nyári estéken az Angol-Park tréfás tartományában, a nagyvárosi nép lelkületéhez és szegénységéhez züllött Tündérországban, az éji lovarda, tiroli falu, elvarázsolt kastély, bábszinház, hullámkéjvasut, le a cilinderrel, forgó kerék, aeroplánkörhinta, csúszda, kacagókamra, dühöngők konyhája, kacsausztatómedence, Tanagra, hableánypavillon és tudja Isten még micsoda vidám és csudás dolgok között. E gyermetegül bizarr szórakozóhelyen, ez olcsó, cifra boldogságokban, e humoros és fantasztikus bódékban, a színeikben, figuráikban egy álomszerű és fájdalmas világot látok, egész földi életünket érzem e városvégi bohó területen, minden illuzióival és betegségével, hiúságaival, reménytelenségével, szenvedélyeivel és a megrendítően sikoltó halállal. Ó, hogy szeretném az egész Angol-Parkot egy könyvbe leírni, ha érdemes volna magyar írónak lenni. De nem érdemes magyar írónak lenni, nem érdemes s ezt olyan szűz megrendüléssel érzem, mintha én jöttem volna rá először.

Mily szegények lehetnek a magyar írók, ha nincs módjukban az a kis lukszus, hogy ne írják le, amit éreznek és gondolnak az életben. Talán egy boldogabb jövőben elhallgatnak, vagy meg se szólalnak azok a kiválasztottak, akiket a jó Isten talentummal vert meg és nem fogják Magyarországon végigélni az életük karikaturáját. Az Angol-Parkról kezdtem mesélni, ha jól emlékszem. Az este is ott sétáltam és miután hosszú ideig könyököltem a »Le a cilinderrel« című mulatság korlátjára és bámultam a frakkos, cilinderes néma nagyköveteket és hercegnőket, akik örök forgásban, némán vonulnak egy titokzatos estélyre, kedvetlenségem, vagy mondjuk kedvem támadt átmenni a Dühöngők konyhája elé, tányértörni. Vettem egy csomó labdát és valami tiz percig dühöngtem a pénzemért, a konyhában pedáns renddel felrakott tányérok, csuprok és csészék közül eltörtem, amennyit csak tudtam és megkönnyebbülten állottam odébb és egy kicsit vígabban éltem le az est hátralévő részét.

Kedves felebarátom, nagyon ajánlom neked is a dühöngők konyháját, ezt a bölcs és ártatlan intézményt, hogy az Isten azt is áldja meg, aki kitalálta. Ha rossz hangulatban vagy, nem vagy megelégedve valamivel vagy semmivel se, ha szeretnél csinálni valamit és nem lehet csinálni semmit se – eredj el a dühöngők konyhája elé, alló, neki, vágd, törjél, zúzzál, ahogy csak tudsz, ne sajnáld. Egy kis elégtételt vettél magadnak és nem is vétettél senkinek. A dühöngők konyhája a legjobb konyha Budapesten.