18.
Édes anyám nem lett
volna,
Katona sem lettem volna,
De még akkor beiratott,
Mikor bölcsőben ringatott.
Katona sem lettem volna,
De még akkor beiratott,
Mikor bölcsőben ringatott.
A szegedi
kaszárnyába
Sok réguta be van zárva.
Sírhat az az édes anya,
Kinek katona a fia.
Sok réguta be van zárva.
Sírhat az az édes anya,
Kinek katona a fia.
Sírhat az az édes
anya,
Kinek két fia katona;
Összeborúl mind a kettő,
Sírnak mint a zápor eső.
Kinek két fia katona;
Összeborúl mind a kettő,
Sírnak mint a zápor eső.
19.
Uj városon van egy rongyos
csárda,
Ottan iszik egy legény bujába’.
Igyál pajtás, igyál utóljára,
Holnap visznek nagy Itáliába,
Holnap visznek nagy Itáliába,
A németnek kedves hazájába.
Ottan iszik egy legény bujába’.
Igyál pajtás, igyál utóljára,
Holnap visznek nagy Itáliába,
Holnap visznek nagy Itáliába,
A németnek kedves hazájába.
20.
Magas a szegedi
torony,
Elejtettem az ostorom,
Majd feladja a galambom,
Két orczáját megcsókolom.
Elejtettem az ostorom,
Majd feladja a galambom,
Két orczáját megcsókolom.
Piros orczád be
meghervadt,
Mióta nem csókoltalak.
Hát még nyolcz esztendő alatt! –
Talán a szivem meghasad.
Mióta nem csókoltalak.
Hát még nyolcz esztendő alatt! –
Talán a szivem meghasad.
Ugyan ki gondolta azt
ki,
Hogy nyolcz esztendőt töltsön ki?
Elég volna abból egy is,
Gondolkozhat’ még addig is.
Hogy nyolcz esztendőt töltsön ki?
Elég volna abból egy is,
Gondolkozhat’ még addig is.
21.
Búsan, búsan harangoznak
hajnalra,
Kis pacsirta gyász nótáját dalolja,
Dalold, madár, aztat a bús verseket:
Katonának írják a legényeket.
Kis pacsirta gyász nótáját dalolja,
Dalold, madár, aztat a bús verseket:
Katonának írják a legényeket.
Ki is hozták már az intő
czédulát,
Azt a lányok könnyes szemmel olvassák,
Könnyes szemmel azt olvassa belőle:
Katona már a kedves szeretője.
Azt a lányok könnyes szemmel olvassák,
Könnyes szemmel azt olvassa belőle:
Katona már a kedves szeretője.
Elmégy, rózsám, itt hagysz
nagy árvaságra,
Jön a gőzös, elvisz Itáliába,
Jön a gőzös, elvisz Itáliába,
Nem takarsz már többet bodor subádba.
Jön a gőzös, elvisz Itáliába,
Jön a gőzös, elvisz Itáliába,
Nem takarsz már többet bodor subádba.
Eljöttek már az urak
vizitálni,
Apák, anyák nem tudnak mit csinálni,
Könnyes szemmel zokogva panaszolják,
Most kisérik vizitálni a fiját.
Apák, anyák nem tudnak mit csinálni,
Könnyes szemmel zokogva panaszolják,
Most kisérik vizitálni a fiját.
Kedves testvér én is ki vagyok
írva,
Ki van, látom, a nevem is ragasztva,
Én huztam ki az utolsó numerát
Nem is találtak bennem semmi hibát.
Ki van, látom, a nevem is ragasztva,
Én huztam ki az utolsó numerát
Nem is találtak bennem semmi hibát.
Két katona ki is kisért
megnyírni,
Édes anyám utánam jött kikérni,
Kéri értem a hadnagyot, kapitányt:
Hogy ne nyirassa meg azt az egy fiát.
Édes anyám utánam jött kikérni,
Kéri értem a hadnagyot, kapitányt:
Hogy ne nyirassa meg azt az egy fiát.
Elmehetsz már szegény asszony
dolgodra,
Meg van nyírva már a fiad, katona,
Most öltözik átillába, csákóba,
Folyhat már le bús künnyeid orczádra.
Meg van nyírva már a fiad, katona,
Most öltözik átillába, csákóba,
Folyhat már le bús künnyeid orczádra.
Jön a gőzös, nem áll itten
hiába,
Minden órába egy arany az ára,
Bár a kerék kitört volna alóla,
Nem vitt volna messze Itáliába.
Minden órába egy arany az ára,
Bár a kerék kitört volna alóla,
Nem vitt volna messze Itáliába.
Nem törik el, vas a gőzös
kereke,
Mert a vasút erősen van készitve,
Szalad rajta, mint a szélvész a habon –
Vissza jövök, édes anyám, a nyáron!
Mert a vasút erősen van készitve,
Szalad rajta, mint a szélvész a habon –
Vissza jövök, édes anyám, a nyáron!
22.
Édes anyám egyetlenegy
fia,
Az is ki van katonának írva,
Nincsen abban szánakozó lélek,
A ki engem katonának bévett.
Az is ki van katonának írva,
Nincsen abban szánakozó lélek,
A ki engem katonának bévett.
Kedves rózsám elvettelek
volna,
Katonának be nem vettek volna,
De már igy a jó istenre bizlak,
Mert elvisznek engem katonának.
Katonának be nem vettek volna,
De már igy a jó istenre bizlak,
Mert elvisznek engem katonának.
Várjál magyar! majd most
kerűlsz lánczba,
Nem tánczolsz már többé a kocsmába!
Majd elvisznek nagy Itáliába,
A németnek kedves hazájába.
Nem tánczolsz már többé a kocsmába!
Majd elvisznek nagy Itáliába,
A németnek kedves hazájába.
