A vendég jön, fürdőköpenyben, gyékénypapucscsal a lábán, ő az áldozat, akit meg fognak maszirozni.
A vendég: Hehehe… hát itt mi van?… hehehe… Már voltam a langyosba, a hidegbe, a melegbe, a lagymatagba, a forróba, a forgatagba és a förgetegbe…
Legény: Méltóztatott már lenni a szénsavas lekvárba?
A vendég: Méltóztattam. Nagyon üde, hü de üde!
Legény: Méltóztatott már lenni a lekváros szénsavba?
A vendég: Méltóztattam. Nagyon üde. Üde hüde! Nagyon örültem, nagyon erilek.
Legény: Akkor most következik egy kis finom masszázs. Nagyságodat masszirolni, macérozni fogom, mint egy rongyot.
A vendég: Hehehe… Az jót tesz, mi? Hehehe.
Legény: Nagyon jót, nagyszerüt. Nagyságod féllábbal már ugyis a sirban van.
A vendég (döbbenettel): Miben?
Legény: Akartam mondani, nagyságod féllábbal már ugyis a zsirban van.
A vendég: Hehe. Ott igen. Zsirban igen. Kicsit zsiros vagyok, mi? de azért egészben véve proporcionális, mi?
Legény: Valóban, méltóztatik krokorcionális lenni.
A vendég: Na és hogy megy az? (Mutatja, hogy a maszázs.)
Legény: Méltóztatik ide a deszkára ledőlni, csak könnyedén, mint a pille. Hanyatt, vagy hasmánt. Nagyságod választhat. Nagyságodnak választó joga van, az uj törvény szerint.
A vendég (ledől, féloldalt, arccal a publikum felé): Igy?
Legény: Akár igy is.
A vendég: Mi ez? Hanyatt, vagy hasmánt?
Legény: Egy olyan művelt középosztály, mondhatnám: hanyahasmánt, vagy hasmahanyánt. Méltóztassék talán kissé hanyattabban, ahogy mondják, hanyatt eleganciával.
A vendég: És most?
Legény: Most jön a gyurka.
A vendég: Gyurka? Hol itt a gyurka!
Legény: Most én kezdem gyurkálni nagyságodat, de csak könnyedén, mint a pille, mint a pillemadár.
A vendég: De ne kiclizzen… hehehe… ne kiclizzen… nem látja a finom bőrömön, hogy kiclandós vagyok, tschicklandisch!
A vendég: A keblet kenheti, de olyan finoman kenje, mintha vaj volna a fején. Légiesen kenje, fiatal barátom, mint a zefir.
Legény: Igenis kérem, ugy kenem, mint a zafir.
A vendég: Nem. Tévedés. Hallja? Nem. Olyan finoman kenje, mint a zefir.
Legény: Értem. Mint a kefir. És különösen itt a zsirdomborulatoknál.
A vendég: De mért döff? Mit döff maga engem? Mi maga? szarvasmarha? Miért öklel maga? Mért akar maga engem a szivére öklelni?
Legény: Pardon, csak kenem-fenem nagyságodat.
A vendég (félig felül): Nekem nem tetszik ez a kene-fene. Egyáltalában, im allgemejnen, mért huzza le a bőrömet? Háziur kegyed? vagy szövetkezet? Hol itt a pillemadár, amiről beszélt? Überhaupt: a bőrt rajtahagyni! Nem lehuzni a hasról a bőrt. Nem szaladgálhatok egy ekkora hassal bőr nélkül. Azt képzeli, hogy én vagyok a bőrharisnya?
Legény: Ez jót tesz az emésztésnek.
A vendég: Emészet! emészet! Sose eméssze magát. (Visszafekszik.) Csak enyhén… renyhén… lanyhán… lenyhén… Csak csókdossa a tenyerével, mint a galamb a zuzát – (kéjeleg)… halkan… piáno… pianisszimó…
Legény (dalol és ritmusra dolgozik): Száj, száj, szép délibáb.
A vendég (viccel): A szájamat csak hagyja, még az hiányzik, hogy kigyurja a szájamból a fogakat és lerombolja azt a szép uj aranyhidat, amit a doktor Kratohvil most épitett…
Legény: Nagyságodnak hid van becses szájában?
A vendég (viccel): Van. De csak egyik parttól a másikig. Lánchid. Sőt. Ferenc József-hid. Gérokk-hid. Eljöhetne hozzám hidvámszedőnek, ahelyett, hogy itt knédlit dagaszt az emberekből.
Legény (üvölt): Start! (És egy iramot vesz.)
A vendég (megrémül): Óvás! Halt! halt!
Legény: Csendet kérek nagyságodtól.
A vendég: Megállni! Kiszállok!
Legény: Csendet kérek nagyságodtól.
A vendég: Megállj! Pihenj! Vigyázat! Nicht stürzen! Mázolva!
Legény: Csak még egy pár taktus, nagyságod.
A vendég: Hagyja abba! Az én hasam nem tánciskola.
Legény (trombitál): Trattatata!
A vendég (döbbenettel): Mi az, az Isten szent szerelmére, mi az?
Legény: Most jön a lovasroham! Hajrá! hajrá! Előre! Üsd-vágd, nem apád (gyurja).
A vendég: Elég! Eláll! Rendre! Bitorló! Hazaáruló! Maga azt hiszi, hogy én velem balkáni háborut játszhat? hogy velem nikitázhat? hogy maga egy öttörökötgörögötdögönyöz? Hogy én egy csatatér vagyok és maga egy fujó paripák, aki vágtat a holttestemen át, száguldani a kivivott diadalra s otthagyni el engemet összetiporva, hogy itt szedjék össze elszórt csontomat, ha majd jön a nagy temetési nap?… Ká spúr! Maga lehet egy gyurka és lehet én tőlem egy györgy, de engem nem gyur és nem gyür és nem döfölész és nem dömöcköl. (Ledönti a maszirozó ágyra a legényt és ő kezdi gyurni.)
Legény: De nagyságod!
A vendég: Most jön a gyurka, most jön a kene-fene, most jön a fészkes fene, most jön a lovas-roham és a gyalog-zivatar.
Legény (elhaló hangon): Segitség!
A vendég: Várjon, várjon, most jön még a pillemadár. Majd adok én magának pillemadarat!