Én úgy csodálom a mosolyt
És azt leírni úgy szeretném,
Én nem tudom, de oly jól esne,
Ha a mosolyt le tudnám írni.
Ha utánozhatnám betűkkel
Ezt a tündér mozgást az orcán,
Mely mintha mély szenderből jönne,
Ugy kél és indúl a cimpák fölött
S gyöngéd és karcsú illanással
Vonagló íve kétfelé lejt
S hasonlít a hattyúk nyakához
Mikor a vízbe hajlanak
S olyan is, mint a hegedűk
Két S betűje, olyan is.
S az ajkak mellett jobbra-balra
Megáll a két varázsvonal,
Hízelgő koszorú a szájnak
És míg lejtett édesdeden,
A két orcát földuzzasztotta,
S ott lett két kis derűlt halom,
Melyek fölött fény tűnedez.
És ezalatt a két szemet
Mily változás bájolta el,
Gyöngéd s oly könnyű a tekintet
És mintha íze lenne: édes.
S úgy néz, csodálva kedvesen,
Mintha mást látna, mint a mit néz
S oly szelid fény jár a szemekben
Mintha hold sütné valahonnan,
Meleg hold álmodott világból
És lenn az ajkak elhúzódnak
És fölnyilnak maguktól andán
És a csontváz előmutatja
Tiszta, remek két gyöngysorát.