A nagyságos ur és a nagyságos asszony teritett asztal mellett ülnek, amelyen, tányéron, csak egy sárgadinnye van. Lehetőleg ne legyen kasirozott, hanem igazi. A nagyságos ur fogpiszkálóval turja a fogait, mint aki boldogan evett, közben cipog is hangosan, vagyis neveletlenül szivja a fogát.
A nagyságos: Hát ez? Ez. Ez itten?
A nagysága: Dinnye. Melóne.
A nagyságos: Látom.
A nagysága: Mit látsz?
A nagyságos: Hogy dinnye.
A nagysága: Nincs ráirva.
A nagyságos: Mégis látom. Hát látod, ez vagyok én. Mégis látom.
A nagysága: Ha látod, mér’ kérded?
A nagyságos: Hogyhogy mér’ kérdem? Mér’ kérded, hogy mér’ kérdem? Nem azt kérdem, hogy dinnye-e, mer’ azt látom, hanem azt kérdem, hogy görög-e?
A nagysága: Mer’ azt nem látod?
A nagyságos: Nem, az istenfáját.
A nagysága: Az istenfáját azt látod? Hogy görög-e, azt nem?
A nagysága: Szóval a nemzetiségét óhajtod? Kérlek. Nem görög. Szerb. Vagy bulgár. Vagy cernagóric…
A nagyságos: Nem ugy értettem, Jeti, te nagyon jól tudod, Jeti, hogy nem ugy értettem. Tudod, hogy mit mond Petur a Bánkbánban?
A nagysága: Azt mondja amit akar, akar a Bankbanban, akar a Zugligetben.
A nagyságos: Petur azt mondja, Jeti, és pedig nem a Zugligetben, hanem a Bánkbánban mondja: Görög, gubás, bojér olasz, német, zsidó… nekem az mindegy, ha fejét a korona disziti.
A nagysága: Mit gagyogsz felnőtt férfi étedre? Láttál már gubás dinnyét, vagy bojér dinnyét, vagy zsidó dinnyét? Láttál? Petúr?
A nagyságos: Nana, Jeti. Mér’ nem kérded, hogy láttam-e olyan dinnyét, amelyiknek a fejét korona disziti? Hallatlan, Jeti.
A nagysága: Mit fitogsz a latin müveltségeddel? Mit fitogsz Petúr?
A nagyságos: Nem fitogok.
A nagysága: Én gyönge nő vagyok, én nem járhattam gimnáziomba, mer akkor még nem volt, ha lett volna és ha jártam volna, akkor talán meg tudnám mondani neked a dinnye nemzetiségét.
A nagyságos: Lasz ab, Jeti, lasz ab. Te tudod, hogy épen azt mondtam evvel az idézettel, hogy engem nem a dinnye nemzetisége érdekel. Csak azt akartam megtudni, hogy ez a dinnye görög-e vagy sárga?
A nagysága: Ugy? Te viszont azér’ jártál gimnáziomba, hogy tőlem, védtelen nőtől, tudakold, hogy ez a dinnye görög-e, vagy sárga?
A nagyságos: Vagyis nem vagy hajlandó elárulni, hogy ez a dinnye görög-e vagy sárga?
A nagysága: Hajlandó vagyok.
A nagyságos: Akkor mér’ nem árulod el?
A nagysága: Mer’ már megmondtam, hogy nem görög.
A nagyságos: Többet nem mondasz? Ha többet mondanál, az indiszkréció volna evvel a görhes dinnyével szemben?
A nagysága: Többet nem, mert ebből minden kétlábu kitalálhatja a másik eshetőséget.
A nagyságos: A másik eshetőség az, hogy én négylábu vagyok? Mi?
A nagysága: Nem. A másik eshetőség az, hogy ez a dinnye sárga.
A nagyságos: Hála. Istennek hála.
A nagysága: Mit imádkozol?
A nagyságos: Azt imádkozom, hogy végre egy saját háztartásomban élő görögdinnyéről megtudhattam, hogy sárga.
A nagysága: Ezt egy kétéves gyerek is megmondhatta volna neked.
A nagyságos: Hol? Hol az a kétéves gyerek? Honnan vegyem én itt a kétéves gyereket? Szüljek egy gyereket és mingyárt egy kétéves gyereket szüljek, hogy megmondja nekem a szőnyegen forgó dinnyéről, hogy görög-e vagy sárga.
A nagysága: Ha az uccán megkérdezed, akármelyik kétéves gyerek megmondja.
A nagyságos: Eszerint én ezt a dinnyét vigyem most le a uccára? Kérlek. (A dinnyét a hóna alá fogja.)
A nagysága: Ne vidd le.
A nagyságos: Hát mit csináljak vele?
A nagysága: Isten! Isten! Egyél belőle.
(A nagysága felveszi a kést és, kaján örömmel, mintha egy férfiba szurná, beleszur. A nagyságos érzi, hogy nekiszól ez a késszurás. Reagál.)
A nagyságos: Sárgadinnye?
A nagysága: Az, az. Megmondtam. De látja is, aki nem vak. (A dinnye tényleg zöld.)
A nagyságos: Én zöldet látok.
A nagysága: Pedig sárga.
A nagyságos: Vagyis én vak vagyok? Vak.
A nagysága: Nem. De a dinnye sárga.
A nagyságos: Ha sárga, akkor mér zöld? Nem lennél szives ezt megmondani?
A nagysága: Mer csak kivül zöld. Belül sárga.
A nagyságos: És ezér kivül-belül sárgának nevezték el?
