Hajnali három óra. Az egész tájon már minden ház sötét, csak a 38/b. alatt világit még két ablak a negyedik emeleten. Átlagos F. Soma lakásában. A szobában nagy asztal, tele papirossal. Óriási füst. Az asztalon teacsésze, sárga cukormaradékkal és egy szivarvéggel a fenekén. Soma fölkel az asztaltól, nagyot nyujtózik, aztán rendbe rakja a papirosait. Vélnéd, egy drámairó fejezte be e pillanatban ötfelvonásos szinmüvét, amelyen két év óta dolgozik. Soma cigarettára gyujt és halkan átszól a másik szobába:

– Mamus, alszol?

Egy hang belülről:

– Már megint micsoda kérdések ezek. Orditva kérdezed, hogy alszom-e. Mondd őszintén, hogy ébredjek fel és menjek ki.

Soma:

– Ébredj fel és gyere ki!

Most kis szünet következik, mely alatt Soma fel-alá jár, a jól végzett nagy munka tudatában nyugodt, kissé mosolygó arccal. Mamus megjelenik az ajtóban, slafrokban. A szemét bántja a fény. Soma odalép és enyhe közönnyel arcon csókolja. Mamus megszólal:

– Kész vagy?

– Igen.

– Minden megvan?

– Minden, csak le kell irni. Ülj le, mamus, az asztalhoz és ird, majd én diktálom. És ha valamivel más terved van, mondd meg.

– Pfuj – mondja mamus álmosan – milyen piszkot csináltál itt az asztalon. Mindenütt hamu, gyufa, cigarettavég.

Azzal leül. Soma előveszi rendbeszedett iratait, jegyzeteit, mondván:

– Ne brekegj, mamus. A forgalom még soha olyan jól nem sikerült, mint az idén. Azt hiszem, hasznos és olcsó karácsonyunk lesz. Vegyél egy darab papirt meg egy tollat. Nem azt, az el van törve. Azt a másikat. Ird: „doktor bácsinak karácsonyi ajándék egy skatulya Upman-szivar“.

Mamus:

– Hogyhogy?

– Steinerék akarnak nekünk karácsonyra valamit adni, mert félnek, hogy az öcsém elcsapja az irógéposztályból Steiner Magdát, mert nem jár be rendesen. Steiner megkérdezte, mit akarok karácsonyra, hogy olyasmit ne vegyen, ami már van. Gondolkozási időt kértem. Elszaladtam doktor bácsihoz, aki Ilonka fülét psriccelte két hétig és akinek muszáj valamit adnunk. Gondoltam, majd olyat kérek Steinertől, amit mindjárt tovább adhatok doktor bácsinak…

– De hiszen doktor bácsinak nem szabad szivaroznia a meszesedés miatt.

– Várd meg a végét. Mondom, elszaladtam doktor bácsihoz és ő azt mondta, majd este telefonál. Addig megkérdezte Spónicer doktort, aki konziliumokra szokta őt hivni, hogy mit akar karácsonyra. Spónicer azt mondta: „Küldjön egy skatulya Upman-szivart, mert a háziuramnak azt akarom adni karácsonyra, betapasztatta a kályhámat, illik valamit adnom neki és azért adok neki szivart, mert ő ugyan nem sziv, de a veje szivart kért tőle, mert a vejénél vendégek vannak Szilveszterkor és azoknak kell valami jó szivar“.

– Ez a Mádai?

– Igen.

– És a veje a Linczer Dudi?

– Igen.

– Hiszen mink is oda vagyunk hiva Szilveszterre!

– Tudom. Ott vissza fogom lopni a szivart, amint meglátom. Hiszen mondtam, hogy hasznos karácsony lesz az idén. De ne komplikáljuk a dolgot, mert ebből az egészből mireánk csak az tartozik és csak ennyit is irj fel: „doktor bácsinak egy skatulya Upman-szivar, kapjuk Steineréktől“.

Szünet. Mamus ir. Aztán ismét megszólal Soma:

– Ird tovább: „Hermin néninek francia kisasszony utján otkolon, szájviz, szappan, kávélikőr és szalmiákcukor“.

– Ez mind?

– Mind, mind. De ne zavarj, mert akkor nem igazodom el. Ezt kapjuk doktor bácsitól. Doktor bácsi kapja gyógyszerésztől, ahová a pacienseit kényszeriti. A gyógyszerész minden évben küld doktor bácsinak otkolont, szájvizet, szappant, kávélikőrt, szalmiákcukrot és egy skatulya Upman-szivart.

– Upman-szivart? Hát akkor miért adjuk mi neki a Steinerék Upman-szivarját?

