Akik ellen valami jót találtam tenni életemben, azoktól messze magamban mindig bocsánatot kérek. Látom, hogy nem szabad jót tenni senki ellen, mert az sértés az ember ellen. De mindig rövidlátóvá teszem magam, s úgynevezett barátságot és úgynevezett szívességet teszek, mert akárkinek az akut szenvedése viszont én rajtam való sérelem és ezt a sérelmet jól esik visszautasítanom. Tudom, igenis, hogy önzés az, ha másokkal úgynevezett jót teszek. Ezt azok is sejtik, akikkel jót tesz az ember és azt az antipátiát érzik, amit érezni szokás a kimutatott önzéssel szemben. Magam is éreztem már émelyt olyanok iránt, akikre rá voltam életemben szorulva s akiknek a jóságát el kellett szenvedni magamon. Az úgynevezett jóság sokszor nem egyéb, mint egy morzsa, amit visszaadunk annak, akitől egy egész kenyeret loptunk. A jóság csalás. A jóság tolakodás. Nincs jogom egy hasonlómat, egy embert úgynevezett jósággal alattvalómmá nyomni, szerénnyé, megalázkodóvá, figyelmessé, vagyis lekötelezetté tenni magam mellett. Az a csepegős szó: köszönöm, az olyan, mint a véres gennyes köpés a foghúzás után. Az a nyálas kifejezés, hogy: nagyon hálás vagyok, az oly üres, mint a paszuly hüvelye, mikor kiestek a szemek belőle, s az oly hamisan hangzik! azt teszi sokszor, hogy: útállak, teher vagy rajtam, bárcsak soha se látnálak többet. A jóság fertőzés bennem, a levegőt terhelő boldogtalanság fertőzte meg a lélekzetemet. Lehet, hogy a jóság érzése endogén érzés; lehet, hogy fölösleges, fárasztó, embertelen. A jóság reakció, nem akció. A tisztaság éghajlata alatt a jóság bacillusa elhal, a távol örökkévalóságban a jóság dudváját nem találják majd az érzések veteményes ágyán. A jóság most elveszi a helyet az örök emberben valami más érzés elől. Ha nem lesz szükség jóságra, akkor a jóság cserepében csodálkozás fog nyílni vagy vidámság.

Akikkel úgynevezett jót merészelek tenni, tudom, olyan vétkem van azokkal szemben, amit nem tehetek soha jóvá. Álljanak rajtam bosszút, könyörgöm, legyenek ők is jók hozzám: felejtsék el azonnal, ha jóságot követtem el rajtuk. Engedjék, hogy én is elfelejtsem, segítsenek nekem. Ne válasszon el a jóság szöges drótkerítése bennünket, akik összetartozunk.