Rövidítések: Bp. H. = Budapesti Hirlap; Bp. Sz. = Budapesti Szemle; Sz. F. = Szépirodalmi Figyelő.

Irodalmi élet. A Szilágyi Sándor szerkesztette Pesti Röpívek irodalmi szemléjének beköszöntő cikke. Az Irodalmi élet összefoglaló címe alatt Gyulai – mint rovatvezető – öt bírálatot írt, valamennyit névtelenül, de nem egyszersmind jelzés nélkül. A cikkek előtt egy nyilas silhouetteje látható, s hogy e jegy mögött Gyulai lappang, annak igazolására – a tárgyi vonatkozásokat (pl. az írói tulajdonjog tiszteletbentartásának éber gondja), későbbi cikkeiben megismétlődő idézeteit, kedvelt szóhasználatait stb. nem tekintve – elég lesz utalnunk arra, hogy a 6. sz.-ban megjelent negyedik bírálatot (Horváth Döme: Alföldi színműtár) Gyulai maga iktatta Dramaturgiai Dolgozatai (I. köt.) sorába.

Egy földönfutó hátrahagyott novellái. (Pálffy Albert novellái.) A Pesti Röpívek Irodalmi életének harmadik bírálata. Gyulai szerzőségének bizonyítékait 1. az előbbi jegyzetben.

Az ötödik bekezdés ezen sorai: «… kikeltünk közelebbről a bennlevők hallgatagsága ellen» – hivatkozás a Pesti Röpívekben megjelent egyik korábbi bírálatra, amelyben Gyulai többek közt ezeket mondja: «Különös előítélet kapott lábra jelesebb költőinknél. Tetszenek magoknak elvonulva, mintha e szegény nemzet már nem is volna méltó hozzájok. Valóban jól megválaszták az időt… Miért a bánatba merült jó nemzetet évődésének hagyni s átadni a haldokló nyugalmas álmának, melyből rendszerént halálra ébrül?… Sokan a politika köpenyével takaródznak… De nálunk divat mindent politikával vegyíteni össze s meghajolni nehány balfogalom előtt. Alig tehetjük, hogy ne legyünk keserűek s talán igazságtalanok is. Kedvünk van a fájdalmat affektációnak, az elvből hallgatást népszerűséghajhászatnak nevezni, stb.» (P. R., 3. sz. 90–91. l.)

A hatodik bekezdés következő helyén: «Különben nekünk sem erről, sem az ellenkezőről legkisebb tudomásunk sincs» – csillag alatt a szerkesztő (Szilágyi Sándor) megjegyzi: «De van nekünk. E munkák 1848-ban ki voltak nyomva, Heckenast még akkor megvette, de a kiütött forradalom miatt korábban nem jöhetett ki. Az írói jog legkevésbbé sincs sértve.»

Keveháza. Arany «kisded eposzának» s két másik költeményének ezen jellemzése tulajdonképpen egy hosszabb cikk kiszakított fejezete. A cikk a Császár Ferenc szerkesztése mellett 1853-ban kiadott Szikszói Enyhlapok c. jótékonycélú album bírálata. (Szépirodalmi Lapok, 1853. 15–16. sz.) A bírálat bevezetéséből – általános tájékoztatóul – közlünk néhány sort: «A Szikszói Enyhlapok történeti cikkeket, novellákat és költeményeket tartalmaznak. Röviden ismertetésöket adjuk, előre bocsátván, hogy a jótékony cél az ítészet szavát el nem némíthatja, s azon különben méltánylandó mentség, mi a véglapon olvasható, oly könnyelműségre, minőt a költemények megválogatásában tapasztalhatni, senkit föl nem jogosíthat, annál kevésbbé Császárt, ki egykor több volt, mint szigorú ítész; mert igazságtalan volt, és egy Petőfi irányában.» – Következik a kiadó bevezető cikkének, valamint Kővári László, Fáy András, Ilorváth Cyrill, Bulyovszkyné, Bernát Gáspár, Egressy Gábor, Degré Alajos, Kovács Pál stb. cikkeinek kritikája; Arany János költeménye után Lévai, Szász Károly, Császár Ferenc, Tóth Kálmán stb. verseiről szól Gyulai röviden.

