Megtörtént, megesett, többé nem lehet nem tudnunk.

Orosz katonák voltak Erdélyben, küzdöttek seregeink ellen s többen foglyul estek. Kezünkben van a corpus delicti.

De mi még most is szeretnők, ha ezt más uton lehetne megtorlani, mint elleninterventió utján.

Mi nem tartunk attól, hogy ha az orosz sereg egyfelől határainkra belép, a franczia seregek másfelől ugyanazt ne tegyék.

S ha e tény Oroszország vesztét nem hozná is magával, de bizonyára sok véres napot hozna számára.

Európai háború lenne. Óriások küzdenének egymással, a világ más alakot nyerne, a históriának új évszaka kezdődnék.

S ez eszme szép, nagyszerű és magasztos, úgy a levegőbe festve.

De ez egészen máskép veszi ki magát: ha ide a földre hozzuk.

Ha meggondoljuk, hogy az európai háború itt, a mi földünkön lenne megvivandó, hogy e tülekedő óriások véres lábnyomaikat a mi hazánkban fognák hagyni: elmegyen minden kedvünk e nagyszerű drámától.

Válassz magadnak: oh világhistória, más szinpadot, más csatatért véres küzdelmeidnek; ne a mi kedves, a mi imádott hazánkat.

A mit a huszár mondott imádságában: azt mondjuk mi Európának.

«Nem kivánom én, hogy te minket segíts, csak azt tedd meg, hogy a németet ne segítsed, hanem ülj le szépen s nézd, hogy mit csinál a magyar azzal, a kire haragszik. Majd elvégezzük mi egymással magunk.»

Ha pedig egyáltalában hadakozni akartok, menjetek édes feleim a tengerre, ott elég a hely, ott senki faluját fel nem égetitek, senki testvéreit le nem tiporjátok.

Ti pedig édes hazámfiai, se ne féljetek attól a tizezer orosztól, kiket Bem megpacskolt, majd kitisztulnak ők onnan eszük nélkül, de ne is örüljetek neki, mert az az európai háború ugyan igen szép dolog, de nem úgy, hogy Magyarország viselje a perköltségeket.

Mi jobb szeretnők a quasi interventiót diplomatiai úton kiegyenlítve, mint fegyverrel eldöntve látni.