Dr. Kérlek Alásan Princessas-cigarettát vásárolt a nagytrafikban, egyre rágyújtott a falon lévő öröklángnál, kijött a boltajtón és nekiment dr. Kérlek Szépen nevű barátjának, aki ott haladt el a Váci-utcán a nagytrafik előtt. Dr. Kérlek Szépen és dr. Kérlek Alásan nyolc esztendőn át egymás mellett ültek a gimnázium nyolc osztályában és a legjobb barátok voltak. Azóta, valami tíz esztendeje, nem látták egymást, de most, hogy a járdán összeütköztek, rögtön megismerték egymást, arcukon az öröm kellemes maszkja jelent meg, egyszerre támadtak s a levegőben elkapták egymás jobbkezét:
– Szervusz kérlek szépen!
– Szervusz kérlek alásan!
A kézfejektől összekötött két jobbkar többször egymásután erőteljesen megrándult.
– Te vagy az, kérlek szépen?
– Én hát, kérlek alásan.
– Nahát, ez nagyszerű, kérlek szépen.
– Kolosszális, kérlek alásan.
Dr. Kérlek Szépen és dr. Kérlek Alásan elhallgattak, megint rántottak egy párat egymás karján, azutáu széjjelválasztották összeölelkezett ujjaikat, kiegyenesítették behajlított tenyerüket, miáltal a két jobbkar elszabadult egymástól és mindegyik visszahúzódott a maga gazdájához. Dr. Kérlek Szépen és dr. Kérlek Alásan gyorsan végignézték egymást tetőtől-talpig és visszafelé, talptól-tetőig. Tekintetük összeütközött, mosolyogtak, dr. Kérlek Szépen boldogságában megforgatta balkezében tartott sétabotját, dr. Kérlek Alásan pedig a lelke legmélyére leszívta a cigaretta füstjét, aztán két párhuzamos, gyönge, de egyre sűrűsödő füstöt eresztett lefelé a két orrlyukából.
– Hát hogy vagy, kérlek szépen?
– Vagyogatok kérlek alásan. Hát te, kérlek alásan?
– Csak, csak, kérlek szépen.
– Merre mégy, kérlek alásan?
– Én, kérlek szépen? Erre, kérlek szépen. Hát te, kérlek szépen?
– Én, kérlek alásan, itt voltam a nagytrafikban, cigarettát vettem, kérlek alásan.
– Princessast szísz, kérlek szépen?
– Princessast, kérlek alásan. Parancsolsz, kérlek alásan?
– Nem, köszönöm, kérlek szépen, kisztihand. Nem szeretem, kérlek szépen. Saját töltést szívok, kérlek szépen, keveréket.
– Milyet, kérlek alásan?
– Purzicsánt és Kirt, kérlek szépen. Azelőtt szultánflórt, meg hercegovinait.
– Világosat, kérlek alásan?
– Nem, kérlek szépen, barnát. Világos hercegovinait is szívtam egy darabig, de a barna jobban ízlik, kérlek szépen. (Előveszi a tárcáját.) Parancsolsz, kérlek szépen?
– Köszönöm, égek, kérlek alásan. Én, kérlek alásan, megszoktam a princessast.
– Tudja Isten, kérlek szépen, én nem szeretem. Nincs meg az az íze, kérlek szépen.
– És drága is, kérlek alásan. Hat fillér, kérlek alásan.
– Azelőtt, kérlek szépen, sokkal jobb volt. És az arany betükkel elegánsabb is volt. Botrány, kérlek szépen.
– Szavamra, kérlek alásan. A bécsi most is jobb, kérlek alásan.
– A bécsi trafik egyáltalában jobb, mint a pesti, kérlek szépen. A szivarok is jobbak, kérlek szépen.
– Szivarozni is szoktál, kérlek alásan?
– Keveset, kérlek szépen. Csak úgy, néha, ebéd után egy regáliát.
– Én is, kérlek alásan, trabukkót. Ebéd után, néha, csak úgy…
– Hogy, kérlek szépen?
– Semmi, kérlek alásan, csak úgy, kérlek alásan.
– Kérlek szépen.
– Kérlek alásan.
– Merre mégy, kérlek szépen?
– Én, kérlek alásan? Erre, kérlek alásan. És te, kérlek alásan?
– Én, kérlek szépen, arra, kérlek szépen.
– Hát szervusz, kérlek alásan.