Arra nézve, hogy az 1000. jegy valóban Gyulai dolgozatait jelzi, – Dr. Papp Ferenc c. igazgató úr, Gyulai munkái kiváló ismerőjének becses közlése alapján – utalunk Arany Jánosnak Tompához írott egyik levelére, hol Arany (éppen a Keveháza bírálatára tett célzással) az 1000 jegyű cikkiróban Gyulait nevezi meg: «… a Gyulai (1000) enthusiasmusa megszégyenít.» (Arany János Hátrahagyott levelezése, 1888. I. 308. l.)

Sujánszky Antal vallásos kötleményei. Aláírva: 1000. Gyulai szerzőségét illetőleg l. a fennebbi néhány sort.

Pünkösd napja. Mint érdekes ritkaságot: Gyulai kevésszámú csevegő modorban írt tárcacikkeinek egyikét közöljük ezt a hangulatos és friss naplótöredéket. Észrevételei, bíráló megjegyzései (pl. a Szökött katonáról és a népszínműről) különben is helyet követelnek Gyulai kritikai dolgozatai gyüjteményében. – Hogy a –g. jegy Gyulai jegye, bizonyítják a Szépirodalmi Lapok –g. jegyű színi kritikái, melyek valamennyien szerepelnek a Dram. Dolg. I. kötetében.

A harmadik bekezdés első két sora célzás Szabó István Arkadia a magyarok hazája című dolgozatára. (Megjelent Új Magyar Múzeum 1851–52.)

Egy kis szóváltás. Gyulai szerzőségére vonatkozólag l. A Vasárnapi Ujság XXV. évfordulójára írt visszaemlékezés (Emlékb. II. 56. l.) következő sorait: «… amidőn a hivatalos lap megtámadta szerény lapunkat, a szerkesztőség nevében én állottam ki védelmére Egy kis szóváltás című cikkben.» A hivatalos lap támadó cikke: Bp. H. 1854. ápr. 2., 384. sz. 2166. l. «Vegyes hírlő» c. rovatának második híre. A cikk «A magyar nép nevelői és informátorai» címmel névtelenül jelent meg. A Bp. H. szerkesztője: Szilágyi Ferenc.

Kemény Zsigmond regényei és beszélyei. A Kemény Zsigmond fölött tartott emlékbeszéddel (Emlékb. I.) a legszorosabban összefügg. A kettő sok tekintetben kiegészíti egymást, sokban egyezik; e dolgozat az alap, melyen Gyulai emlékbeszéde épül.

Egy pár jegyzet a «Visszatekintés» című cikkre. E cikk voltaképpen a Szász Károllyal folytatott s «hosszúra nyúlt polémiát» zárja le. Előzményei Gyulainak Néhány szó a kritikáról c. dolgozatára mennek vissza. (Sz. F. 1860–61. I. évf. 17–18. sz. és Krit. dolg.) Erre következett Még néhány szó a kritikáról Szász Károlytól. (Sz. F. 1860–61. I. évf. 21–22. sz.). Ezt követte Gyulai válasza: Megint a kritikáról. (Sz. F. 1860–61. I. évf. 29., 34., 35. sz. és Krit. dolg.).

Közben a Sz. F. 1860–61. I. évf. 30. sz. 478. lapján Szász Károly «Gyulay (sic!) Pálnak» ezeket mondja: «Ön azt állítja, hogy én ön szavait ferdítve és valótlanul terjesztem elé; de úgy tetszik, ön ezt nem bizonyította be egyetlen esetben sem. Ez ellenében én bátorkodom öntől kérdeni: 1-ör. Mikor mondtam én s mikor közölhetett e lapok szerkesztője oly badarságot,* minőt ön reám fog: hogy az értelmetlenség, számítani nem tudás és badarság, mint a költői szellem szükségképi alkatrészei szerepelhetnek? 2-or mikor mondtam én, hogy ön valamely rögeszmét: személyes ellenszenv palástolására vett volna föl? Átalában mikor szóltam önnek személyes ellen-szenveiről egy szót is? – Egész tisztelettel kérdi Szász Károly.» A * alatti jegyzetben mintegy hasábnyi terjedelemben a szerk. (Arany János) közvetítő békítgetése: «Uraim az istenért! ne olvassanak többet egymás iratából, mint a mennyi abban írva áll stb.»

Szász Károly fenti kérdéseire vonatkozik Gyulai csillag alatti jegyzete Megint a kritikáról c. cikke végén: «E számban (t. i. Sz. F. 1860–61. I. évf. 30. sz.) ön… stb.» – Ugyancsak ott, a csillag előtt tesz Gyulai megjegyzést Arany János jegyzetére: «A szerk. már megkezdé a nyilatkozást e lapok 30-ik számában… stb.»

