„Amit régóta gyanítok, – írja a doktorkisasszony – arról tegnapelőtt bizonyosságot szereztem. Jolán báróné a kezembe adta a bizonyítékokat, hogy ön Lilát, a szubrettet szereti. Nem azért írok most, hogy szemrehányásokkal illessem, hanem hogy tudomására hozzam elutazásomat.
Ma már útban vagyok Kelet felé, ahol a női orvosoknak nagy keletjük van. Elmegyek, mielőtt önnek még alkalma nyílna, hogy megsajnáljon“…
A levél ezzel még nem ért véget (sőt meglehet, hogy a tanulságos része csak azután következett volna), de a goromba úr időközben megjelent a kocsi ajtajában és én lopva visszacsúsztattam a füzetet a helyére.
Ellenséges pillantásokat cserélve, folytattuk utunkat Budapest felé.