Két karjukat még
kitárják
Mint madár, ha száll, a
szárnyát,
Boldog tartomány
fele
Tán elszállhattak
vele.
Mint varázslatban
lehulltak,
Mint álomban úgy
elmúltak,
Mint a hópehely
leűl,
Mint pillangó
elrepűl.
Virágarccal
csodaképpen
Elomolnak egy
mesében,
Fergetegben
milliom,
Milliomnyi
liliom.
Mint a csillagok az
égen
Csudálkoznak az
éjfélen
S hajnalban
kialszanak,
Mielőtt fölkél a
nap.
Tán csak itt jártak, mint
nyáron
Mosoly fut le
napsugáron
S játszik a tornác
falán,
Vendégek voltak
talán.
Hova való a mi
drága
Orgonánk tűnő
virága?
Hát zölden hullt
falevél
Akit megszöktet a
szél?
Hova való ifju
sóhaj?
Hova való édes
óhaj?
Álom, ábránd
elhaló?
Életünk hova
való?
Tán már otthon
járnak-kelnek,
Angyalokkal
ünnepelnek,
Könyökölnek
meglehet
A szivárvány híd
felett.
Elmerülnek fényes
égbe,
Tejtengerbe,
édességbe,
Mint csengettyű elhal
csendbe
Csengve, zengve
végtelenbe.