Czipész, szövő vagy más szakmabeli munkásunk, a maga iparágán túltekintve, azt egy csoport tagjának látja, amelyet a többivel egy közös érdek köt össze: bizonyos javak termelésének előmozdítása. Ha más iparokról keveset tud is, helyesen fog arra következtetni, hogy azok hasonlóképp termelő és szétosztó eljárások sorozatában állanak. Mint az étel-, ruhaneműeket és más használati tárgyakat vásárló fogyasztó felismeri, hogy hasonlóan alkotott ipari lánczolatok végén van. Igy az ipari termelés a képzetében eljárások folyamatainak vagy sorozatainak bizonyos számává kezd kiszélesedni és mindegyik sorozatnak, vagy folyamatnak az a különleges feladata, hogy bizonyos nyers anyagoknak a fogyasztók kapcsolati tárgyaivá való változását előbbre vigye. Nemcsak czipőiben, de a kenyérben, ingben, könyvben, dohányban és más czikkekben, melyeket vásárol, iparok bizonyos sorozatának czélját és tárgyát fogja látni. De hamar észre fogja venni, hogy a javak, kenyér, czipő, ing, stb. különfélesége alapján gyártási folyamataik elkülönültségéről nyert fogalma túlzott. Mert belátja, hogy nincs teljesen külön iparágsorozat a czipőknek a gyártására, forgalombahozatalára és eladására. Azok a gazdálkodók, akik a cserzőknek állati bőröket adnak el, a mészárosoknak állati testeket is árulnak, a molnároknak gabonát és így más meg más termelési sorozatokba lépnek. A cserző a czipőgyároson kivül más gyárosoknak is szállít bőrt. Sok kicsinyben eladó üzlet czipőn kívül más czikkeket is árúl. Hasonlót tapasztal más iparsorozatoknál. A termelési folyamatok egyes pontokon találkoznak, vagy keresztezik egymást. Bizonyos őstermelő és gyártó eljárások kezdetei sok sorozatnál szerepelnek. Gazdálkodók, bányászok és mások, akik a természettől a nyers anyagot nyerik, kezdenek meg minden nagy termelő sorozatot. Ha kitermelő munkájukat elvégezték, a nyert igen különféle nyersanyagot különbözőképp csoportosítják és különböző eljárásoknak vetik alá. A további gyártási eljárások számosabbak, speczializáltabbak, amíg a javakat szétosztó és forgalomba hozó művelet gyakran ugyanazon iparágban vagy üzletben összehoz számos jószágot, amely a gyártási eljárásnál különböző iparokhoz tartozott.

Ha tehát a folyót vesszük jelképnek és beszélünk ipari folyamatokról, melyek a termelés különböző fokozatain viszik keresztül a nyersanyagot, amíg a kicsinyben való eladáson át a fogyasztók kezéhez jutnak, azt fogjuk találni, hogy a folyó néhány forrásból fakad, s amint a gyártáson átmegy, egyre számosabb ágra szakad és végül ismét aránylag csekély számú ágban egyesül, amint a kereskedelem fokozatain át a fogyasztóhoz jut.

De a termelés valóságos szervezete sokkal bonyolúltabb, mint e kép. Egyes bonyodalmainak aránylag korán jut a gyárban, bányájában, hivatalában megfigyeléseket tevő intelligens munkás a tudomására. Felismeri, hogy nem minden ipar foglalkozik közvetlenül azzal, hogy a nyersanyagot a termelés főfolyamán keresztül továbbítsa a fogyasztási jószággá válása felé. A czipészmunkás tudja, hogy egy-két ipart nem említettünk meg, amelyek majdnem oly fontosak a czipőgyártásban, mint maga a czipőipar, t. i. azok az iparok, amelyek a gyártáshoz szükséges gépeket és erőt szolgáltatják. E gépek és ez az erő természetesen magukban is a termelési folyamatok egész sorozatának végeredményei, amelyek a nyersanyagot a tőke ezen alakjaivá formálták. Ezek nem szerepelnek termelési rendünk végén fogyasztási jószágokul. Ezek czéljukat tőkévé válásukban érik el és nem használati jószágokul, hanem mint felszerelés és más termelési segédeszköz használják őket fel. Az üzem szervezetét vizsgálva úgy találtuk, hogy telepre és gépekre épp úgy van szükség, mint a nyersanyagra. Csak a nyersanyag tárgya a termelési eljárásnak és az megy le a fogyasztási jószággá válás folyamán. Épület, gépek és más felszerelés csak eszközök ehhez a czélhoz. De termelni kell őket és felhasználódnak a művelet előmozdításában, amivel az állati bőr, a bőr vagy a bőrczipő meglesz vagy felhasználódnak más hasznos munkálatnál.

A czipészmunkás így azt látja, hogy az iparok folyamatát, amellyel az állat czipővé lesz, számos mellékfolyamatnak kell előmozdítania, amelyek a termelés egyes stádiumaiban szükséges szerszámok, hajtóerő, épületek stb. szolgáltatására irányulnak.

