Talán nem lesz fölösleges a fennebbieket egy pár sorral kiegészítenem. Fogarasi úrnak igaza van; a «sirhalmomi gyászjel»-hez hasonló ragozás vagy jobban mondva szóképzés csakugyan előfordul a sajószentpéteri végzésben s ezt én nem tudtam. Azonban, jól megjegyezzük, ez egyetlen hely nyelvemlékeinkben, mely Vörösmarty kérdéses sora mellett bizonyít. Ha több volna, Fogarasi úr idézné, mert rendszeresen búvárkodik a régi nyelvben s ily nevezetes adat másutt is oly kevéssé kerülte volna el figyelmét, mint a sajószentpéteri végzésben. Újabban én magam is átnéztem egy pár nyelvemléket és régi írót, de hasonló szóképzést sehol sem találtam. Most már az a kérdés: vajjon oly szóképzést, melyet csak egyetlen adat támogat, igazolhatni-e s vajjon lehet-e véle élnünk, csak mint költői szabadsággal is? A szíves olvasók talán emlékeznek reá, hogy én a költői nyelv jogát híven védem és sokat szabadnak tartok, mit a szorosan vett nyelvtan megtilt. Azonban e szabadság a nyelv sarkalatos törvényeit csak akkor hághatja át, ha azt a régi irodalom vagy a nép költői nyelvszokása szentesíti. Itt ez az eset nincs, mert egyetlen adat nem teremt nyelvszokást. Nem tagadom, hogy vannak és lehetnek esetek, midőn a költő e szentesítés nélkül is merhet s merészségét siker koronázza, de az ilynemű szabadság már nem terjedhet ki a szóképzés, ragozás és kötés legsarkalatosb törvényeire. Ily esetben a vétséget a körülményekhez képest nagyritkán elnézhetni ugyan, de sohasem helyeselhetni. E szempontból kiindulva, szó nélkül hagytam volna Vörösmarty kérdéses sorát, ha a ragoknak i szóképzővel ragozása nem volna annyira elterjedve irodalmunkban, hogy méltán bélyegezhetjük egyik legkirívóbb visszaélésnek. Már oda jutottunk, hogy alig van egy pár író, kinek stílusa ment a tóli–tőli, bóli–bőli, róli–rőli-féle ragozásoktól. S különös, ezt nem a költők használják, kiknek erre több joguk volna, hanem éppen a prózaírók. Ezért legyen nekem szabad ismételnem azt, mit Fogarasi úr a sajószentpéteri végzésről tartott akadémiai értekezésében a városonki szóképzésre nézve mondott, de amiről most, úgy látszik, megfeledkezett. «Tehát kétségen kívül városonki, városonkbeli helyett áll. De ezt már a mai időben magam sem merném írni.»62)