(Legenda.)

Alcantarai Ferencznek hítták; dúsgazdag főúr volt, vitéz lovag, szerencsés szerelmes. Egyszer aztán megutálta a tobzódást, a vérontást és a szerelmet. Vagyonát szétosztá a szegények között, pánczélját levetette, menyasszonyától bucsut vett; szőrköntöst öltött, mezitláb elzarándokolt a havasok közé, ott keresett egy barlangot, abban meghuzódott s a legszigorúbb vezeklésben tölté el ifjú életét.

Mindent el lehet feledni: a borral telt poharat, a vérrel festett kardot; de a szerető asszonyt nem lehet elfelejteni soha.

Alcantarai Ferencz remete korában sem tudott megválni egykori bálványától, a ki miatt ott hagyta a világot. Azt a jégkeblű hölgyet kiformálta hóból a barlangja közepén, hogy éjjel-nappal maga előtt lássa.

Ezt a hómenyasszonyt ölelte, csókolta a nap minden szakában, s a mi a hóalak csókjából ajkaihoz tapadt, az volt egyedül testi szomjának csillapítója. Tán a lelkének még inkább.

A hómenyasszony hívebb az elhagyottnál; mert az viszonozza a szerelmet; ez nem csalfa, nem csapodár, ez nem kínozza gyilkos szeszélyeivel az imádóját.

De azért a hűség még a hómenyasszonynál sem tart örökké. Megérkezik a hatalmas csábító: a nyári forró szellő.

Alcantarai Ferencz napról-napra észleli, hogy bálványképe fogy. Nemcsak az ő csókjai fogyasztják az alakját, más is hizeleg neki. Az imádott kép összeroskad; lassan-lassan semmivé lesz; végképen elenyészik. A remete egyedül marad. Nem birja a nagy magányosságot elviselni. Elindul zarándokútra. Bejárja a hitetlenek tartományait. Mindenütt tanítványokat szerez, hirdetve, hogy édesebb az ölelgetése a hóbálványnak, mint az élőnek. Sokan vannak, a kik ezt elhiszik; bevallják, így tanulták. Egész szekta támad körülötte. A hóbálvány szerzete.

Aztán mikor az első hó leesik, beköszönt a tél, akkor a remete visszavándorol a barlangjához.

És ime nagy örömére ott látja a barlang közepén a hómenyasszonyt ifjú szépségében.

Hű tanítványai távollétében elkészítették hóból a kedves alakot.

Hogy rohant oda hozzá!

– Visszajöttél hozzám! Óh de nagyon vártalak.

S ölelte, csókolta a visszatért kedvest, a hűséges szerető menyasszonyt.

… Az Alcantaristák szektája még most is fennáll és terjed.