Csodák történnek; de csak Francziaországban.

Ha például fölteszszük ezt a kérdést: kié a nagyobb hatalom a világon; a szerelemé-e, vagy a becsületé? Mindenünnen azt a választ fogjuk kapni: a szerelem a nagyobb úr. Ez a rendes állapot. Az ellenkező, az volna a csoda.

De Cossé Arthur, Gonnor ura, egyike volt a franczia lovagvilág leghíresebb gavallérjainak. Csatamezőkön annyi babért szerzett a kardjával, a hány mirtuszt hizelgő szavával a nők világában. Jó kedvű, jó czimbora, ivásban, vívásban senkitől le nem győzve; várostromokban diadalmas, akár férfi, akár nő volt a vár ura.

De egyszer még is talált egy bevehetetlen erősségre. Az volt Ceton Renée kisasszony szíve. Hátramaradt arczképéről itélve, mely ott látható a Louvre képtermében Medicis Katalin koronázási tableauján, elsőrendű szépség. A királynő kedvencz udvarhölgye volt; zárdában nevelték, szigorú erkölcsben, vallásosságban, a mihez járult – alapul – veleszületett női büszkesége. S ennek a jól megfundált várnak a betetőzését képezte az anyai gondviselés. Renée kisasszonynyal szívbeli viszonyokról csak a mamán keresztül lehetett beszélni. Arthur lovag őrülten szerelmes volt Renée kisasszonyba; de odáig még sem fokozódott ez a szenvedelme, hogy a kezét megkérje. A csere-kereskedés csak a barbár népeknél járja, kivált szerelem dolgában; czivilizált ember vagy fizet – vagy lop. Az utóbbi tisztességesebb.

Akadt azonban egy előkelő úr, a ki elszánta magát, a drágán tartott szépséget ezen az áron is megszerezni. Ez volt lord O’Miora, skót követ a franczia királyi udvarnál. Gazdagsága rengeteg, termete óriási, étvágya híres, de leghíresebb a nemesi czímere, melynek paizsa fölött a homlok sisakfőn egy huszonnégy ágú agancs ékeskedik. Az udvari fáma azt susogja, hogy azok mind meg vannak érdemelve.

De Cossé Arthur lovag nagyhamar értesült Ceton Renée kisasszony eljegyzéséről s elkeseredésében elvonult a táborba, a hol maga egy dandárt vezetett. A dandár Abbeville város alatt táborozott.

Ceton Renée kisasszonynak, mamájával és kiséretével, Abbevillen keresztül kellett utaznia, hogy vőlegényével, a skót lorddal, egyesülhessen. Útközben a hintónak valami baja esett: ott kellett maradni, a míg azt a kovács helyreigazítja.

Megtudta ezt De Cossé Arthur lovag, s fölhasználva az alkalmat, fényes lakomát rendezett az illusztris vendégek tiszteletére, a mit azok hálásan fogadtak. A lakoma alatt De Cossé lovag kitárhatta a szívét az utazó menyasszony előtt. A mamát elfoglalták a többi lovagok. A duegna pedig épen az ostromló szerelmes pártján volt. Megsúgta Renée kisasszonynak, hogy skót vőlegénye eretnek! És akkoriban épen elkeseredett harczok folytak az igazhivők és a hugonották között Francziaországban. Egy eretneket megcsalni nem bűn, sőt erény. Elfér a skót czimer homlokán még egy huszonötödik ág is; sőt annál szebb lesz tőle. A szép menyasszony szíve megnyilt a szerelmes esdeklései előtt. Megegyeztek benne, hogy a duegna által ártatlan port (altatót) kevertetnek a mama éjjeli marmeládjába, s aztán az éj csendjében odajön a lovag az imádottja ablaka alá lóháton; a nyeregből könnyen fölhághat az ablakba, s boldogságának semmi sem áll többé útjában.

A paradicsom útja ki volt egyengetve.

A vidám lakomát hamar befejezték; a kifáradt utasok iránti tekintetből a lámpákat kioltották, a tábori őröknek ki lett adva a parancsolat, hogy ne kiabáljanak, trombitálástól tartózkodjanak ezen az éjszakán; szerelmeseknek kedvező csöndesség szállt le a vidékre.

E mély csöndességben léptetve közelít lóháton a vendég-kastély felé köpenyébe burkolva a szerelmes lovag. Egy szöglet-ablak van csak kivilágítva: az az ő vezércsillaga.

De ugyanazon világító fény felé baktat nagy loholva egy másik lovag is. Egyszerre érkeznek meg az ablak alá. De Cossé lovag már fogja félkézzel az erkély párkányát, a midőn útját állja Beaulieu hadnagy.

– Hagyd abba, colonel, veszedelem van; Coqueville kapitány háromezer hugonottával megrohanta Saint-Valery-Sur-Somme várát s erősen ostromolja; ha nem sietsz rögtön a fölmentésére, reggelre a hugonottáké lesz a vár.

A donjon ablakából csöndesen gördült alá a lovag elé a kötélhágcsó.

Odafönn vár rá a paradicsom.

És Cossé lovag visszahajította a kötélhágcsót az erkélyre s kirántotta a kardját.

«Ezt drágán fogják nekem megfizetni a hugonották! – Fuvasd meg a trombitákat!»

S abban a nyomban megindult Saint-Valery felé; hajnalig odaért, szétverte Coqueville seregét, visszavette tőle az elfoglalt várat.

Hanem azt a másik várat, a szép menyasszony szívét, azt elvesztette örökre.

Ezt nevezzük a mai világban csodának.