Sorsunk részletei naponként változnak.

De azért kell valaminek lenni, a mi soha nem változik: öntudatos bizalmunk minmagunkban.

Vétkeztünk volna, ha egy harcz megvivását elkezdjük a nélkül, hogy előre tudnók: lesz-e elég erőnk hozzá?

Vétkeztünk volna, ha egy népnek nyugalmát felzavarjuk a nélkül, hogy azt ismét boldoggá tudnók tenni.

Vétkeztünk volna, ha egy ország kormányát kezünkbe ragadjuk a világvihar közepett, a nélkül, hogy tudnók, miszerint azon kéz képes lesz azt megszabadítani.

Mi nem vethettünk koczkát a sorssal egy nép élete felett, mint könnyelmű kalandorok szokták.

Mi nekünk nem lehetett az elég: hogy igazságunk van, tenni azt a mit teszünk; nekünk azt is kellett tudnunk, hogy erőnk van hozzá.

S e tudatban nem csalatkozánk.

Isten és a nép nem vonták meg tőlünk segítségöket.

Erő, akarat, lelkesülés, maga a sors biztatólag jött elénk.

A nép megtette kötelességét, tett annyit, mennyit még nép soha.

Most rajtunk a sor.

Isten és emberek előtt, egyedül rajtunk a felelősség azért, a mik ezentúl történni fognak.

Ha e felelősséget elvállaltuk, kell hogy számot vetettünk legyen magunkkal és jövendőnkkel.

Nem a mai nap: századok sorsa függ egy ballépéstől, nem egy élet: egy nemzet élete, mit megnyerni vagy elveszteni lehet.

Istent kisértenünk nem szabad. A ránk bizott harcz nem a miénk, millióké!

Egy élet szenvedéseit egy percz alatt beváltja a halál, de mit egy percz elront, azt egy század sem teheti jóvá.

Nekünk nem szabad gondolnunk a halálra; mely, ha örömeinket mind elveszténk, fájdalmainktól megszabadít; hanem gondolnunk kell az élőkre, kik utánunk itt maradnak.

Gondoljunk mindennek a végére elébb, mielőtt megkezdenőnk.

Ne rontsuk el azt, mit felépíteni nem vagyunk képesek.

Nem az a mindenható, ki a világot elrontja, hanem az, a ki teremti.

Tőlünk soha ne halljon a nép egy szót, melyet később meg találnánk bánni.

Hanem lássa a nép: hogy a neki adott tanácsokat mi vagyunk elsők megtartani.

Lássa a nép, hogy midőn őt áldozatokra felhivjuk, mi magunk vagyunk az elsők, kik önérdekünkre nem gondolunk.

Kiket a nemzet akarata egyesített, egyesítsük magunkban a nemzet akaratát.

Tegyük magunkat központjává azon érzelmeknek, miknek befolyása alatt a nemzet ez ideig egy maradt, s fordítsuk minden törekvéseinket arra, hogy ezentúl is egy maradjon.

Ne állítsuk ügyeinket azon térre, hol akár győzünk, akár vesztünk, szakadásnak nézünk elébe.

Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot nem dicsvágyból fogadtuk el: mi megtámadott alkotmányos jogainkat védni fogtunk fegyvert, s mihelyt azok nem leendnek megtámadva többé, megszününk áldozni e nép vérével.