– Mamus, ne konfundálj. Steiner Magda leirta irógépen doktor bácsi felolvasását az orvosegyesületben és ezért nem fogadott el tőle pénzt. Doktor bácsi megkérdezte Magdát, hogy mit akar karácsonyra. Magda megkérdezte az apját, hogy mit akar. Azt mondtam neked, hogy én Steinertől Upman-szivart kértem doktor bácsinak. Erre Steiner azt mondta a lányának: „Kérj tőle egy skatulya Upmant“. Erre, mikor Magda egy skatulya Upmant kért doktor bácsitól, doktor bácsi a markába röhögött, mert ő inditotta el nálam ezt az egész szivar-dolgot, ő már tudta, hogy az Upman Magdán keresztül Steinerhez megy és Steinertől hozzám, hát azért kért mindjárt tőlem Upmant, mert tudta, hogy igy visszakapja a szivarját és adhat tovább Spónicernek.

– Nem adhatta volna Spónicernek mindjárt, ugy, ahogy a gyógyszerésztől kapta?

– Nem. Mert Magdának kellett valamit adnia az irógépelésért. Igy Magda is kap és Spónicer is kap. De ne zavarj, mamus, mert én ezt már kidolgoztam és most összekavarodik a fejemben, ha mindig kérdezel. Hol hagytuk el?

– Hermin néni…

– Igen, Hermin néni. Hát doktor bácsi nekünk adja az otkolont, szájvizet, szappant, kávélikőrt és szalmiákcukrot, azért adja nekünk, mert ezzel biztositani akarta azt, hogy én az Upmant elkérem Steinertől s ezáltal visszajuttatom neki. Hogy az egész terv fel ne forduljon, kedveskedni akar és ezt a csomag patikadolgot nekünk adja. Mi tovább adjuk Hermin néninek, de nem közvetlenül.

– Minek az Herminnek? Hermin szegény, minden karácsonykor öt forintot szokott tőlünk kapni.

– Igen, azt most is megkapja. De tudod, hogy ő ezért minden karácsonykor ajándékoz nekünk valami apróságot és az idén nagyon panaszkodott, hogy egy vasa sincs és azt mondta: „nem is kérdezem meg tőled az idén, Soma, hogy mit akartok karácsonyra, mert olyan szegény vagyok“. Erre én azt mondtam neki: „Már pedig Hermin néni, mi magától az idén otkolont, szájvizet, szappant, kávélikőrt és szalmiákcukrot várunk“. Erre hosszu orral távozott és én most mindezeket a dolgokat közvetett uton hozzá juttatom, hogy aztán nekünk ajándékozhassa.

– És minek az nekünk?

– Na hallod? Csak kell valamit adnunk Steineréknek az Upman-szivarért, nem hagyhatom, hogy azt higyje, az én öcsémet az irógép-osztályban meg lehet vesztegetni egy skatulya szivarral, amit nem is neki ad, hanem nekem!

– Hát akkor Hermin néni ezt hogy kapja meg?

– Ugy kapja meg, hogy mi a francia kisasszonynak adjuk, az pedig már kérdezte tőlem, hogy mit vegyen Hermin néninek, aki két kalapot csinált neki az idén. Én azt mondtam neki, hogy Hermin szenvedélyesen gyüjti az otkolont, szájvizet, szappant, kávélikőrt és szalmiákcukrot. Most, mikor mi a csomagot a kisasszonynak átadjuk, ugy, ahogy a doktor bácsitól kapjuk, a kisasszony, mint az őrült, fog vele rohanni Herminhez. Hermin fel fogja bontani, s látva, hogy pontosan az van benne, amit én tőle kértem, az egészet el fogja hozni nekünk és mi aztán nyugodtan odaajándékozhatjuk Steineréknek. Igy a francia kisasszonyt is kielégitettük, Hermint is urrá tettük és a doktor bácsi is visszakapja a holmiját.

– A doktor bácsi? Hiszen mi Steineréknek adjuk.

– Igen, de Steinerék odaajándékozzák doktor bácsinak az Upman-szivarért, mert nem türik, hogy a lányuk ajándékot kapjon egy agglegénytől, ezért viszonozzák.

– Hát doktor bácsi ezt is visszakapja?

– Vissza. Ne zavarj össze. Ebből mireánk csak annyi tartozik és csak ennyit is irj fel: „Otkolon, szájviz, szappan, kávélikőr és szalmiákcukor, kapjuk doktor bácsitól, adjuk francia kisasszonynak“.

– Megvan.

– Akkor nyugodtan visszatérhetünk a szivarra. Figyelj jól.

– Milyen szivarra?

– Az Upmanra.