Csak mindezek után következik Arany János Visszatekintés (és nem – mint Gyulai az eredeti szövegben hibásan idézi – «Visszatekintések») c. cikke. (Sz. F. 1860–61. I. évf. 36–41. sz., aláírva: A. J. Később kötetben is: Arany János prózai dolgozatai. Bpest, 1879.). Arany Visszatekintése – amint azt maga is mondja – nem annyira Gyulai pörös ügyét illeti, mint Brassai Sámuelnek Mégis valami a fordításról c. dolgozatát (Brassai dolgozata: Sz. F. 1860–61. I. évf. 19–20., 27–28., 30–33. sz. Arany Visszatekintése után a többi folytatás a 48–50. számokban.) – Így tehát Gyulaira csupán a két lapnyi bevezető rész vonatkozik. (Sz. F. 561–562. l.)

Az itt elmondottakhoz fűződnek Gyulai «jegyzetei».

Adalék népmeséinkhez. Gyulai verse: Az Igazság és Hamisság. (Allegoria). Sz. F. 1862. II. évf. 2. sz. 25. l. – A szerkesztő, Arany János, szóbanforgó cikke, «Eredeti népmesék. Összegyüjtötte Merényi László. I–II-ik kötet. Pest, 1861. Kiadja Heckenast Gusztáv.»: Sz. F. 1862. 1–4. sz. A Gyulai feldolgozására vonatkozó sorok a 4. sz. befejező közleményében. – Kriza János gyüjteményében (Vadrózsák, Székely népköltési gyüjtemény. Szerkeszti Kriza János. I. kötet Kolozsvártt, 1863. Stein János.) a mese címe: Az Igazság és Hamisság utazása. Ez azonban a mesének egy másik változata; a királyleányról nincs benne szó. A mesében háromszor is előforduló vetéskapu helyén Krizánál város kapuja szerepel.

Néhány év Petőfi életéből. A Jósika Miklóst és Szász Károlyt érintő megjegyzésekre nézve l. Gyulainak Megint a kritikáról c. polémiáját (Krit. dolg.), a továbbiakra nézve pedig e kötet Polémiák c. cikkét.

Két ó-székely ballada. A szövegben (120. l.) ugyan nem javítottuk ki, de a «Bátori Boldizsár» c. ballada befejezését méltató sorokban Gyulai tévesen írta, hogy «Bátori ló halálába érkezik, rohan a vérpadra stb.» Itt ugyanis nem Bátoriról van szó, hanem az «erdéji kapitányról».

Budapesti Szemle XLVIII.–XLIX. füz. Ennek és valamennyi-g jegyű dolgozatnak eredetére nézve l. e kötet teljes aláírású Polémiák c. cikkét, mely a szintén -g jegyű Törökország fővárosa c. dolgozattal kapcsolatos; ez a cikk kétségtelenné teszi Gyulai szerzőségét, mi egyébként a tartalmi és formai sajátosságokból is kiviláglik. – E cikket rövidítve közöljük, szaggatott vonalakkal helyettesítvén a mellőzött idézeteket s az általános tartalmi ismertetést.

A nemes fészek. Ennek, valamint az összes -i jegyű dolgozatnak szerzőségére vonatkozólag l. e kötet Polémiák c. cikkét, melyben Gyulai többek között ezeket mondja: «E lapban (t. i. a Sz. F.-ben) az -i és -y jegyű cikkeket mind én írtam.»

Apró polémiák. Nővilág Divatlap a magyar hölgyek számára. Szerk. Vajda János. 1862. VI. évf. 26. sz. 414. l. Gyulai szószerint idézi a «Pesti hírek» c. rovat első hírét. – Gombostű. Szépirodalmi és társaséleti, divatközlöny. Szerk. Rózsaági Antal. 1862. I. évf. 76. sz. 2409. hasáb, «Hírcsarnok» c. rovat első híre. – A polémia Gyulainak Önbírálat c. kritikájára (Sz. F. 1862. 13–18. sz.) megy vissza. Ebben mondja többek között a következőket: «Azután a «Gombostű» dicsérte meg (az Önbírálatot). Különösen kiemelte belőle azt, hogy az egész nagy magyar alföldön oly kezdetleges ősállapotban van minden, amint nagy Árpád apánk idejében. Rózsaági úrnak alkalmasint azért tetszett annyira ez a hely, mert talán a Gombostűből éppen oly kevés számú példány jár az Alföldre, mint Árpád idejében. A «Nővilágnak» szintén föl kellett szólalnia. Ajánlotta e «gúnyostorozó» művet az ő kedves honleányainak, mint igen tanulságost s belőle mutatványt is közlött.»

