megsértse s így hazájának kellemetlenséget okozzon műveiben.
A Cápa: Micsoda karattyolás ez, tata. Maga tanít engem, vagy én tanítom magát? Mars be.
Angol Művészet úr (undorral): Shoking! (Fejcsóválva bemegy.)
Irodalomtörténet úr (noteszt vesz elő): Parancsol előjegyeztetni valamit? Talán ide, Shakespeare úr rendelése mellé fölvehetem?…
A Cápa: Pont magára van szükségem! Vigye be magának azt a papirost, szüksége lehet rá.
Irodalomtörténet úr (szó nélkül bemegy).
Hagyományok úr: Édes fiam, nem szívesen nézem műveidben…
A Cápa (közbevág): Befelé, öregem, mert megeszlek. (Hagyományok úr eltűnik.)
Kegyelet úr: Nem vette ön észre, hogy megsértett engem műveiben?
A Cápa: Sajnálom, nem adhatok elégtételt, ön nem érettségizett le. Menjen be! (Kegyelet úr sírva bemegy.)
Irótársaink tisztelete úr: Pardon, ön tartozik nekem…
A Cápa: Igen, ezzel. (Megfogja, megpöndöríti és berúgja a Gömbbe.)
Közönség úr: Nagyszerű! Nagyszerű ember! Nagy ember!
A Cápa: Kuss! Be! (Közönség úr be.)
A Cápa (körülnéz): Na, végre egyedül vagyok. (Megpillant Egy Hallgatag urat, a háttérben.) Na, mi az? Hát maga mit néz? Talán nem tetszik valami? (Fenyegetőleg közeledik.) Nem fél, hogy bekapom? (Szünet.) Hát mit néz? Talán nincs a véleményemen? Talán nem tartja helyesnek drámáim erkölcsi tartalmát? Talán nem egyezik meg a Candida alapeszméjével? Miii? Na, mit néz? És ki maga? És mi nem tetszik?
A Hallgatag úr: Én vagyok az Übercápa. Én tudniillik az az ember vagyok, aki egy büdös bötüt nem olvasott el a maga összes drámáiból. Énnekem az a bibircsók nem tetszik a pofáján. (Őrült nyaklevest ad a Cápának. A Cápa maga is berepül a Gömbbe.)
1) Ábránd = ábrándozás, ábrálat, ábrándozni, ábrángatni, ábrókázni, brósza. Népiesen: brószát kukázni, kukta, enezei premete v. premince, princesen kacsintani. (Ballagi-szótár.)