A MAGYAR NEMZET KLASSZIKUS ÍRÓI.55)

Kiadja Toldy Ferenc. Pest, 1863. Heckenast.

Nagyon örvendünk, hogy e becses és olcsó gyüjtemény szakadatlan foly s oly kitűnő szerkesztő kezében, mint Toldy. Ez alkalommal három kötetet veszünk, egyet Virág Benedek, kettőt Bajza munkáiból s ezzel mindkét íróé be van végezve. Virág ez utolsó kötete poétai munkáit foglalja magában, mint harmadik és teljesb kiadás. – «Örömmel teljesítem, – mond Toldy, – Heckenast G. barátomnak a magam óhajtását megelőzött saját óhajtását, midőn Virág Benedek Poétai Munkáit is adom a «Magyar Nemzet Classicus Írói» e gyüjteményében. Az olvasó, ki nemzeti költészetünk mai álláspontjából szokta a mult korok kitűnőbb szellemeit megítélni, nem fogja Virágot tehetségeihez és érdeméhez képest méltányolni; s a Helikonnak ma már kivívott magasságairól nem tekint vissza azon szédítő mélységbe, melyből a multnak emberei, melyből annyiak felett Virág Benedek, emelték ki az egykor földön csúszó magyar múzsát. S igenis: Virág ódáira Berzsenyi, episztoláira és gunyoros költeményeire Kazinczy, epigrammái s meséire Vitkovics, Szentmiklóssy és Czuczor rég homályt vetettek, úgy, hogy Virág fénye szinte elhalványodott mellettök: a nemzeties irány pedig már annyira éltető, sőt uralkodó eleme összes irodalmunknak, hogy alig eszméljük immár, miképpen mindez egykor máskép lehetett! Pedig mennyire más volt a kor, melyben Virág föllépett és hatott s mely hatalmas és elragadó. De ez iránt magát a kort kell megkérdeznünk.» Itt néhány Virágra vonatkozó sort idéz Toldy Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi és Vörösmarty költeményeiből s aztán így folytatja: «Végre azon nemzeti iránynak, melyet Horvát István az ő nyomain hozott be történetvizsgálatunkba, első megpendítője s kifejezett képviselője Virág Benedek volt «Magyar Századai»-ban, első egyszersmind, ki költeményeiben a nyomorult jelennek csüggesztő világába a magyar hősvilág kétségtelenül nagy és biztató emlékezeteit idézve fel, költészetünket új tartalommal és lélekkel termékenyítette meg s közvetve klasszikai műeposzunk alapvetője lett. Így egész teljességében áll róla a nagy költő szép mondása:

.......... ki kora
Legjobbjait gerjesztve emelé,
Minden koroknak élt.

Igenis: Virág költészetünk fejlődési láncolatában oly szem, melynek ismerete nélkül e fejlődés menetele csonka, érthetetlen: s klasszikusaink sorozatából, hogy az maholnap szerves egészet képezzen, ki nem maradhat. De az ő költeményei becse nemcsak históriai, hanem költői is s itt azon álláspontot kell megragadnunk, melyet más helyt jellemeztem s ezúttal ismétlenem annál kevésbbé szükséges, mert azon írásom az e gyüjteményben szintén közlött «Magyar Századok» előtt olvasható.»

Ez mind igen jól van mondva; teljesen helyeseljük Toldy nézeteit, kivéve kettőt: először azt, hogy van klasszikai (ha az a remek értelmében van mondva) műeposzunk; másodszor azt, hogy Virág klasszikusaink sorába tartozik. Ez a költészet történelmében a Toldy által felállított nézettel is ellenkezik. Azonban ellenvetésünk természetesen nem azt teszi, hogy Virág nem jeles költő s hogy ne örülnénk ez újabb kiadásának; mi csak szeretnők, ha e becses gyüjtemény valamivel általánosb címet nyerne, például a «Magyar nemzet classicus és jelesb írói» s a szerkesztő ne volna kénytelen klasszikusaink nagyon csekély számát talán nagyon is megszaporítani.

Bajzának e szintén utolsó kötetei nyelvészeti és filozófiai cikkeit, vegyes polémiái nevezetesbjeit s dramaturgiai dolgozatait foglalják magokban. «E hatodik kötettel – mond az utószó – bérekesztem Bajza összegyüjtött munkái kiadását. Bár ez kétannyit, sőt többet, hoz az 1851-kinél, korántsem meríti ki ez írónk irodalmi munkásságát. Ide sem tudva a «Hajdankor Világtörténetét», vitairataiból csak némelyeket adhattam, melyek amily kiható és mély befolyást gyakoroltak az irodalmi élet körén, kiválóbb érdekkel bírnak; dramaturgiai írásaiból pedig csak szemelvényeket (s ezeket is kihagyásokkal), hogy legalább némileg visszatükröztessék azon mértékadó hatás, mellyel Bajza összes színügyünkre, mint szervező és műbíráló, volt. De még soká foghatnak, költő, színész s mívelt nézőre egyformán, fejtőleg hatni ezen, a drámai költészet és színművészet törvényeit mindig tényekből kiinduló konkrét előadásban tartalmazó, mélyen átgondolt s azért biztos kézzel odavetett esztétikai vázlatok: míg szervezők és igazgatók a színügy technikájára tartozó, bár alkalmi intések öszvegében a legjobb gyakorlati kalauzt találhatják fel. A kép kikerekítésére nem maradhatott el az író polémiai első föllépte e téren, valamint szózata sem, mely azonkívül, hogy irányt adott a színügynek a maga idejében, legtöbb részeiben érvényes marad minden időre. – A nagy számú mellőzöttekben is mindenütt azon a dolog lényegét kimerítő tárgyalás, azon éles ítélet, szétoldó erős logika s polémiai taktika, melyek a közlöttek többjeiben művészi formában lépve föl, egy nemét a klasszicitásnak veszik igénybe; de ott az általános igazságok s derék észrevételek annyira vannak pillanatnyi érdekű, mert mindig egyszersmind személyes, kérdések bő fejtegetésével vegyítve – t. i. a rettegett zsurnaliszta, éppen mert rettegték, éveken át, mindenfelől megszünés nélkül ostromoltatván, hallgatással fenn nem tarthatá magát – hogy e miatt azok most már csak az irodalmi és színi ügy történésze s a biográfus figyelmét köthetik le. Ezeknek az Athenæum köteteit kell majd gondosan olvasniok. – A színbírálatokat eredeti aláírásaikkal adtam. A figyelmes olvasó észre fogja venni, mikép változott a névvel a hang is: nem tartózkodásból, bár oly időben, midőn a független színbíráló hatóságilag is háborgattatott: azt Bajza nem ismert, hanem számolásból.»

Őszintén megvallva, mi valamivel többet óhajtottunk Bajza polémiáiból. Tudjuk, hogy Toldy örömest rendez vala egy egész teljes kiadást is, ha a gyüjtemény terjedelme s a kiadó engedik. Így is szívesen vesszük Bajzának e legteljesb kiadását. Azonban talán nem ártott volna Bajza kihagyott polémiáinak és más cikkeinek egy kis jegyzékét közölni. Teljes kiadást sokáíg nem remélhetünk s így mind Bajza életírói, mind az irodalom történelmével foglalkozók alig fogják megtalálni a lapokban elszórt, kivált álnevű dolgozatait. S vajjon, ha pályatársai kihalnak, kitől várhatunk e tekintetben biztos felvilágosítást.