(Ez valami tengerparton történik. Két pesti dáma sétál szines napernyők alatt, s beszélget. Mellettük az oczeán, de mintha ott se volna. A végtelen mellett kis véges dolgokról beszélnek.)

Az egyik: Karriér, az szép.

A másik: Karriér, az nagyon szép. Minden karriér nagyon szép, de egy se olyan nagyon szép, mint a mamáék szobalányának a karriérje. Ez egy valóságos dráma. Ha én író volnék, mint a Scheibner Jenő, írnék egy szép szinházi darabot belőle és eljátszatnám a Márkus Emmával. Nem hallotta?

Az egyik: Nem.

A másik: A mamáék szobalányát úgy hívták, hogy Erzsi. Ők Pesten éltek, de Erzsi egy nagyon kis városba való volt, már nem is tudom, hogy hívják azt a kis várost. Valami Túr. Mezőtúr vagy Tiszatúr vagy Szakáltúr, nem tudom. Mondjuk röviden Túr, mert egy Túr volt, annyi szent.

Az egyik: És aztán?

A másik: Csak ne sürgessen drágám, mert azt nem szeretem. Majd én mondom, a nélkül, hogy maga «és aztánt» mond. Hát az Erzsinek volt vőlegénye, valami iparos. Már nem tudom, szabóiparos volt, vagy vasiparos, de iparos volt, egy iparos, Túron volt, egy túri iparos.

Az egyik: Igen.

A másik: Azt se kell mondani, hogy igen, mert akkor kijövök az előadásból. Hát az Erzsi egyszer szabadságot kért a mamától, hogy ő hazamegy Túrra és meglátogatja az iparost, a vőlegényét. A mama elengedte, mert akkor ő is elutazott. Ezt az Erzsi fölhasználta és magával vitte a kalapot.

Az egyik: A kalapot.

A másik: Japardon, látja, ezt nem mondtam. A mamának volt egy gyönyörű kalapja cziklámennel dúsan diszitve, egy százforintos kalap, a mi kétszázat mutatott.

Az egyik: Mennyiért vette?

A másik: Nyolczvanért.

Az egyik: Az drága. Én vettem az idén egy százötvenforintos kalapot, a mi négyszázat mutatott, hetvenért. De mindegy.

A másik: De mindegy. Ezt a kalapot az Erzsi elvitte Túrra. Nem lopta, csak kölcsönlopta. Gondolta, ő előbb jön haza Pestre, mint a mama, hát a mama majd nem veszi észre. És elutazott Ipartúrra a gyönyörű kalapban. Ez a kalap olyan volt, mint egy izé, olyan szép. Tudja, úgy oldalt, nem a másik oldalán, hanem a másik oldalán volt egy arrangement, mint egy olyan tömött izé, csupa igazi. És körül cziklámen. Tudja, mi az cziklámen, ugy-e. Ez magyarul is cziklámen, egész körül. Feltünő volt, nagyon feltünő volt, de diszkrét. Mindenki megfordult a mama után, ha fölvette, de nagyon szerény kalap volt, bürgerlich, szinte szegényes, csak nagyon feltünő.

Az egyik: Ezt kölcsönlopta.

A másik: Igen. A fejére tette és ezzel ment Túrra, hogy imponáljon a vőlegényének. Na már most, hogy megjött Túrra, mert nagyon tisztességes lány volt, az anyja elkezdett sírni, mikor a kalapot meglátta. Azt mondta neki, már nem tudom olyan jól parasztosan, a hogy mondta, de eleinte nem mondott semmit, igaz, most jut eszembe. Egy napig nem szólt egy szót se, csak mindig azt kiabálta: «Idös lányom, mivé lettél, idös lányom, mivé lettél.» Szegény lány mentegetőzött, hogy ő becsületes, de hiába. Az anyja sirt és azt mondta: «Elromlottál Pesten, elromlottál azon a disznó Pesten, rossz lány lettél.» Ezt mind a kalap miatt. Az apja, a ki tisztességes, munkában megőszült ember volt és a kit az egész Túr tisztelt, az már meghalt tiz évvel azelőtt. A nővérei is sirtak és egész Túron el volt terjedve a mamám kalapja miatt, hogy az Erzsi félvilági nő lett, én nem tudom, ezt hogy mondják a parasztok, de képzelheti, milyen kellemes, mikor folyton ezt kiabálják egy tisztességes lánynak, még ha cseléd is. A legborzasztóbb az volt, hogy nem is kiabálták, nem is mondták, csak gondolták, de az Erzsi minden arczon ezt látta és mindenki kikerülte az utczán.

Az egyik: Miért nem vetette le a kalapot?