Törökország fővárosa. A továbbiakra nézve l. a Polémiák jegyzeteit.

Polémiák. «A szerkesztő kevés tért engedhetett rendelkezésem alá», azért mert a Sz. F. ezzel a számmal megszűnt; erre utal a cikk végén ez a sor is: «minthogy a Figyelőben már nincs terem.»

Szeberényi nyilatkozata közvetlenül Gyulai cikke előtt: «Elkésett nyilatkozat Gyulainak egy vádjára.» (Sz. F. 1862. II. félév, 26. sz. 404–405. l. Aláírva: Szeberényi Lajos.)

A –z jegyű bírálat, melyet nem Gyulai, hanem valószinűleg Szász Károly írt: Vegyes cikkek nők számára. Írta Szabó Richard. Aláírva: –Z. (Sz. F. 1862. II. 21. sz. 323. l.)

Br. Horváth Miklós Egy kis polémia c. ellenbírálatát l. Az Ország Tükre Budapesti Képes Közlöny. Szerk. Balázs Sándor. 1862. I. évf. 23. sz. 330–331. l. Aláírva: H.

Riedl nyilt levele: Kritikai Lapok a magyar tudományosság, szépirodalom és művészet érdekében. Szerk. Riedl Szende. 1862. 14. sz. 329–332. l. A «Kritikai Lapok» szerkesztőjének nyilt levele Gyulai Pálhoz.

Az «élesbnél élesb» megjegyzéseket Gyulai Vajda János Önbírálat c. röpiratának kritikájában (Sz. F. 1862. 13–18. sz.) tette. A röpiratot a Kritikai Lapok 1862. évf. 10. sz. ismerteti: «Legújabb könyv. Figyelmeztetés ez új jelenségre.» Erre a panegyrisre jegyezte meg Gyulai: «A röpiratot a «Kritikai Lapok» oly nagy hűhóval üdvözelték, mintha a szerkesztőség valamelyik tagja írta volna. Valóban e röpirat éppen oly kevés eszmével meri leckézni a m. nemzetet, mint amily kevés tudománnyal fogott hozzá a Kr. lapok szerkesztősége az ő úgynevezett tudományhonosításához.» Alább pedig: «Mi nem vagyunk barátai Riedl «Kritikai lapjai»-nak, mert az esztétikához keveset ért, tudományos kritikája pedig a legtöbbször elég felületes és iskolás szagú stb.»

Dalok könyve. Névtelen cikk a Koszorú «Irodalom»-rovatában. Gyulai szerzőségét a tartalmi vonatkozásokon (kifakadás az antológiák felburjánzása ellen, stb.) kívül főleg az bizonyítja, hogy a rovat negyedik, Nemzeti Színház c. darabját Gyulai Pál felvette dramaturgiai dolgozatai sorába: Dram. dolg. I. köt. 382. l.: «Egy új színműtár. Kiadja Toldy István. Nemzeti színház. I–II. kötet. Pest, 1863.»

Budapesti Szemle. LIV. füz. Névtelen cikk. Gyulai írta, mert az első sorokban hivatkozik a Koszorú 1863. I. 14. sz.-ban közölt ismertetésre, melyet -g jellel szignált.

Gróf Széchenyi István politikai iskolája. Szintén névtelen cikk, de soraiból kiérzik Gyulai hangja. V. ö. e cikket az Önbírálat kritikájának (Sz. F. 1862. 13–18. sz.) következő soraival: [Vajda János] «legkiállhatatlanabb, midőn Széchenyieskedni akar s még Széchenyi szókötéseit is utánozza. Egész második Török János áll előttünk.»

A magyar orvosok és természetvizsgálók IX-ik nagygyűlése. Mint különös érdekességet: Gyulai egyetlen riportszerű dolgozatát közöljük e cikket.

Újabb magyar lantosok. Névtelen cikk. Gyulai szerzősége mellett a következő bizonyítékok szólnak: 1. A Koszorú «Irodalom» rovatának cikkeit jórészt Gyulai írta. 2. Az antológiákkal való visszaélésről szólva, elítéli a kiadókat, mint a Dalok könyve c. előbbi cikkben. 3. Tompáról, Szász Károlyról, Lévayról rokonszenvesen nyilatkozik, ellenben kifogásolja, hogy Zilahy Károlynak majd minden költeménye ott van a gyüjteményben (lásd a Zilahy munkáiról írt kritikát). 4. Gyulaira vallanak végül a Petőfiről mondottak és az antológiát ajánló, befejező sorok.

A magyar nemzeti irodalom története. Névtelen eikk. A hang azonban Gyulaira vall.

Petőfi életrajza. A cikk második felét v. ö. Gyulainak Zilahy Károly munkáiról írt bírálatával.

A «sírhalmomi» szóról. E cikk, mely Gyulai Vörösmarty-kiadásához szolgál adalékul, válasz Fogarasi János alábbi megjegyzéseire (Koszorú, 1865. III. évf. 6. sz. 142. l., aláírva: Fogarasi):

«Vörösmarty minden munkái» első kötete 223. lapján ezen jegyzék áll: «A sírhalmomi merészb és szabálytalanabb ragozás, mint az annyira divatba jött házbani, kertbeni s ehhez hasonló ragozások. Mindenesetre hibás, se a régi, se a népnyelv nem igazolja s esztétikai szempontból sem igen lehet támogatni.»

«Legyen szabad egyik legrégibb, legkitűnőbb eredeti, még pedig prózai nyelven írt nyelvemlékünkből tökéletesen hasonszerű esetet idézni.

«Az 1403-dik évbeli szentpéteri végzésben olvassuk: «Hogy ha az vidéki bort valahol az falukon, avagy városokon ez mi városonki gyalánt és neve alatt valaki eladand.» Senki sem fogja tagadni, hogy a «sírhalmomi» szó ragozási alakja teljesen azonos a «városonki» (azaz: városunki) szó ragozási alakjával. Vörösmarty idézett verse még 1829-ben jött ki az Aurórában, a szentpéteri végzés csak 1840-ben jutott nyilvánosság elé és csak kevéssel előbb jött napfényre. Vörösmarty tehát innen nem vehette. Ámde Vörösmartynak oly kitűnő érzéke vala hasonlíthatlan nyelvünkben, mint csak fölötte keveseknek, mióta azt ősapáink megteremtették.»

Eddig Fogarasi megjegyzései. Gyulai válasza közvetlenül ezen sorok után következik. – A dologból egy kis polémia lett. A Koszorú következő számában (Koszorú, 1865. III. évf. 7. sz. 165–166. l.) Felvilágosítás Vörösmarty «sírhalmomi» szóalakjára címen Fogarasi válaszolt Gyulainak. A polémiát a szerk., Arany János, csillagalatti ötsoros jegyzete zárja le. «Mi a kérdéses alakot: sírhalmomi gyász oly költői merészségnek tekintjük, mely egy Vörösmartynál, éppen merészsége által, megkap és kiragad a mindennapiságból; de azért nem engednők meg, hogy a próza pl. bundámi prémet írjon vagy mondjon.»

A «sírhalmomi» szóról címet a Koszorú tartalomjegyzékéből vettük át; mind Fogarasi jegyzete, mind Gyulai válasza ugyanis cím nélkül van közölve a Koszorú «Irodalom»-rovatában.

Zilahy Károly munkái. E bírálattal kapcsolatosan l. a Petőfi életrajza c. előbbi cikket. – A «Verőfényes napok» c. novelláról mondottakat v. ö. «Az út a révpart felé» c. bírálattal (Gyulai: Bírálatok).

Eötvös emlékbeszédei. E bírálat több részletét (az Akadémia, Eötvös lelki tulajdonai) Gyulai Eötvös fölött tartott emlékbeszédébe is beolvasztotta.

Színházi szemle. A hírlapok cikkei, melyekre Gyulai hivatkozik, a következő számokban jelentek meg: Pesti Napló, 1875 okt. 3. XXVI. évf. 226. sz. – Fővárosi Lapok, 1875 okt. 13. XII. évf. 234. sz. – Nemzeti Hirlap, 1875 okt. 13. I. évf. 284. sz. – Ellenőr, 1875 okt. 13. VII. évf. 284. sz. – Kelet Népe, 1875 okt 13. I. évf. 121. sz. – Hon, reggeli kiadás, 1875 okt. 13. XIII. évf. 234. sz. – Pester Lloyd, 1875 okt. 13. XXII. évf. 238. sz. – E kritikával kapcsolatban l. gyüjteményünk Helyreigazítás Dóczy «Csók»-ját illetőleg c. cikkét a hozzáfűzött jegyzetekkel együtt. – A Rákosi, Dóczy és Csiky darabjairól mondottakat v. ö. a Dram. dolg. II. kötetének következő bírálataival: A szent korona varázsa; Vegyes párok; Csiky Gergely újabb színművei, Proletárok. E későbbi bírálatok mind hivatkoznak a Színházi Szemlére.

Helyreigazítás Dóczy «Csókját» illetőleg. A cikk az Ellenőr «Hazai Irodalom» c. rovatában jelent meg ezzel a bevezetéssel: «– Gyulai Pál egyetemi tanár úrtól a következő helyreigazítást vettük:» – A «Helyreigazítás» címet Szinnyeitől (Magyar írók) kölcsönöztük. (Itt említjük meg azt is, hogy Szinnyei adata: «Ellenőr (1877. 62. sz.») téves; a cikk ugyanis nem a 62., hanem a 63. számban van; igaz ugyan, hogy a márc. 5-i példányok fölé is tévedésből 62. sz-ot szedtek 63 helyett.). A cikkecske, mely Gyulai felszólalását provokálta, az Ellenőr 1877 márc. 4. IX. évf. 62. sz. «Tárca» rovatában olvasható «A fővárosból» cím alá foglalt pletykahírek között: «Új közösügy – a «Csók».

Petőfi és a M. T. Akadémia. A Fővárosi Lapok szerkesztője, akihez Gyulai e helyreigazító levelet intézte, Vadnai Károly. Gyulai egyik adata téves; Eötvös nem 1846-ban, hanem 1847-ben írt cikket Petőfiről (l. Pesti Hirlap I. 880. sz. 315. l. 1847. május 14.). – Gyüjteményünknek ez az egyetlen darabja, melynek eredeti szövegében Gyulai jellegzetes cz-je helyett mindenütt egyszerű c szerepel. Ez mindenesetre a Fővárosi Lapok korrektorának egyéni akciója.

Válasz Grünwald Béla úr nyilt levelére. A Bp. Sz. 1878. évi folyamában (16. k. 421–428. l.) egy ilyen című névtelen bírálat jelent meg: A Felvidék. Politikai tanulmány. Írta Grünwald Béla. Budapest, 1878. Ráth Mór. (Ára 1 frt). Grünwald Béla erre Nyilt levelet intézett Gyulai Pál úrhoz, a Budapesti Szemle szerkesztőjéhez. (Bp. Sz. 1878. 17. k. 193–203. l.). Gyulai válasza közvetlenül ezen nyilt levél után következik.

A szerkesztő jegyzetei Volf György válaszára. A Bp. Sz. 1879. évfolyamában (21. k. 184–198. l.) Magyar Nyelvemlékek címmel egy V. jegyű bírálat jelent meg, amely az Akadémia nyelvtud. bizottsága által 1874–1876-ban kiadott Nyelvemléktár I–V. kötetével foglalkozik. A bírálat azzal kezdődik, hogy e mű már be volt a Bp. Sz. közönségének mutatva (l. Bp. Sz. 16. k. 432. l.), de nem volt részletesen ismertetve; tekintsük egy kissé közelebbről stb. Erre a kritikára Volf György Válasz a Nyelvemléktár ügyében c. ellenbírálatot írt (Bp. Sz. 1879. 21. k. 411–425. l.). Volf az egész bírálatban személyes bosszút lát. A névtelenségnek – úgymond – ma semmi értelme nincs, káros mind az irodalomra, mind az íróra stb. – A szerk. (Gyulai) jegyzetei közvetlenül ezen válasz után olvashatók, cím nélkül. A címet mi adtuk. – Ez éleshangú polémiánál szükséges megjegyezni, hogy a két ellenfél között később igen jó viszony fejlődött ki; Gyulai szívesen fogadott cikkeket Volftól a Bp. Sz.-be s az Akadémiában is örömest dolgoztatta.

Az anonymitas kérdésére nézve l. még gyüjteményünk következő cikkeit: Néhány év Petőfi életéből, Apró polémiák, Polémiák. Gyulainak a névtelenségről vallott felfogását kizárólag a jelen kötet fenti dolgozatai tüntetik fel.

A szerkesztő jegyzete. Gyulai e jegyzetet Péterfy Jenő Bírálóimnak c. polémiájához (Bp. Sz. 26. k. 313–318. l.) fűzte. Péterfy polémiája felelet Asbóth János és Keszler József bírálataira, melyek a Pester Lloydban (1881. 95. sz.), illetőleg Ellenőrben (1881. 172. sz.) jelentek meg és támadták Péterfynek Jókai Mórról írt s a Bp. Sz.-ben (26. k. 1–27. l.) közölt tanulmányát. A Pesti Naplót Péterfy polémiája nem említi. – A jegyzet elején tett célzás Kossuth Irataira vonatkozik s így kapcsolatban van Gyulai Még egyszer Kossuth és a pragmatica sanctio c. cikkével (Bp. Sz. 26. k. 144–155. l. és Bírálatok).

A Nyelvőr és a Budapesti Szemle. Aláírás nélkül jelent meg, de Gyulai szerzősége kétségtelen; a cikk közvetlen folytatása Gyulai A Nyelvőr és a költői szabadság című, szintén anonym dolgozatának (Bírálatok), sőt kapcsolatban van a Volf György válaszához írt szerkesztői jegyzetekkel is. – A polémia körébe vágó cikkek sorrendje egyébként a következő: Bánóczi József: Greguss Költészettanának is mertetése (Magyar Nyelvőr 1881. X. k. 421–424. l.); Gyulai: A Nyelvőr és a költői szabadság (Bp. Sz. 28. k. 318–320. l.); Szarvas Gábor: Fatum est (M. Nyelvőr 1881. X. k. 553–557. l.) s végül Gyulai szóbanforgó cikke: A Nyelvőr és a Budapesti Szemle. – A Gyulainak feladott kérdések a Nyelvőr VIII. k.-ben (1879 máj. 15. sz.) találhatók; az ezekre való megfelelésre Szarvas Gábor Ballagi Mór és a magyar nyelv c. cikkében (Nyelvőr X. k. 59–69. l.) sürgeti Gyulait. – A cikk befejező soraiban említett nyilt levél a Bp. Sz. 29. k. 349–352. lapján olvasható.

«Toldi szerelme» egy kihagyott versszakáról. E bensőséges hangú visszaemlékezés inkább szépirodalmi, mint kritikai mű, – érdekes irodalomtörténeti vonatkozása miatt azonban jól illik a gyüjteménybe; mellőzése – úgy hisszük – indokolatlan lenne.

Deskriptív kritika. Gyulai első megjegyzése Alexander Bernátnak Dóczy Lajosról írt cikkére (A Hét 1890. 22. sz.) vonatkozik. Alexander erre nyilt levelet intézett Gyulaihoz Deskriptív kritika címmel (Bp. Sz. 63. k. 478–480. l.). Ehhez kapcsolódik Gyulai második, rövid jegyzete.

Jászai Mari asszony Elektrája. A Bp. Sz.-ben (65. k. 318–320. l.) Spectator aláírású nyilt levél számolt be Jászai Mari asszony Elektrájáról. Gyulai e nyilt levél végszavához fűzi csillagalatti (kiadásunkban I. számmal jelzett) jegyzetét.

A M. T. Akadémia s egy pár hirlapíró. A Hétből idézett rész az 1893 máj. 14-iki szám Irodalom rovatának Akadémiai kezdetű pár soros híréből való, a Pesti Hirlapból vett idézet pedig az 1893 máj. 15-iki szám Arany emlékezete c. részletes tudósításából. – A Hét nem hagyta szó nélkül Gyulai cikkét; erre vonatkozóan l. A Hét 1893 jún. 4-iki sz.-nak A Budapesti Szemlében kezdetű polémiáját.

A Nemzeti Színház és Szigligeti. A Bp. Sz. eredeti szövege alatt feltűntetett gondolatjel (-) sajtóhiba; Gyulai –i jegyét a tartalomjegyzék helyesen közli. – «A néhány évvel ezelőtt bővebben fejtegetett észrevételek» – hivatkozás gyüjteményünknek A Nemzeti Színház műsoráról c. cikkére.

Egy kis polémia. A polémia idézetei a Bp. H. 1899 júl. 3-iki Szarvas Gábor szobra c. vezércikkéből és Sebestyén Károly Szarvas Gáborról írt cikkéből (Magyarország 1899. júl. 2.) valók.