A gépeket vevén egyedül figyelembe, képzetét akként igazítja ki, mint ahogy azt a 21. oldalon látjuk.

De látni fogja, hogy más iparágak is közreműködnek az épület és más gyári helyiségek, a világítás, hő és erő előállításán és fentartásán: ezeket is be kell illesztenie képzetébe. Miután nyilvánvaló, hogy az a gazdálkodó, cserző, kereskedő, akik a termelés közvetlen folyamatában állanak, szintén használnak felszerelést, gépeket és más munkájukat elősegítő gyártmányokat, következőleg minden műveletnél a főfolyót mellékfolyók táplálják, melyek nem a fogyasztókhoz folynak, hanem a termelés egyes stádiumaihoz és a termelőket a termelést elősegítő javakkal látják el.

Ha jobban tetszik, természetesen a gépet, épületet és más befektetést ugyis felfoghatjuk, hogy lassanként azokká a javakká válnak, amelyek termelését előmozdítják és így a fogyasztáshoz a főfolyamon át jutnak. De e nézettől itt eltekinthetünk.

Már most ezen járulékos iparágak, amelyek a főfolyamathoz az álló tőkét szolgáltatják, gyakran fontosabbak és nagyobbak, mint az általuk táplált iparágak, mivel némelyikük a termelés főfolyamának számos iparát látja el bizonyos állótőkével. A gyáriipar rendszerének minden pontjánál fontos segítség a vas, aczél és a gépgyári ipar, s az építőiparok is. A bányászat, a főbb fém- és építőiparok, annyi specziális ipar állandó főtámasztékai, hogy gyakran alapiparágaknak nevezik. Ha valami jelentékenyebb esemény fordul elő egyiküknél, a termelési rendszer minden ágában hamar jelentkezik hatása.

De ezen alapiparágakon kivül a termelés főfolyamában levő iparoknál a közös érdek más kötelékeket is teremt.

Ugyanazon fajta nyersanyag a termelés számos főágában mint fő- vagy segédanyag egyaránt használatos. A főbb gabonanemek, a textilgyártmányok, vas, szén, kő, agyag stb. számos különböző használati czikk gyártásánál nyersanyagok és a bármelyiküket használó különböző iparágakat a rokon- és ellenszenv hatalmas kötelékei fűzik egymáshoz. Ily viszonyban van pl. a czipőgyártás a nyereggyártással és bőröndészettel (a bőr útján), a befőttgyártás a kétszersült vagy édes italok készítésével (a czukor útján). Ahol a használt anyag közös, ott az iparok egymással rokonszenveznek, mivel mindaz, ami csak a közös anyag kinálatát javítja vagy rontja, egyaránt használ, vagy árt nekik. Ennyiben rokonszenveznek.

Ám ami az egyik iparágnak anyaggal jobban való ellátását előmozdítja, az a többinek árt. Ennyiben érdekellentét van közöttük. Az olaj és a ruggyanta elég példa lesz számos ipar életbevágó fontosságú nyersanyaga keletkezésére.

Némely iparág egymással tartós érdekközösségben áll, miután fontos segédanyagokat szolgáltat egy vagy több fontos iparnak. A vas- és szénipar a legnyilvánvalóbb példa erre. De az érdekközösség igen erős sok specziális iparágban is, mint a gyümölcstermelésnél és a czukorfinomításnál, vagy a bortermelés és az üvegfúvásnál, vagy számos, az építőiparoknak anyagot szolgáltató iparnál.

Másrészt éles ellentét van egyes iparok között annálfogva, hogy egymást helyettesíthetik. Ha ugyanazon szükségleteket különböző anyagok elégíthetik ki, az ellenségeskedés oka már megvan. A fa és a vas az építkezésnél és a bútoriparban, a gyapjú, pamut és vászon a ruházkodásnál, tea, kávé, kakao az italok között, stb. Igy a villanyosság, gáz, olaj és gőz mint ipari hajtóerő és háztartási energiaforrás versenyeznek egymással. Ez iparágak és segédiparaik egymással harczban állanak és ami az egyiknek a javára szolgál, az a többinek árt. Majd az anyagok, majd az eljárás, majd pedig a közvetlen használati czikkek helyettesíthetik egymást, a helyettesíthetőség pedig mindig ellentétet szül.

Azoknál az iparágaknál, amelyekről első pillanatra látszik, hogy a különálló nyersanyagokat használati czikké dolgozzák fel, ekként számos érdekközösség és ellentét van. Az ipari eljárások sorozatai keresztezik egymást, egybeolvadnak és elkülönülnek egymástól különböző pontokon: egyetlen sorozat sem áll teljesen elkülönülten.