A másik: Mert juszt is fönn tartotta, mert ártatlannak érezte magát és még szemtelenebbül tartotta a fejét, mert ő tudta, hogy tisztességes, és a többiekkel nem törődött. De azok tovább is némán mentek el mellette, senki egy szót se szólt hozzá és mindenki a szemébe mondta, hogy Pesten rossz nő lett belőle. De ő csak büszkélkedett a kalapban és daczolt az egész Dunántúrral.

Az egyik: És a vőlegénye?

A másik: Az direkt kómikusan viselkedett. Kijelentette, hogy hol vette azt a kalapot? A lány azt mondta, hogy a mamától kapta. Ezt a vőlegény nem hitte el, és sírt neki és azt mondta, hogy ő egész nap kínlódik érte, dolgozik mint egy állat, és azalatt ő Pesten tudja Isten kikkel adja magát össze, bizonyára uri emberekkel, a kik ilyen czifra kalapot vesznek neki. Szegény Erzsi tagadta, aztán összeszidta a vőlegényét. Erre a vőlegénye nagyon elkeseredett és egész Túr sajnálta a vőlegényt, mert olyan derék ember volt, erre a vőlegény hazament, pisztolyt hozott és még aznap este rálőtt a lányra, aztán ő is öngyilkos akart lenni, de megakadályozták és átadták a csendőrségnek. Mindez a mama kalapja miatt, Túron. Nem is este, csak estefelé.

Az egyik: Borzasztó.

A másik: Na aztán a seb nem volt súlyos, a szivet lyukasztotta keresztül, azaz a bordák közt megakadt, tudniillik a golyó. De ha tovább megy, a szivet sérti, és az rögtöni halál vagy vagy legalább is sebesülés. Pár napig feküdt az Erzsi, a golyót kivették és az iparos ült egy pár hónapot, aztán feljött Pestre és a mama megbocsátott neki. Erre elvette az Erzsit, mert mink kidobtuk, mert folyton külön ételeket követelt a sebe miatt. És elvette az Erzsit. Vagy ezt már mondtam?

Az egyik: Mondta. Na és mit csinált az Erzsivel az iparos? Elvette?

A másik: Dehogy vette el. Egyideig együtt éltek, mert nem volt pénzük, aztán az Erzsinek meghalt az anyja és örökölt valami kis pénzt, és akkor elvette az iparos. És képzelje, mit csinált az Erzsi.

Az egyik: Hozzáment.

A másik: Ugy van. És a pénzen női kalaposboltot nyitott. Nagyon jól megy neki. Mindez a mama kalapja miatt, finom publikuma van, csupa cselédek járnak hozzá, csak a czége furcsa egy kicsit. Az van kiírva a boltjára, hogy «Mademoiselle MADAME.» Nagyon finom akart lenni.

Az egyik: És az iparos?

A másik: Az hátul ül a boltban és egész nap semmit sem csinál, csak hízik és borotválkozik, piros nyakkendője van és arany óraláncza és a körmét piszkálja, pedig egy körme sincs, mint az ilyen iparosoknak, mert lekopott a munkában. Szóval az Erzsi tartja ki.

Az egyik: És?

A másik: Ez egy karriér! Csak azért mondtam el, mert éppen karriérről beszéltünk. Ez aztán Karriér! Mindez azért, mert hiúságból kölcsönlopta a mama kalapját. Titokban a mama is nála veszi most a kalapokat, mert fele olyan olcsó, mint a városban, és nagyon jó izlése van. Az iparos imádja a mamát és minden évben küld neki egy lombfürészelt óratartót. Már öt van a mamának. És az Erzsi az egész környéken hitelbe ad és kiuzsorázza a cselédeket, és az iparos meg rábeszéli a cselédeket, hogy czifra kalapot vegyenek. És nagyon jól élnek, az iparos nagyon szereti a gyereket, pedig nem az övé. Ez már volt az Erzsinek, mielőtt az iparost megismerte.

Az egyik: Hát mégse volt olyan tisztességes.

A másik: Dehogy nem. Ő is tisztességes volt, a gyerek apja, egy pesti bádogos, az is tisztességes volt és a gyerek is tisztességes volt. Sőt az iparosnak Erzsi első nap, mikor megismerkedtek, bevallotta, hogy van egy fia.

Az egyik: És az iparos?

A másik: Nem bánta. De a kalapért gyilkolni akart. Ez éppen a furcsa az alsóbb néposztályban, különösen az iparosnál. És ezért mondom, hogy ez olyan, mint egy dráma és el kellene mondani a Scheibner Jenőnek, hogy írjon belőle egy drámát a Nemzetinek és a Márkus játszaná az Erzsi szerepét és a Gál az iparost.

Az egyik: Gál? Inkább Rózsahegyi.

A másik: Az nagyon fiatal. Inkább Szacsvay.

Az egyik: Esetleg Dezső.

(Ezen vitatkozva sétálnak tovább a szines napernyőkkel, mellettük ragyog a napfényben az oczeán és ők még mindig nem néznek oda, nem is fognak.)