Petőfi meglepőleg tudta mások írását utánozni. Láttam egy Arany Jánoshoz írt levelét, a mi tökéletesen olyan, mintha Arany maga írta volna.

Csak rá tekintett valamely kéziratra s minden fáradságos gondolkozás nélkül, rögtön tudta azt utánozni.

– Látjátok, milyen jó zsebmetsző és váltóhamisító veszett el bennem, monda azoknak, a kik bámulták; milyen sokat érne más tisztességes embernél ez a tudomány, a mi nálam kárba veszett.

Olyankor aztán elmondá, hogy de mégis egyszer megtörtént, hogy ez ügyessége hasznot is hajtott neki. Egy egész forint hasznot.

Abban az időben történt, a mikor a forint nagy pénz volt rá nézve, hogy egy úri emberrel fogadott egy forintba, miszerint az a saját aláírását nem fogja megkülömböztetni az általa utánzottól.

Tanuk jelenlétében a fogadástevő leírta egy papirszeletre nevét, Petőfi ugyan leírta három más egyenlő papirszeletre; azokat összekeverték s az illető nem tudta kiválasztani közülök saját aláírását.

Így szerzett Petőfinek kézirat utánzási tehetsége egy forintot.