Kalandjaim könyvének jókora két fejezettel nagyobbitásához bőséges anyagot szolgáltathatnának, a miken átestem, a miket tapasztaltam, az ország belsejébe, egész Kungrat-ig terjedő kirándulásaim alatt; de nem akarom olvasóimat untatni olyan részletezésekkel, melyekben a már előadott szokások, jellemzetek és gondolkozásmódok ismétléséből lenne az uj kép összeállitva. A vizen felfelé Kungrattól Khiváig 18 napi út van. Ötödfél nap alatt mentem Kungratba az Oxuson lefelé, Sükrullah ipával. Visszautazásunkhoz szárazon két annyi idő kellett. Az Oxusnak mind a két partja lapályos és átalában véve jó mivelt s eléggé népes, kivéve a balpart azon részét, a hol, Kanli átellenében az Ovejsz Karajne hegység emelkedik. Kanli és Kungrat között egy három napi járó puszta terül el; ellenben a tulsó oldalt, főkép a hol a karakalpakok laknak, őserdők rengetege fedi. Midőn visszaérkeztem Khivába, barátaim már beleuntak a várakozásba, s unszoltak, hogy induljunk másnap, mivel az egyre növekvő hőség méltán aggodalommal tölté őket el Bokharába utazásunk iránt. Elmenék tehát Sükrullah-hoz, a kinek Khivában annyi hálával tartoztam, elbucsúzni, s valóban megindultam, midőn a nemes aggastyán mindenkép le iparkodott beszélni szándékomról, a legborzasztóbb képét tárván ki előttem Bokhara Serifnek (a nemes Bokharának.) Elmondta, hogy milyen gyanakodó s áruló politikát követ az emir, hogy nem csak az angolokkal, de minden idegennel ellenségesen bánik. Nagy titokkép még azt is elbeszélte, hogy néhány év előtt még egy oszmanlit is, kit a meghalt Resid pasa katonai tanitóul külde Bokharába, orgyilkosul megöletett az emir, midőn két évet Bokharában töltvén, vissza akart menni Sztambulba.

Ezen aggodalmas lebeszélést Sükrullah részéről, a ki elejénte tökéletes hitet tanusitott dervisségem iránt, most nagyon feltünőnek találtam s azon gondolat villant meg agyamban, hogy ez az ember, ha nem ismert is reám, még is többszöri érintkezésünk folytán észrevette alakoskodásomat s most hihetőleg egészen mást gyanit személyemben. Ezen nemeslelkü agg férfiu, ifjabb korában egyszer Heratba Todd őrnagyhoz küldetett (1839), több izben pedig Sz. Pétervárra s Konstantinápolyba is, s nekem elbeszélte, hogy gyakran és örömmel érintkezett ő a frengi-kkel. Meg lehet hogy akkor fogalmat szerzett magának a mi gondolkozásunkról s tudományos törekvéseinkről, s engem azért fogadott kiváló barátságába és oltalma alá. Midőn kezét csókra nyujtá, szemeiben könyek csillogtak; ki tudja milyen érzelemből fakadhattak azok!

A khánra is ráadtam bucsuáldásomat, ki felszólitott, hogy visszafelé Khivának vegyem utamat, mivel egy követet akar velem Konstantinápolyba küldeni, hogy az uj szultántól átvegye a szokásos megerősittetést. Én erre azt feleltem, hogy a jövendőről vétek gondolkozni, majd meglássuk mit fog a sors (kiszmet) rendelni. Minden barátomtól s ismerősömtől elbucsuztam, mielőtt távoztam volna Khivából, a hol csaknem egy egész hónapot töltöttem.