– Hiszen azt odaadtuk doktor bácsinak, doktor bácsi odaadta Spónicernek, Spónicer Mádainak, Mádai a Linczer Dudinak, aki Szilveszter éjszakáján kirakja a vendégeinek.

– Ugy van cicám, de mint volt szerencséd konstatálni, mi Linczer Dudiékhoz vagyunk hiva Szilveszterre, s mint volt szerencsém megjegyezni, nekem első dolgom lesz a skatulya Upmant, amint meglátom, kivinni a télikabátom zsebébe. Mert akkor következnek az ujévi ajándékok.

– Az ujévi ajándékok?

– Igen, mamus. Ez most Pesten néhány éve divatba jött, mert ujévkor süti el az ember azokat az ajándékokat, amiket karácsonyra kapott és amikkel nem tud mit csinálni. Miután azonban én a karácsonyt teljesen kiaknáztam és mindenkitől kapok és mindenkinek adok, anélkül, hogy a zsebembe kellene nyulnom, de viszont nem marad meg otthon semmink, kénytelen vagyok az ajándékot körforgási utján követni és ott csipni el, ahol ráakadok. A szivarokkal a Lincer-estélyen van randevum, azokat ott visszalopom.

– És mit csinálsz velük?

– Csak nem képzeled, hogy elszivom őket? A szivarokat ujévkor odaadom Galgócer bácsinak, az uzsorásnak.

– Hiszen nem is tartozunk neki.

– Nem, de más baj van. A hivatalban bementem a főnökömhöz és megkérdeztem tőle, hogy mit akar karácsonyra, nehogy olyat vegyek neki, amije már van. Azt mondta, hogy majd megkérdezi a feleségét. Én ezt már ismerem. Tavaly is ezt mondta, de nem a feleségét kérdezte meg, hanem Galgócer bácsit, mert ő tartozik neki és kénytelen karácsonykor kedveskedni neki. Emlékszel, tavaly milyen baj volt: Galgócer bácsi tizenkétszemélyes ezüst evőeszközt kért tőle, s akkor ő nekünk azt mondta, hogy a feleségének ez kell és nekem meg kellett venni a tizenkétszemélyes ezüst evőeszközt. Hát az idén már jó előre elmentem Galgócer bácsihoz és megkértem, hogy a rossz pénzviszonyokra való tekintettel ne kérjen a főnökömtől valami drágát, mert azt ugyis nekem kell megvennem. Ezért a szerénységért én neki ujévre egy skatulya finom szivart igértem. Megegyeztünk Galgócerrel, hogy az idén nagyon szerény lesz és magának egy üveg kávélikőrt, nejének pedig egy üveg otkolont fog a főnökömtől kérni. A főnököm tegnap bejött a szobámba és nagy képpel kávélikőrt és otkolont kért. Én megigértem és rögtön telefonáltam doktor bácsinak, aki Galgócernek is háziorvosa, hogy ajándékozza nekünk kétszer a likőrt meg az otkolont – mert egyszer, mint felirtad, már megkaptuk tőle a szappannal, a szájvizzel és a szalmiákkal együtt, ami tovább megy a franciánéhoz, onnan Herminhez, onnan vissza hozzánk, tőlünk Steinerékhez, s onnan vissza doktor bácsihoz – mondom, ajándékozza nekünk még egyszer ezt a két üveget, mert ujévre ugyis visszakapja Galgócertől. Doktor bácsi belement, de nem nagyon szivesen, mert keveslette ezt Galgócer bácsitól. Erre elárultam neki, hogy az Upman-szivarjait Galgócernek igértem s ebbe aztán belement és Galgócernek azt üzente, hogy ujévre likőrt, otkolont és szivart akar. Igy aztán minden rendben van, mindenki kapott, mindenki adott és doktor bácsi végleg visszakapta mindazt, amit a gyógyszerész neki karácsonyra küldeni fog. Mert összes ismerőseink közül ő az egyetlen, aki tényleg a magáéból ad. Viszont ezzel szemben ő az egyetlen, akihez valamennyien elmegyünk vásárolni és aki mindnyájunkon nyer. Ugy, hogy ő sem fizet rá. Érted, mamus?

– Értem.

Mamus átnézi a jegyzeteket és az órára néz.

– Négy óra, – mondja. – Gyerünk aludni.

– Igen – mondja Soma – gyerünk. Azt azonban el kell ismerni, hogy hasznos és olcsó karácsonyt állitottam össze az idén.

Mamus egy enyhe és közömbös puszit ad Somának, miközben halkan mondja:

– Te egy kis Wekerle vagy Soma.

És most már 38/b. alatt is elsötétedik a két ablak a negyedik emeleten. Alszik az egész utca.