(A Rézi, akiről az alábbiakban szó lesz, a mi cselédünk, aki elhatározta, hogy tekintettel az elkövetkezett tavaszra, kimegy a Rákóczi-utra és egy jobbfajta üzletben fedezni fogja tavaszi kalapszükségletét. Egy jobbfajta üzletig azonban nem juthat el, mert a Behuzó, aki egy rosszabbfajta üzletnek az ajtajában áll, Rézit, mert az arcára valósággal rá van irva, hogy kalapot akar venni, szó nélkül bevonszolja.)
A Behuzó (a becipelt Rizit odaállitja a kalapok elé): Méltóztassék besétálni, nagyságos asszonyom. Itt vannak a kalapok, ni. Itt volnának a kalapok, la!
A Rézi: Ezek?
A Behuzó: Valóban ezek, nagyságos asszonyom. Parancsoljon, nagyságos asszonyom, megtekinteni eme kalapokat, melyek egyenesen Párisból érkeztek cégünk rendelésére.
A Rézi: Párisból?
A Behuzó: Valóban onnan, nagyságos asszonyom. Ne kegyeskedjék azzal törődni, nagyságos asszonyom, hogy a mi cégünk a Kerepesi-uton létez. Ezért a pénzért és ezekkel a kalapokkal cégünk akár a Belváros közepes-közepén létezhetne, melyek bizonyitására van szerencsém felhozni, hogy igy görbüljek meg, ha nem igaz. (Az ujját abszolut egyenesen tartja a Rézi elé.) Mert, nagyságos asszonyom, mit kér a Karsay kegyedtől?
A Rézi (aki életében először hallja ezt a nevet): Kicsoda?
A Behuzó: Mondjuk: a Karsay.
A Rézi: Hát azt csak ne mondjuk, mer az nem kér tőlem semmit, mer annak én semmivel se tartozom.
A Behuzó: De csak mondjuk.
A Rézi: Hát csak mondjuk.
A Behuzó: Igenis, nagyságos asszonyom, mit kér kegyedtől a Karsay egy ilyen formáért, mely a florentin és az angol zabszalma nagyszerü keveréke?
A Rézi: Angol zabszalma?
A Behuzó: Javában az. Csakis eredeti angol zabszalma. Kérdem: hogy’ görbüljek meg, ha nem igaz? Nagyságos asszonyom, igy görbüljek meg, ha nem igaz. És mi van ezen a formán, nagyságos asszonyom? Látszólag ugyebár semmi sincs e formán?
A Rézi: Hát az igaz… ezen semmi se látszik.
A Behuzó: Látszólag, asszonyom, látszólag. De valójában minden rajta van. Mert, nagyságos asszonyom, ez a forma mindent pótol. Kell-e valamely kalapra: szalag, csipke, virág, bokor és saláta?
A Rézi: (meggyőződés nélkül): Bizohogy köll.
A Behuzó: Éppen ez az, nagyságos asszonyom. Erre a kalapra nem kell. Mert e kalapnak már formája olyan, mintha szalag, csipke, virág, bokor és saláta máris rajta helyet foglalnának. Látni méltóztatik?
A Rézi: Nem méltóztatok.
A Behuzó: Akkor térjünk át talán emerre. És kérdem mély tisztelettel a nagyságos asszonyt, lehet-e egy kalap olyan puszta, mint az ujjam? Nemdenem hogy nem lehet? S ezen a kalapon, melyet most megtekintés miatt itélete alá terjeszteni bátorkodom, ezen a kalapon minden rajta van, ami nélkül kalap józan észszel nem képzelhető.
A Rézi: Ez mi itt rajta?
A Behuzó: (némi tanakodás után): Ez? Ez szőlőfürt, nagyságos asszonyom.
A Rézi: Szőlőfürt?
A Behuzó: Kizárólag szőlőfürt. Mert London és Páris előkelő hölgyvilága, mint cégünknek onnan jelentik, immáron egyetlen lépést sem tesznek, nem is tehetnek, szőlőfürt nélkül.
A Rézi: Szüretkor, mi?
A Behuzó: Szüretkor, vagy amikor parancsolja, nagyságos asszonyom. Szőlőfürt és kis görögdinnye ma már ugy kellenek a kalapra, mint a falat kenyér.
A Behuzó: Ahogy mondám, nagyságos asszonyom. A kalapra minden kell. Például mit méltóztatik észlelni eme bübájos alkotáson?
A Rézi: Észlelni?
A Behuzó: Ugy van: észlelni.
A Rézi: Azt én nem tudok.
A Behuzó: Ugy mit kegyeskedik látni rajta, nagyságos asszonyom?
A Rézi: Hi. Ugy néz ki, mint egy kifli.
A Behuzó: Nemcsak, nagyságos asszonyom, nemcsak ugy néz ki, hanem valójában az is. Ez a kalap, ezzel a kiflivel az idei évad legszenzációsabb kreációja. Ilyen van már a két legragyogóbb szinházi csillagunknak is, névszerint Fedák Jozefin és Csortos Gabriella kisasszonyoknak.
A Rézi: Azok is itt vesznek maguknál?
A Behuzó: Csakis. Nevezettek csakis cégünknél beszerzik szükségleteiket. Sőt tovább megyek, nagyságos asszonyom, bizonyára méltóztatik ismerni Tompa Mihálynak Családi Kör cimü kedves költeményét, mely szerint a föld Isten kalapja. Nos, ez a kalap is a mi cégünknél lett beszerezve.
A Rézi: Jó, jó, de nekem azér mégse…
A Behuzó: Hogy kegyeskedik ezt érteni, nagyságos asszonyom?
A Rézi: Hogy én nem veszem meg egyiket se…
A Rézi: Nem.
A Behuzó (határozottan): Akkor gyerünk.
A Rézi: Nono… megyek én másüvé, ahol kapok egy tisztességes kalapot.
A Behuzó: Indulás, indulás!
A Rézi: Csak nem…
A Behuzó: De igen. Egy-kettő. Lódulás.
A Rézi: Még kidob…
A Behuzó: Hinauz, mint már emlitettem. De figyelmeztetem a nagyságos asszonyt, hogy az ilyen kócos mosogatólányt, akit egyelőre részletesebben nem óhajtok jellemezni, az ilyen mosdatlan szakácsnőmindenest más üzletből ugy vetik ki, hogy kilencet pöndörödik.
A Rézi (gyorsan távozik).
A Behuzó (ismét kint áll az ajtóban és utána kiabálja): És ha még egyszer idetolod a pofádat, majd szólok a konstábler urnak, te ripacsos!