Beülök a villamosba, csendesen egy sarokba rokkanok. Mert a villamos közlekedési eszköz és én közlekedni akarok. Ne felejtsük el, hogy a villamos nem lexikon. Ezt ne felejtsük el.

Gördül a villamos keresztül Budán és én a gondolataimat legeltetem. Mindenfélére gondolok, semmire se gondolok. Pénz kéne. Nem is igaz, nem is kéne pénz, ugyse tudnék mit kezdeni vele. Vagy jönne egy szélhámos és kicsalná tőlem és akkor boszankodnám. Satöbbi. Vagy talán többet nem is gondoltam.

Magam ültem a sarokban egy darabig. De egyszerre csak megáll a villamos a déli vasut előtt és emberek szállnak be. Odajönnek hozzám, az én sarkomba és leülnek szemben velem. Jó, jó, leülnek, ez még nem valami sulyos dolog. Gördül a kocsi, billen a fejem jobbra meg balra. A vizaviim hallgatnak, de aztán mégis megszólalnak. A férfi mondja:

– Kár. Kár, hogy nem lehetett ma megfürdeni.

(Megtudtam, hogy a Balatonról jönnek.)

Az asszony felel:

– Persze, hideg volt az idő.

(Megtudtam, hogy az idő hideg volt.)

Csend. Elég. Nem akarok megtudni többet.

A férfi mondja:

– A Gejl azért mégis egy pipogya.

(Egész rakéta: Megtudtam, hogy van egy Gejl a világon, hogy pipogya, hogy nem volna muszáj pipogyának lennie. Ez elég is Gejlről. Nem elég.)

– Melyik Gejl? – kérdi az asszony.

– Melyik? A Béla. A Gejl Béla.

(Tehát Béla. A fene ott egye meg, ahol van.)

– Mert nem mondom, hogy agyon kell verni ilyenkor az asszonyt, de valamit csak csinálni kell.

– Mit? Mit csináljon? Nem szereti, pont. Nem őtet szereti, hanem a Cindert.

(Gejlné a Cindert szereti.)

– Az lehet. De azért a Cindernek nem kell ott lenni sülve-főve. Valamit a világra is adni kell.

(Gejlné a Cindert vigyázatlanul szereti.)

– Eressze be écaka, mikor a Gejl Pesten alszik a naftalinos lakásban. Ne eressze be délután, mikor a Gejl esedékes. Éppen szombat délután.

(Szombat délután Gejlné megcsalta az urát.)

– Eressze be szombat délután is, ha éppen kedve tartja. Nem mondom, hogy ne eressze be. De tudja a menetrendet, tessék a menetrendet tudni. Öthuszkor ér a gyors Siófokra.

(Gejl Béláné Siófokon szombat délután öthuszkor csalta meg az urát.)

– Ötharminckor Gejl már ott van a villánál. Ha Cinder öthuszkor elmegy, az is jó. Ha öthuszonötkor megy el, az se rossz. De ötharminckor? Különben én az ötharmincba is belemegyek. No, de hogy akar elmenni ötharminckor, ha még nincs felöltözve?

(Cindert Gejl Béla hiányos öltözékben lepte meg Siófokon, a feleségénél, szombaton délután öt óra harminc perckor.)

– Szóval Gejl benyitott?

– Be.

– És látta?

– Ajaj.

– És akkor nem szólt semmit?

– Se akkor, se azután.

– Csak rájukcsapta az ajtót.

– Rájuk és elment a Fogasba és megkávézott.

– És evvel passz?

– Passz. Pedig a Cinder is ott van a cégnél.

– Az Általánosnál?

– Ott, de ő csak főkönyvelő, a Gejl már prokurista. Nagyszerü gázsija van. Hétszáz korona. A Cindernek csak háromszáz. Pipogya ember.

– A Cinder.

– Nem. A Gejl. A Cinder egy disznó. Ilyet az ember nem tesz a saját főnökével.

Csend.

Mindent megtudtam Gejl Béláról, az Általános prokuristájáról. Hogy gázsija van, hogy felesége van, hogy a gázsija nem csalja meg, a felesége igen. Cinderrel, a főkönyvelővel, háromszázér. Siófokon nyaralnak, Gejl egy pipogya, Cinder egy disznó.

A villamos továbbgördül, mert nem lexikon, hanem közlekedési eszköz. Holnaptól kezdve vattát dugok a fülembe, vagy még jobb lesz, ha az emberek szájába dugom. Mert különben mindenről értesülök. És én nem vagyok kiváncsi. Ezt ne felejtsük el.