Aki a könnyeknek nem
örvend,
Adja nekem, adja
nekem,
Én majd felfűzöm
sóhajomra,
Én gyüjtöm, mert én
szeretem.
A gondokat, bánatot,
szégyent,
Amit nem bírtok,
emberek,
Adjátok ide, én viszem
majd,
Én jól járok, ha
szenvedek.
A fájdalmat meg az
unalmat,
Az irigységet,
haragot
Adjátok elő, hadd vegyem
meg,
Én mindenért mosolyt
adok.
Végigmegyek az utcán,
halló,
Nyissátok ki az
ablakot,
Minden jajt nyujtsatok ki
hozzám,
Minden panaszt
kiadjatok.
Én vállalom, nekem nem árt
az,
Én nem ide való
vagyok,
Én nem akarok itt
virradni,
Én messzi földre
ballagok.
Nesztek, vigyétek el, amim
van,
Odadom ifju
színemet,
Odadom a
szerelmeseknek
Szavaimat és
szívemet.
Kedvemet a
kedvetleneknek,
Vágyaim nektek
gazdagok,
Álmaim fogjátok
szegények,
Aludjatok,
álmodjatok.