De különösen két iparág érdemel figyelmet, mint amely egységesítő befolyást gyakorol. Ez a szállítási- és a pénzüzlet. Nem alapiparok, mint a bányászat és mezőgazdaság, hanem minden ipart áthatnak és összekapcsolnak. Ahol csak üzemet folytatnak, oda állandóan szállítanak anyagot és elviszik belőle a termékeket: minden adás-vétel bizonyos szállítást hoz magával. Az ily szállítással foglalkozó iparágak csoportjának a termelési rendszerben különös fontossága van. Egészben véve olyan ez a berendezés, mint az állati szervezetben a vasomotor rendszer. Egy bizonyos értelemben véve minden fizikai munka valójában anyagmozgás és minden üzemi műveletben része van ennek. De a modern termelőtársadalmakban a különleges értelemben vett szállítás, személyek, javak, hirek szállítása egyik helyről a másikra igen speczializálódott és fontos munkává vált. A vasútnak és hajónak szerepe van a termelő eljárásoknak úgyszólván minden egyes sorozatánál. Azt a fizikai lánczot adják, amely az egész folyamatnak hatékonyságot és folyamatosságot kölcsönöz. A vasútnak vagy hajózásnak minden forgalmi zavara egy egész iparvidéket bénít meg: még a távirósodronyok elvágása is megzavarja, késlelteti a termelést. Amint a termelés bonyolultabb lesz, távolabbi és több helyről szerzik be a nyersanyagot, hogy bonyolultabb, finomabb műveletekben használják fel és a rendszer kereskedelmi része a gyorsabb és megbízhatóbb értesülésen mulik. Ezért minden czivilizált országban a szállítás szerepe az iparban nagyobb és fontosabb, a tőke és munka mindnagyobb mennyiségét köti le és a legnehezebb kezelési feladatokat veti fel. Ha, amint ez számos nagy államban történik, a vasút a szállítás egyedüli hatékony eszköze, a népesség élete, boldogulása és termelése felett despotikus hatalomhoz jut, hacsak a kormány közbe nem lép. A szállítás minden javítása előmozdítja, minden rosszabbodása hátrányosan befolyásolja az anyagi javak előállításával foglalkozó összes iparágakat.

A pénzüzem hasonló módon átható, de általános befolyásában önkényesebb az egész modern iparban. Pénzüzem alatt értünk minden műveletet, mely a pénz, vagyis a vásárló-erő termelésében, védelmében és szállításában, tőke, részvények és más fogalomban levő értékek előállításában és kezelésében áll. Láttuk, hogy csak forgalmi értékkel bíró dolgokkal foglalkozik tudományunk és oly eljárásokkal, melyek mindegyike a vétel ügyletével jár. Igy nyilvánvaló, hogy a vásárló erő termelésével és alkalmazásával foglalkozó iparágak hatása ép oly átható és döntő, mint a fizikai szállítás. Az az ismert mondás, hogy «a pénz körül forog a világ», népies bizonyítéka a pénz erőttermelő és forgalmát szabályozó üzleti vállalkozások jelentőségének. Az egész termelési renden át mindenütt hatnak a pénzügyi erők. Egy nagy pénzügyi válság épp oly biztosan és még teljesebb mértékben megbénít minden termelő tevékenységet, mint a vasúti forgalom megszünése.

Igy, bárha egyes üzemekben, vagy iparágakban bizonyos függetlenséget és teljességet ismerünk is fel, tudjuk, hogy számos úton-módon állanak egymással kapcsolatban és függenek egymástól. Bizonyos anyagok vagy erőforrások közös használata, egyik anyagnak a másikkal való helyettesíthetősége egyes iparágakat egymáshoz fűz, vagy egymással ellentétbe hoz. Néhány mezőgazdasági őstermelő és gyári ipar igen sokféle későbbi eljárás kiinduló pontjává lesz. A közlekedési és pénzüzleti ipar azonban általános összekötő szervezet.

Végül megjegyzendő, hogy van egy általánosabb rokonszenv és ellentét minden iparág között annak folytán, hogy közös forrásokból merítik életerejüket. Állandóan újabb tőke- és munkafolyamok szakadnak a termelésbe, hogy fentartsák, élénkítsék, nagyobbítsák szervezetét és életerejét. Mint rendelkezésre álló termelő energia, keletkezésekor a tőke és munkaerő emez újabb készlete, a fiatal munkások újabb nemzedéke és újabb megtakarítások, egy «szabad» államban mind bármely iparágra vethetik magukat és minden iparágnak a maga szükségletei czéljára ebből a közös és állandó készletből kell merítenie. Tehát legfőbb közös érdekük e készlet nagysága, minősége, igénybevehetősége és megszerzésének feltételei. Igy minden olyan ok, mely a közület új tőkéje és munkája tömegét, folyékonyságát és hatékonyságát érinti, befolyással lesz minden más iparágra. Amint a termelési rend részleteinek vizsgálatába hatolunk, látjuk, hogy számos korlátja és akadálya van a tőke és munka szabad folyásának. De amennyire a munka és tőke különböző iparágak között szabadon választhat, vagy egyikből a másikba szabadon átmehet, a termelő energia közös alapjának veendő, amely a termelés egészét átjárja, amint a vér a test különböző szervein és sejtjein átfolyik, szervezeti egységet kölcsönözve az egész rendszernek.