Ezek a naplószerű feljegyzések: – anekdoták, vitatkozások, felháborodások, ujsághírekhez és olvasmányokhoz irott széljegyzetek – kereszteződés gyermekei. A napló és az ujságcikk házassága ez a műfaj, amit különleges magyar viszonyaink teremtettek meg. A papirosra naplónak iródtak, de az iró tudta, hogy még meg se szárad a tintájuk, már nedves lesz rajtuk a nyomdafesték.
Ismerősökről szólnak: az én ismerőseimről és a mindenki ismerőseiről, nagynevűekről, névtelenekről – kortársakról. Ha egy elszánt kutató száz év mulva egy könyvtár zugában megtalálja ezt a könyvecskét, tekintse bátran naplónak. Akkorra már lehervad róla minden, ami nem napló.
Ennek a késői olvasónak üzenem: a kor, amelyben ez apróságok iródtak, nyugtalan és fülledt, de még boldog kor volt, a háborút megelőző néhány év kora. Az utolsó fejezet Ferenc Ferdinánd haláláról szól. Ez mentse az előzőek gondtalan hangját, ez jelölje meg pontosan a könyvecske korát és talán azt a napot is, amelylyel a mi életünk boldogsága tulajdonképpen végleg lezáródott.