Bellermann, egy német, ki sok ideig lakott Portugálban, egy kötet portugál népdalt és románcot hagyott hátra, melyet barátjai nemrég adtak ki Lipcsében. Minden dalhoz és románchoz oda van csatolva a német fordítás is; egyszersmind számos felvilágosító jegyzetet veszünk a jeles gyüjtőtől és fordítótól. A portugáloknak még nincs nagyobbszerű népköltési gyüjteményök. Első gyüjtőjök de Almeida Garrett volt, a közelebb elhúnyt külügyminiszter, ki 1851-ben adta ki mintegy harminchét darabból álló gyüjteményét. Bellermann egészen átvette e gyüjteményt, a többi, a felesebb szám, az ő fáradságának gyümölcse. A portugál népköltészet átalában sokat hasonlít a spanyolhoz, a különbség köztök csak az, hogy a portugál szelídebb és lágyabb. Ami a spanyol költészetben szenvedélyes, vad és iszonyú, a portugálban mintegy megenyhül. A portugál nép leginkább ünnep- és vasárnapokon szokta énekelni dalait, románcait és legendáit. Örege, ifja összegyűl a kertekben vagy a falu piacán vagy csapszékben; egyik gitárt vagy tamburint vesz kezébe és sebes ütemekben énekel a szűz szerelemről, a nőhűségről, szerelmi boldogságról és kínról, tiltott viszonyokról. Víg és szomorú dal s románc egymást váltogatják. A szerelmi és lovagrománcokkal ájtatos legendák és csodás regék társulnak. A tulajdonképi történelmi ó-portulgál dalok és románcok leginkább a mórok körül forognak s a Nagy Károly mondaköréből vannak véve. Meglepő, hogy oly kitűnő hajósnépnél, minő a portugál, a tengeri kalandokról hallgatnak a románcok. Bellermann csak egyetlen oly románcot tudott találni, melynek színhelye a tenger és hajó. Címe: A «Kathrinéta hajó». Hanem ez aztán nagyon szép. Ím itt közöljük amint hirtelenében lefordíthattuk: