51.
Erre kakas, erre
tyúk,
Erre van a gyalogút.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Erre van a gyalogút.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Egyszer voltam
nálatok,
Letörött az ágyatok.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Letörött az ágyatok.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Ha még elmék
hozzátok,
Jól megcsináltassátok.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Jól megcsináltassátok.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
52.
Csütörtökön este
Három legény leste,
Hogy a kis lány a szoknyáját
Pántlikába szegte.
Három legény leste,
Hogy a kis lány a szoknyáját
Pántlikába szegte.
53.
Izeg a vér, mozog
is,
A hol nem gondolnád is.
Hej van nekem szép szeretőm
Ebben az utczában is!
A hol nem gondolnád is.
Hej van nekem szép szeretőm
Ebben az utczában is!
54.
Sárga dinnye levelestől,
indástól,
Levelestől, indástól,
Haragszik rám szomszéd asszony urastól,
Szomszéd asszony urastól.
Ne haragudjék kend én rám,
Nem jár a kend fia hozzám;
Járt eddig, de nem jár most,
Járt eddig, de nem jár most, –
Nem kell nekem a kend fia,
Kurva-görcsös az orczája.
Levelestől, indástól,
Haragszik rám szomszéd asszony urastól,
Szomszéd asszony urastól.
Ne haragudjék kend én rám,
Nem jár a kend fia hozzám;
Járt eddig, de nem jár most,
Járt eddig, de nem jár most, –
Nem kell nekem a kend fia,
Kurva-görcsös az orczája.
55.
Lefelé folyik a
Tisza,
Nem folyik az többet vissza,
Rajtam van a rózsám csókja,
Hej, ha sajnálja, vegye vissza.
Nem folyik az többet vissza,
Rajtam van a rózsám csókja,
Hej, ha sajnálja, vegye vissza.
Derül, borul a
Dunáról,
Jön szeretőm a tanyáról,
Emelgeti kis kalapját,
Hej, velem kedvelteti magát.
Jön szeretőm a tanyáról,
Emelgeti kis kalapját,
Hej, velem kedvelteti magát.
Ne emelgesd a
kalapod,
Ugy is tudod, tiéd vagyok,
Nem a vásárba’ vettelek,
Hej, rózsabokorról szedtelek.
Ugy is tudod, tiéd vagyok,
Nem a vásárba’ vettelek,
Hej, rózsabokorról szedtelek.
Sugár magas az új
torony,
Bele akadt az ostorom,
Akaszd ki kedves galambom,
Hej, piros orczád megcsókolom.
Bele akadt az ostorom,
Akaszd ki kedves galambom,
Hej, piros orczád megcsókolom.
Vásárhelyi templom
előtt
Három águ almafa nőtt,
Hej de bodor a levele,
Hej, Samu a szeretőm neve.
Három águ almafa nőtt,
Hej de bodor a levele,
Hej, Samu a szeretőm neve.
Esik eső
karikára,
Barna babám kalapjára,
A hány eső esik rája:
Hej, annyi csókot adok rája.
Barna babám kalapjára,
A hány eső esik rája:
Hej, annyi csókot adok rája.
Haragszik a rózsám
anyja,
Hogy énhozzám jár a fia;
Ha haragszik, tegyen róla,
Hej, vessen békót a lábára.
Hogy énhozzám jár a fia;
Ha haragszik, tegyen róla,
Hej, vessen békót a lábára.
Vessen békót a
lábára,
Pányvázza ki a mályvára,
Pányvázza ki a mályvára,
Hej, viola-szin pántlikára.
Pányvázza ki a mályvára,
Pányvázza ki a mályvára,
Hej, viola-szin pántlikára.
56.
Magasan repűl a
héja,
Mégis körme közűl él a’.
Hát én magam csak egyedűl
Hej, hogy élek a rózsám nélkül?!
Mégis körme közűl él a’.
Hát én magam csak egyedűl
Hej, hogy élek a rózsám nélkül?!
Hogy tud az a madár
élni,
Ki nem tud szólni, beszélni?!
Én tudok szólni, beszélni,
Hej, mégis alig tudok élni!
Ki nem tud szólni, beszélni?!
Én tudok szólni, beszélni,
Hej, mégis alig tudok élni!
57.
Édes anyám mondta
nékem,
Minek a szerető nékem?
De én arra nem hajtottam,
Hej, titkon szeretőt tartottam.
Minek a szerető nékem?
De én arra nem hajtottam,
Hej, titkon szeretőt tartottam.
Édes anyám sok szép
szava!
Kire nem hajtottam soha;
Ráhajtanék, de már késő,
Hej, esik előttem az eső.
Kire nem hajtottam soha;
Ráhajtanék, de már késő,
Hej, esik előttem az eső.
Édes anyám
rózsafája
Engem nyitott utoljára,
Bárcsak ki ne nyitott volna,
Hej, maradtam volna bimbóba’,
Engem nyitott utoljára,
Bárcsak ki ne nyitott volna,
Hej, maradtam volna bimbóba’,
Édes anyám
rózsafája,
Én voltam legszebb rózsája,
De egy álnok leszakasztott,
Hej két karja közt elhervasztott!
Én voltam legszebb rózsája,
De egy álnok leszakasztott,
Hej két karja közt elhervasztott!
58.
Ne higyj annak a
legénynek,
Ki azt mondja, hogy elveszlek,
Mert a legény hitegető,
Hej, verje meg a jó teremtő!
Ki azt mondja, hogy elveszlek,
Mert a legény hitegető,
Hej, verje meg a jó teremtő!
Hihetsz annak a
leánynak,
Ki azt mondja, hogy megvárlak,
Mert a leány hű szerető,
Hej, áldja meg a jó teremtő!
Ki azt mondja, hogy megvárlak,
Mert a leány hű szerető,
Hej, áldja meg a jó teremtő!
59.
Elmennék én
valamerre,
Valamely ország szélére,
Fészket raknék pálmaágra,
Árva gerlicze módjára.
Valamely ország szélére,
Fészket raknék pálmaágra,
Árva gerlicze módjára.
Fecske, gólya
el-elrepűl,
De fészkére visszakerűl.
Meglátom-e még hazámat,
Benne kedves violámat?
De fészkére visszakerűl.
Meglátom-e még hazámat,
Benne kedves violámat?
60.
Kék pántlika az istrimflim
kötője,
Nem is legény, ki nem szeret előre;
Nékem is nevelt egyet egy jó anya,
De mi haszna, csak nem lehettem párja.
Nem is legény, ki nem szeret előre;
Nékem is nevelt egyet egy jó anya,
De mi haszna, csak nem lehettem párja.
Azt gondolod, kedves rózsám,
megcsaltál,
Engem pedig meg se szomorítottál;
Megcsaltad te, kedves rózsám, magadat,
Mert énnálam nem találsz igazabbat.
Engem pedig meg se szomorítottál;
Megcsaltad te, kedves rózsám, magadat,
Mert énnálam nem találsz igazabbat.
Az élőfa soha sincs virág
nélkül,
Az én szivem soha sincs bánat nélkül;
Az élőfát nagy szél éri, kitöri,
Én szivemet bánat éri, megöli.
Az én szivem soha sincs bánat nélkül;
Az élőfát nagy szél éri, kitöri,
Én szivemet bánat éri, megöli.
61.
Jaj de bánom egy
dolgomat,
Hogy igy megcsaltam magamat,
Virágok közt rózsa voltam,
Választani még se tudtam.
Hogy igy megcsaltam magamat,
Virágok közt rózsa voltam,
Választani még se tudtam.
Választottam, de nem
tetszik,
Most is a kocsmában iszik,
Érte mennék, de már késő,
Esik előttem az eső.
Most is a kocsmában iszik,
Érte mennék, de már késő,
Esik előttem az eső.
Minden temetőn
megállok,
Ugy is, tudom, hogy meghalok,
Rózsa nyílik temetőmben,
Rozmaringszál sirvermemben.
Ugy is, tudom, hogy meghalok,
Rózsa nyílik temetőmben,
Rozmaringszál sirvermemben.
62.
Le van a szivem
lánczolva,
Nincsen a ki feloldozza,
Te oldozd fel, kedves babám,
Hadd lehessek szabad madár.4)
Nincsen a ki feloldozza,
Te oldozd fel, kedves babám,
Hadd lehessek szabad madár.4)
Eszem az istened
anyját!
Ne pirongass mint a kutyát,
Ha pirongatsz, sem ér semmit,
Ugy sem szeretek mást senkit.
Ne pirongass mint a kutyát,
Ha pirongatsz, sem ér semmit,
Ugy sem szeretek mást senkit.
Azok ugyan
megitélnek,
Kik az ablak alatt űlnek,
A pletykákat hajtogatják –
Arra ne hajts kedves babám!
Kik az ablak alatt űlnek,
A pletykákat hajtogatják –
Arra ne hajts kedves babám!
63.
Ugyan milyen az az
élet,
A ki kettőt hármat szeret!
Lám én csak egyet szeretek,
Mégis eleget szenvedek.
A ki kettőt hármat szeret!
Lám én csak egyet szeretek,
Mégis eleget szenvedek.
Szeressen többet
akárki,
Nékem egynél több nincs senki.
Ne is adjon többet az ég, –
Jót szeretni egy is elég.
Nékem egynél több nincs senki.
Ne is adjon többet az ég, –
Jót szeretni egy is elég.
Távol a test, közel a
sziv,
A ki egymáshoz igaz, hív;
Távol van tőlem a rózsám,
De a szive igaz hozzám.
A ki egymáshoz igaz, hív;
Távol van tőlem a rózsám,
De a szive igaz hozzám.
Ugy élek én a
rózsámmal
Mint a legdrágább ruhámmal;
Ugy megőrizem a szennytől,
Mint kedvesem a rosz nyelvtől.
Mint a legdrágább ruhámmal;
Ugy megőrizem a szennytől,
Mint kedvesem a rosz nyelvtől.
Lement a nap, este
vagyon,
Kis angyalom távol vagyon,
Távol vagyon, nem láthatom,
Szép száját nem csókolhatom.
Kis angyalom távol vagyon,
Távol vagyon, nem láthatom,
Szép száját nem csókolhatom.
64.
Szőlőtőke,
jegenyefa,
Tied leszek még valaha,
Ha a tied nem lehetek:
Inkább mindjárt itt halljak meg.
Tied leszek még valaha,
Ha a tied nem lehetek:
Inkább mindjárt itt halljak meg.
Eszem a szép
istenedet!
Ne vesd meg a kérésemet,
Add birtokomba szivedet
Valahára, hogyha lehet!
Ne vesd meg a kérésemet,
Add birtokomba szivedet
Valahára, hogyha lehet!
65.
Vásárhelyi kerek
halom,
Régen nem láttam galambom,
Elküldöm hozzá levelem,
Hogy ha szeret-e még engem?
Régen nem láttam galambom,
Elküldöm hozzá levelem,
Hogy ha szeret-e még engem?
Megirom a
kedvesemnek:
Küldjön mássát levelemnek,
Irja bele, hogy szeret-e,
Azt is hogyha megvetett-e?
Küldjön mássát levelemnek,
Irja bele, hogy szeret-e,
Azt is hogyha megvetett-e?
66.
Kilenczet ütött már az
óra,
Még sincs a rózsám a kapuba’,
Ha tudnám, melyik a szobája,
Egyenest bemennék hozzája.
Még sincs a rózsám a kapuba’,
Ha tudnám, melyik a szobája,
Egyenest bemennék hozzája.
67.
Jaj de ugat a csárdásné
kutyája,
De sok kurafi jár az udvarába;
Én is kipányvázom hát a lovamat,
Kedves rózsám igy maradj hát magadnak!
De sok kurafi jár az udvarába;
Én is kipányvázom hát a lovamat,
Kedves rózsám igy maradj hát magadnak!
Sötét felhők béboritják az
eget,
Elszólták tőlem a szép szeretőmet;
Kiderítik a csillagok az eget,
Leszek még én, kedves rózsám, a tied!
Elszólták tőlem a szép szeretőmet;
Kiderítik a csillagok az eget,
Leszek még én, kedves rózsám, a tied!
68.
Csak azt ugatja a kutya
messzirűl:
Én vagyok a világ roszsza egyedűl.
Bepanaszlom az istennek magának,
Mért tartanak engem világ roszszának?!
Én vagyok a világ roszsza egyedűl.
Bepanaszlom az istennek magának,
Mért tartanak engem világ roszszának?!
A csillagok feketébe
öltöznek,
Az irígyek mindig rólam beszélnek.
Verd meg, isten, a sok irígy nyelveket,
Mért szólták el tőlem a szeretőmet!
Az irígyek mindig rólam beszélnek.
Verd meg, isten, a sok irígy nyelveket,
Mért szólták el tőlem a szeretőmet!
69.
Minap a kert alatt
mentem,
Nagy alma szagot éreztem.
Kendtekhez bémentem,
Majd meghasadt a szivem
Azért a kendtek lányáért!
Nagy alma szagot éreztem.
Kendtekhez bémentem,
Majd meghasadt a szivem
Azért a kendtek lányáért!
Vele hogy
megismerkedtem,
Egyszer kétszer átöleltem;
Mondtam az anyjának,
Mondja meg az apjának:
Adja nekem kedves lányát!
Egyszer kétszer átöleltem;
Mondtam az anyjának,
Mondja meg az apjának:
Adja nekem kedves lányát!
Ha nékem nem adja
kendtek,
Jól gondját viselje kendtek,
Tétessék levélbe,
Csináltassák üvegbe, –
Ne fájon a szivem érte,
Azért a kendtek lányáért!
Jól gondját viselje kendtek,
Tétessék levélbe,
Csináltassák üvegbe, –
Ne fájon a szivem érte,
Azért a kendtek lányáért!
70.
Két út van elöttem, hova
legyek?
Két szeretőm van, melyikhez menjek?
Ha szökéhez elmék:
Barna megharagszik, –
Szivem meg nem nyugszik.
Két szeretőm van, melyikhez menjek?
Ha szökéhez elmék:
Barna megharagszik, –
Szivem meg nem nyugszik.
Bárcsak engem valaki
megszánna,
Paplanos ágyába betakarna.
Ne takarj be nagyon,
Mert melegem vagyon,
Kedves kis angyalom!
Paplanos ágyába betakarna.
Ne takarj be nagyon,
Mert melegem vagyon,
Kedves kis angyalom!
Gyere be, angyalom, csak egy
szóra,
Készen van az ágyam a számodra;
Feküdj fel csak alig,
De nem egész falig,
Csókollak hajnalig.
Készen van az ágyam a számodra;
Feküdj fel csak alig,
De nem egész falig,
Csókollak hajnalig.
71.
Rozmaringnak olyan a
szokása,
Télen nyáron zöldelik az ága,
Leszakasztják, kóróvá változik,
Az én szivem hozzád kivánkozik.
Télen nyáron zöldelik az ága,
Leszakasztják, kóróvá változik,
Az én szivem hozzád kivánkozik.
Lehullott a rozmaring
levele,
Magam is elhervadok mellette,
Mellemre tűzöm száraz kóróját,
Ugy várom el halálom óráját,
Magam is elhervadok mellette,
Mellemre tűzöm száraz kóróját,
Ugy várom el halálom óráját,
Szeged alatt folyik el a
Tisza,
Kedves rózsám ne várj többé vissza,
Vagy a Tisza, vagy a széles Duna
Megemészt már engem nem sokára.
Kedves rózsám ne várj többé vissza,
Vagy a Tisza, vagy a széles Duna
Megemészt már engem nem sokára.
72.
Megirták már nékem azt a
levelet,
Hogy engemet kedves rózsám nem szeret;
Ha nem szeret, adjon másnak engemet,
Az verje meg, a ki engem teremtett!
Hogy engemet kedves rózsám nem szeret;
Ha nem szeret, adjon másnak engemet,
Az verje meg, a ki engem teremtett!
73.
Vásárhelyi kanális,
kanális,
Elhagyott a babám is, babám is,
Nem bánom én, ha el, ha el, ha el is,
Megélek én egyedűl egy magam is!
Elhagyott a babám is, babám is,
Nem bánom én, ha el, ha el, ha el is,
Megélek én egyedűl egy magam is!
Vásárhelyi fatányér,
fatányér,
Meg ne bomolj a lányér’, a lányér’,
Ha megbomlasz, ha meg, ha meg, ha meg is,
Megél a lány egyedűl egy maga is!
Meg ne bomolj a lányér’, a lányér’,
Ha megbomlasz, ha meg, ha meg, ha meg is,
Megél a lány egyedűl egy maga is!
74.
Űlj fel kocsis, a
kocsiülésbe,
Durrants egyet a csikók közibe!
Hadd hallja meg az a hires dáma,
Tikati!
Besebényi biró lánya
Jőjön ki!
Durrants egyet a csikók közibe!
Hadd hallja meg az a hires dáma,
Tikati!
Besebényi biró lánya
Jőjön ki!
Sárga csikó csöngőre,
tikati!
Vegyen kend el engem Pista bácsi! –
Elvennélek én tégedet Kati,
Tikati!
De az anyád nem engedi
Oda ki.
Vegyen kend el engem Pista bácsi! –
Elvennélek én tégedet Kati,
Tikati!
De az anyád nem engedi
Oda ki.
75.
Esik az eső,
Érik a szőlő,
Bodor a levele.
Le kéne szedni,
Hordóba tenni,
Hadd forrjon a leve.
Érik a szőlő,
Bodor a levele.
Le kéne szedni,
Hordóba tenni,
Hadd forrjon a leve.
Magas a szoba,
Hosszu az asztal,
Rövid a vacsora;
Haragszik a gazda,
Nem néz a napra,
Csak a szép asszonyra.
Hosszu az asztal,
Rövid a vacsora;
Haragszik a gazda,
Nem néz a napra,
Csak a szép asszonyra.
Zörög a kocsi,
Pattog a Jancsi –
Talán értem jőnek?
Tedd fel a ládám,
Tedd fel az ágyam,
Magam is elmegyek.
Pattog a Jancsi –
Talán értem jőnek?
Tedd fel a ládám,
Tedd fel az ágyam,
Magam is elmegyek.
76.
Kiindultam a
hazámból
Szentes városa felé,
Megláttam egy bus gerliczét
Szállni Vásárhely felé.
Repülj madár, ha lehet,
Vidd el ezt a levelet,
Mond meg az én galambomnak,
Ne sirasson engemet.
Szentes városa felé,
Megláttam egy bus gerliczét
Szállni Vásárhely felé.
Repülj madár, ha lehet,
Vidd el ezt a levelet,
Mond meg az én galambomnak,
Ne sirasson engemet.
Már csakugyan el kell
menni,
Kész az úti czédula,
Restek ugyan gyors lábaim
Most a másérozásra,
De ha el fogok menni,
Majd vissza fogok jönni,
Reám rakott gyöngy csókjaid
Vissza fogom fizetni.
Kész az úti czédula,
Restek ugyan gyors lábaim
Most a másérozásra,
De ha el fogok menni,
Majd vissza fogok jönni,
Reám rakott gyöngy csókjaid
Vissza fogom fizetni.
Édes szivem, szép
szerelmem,
Ha én aztat tehetném:
Violaszin nyoszolyában
Veled együtt fekhetném!
Vágyik szivem szivedre,
Gyenge legény létemre,
Lehajtanám bus fejemet
Fehér, hattyu melledre.
Ha én aztat tehetném:
Violaszin nyoszolyában
Veled együtt fekhetném!
Vágyik szivem szivedre,
Gyenge legény létemre,
Lehajtanám bus fejemet
Fehér, hattyu melledre.
Tavaszszal szokott
kinyilni,
Rózsám, a szép tulipán;
A ki kettőt hármat szeret,
Jaj hogy él az igazán!
Lám én egyet szeretek,
Mégis sokat szenvedek,
Ez az álnok, csalárd világ
Megemészt már engemet!
Rózsám, a szép tulipán;
A ki kettőt hármat szeret,
Jaj hogy él az igazán!
Lám én egyet szeretek,
Mégis sokat szenvedek,
Ez az álnok, csalárd világ
Megemészt már engemet!
77.
Megérik a szőlő nem
sokára,
Árván marad a tőke magába’,
Te is árván maradsz, kis angyalom,
Mert már nekem el kell masíroznom.
Árván marad a tőke magába’,
Te is árván maradsz, kis angyalom,
Mert már nekem el kell masíroznom.
Mindig jobb a jó bor, mint a
lőre,
Megmondtam, lányt ne szeress előre,
Mert megtörténhetik esztendőre,
Más vezeti őt a menyegzőre.
Megmondtam, lányt ne szeress előre,
Mert megtörténhetik esztendőre,
Más vezeti őt a menyegzőre.
78.
Tiszaszélen a
tanyám,
Oda várom a babám;
Irok neki levelet:
Szeret-e még engemet?
Ha nem szeret engem,
Irja vissza nékem,
Találok én szeretőt,
Minden ujjamra kettőt.
Oda várom a babám;
Irok neki levelet:
Szeret-e még engemet?
Ha nem szeret engem,
Irja vissza nékem,
Találok én szeretőt,
Minden ujjamra kettőt.
79.
Van neki, van neki, van neki,
van,
Van neki, van neki, van neki, van,
Térdig érő kis kötője,
Piros barna szeretője,
Van neki, van!
Van neki, van neki, van neki, van,
Térdig érő kis kötője,
Piros barna szeretője,
Van neki, van!
80.
Forró a czinkalán
nyele,
Megégett a rózsám keze;
Irok a doktornak,
Rózsavizet hozzanak
Az én kedves galambomnak!
Megégett a rózsám keze;
Irok a doktornak,
Rózsavizet hozzanak
Az én kedves galambomnak!
Az én szivem oda
vágyik,
A hol az a kis ház látszik,
Ott lakik galambom,
Meghalok, ha nem látom,
Meghalok, ha nem láthatom!
A hol az a kis ház látszik,
Ott lakik galambom,
Meghalok, ha nem látom,
Meghalok, ha nem láthatom!
Azt gondolom eső
esik,
Pedig a szemem könnyezik;
Sirat a galambom,
Sirok, ha meg nem látom,
Sirok, ha meg nem láthatom!
Pedig a szemem könnyezik;
Sirat a galambom,
Sirok, ha meg nem látom,
Sirok, ha meg nem láthatom!
81.
A mezei kis
pacsirta
Mind a két szemét kisirta;
Sirok én magam is,
Sír az én galambom is,
Lehajlott értem az ág is.
Mind a két szemét kisirta;
Sirok én magam is,
Sír az én galambom is,
Lehajlott értem az ág is.
Valamennyi gácsér
rucza
Mind bodor annak a farka.
Kék szemű barna lány,
Selyem kendő a nyakán,
Szeret az engem igazán.
Mind bodor annak a farka.
Kék szemű barna lány,
Selyem kendő a nyakán,
Szeret az engem igazán.
82.
Haragszik az édes
anyám,
Hogy egy legény jár én hozzám.
Elgondolom gyengeségem,
Tudni se kék még azt nékem.
Hogy egy legény jár én hozzám.
Elgondolom gyengeségem,
Tudni se kék még azt nékem.
Anyám, anyám, édes
anyám!
Ne haragudjék kend én rám.
Megszolgálom még valaha,
A mit járt kend utánam ma.
Ne haragudjék kend én rám.
Megszolgálom még valaha,
A mit járt kend utánam ma.
83.
Tavasz lesz már, el fog a hó
menni,
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kivirítnék a rózsám kertjébe’,
Hadd tüzne fel dobogó keblére.
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kivirítnék a rózsám kertjébe’,
Hadd tüzne fel dobogó keblére.
Sem rózsa, sem ibolya nem
vagyok,
Csak egy szegény szolga legény vagyok;
Nem messze van a rózsám tanyája,
Csak sohajtok s epedek utána!
Csak egy szegény szolga legény vagyok;
Nem messze van a rózsám tanyája,
Csak sohajtok s epedek utána!
84.
Olvad a hó, tavasz akar
lenni,
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kinyilnék a rózsám kis kertjébe’,
Hadd tűzne fel dobogó keblére.
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kinyilnék a rózsám kis kertjébe’,
Hadd tűzne fel dobogó keblére.
Olvad a hó, tavasz akar
lenni,
De szeretnék kék íbolya lenni!
Sem ibolya, sem rózsa nem vagyok,
Kedves rózsám érted majd meghalok.
De szeretnék kék íbolya lenni!
Sem ibolya, sem rózsa nem vagyok,
Kedves rózsám érted majd meghalok.
Széles árok, keskeny a
pallója,
Átal mennék, de leesek róla;
Nincs szeretőm, a ki átkaroljon,
Két orczámra egy pár csókot adjon!
Átal mennék, de leesek róla;
Nincs szeretőm, a ki átkaroljon,
Két orczámra egy pár csókot adjon!
85.
Jaj de fáj
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Jaj de fáj,
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Hijába fáj a szived,
Ugy sem leszek a tied,
Inkább leszek babámé,
Azé a kis barnáé.
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Jaj de fáj,
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Hijába fáj a szived,
Ugy sem leszek a tied,
Inkább leszek babámé,
Azé a kis barnáé.
Jaj de fáj,
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Jaj de fáj,
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Egyszer kértem, nem adtál,
Kendert áztatni voltál,
Haza jöttél vizesen,
Akkor adtál szivesen.
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Jaj de fáj,
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Egyszer kértem, nem adtál,
Kendert áztatni voltál,
Haza jöttél vizesen,
Akkor adtál szivesen.
86.
Mén a hajó
lefelé,
Török-Kanizsa felé.
Barna kis lány bujába’
Ül a hajó farába’.
Török-Kanizsa felé.
Barna kis lány bujába’
Ül a hajó farába’.
Barna kis lány ne menj
el,
Hálj itt velem az éjjel;
Adok olyan pár csókot:
Megér ezer forintot!
Hálj itt velem az éjjel;
Adok olyan pár csókot:
Megér ezer forintot!
87.
Szentes felől jön egy szeles
felhő,
Szaladj kis lány, mert megver az eső;
De te, rózsám, ne szaladj előle,
Itt a subám, betakarlak véle.
Szaladj kis lány, mert megver az eső;
De te, rózsám, ne szaladj előle,
Itt a subám, betakarlak véle.
88.
Körűl csillagos az
ég,
Majd eszedbe jutok még,
De már akkor késő lesz,
Mert a szivem másé lesz.
Majd eszedbe jutok még,
De már akkor késő lesz,
Mert a szivem másé lesz.
Édes kedves
violám
Sohasem volt víg órám,
Gyászba borult víg napom,
Elhagyott a galambom.
Sohasem volt víg órám,
Gyászba borult víg napom,
Elhagyott a galambom.
Kis pej lovam ne
abrak,
Hizzál, mert majd eladlak. –
Édes gazdám ne adj el,
Inkább temettessél el!
Hizzál, mert majd eladlak. –
Édes gazdám ne adj el,
Inkább temettessél el!
89.
Tisza partján csináltattam egy
csárdát,
Abban méri kis angyalom a borát,
Ezüst itcze, arany mesző,
Azért járok este későn
Tehozzád.
Abban méri kis angyalom a borát,
Ezüst itcze, arany mesző,
Azért járok este későn
Tehozzád.
Nyisd ki, rózsám, leveles kis
kapudat,
Hadd vezessem be a kis pej lovamat,
Adjál neki szénát, zabot,
Ugy sem hever harmad napot
Tenálad.
Hadd vezessem be a kis pej lovamat,
Adjál neki szénát, zabot,
Ugy sem hever harmad napot
Tenálad.
Kilenczet ütött az óra, este
van,
Haza mennék, kis angyalom, sötét van,
Kedves rózsám gyujtsál gyertyát,
Mutasd meg az országutját,
Merre van?
Haza mennék, kis angyalom, sötét van,
Kedves rózsám gyujtsál gyertyát,
Mutasd meg az országutját,
Merre van?
Szép galambom ha te tudnád, a
mit én,
Milyen igaz-szivü legény vagyok én,
Álnokságot én nem tudok,
Olyan igaz-szivű vagyok
Tehozzád.
Milyen igaz-szivü legény vagyok én,
Álnokságot én nem tudok,
Olyan igaz-szivű vagyok
Tehozzád.
Hideg sincsen, mégis befagyott
a tó,
Ihatnék a rózsám lova a fakó,
Eredj, rózsám, töltsél neki,
Ugy sem soká lesz ideki
Tenálad.
Ihatnék a rózsám lova a fakó,
Eredj, rózsám, töltsél neki,
Ugy sem soká lesz ideki
Tenálad.
90.
Most jöttem én az aradi
vásárról,
Elveszett a patkó lovam lábáról;
Mig a kovács vasalja a lovamat,
A csárdában kimulatom magamat.
Elveszett a patkó lovam lábáról;
Mig a kovács vasalja a lovamat,
A csárdában kimulatom magamat.
Deres a fű, édes lovam, ne
egyél,
Inkább engem a rózsámhoz elvigyél,
Vígy el engem, kis pej lovam, odáig,
Hogy ne fájjon az én szivem sokáig.
Inkább engem a rózsámhoz elvigyél,
Vígy el engem, kis pej lovam, odáig,
Hogy ne fájjon az én szivem sokáig.
Lassan vigyél, kis pej lovam,
ne nagyon,
Letalálok betegedni az uton,
Nem messze van az én rózsám tanyája, –
Ő gyógyit meg, nem doktor orvossága!
Letalálok betegedni az uton,
Nem messze van az én rózsám tanyája, –
Ő gyógyit meg, nem doktor orvossága!
91.
Siralmas volt
nékem
E világra lennem,
Hogy ezeket kell szenvednem,
Melyeket nem érdemlettem.
E világra lennem,
Hogy ezeket kell szenvednem,
Melyeket nem érdemlettem.
Siratom magamat,
Elmult napjaimat,
Bizom istenre dolgomat,
Eligazitja bajomat.
Elmult napjaimat,
Bizom istenre dolgomat,
Eligazitja bajomat.
Siratván magamat
Elhagytam hazámat;
Reménységtől lelkem megszünt,
Jó anyám engem miért szült?!…
Elhagytam hazámat;
Reménységtől lelkem megszünt,
Jó anyám engem miért szült?!…
92.
A nyári folyó víz
Télben megaluszik,
Az én szivem, rózsám,
Hozzád kivánkozik.
Télben megaluszik,
Az én szivem, rózsám,
Hozzád kivánkozik.
Este akar lenni,
Le kell már fekünni,
Az idegen testet
Hogy kell megölelni.
Le kell már fekünni,
Az idegen testet
Hogy kell megölelni.
93.
Édes anyám lánya
voltam,
Míg szeretőt nem tartottam;
Mióta szeretőt tartok,
Édes anyám megtagadott.
Míg szeretőt nem tartottam;
Mióta szeretőt tartok,
Édes anyám megtagadott.
Nincsen annak semmi
baja,
Kinek szeretője barna,
Lám az enyém csak egy szőke,
Mégis majd meghalok érte.
Kinek szeretője barna,
Lám az enyém csak egy szőke,
Mégis majd meghalok érte.
Van biz’ annak elég
baja,
Kinek szeretője barna;
Mert a barna hitegető,
De a szőke hiv szerető.
Kinek szeretője barna;
Mert a barna hitegető,
De a szőke hiv szerető.
94.
Már minálunk az jött a
szokásba,
Hogy nem laknak az alacsony házba’,
Mert leüti a bodros féketőt,5)
Nem is leány, ki nem tart szeretőt.
Hogy nem laknak az alacsony házba’,
Mert leüti a bodros féketőt,5)
Nem is leány, ki nem tart szeretőt.
Az én lovam arra van
kapatva,
Többet szalad éhen, mint jól lakva;
Ugy is addig kell annak szaladni,
Míg a lába el nem fog szakadni.
Többet szalad éhen, mint jól lakva;
Ugy is addig kell annak szaladni,
Míg a lába el nem fog szakadni.
Van nekem egy egérszőrű
fakóm,
Mind a négy lábán aczél a patkó,
Szaladj fakó, szikrázzék a patkó! –
Ez a kis lány de kedvemre való.
Mind a négy lábán aczél a patkó,
Szaladj fakó, szikrázzék a patkó! –
Ez a kis lány de kedvemre való.
Kizöldűlt a diófa
levele,
Ezt a kis lányt nevelték kedvemre,
Ez a kis lány nem hiába való,
Nem hiába fáradt érte hat ló.
Ezt a kis lányt nevelték kedvemre,
Ez a kis lány nem hiába való,
Nem hiába fáradt érte hat ló.
95.
Szeged városában nem jó
lakni,
Mert a Tisza sűrűn ki szok csapni,
Vissza fogok Vásárhelyre menni,
Ott lehet szép szeretőt tartani.
Mert a Tisza sűrűn ki szok csapni,
Vissza fogok Vásárhelyre menni,
Ott lehet szép szeretőt tartani.
Tisza szélén nem jó
lefekűdni,
Mert a Tisza sokszor ki szok csapni,
Kedves babám el találja vinni –
Jaj de szépen megtudnám siratni!
Mert a Tisza sokszor ki szok csapni,
Kedves babám el találja vinni –
Jaj de szépen megtudnám siratni!
Tisza szélén faragnak az
ácsok,
Nem szeretnek engemet a lányok;
Már ezután feketében járok,
Majd tán jobban szeretnek a lányok.
Nem szeretnek engemet a lányok;
Már ezután feketében járok,
Majd tán jobban szeretnek a lányok.
96.
Még azt mondja a
torma,
Hogy a legény egyforma;
Abba’ pedig hazudik a torma,
Mert ki szőke, ki barna.
Hogy a legény egyforma;
Abba’ pedig hazudik a torma,
Mert ki szőke, ki barna.
Még azt mondja a
retek,
Hogy szeretni nem merek;
Abba’ pedig hazudik a retek,
Mert én szeretni merek.
Hogy szeretni nem merek;
Abba’ pedig hazudik a retek,
Mert én szeretni merek.
Még azt mondja a
retek,
Hogy én szőkét szeretek;
Abba’ pedig hazudik a retek,
Mert én barnát szeretek.
Hogy én szőkét szeretek;
Abba’ pedig hazudik a retek,
Mert én barnát szeretek.
Még azt mondja a
murok,
Hogy szeretni nem tudok;
Abba’ pedig hazudik a murok,
Mert szeretni hűn tudok.
Hogy szeretni nem tudok;
Abba’ pedig hazudik a murok,
Mert szeretni hűn tudok.
Még azt mondja a
dió,
Hogy a férfi egy se jó;
Abba’ pedig hazudik a dió,
Mert a férfi igen jó.
Hogy a férfi egy se jó;
Abba’ pedig hazudik a dió,
Mert a férfi igen jó.