A nagysága: Annak. De nem én neveztem el. Nem is voltam ott, amikor elnevezték.
A nagyságos: Azt akarod mondani, hogy nem vagy a felelős szerkesztője ennek a dinnyének? Hogy nem vagy a körösztanyja?
A nagysága: Igen. És hogy nem vagyok benne ebben a dinnyében.
A nagyságos: Kár. Milyen kár!
A nagysága: Mér kár?
A nagyságos: Mer ha benne volnál, akkor felkapnám és kihajitanám az ablakon.
A nagysága: Nem volna hasznod belőle.
A nagyságos: Nem? Agglegény lennék. Hojóhopp!
A nagysága: De a dinnye mégis sárga lenne.
A nagyságos: Énmiattam ottsárgulhatna, amig meg nem zöldül.
A nagysága: Ha belül megzöldülne, akkor zöld dinnye lenne belőle.
A nagyságos: És a héja?
A nagysága: A héja egy madár.
A nagyságos: De a dinnye héja, Jeti, a dinnye héja?
A nagysága: Ilyen nevü madár nincs.
A nagyságos: Nem ugy értem. De hogyha a dinnyének a héja sárga volna, akkor a dinnye zöld dinnye lenne? Hallatlan, Jeti, hallatlan! (Megkóstolja a dinnyét.)
A nagyságos: Édes, ez a dinnye nem édes.
A nagysága: Édes, ez a dinnye édes.
A nagyságos: Nem édes, édes. Meg kell cukrozni.
A nagysága: Nem kell megcukrozni, édes, mer édes. Csak azér nem édes, mer édes tésztát ettél előtte.
A nagyságos: Ne ettem volna édes tésztát? Mér nem mondtad, hogy azér főztél édes tésztát és azér tálaltad be ide, hogy ne egyem belőle? Mér nem mondtad, hogy a tészta csak egy átmeneti állapot a dinnye felé? Hogy ez csak interregnum? Mér nem mondtad, hogy a tészta után egy hómó régiusz jön, aki előkésziti a dinnyét? Aki bejön, meghajtja magát és azt mondja: Igzipzilan vagyok, kedves felesége őnagysága megbizásából jövök, jelentendő, hogy utánam a dinnye következik? Mer mindezt mondani kellett volna.
A nagysága: Hogyne. A Lipótmezőn, de ez itt a Csalogány-ucca, itt nem lefetyelünk ilyen szamárságokat, itt, akinek józan esze van, tudja, hogy a tészta után, ha nagyon édes, várni kell, csak azután ehetjük a dinnyét.
A nagyságos: Várni?
A nagysága: Tényleg.
A nagyságos: Hötyötyö. Ne épitsünk várótermet? Talán irjuk is rá, hogy »Első és második osztályu váróterem?« Talán azt is irjuk rá, hogy »dinnyeevők kisérőinek tilos a tányérra lépni.« És hogy »a perrónjegy, ami a dinnyébe való belépésre jogosit a portásnál kapható?« És állitsuk oda a portást és az kiabálja: »Budapest, Rákoscsaba, Vámospércs, Sepsiszentörgy, Sárgadinnye, tessék beszállni!«
A nagysága: Ne, ne. Hanem a tészta után egyél egy falat kenyeret.
A nagyságos: Mi-hit?
A nagysága: Kenyeret.
A nagyságos: Kenyeret? Hát az a keresztelő Szent János, aki a dinnyét megelőzi?
A nagysága: Nevezd annak, de egyél.
A nagyságos: Nem eszem. Eszem ágába sincs, hogy eszem. Ha dinnyét eszem, akkor elvből nem eszem kenyeret. Nem azér eszem dinnyét, hogy kenyeret egyem. Rabok legyünk, vagy szabadok; vagy kenyeret együnk, vagy dinnyét. Mondtad volna, hogy a tészta után kenyérevés jön…
A nagysága: Akkor ettél volna?
A nagyságos: Akkor se ettem volna, akkor is a tészta előtt ettem volna kenyeret. És ha a dinnye előtt kenyeret egyem, mért nem ettem a kenyér előtt dinnyét?
A nagysága: Mi ez?
A nagyságos: Ez a paritás, amit a kenyér joggal megkövetelhet. És különben is. Micsoda butaság? Mióta sütik a kenyeret cukorral? Mér édesitené meg a kenyér a dinnyét? Ha megédesitené, akkor Nagysurányban mér cukrot sütnek, mér nem kenyeret főznek?
A nagysága: Nem, a kenyérnek nem ez a szerepe.
A nagyságos: Szerepe van? Hát mi a kenyér? Egy Csortos? egy Hegedüs Gyula? Talán az a szerepe, hogy a tésztától elvonja a cukrot? Akkor mér nem pakolják a cukorbetegeket a kenyérbe? És akkor mér akkarod énbelém tömni a kenyeret? Tömd a dinnyébe. Én már ettem máma kenyeret, a dinnye még nem evett.
(Állnak az asztal mellett, a nagyságának a kés van a kezében, a nagyságosnak az egész dinnye, támadásra készen, szikrázó szemmel)
A nagysága: Nem, nem tömöm a kenyeret a dinnyébe.
A nagyságos: És mér nem, ha szabad informálódnom?
A nagysága: Mer a dinnye nem tud megfulladni.
A nagyságos: Én tudok, Jeti? Én tudok, mi?
A nagysága (roppant megvetéssel): Nem tudom, de egyszer megpróbálhatnád. (Kimegy.)
A nagyságos (diadalmasan utána kiált): Csak ön után, nagyságos asszonyom, csak ön után!