Még azt mondja az
alma,
Nem szép a lány, ha barna;
Abba’ pedig hazudik az alma,
Ugy szép a lány, ha barna.
Nem szép a lány, ha barna;
Abba’ pedig hazudik az alma,
Ugy szép a lány, ha barna.
97.
De szépen szól a
hegedű,
De szép asszony a kék szemű,
Rám tekint a nézésével,
Megcsala, megcsala beszédével.
De szép asszony a kék szemű,
Rám tekint a nézésével,
Megcsala, megcsala beszédével.
De szépen szól a
klarinét,
De szeretem a csaplárnét,
Rám nézett a nézésével,
Kicsala, becsala beszédével.
De szeretem a csaplárnét,
Rám nézett a nézésével,
Kicsala, becsala beszédével.
De szépen szól a
muzsika,
Mi lesz belőled Zsuzsika?
Lesz belőled árva madár,
Egyik ágról, egyik ágról másikra száll.
Mi lesz belőled Zsuzsika?
Lesz belőled árva madár,
Egyik ágról, egyik ágról másikra száll.
Fekete bárány de
barna,
Árva kis lány, nincsen anyja,
Nékem sincsen édes anyám,
A ki gondot, a ki gondot viseljen rám.
Árva kis lány, nincsen anyja,
Nékem sincsen édes anyám,
A ki gondot, a ki gondot viseljen rám.
98.
Fekete bárány de
barna,
Árva kis lány, nincsen anyja.
Nincsen nekem édes anyám,
A ki gondot viseljen rám.
Árva kis lány, nincsen anyja.
Nincsen nekem édes anyám,
A ki gondot viseljen rám.
De van nekem egy
mostohám,
A ki mindig durúzsol rám;
No dúljék kend, ne fúljék kend,
Édes anyám helyett van kend.
A ki mindig durúzsol rám;
No dúljék kend, ne fúljék kend,
Édes anyám helyett van kend.
A szegedi
temetőbe’
Egyszer voltam életembe’,
Lefeküdtem kapujába’
Világos kék nyoszolyába.
Egyszer voltam életembe’,
Lefeküdtem kapujába’
Világos kék nyoszolyába.
Azt gondoltam, eső
esik,
Pedig a szemem könnyezik,
Szemem könnyes, orczám nedves,
Mind teérted van ez kedves!
Pedig a szemem könnyezik,
Szemem könnyes, orczám nedves,
Mind teérted van ez kedves!
99.
Én lelkemnek drága
kincse
Miért tartasz így bilincsbe?
Hogyha szeretsz, azért mond meg,
Gyere, hadd csókoljalak meg.
Miért tartasz így bilincsbe?
Hogyha szeretsz, azért mond meg,
Gyere, hadd csókoljalak meg.
A kinek szeretője
van,
Annak arra nagy gondja van,
Hirét hallja, hogy ha beteg,
Érte szive majd megreped.
Annak arra nagy gondja van,
Hirét hallja, hogy ha beteg,
Érte szive majd megreped.
Ne higyj, rózsám, minden
szónak,
Ne add magadat nagy búnak,
Mert a nagy bú arra vezet:
Fekete földbe bétemet.
Ne add magadat nagy búnak,
Mert a nagy bú arra vezet:
Fekete földbe bétemet.
Három éjjel nem
aludtam,
Mindig rólad gondolkoztam;
Negyediken elaludtam,
Akkor is veled álmodtam.
Mindig rólad gondolkoztam;
Negyediken elaludtam,
Akkor is veled álmodtam.
Van még két szál
rozmaringom,
Ha elszárad, jaj de bánom;
Hát a rózsám hogy ne bánnám,
Kivel magam vigasztalnám.
Ha elszárad, jaj de bánom;
Hát a rózsám hogy ne bánnám,
Kivel magam vigasztalnám.
Elment az én kedves
párom,
Békeséges úton járjon;
Ha visszajön, visszavárom,
Szomoru szivem bezárom.
Békeséges úton járjon;
Ha visszajön, visszavárom,
Szomoru szivem bezárom.
Elindultam én egy
helyre,
De magam sem tudom merre,
Hegyről, hegyre, zöld halomra,
Rátaláltam egy liljomra.
De magam sem tudom merre,
Hegyről, hegyre, zöld halomra,
Rátaláltam egy liljomra.
Nem t’om ki járt kis
kertembe’,
Fekete holló képibe;
Szedte virágom tetejét,
Rozmaringom zöld levelét.
Fekete holló képibe;
Szedte virágom tetejét,
Rozmaringom zöld levelét.
Nincs e világon drágább
kincs,
Mint kinek szeretője nincs,
Mert az soha sem szenved kínt,
Senkire búval nem tekint.
Mint kinek szeretője nincs,
Mert az soha sem szenved kínt,
Senkire búval nem tekint.
Jaj istenem! jaj
istenem!
Jaj, hogy kell elfelejtenem
Azt a sok szép szavad, lelkem,
Kivel csalogattál engem!
Jaj, hogy kell elfelejtenem
Azt a sok szép szavad, lelkem,
Kivel csalogattál engem!