Ha felűlök kis pej
paripámra,
Beugratok Nagy Németországra,
Visszanézek Kis Magyarországra –
Könnyem csordúl két piros orczámra.
Beugratok Nagy Németországra,
Visszanézek Kis Magyarországra –
Könnyem csordúl két piros orczámra.
Hogy kell itt megszoknom jaj
istenem!
Hogy kell azt a német lányt szeretnem!
Ha ölelem: karjaim elhalnak,
Ha csókolom: könnyeim húllanak.
Hogy kell azt a német lányt szeretnem!
Ha ölelem: karjaim elhalnak,
Ha csókolom: könnyeim húllanak.
Ezzel felűlnek a
gőzkocsira,
Elől-hátúl fegyveres katona,
És csak egyet fütytyent a masina:
Isten hozzád sok jó édes anya!
Elől-hátúl fegyveres katona,
És csak egyet fütytyent a masina:
Isten hozzád sok jó édes anya!
Sír az anyám, sirat engem
nagyon,
Édes anyám már most ne sirasson,
Ha az isten éltemet megnyujtja:
Visszajövök nyolcz esztendő mulva.
Édes anyám már most ne sirasson,
Ha az isten éltemet megnyujtja:
Visszajövök nyolcz esztendő mulva.
23.
Már látom, hogy katonának kell
lennem,
A német mondúrjába kell öltöznöm,
Muszájképen kell a császárt szolgálnom,
Ugyan, babám, hogy kell tőled megválnom!
A német mondúrjába kell öltöznöm,
Muszájképen kell a császárt szolgálnom,
Ugyan, babám, hogy kell tőled megválnom!
24.
Szegény legény feltekint az
égre,
Szeretőjét bizza az istenre,
Arra bízza, az viseli gondját,
Nem öleli már karcsú derekát,
Szeretőjét bizza az istenre,
Arra bízza, az viseli gondját,
Nem öleli már karcsú derekát,
Jaj de szépen kékellik az
erdő,
De még szebben zöldellik a mező,
Kis kertemben csillámlik a harmat –
Kedves babám, örökre elhagylak!
De még szebben zöldellik a mező,
Kis kertemben csillámlik a harmat –
Kedves babám, örökre elhagylak!
Gyenge lábom, gyenge
másérozni,
Gyenge karom a fegyvert forgatni,
Ád az isten nekem annyi erőt,
Kiszolgálom azt a nyolcz esztendőt.
Gyenge karom a fegyvert forgatni,
Ád az isten nekem annyi erőt,
Kiszolgálom azt a nyolcz esztendőt.
25.
A gőzösnek hat
kereke
Bárcsak ízré-porrá törne,
Bárcsak izré-porrá törne,
Hogy minket el ne vihetne.
Bárcsak ízré-porrá törne,
Bárcsak izré-porrá törne,
Hogy minket el ne vihetne.
Anyám, anyám, édes
anyám,
Édes felnevelő dajkám!
Örűltél a szűlésemnek,
Felneveltél a németnek.
Édes felnevelő dajkám!
Örűltél a szűlésemnek,
Felneveltél a németnek.
26.
Édes anyám, ha eljön
kend,
Szeged felé indúljon kend,
Ott vannak az új rekruták,
Kiknek göndör haját nyírják.
Szeged felé indúljon kend,
Ott vannak az új rekruták,
Kiknek göndör haját nyírják.
Jaj de boldog édes
anya,
Kinek nincsen egy csep fia!
Boldogtalan édes anya,
Kinek husz éves a fia!
Kinek nincsen egy csep fia!
Boldogtalan édes anya,
Kinek husz éves a fia!
Bárcsak a gőzös
kereke
Izré-porrá összetörne,
Izré-porrá összetörne,
Hogy engem el ne vihetne.
Izré-porrá összetörne,
Izré-porrá összetörne,
Hogy engem el ne vihetne.
Eredj haza
feleségem,
Ne sirass már tovább engem,
Az van a csákómra irva:
Nem szabadulok meg soha!
Ne sirass már tovább engem,
Az van a csákómra irva:
Nem szabadulok meg soha!
27.
28.
Most kapott a biró egy kis
ujságot;
Hogy szedje össze a fiatalságot.
Sok szegény leánynak szeme könnyezik,
Mikor a babáját felöltöztetik.
Hogy szedje össze a fiatalságot.
Sok szegény leánynak szeme könnyezik,
Mikor a babáját felöltöztetik.
A szegedi városháza be
sárga,
Oda ment az én rózsám be sétálva,
Irok neki vigasztaló levelet:
Szabadits ki, kedves rózsám, ha lehet.
Oda ment az én rózsám be sétálva,
Irok neki vigasztaló levelet:
Szabadits ki, kedves rózsám, ha lehet.
Kocsmárosné kápolnája a
pincze,
Imádságos könyvecskéje az itcze;
Rójja, rójja, kocsmárosné, száz itcze,
Van babámnak préda pénze, hadd költse!
Imádságos könyvecskéje az itcze;
Rójja, rójja, kocsmárosné, száz itcze,
Van babámnak préda pénze, hadd költse!
Kocsmárosné, lelkem, nincs
semmi bajom,
Csakhogy a rózsámat már itt kell hagynom.
Mire az a nyolcz esztendő elkerűl:
A szerelem addig tőlem elrepűl.
Csakhogy a rózsámat már itt kell hagynom.
Mire az a nyolcz esztendő elkerűl:
A szerelem addig tőlem elrepűl.
29.
Magentánál történt egy napon
csata,
Hol sok ezer magyar vére kiomla,
A francziák közül is sok meghala,
Mert a magyar vitézséget mutata.
Hol sok ezer magyar vére kiomla,
A francziák közül is sok meghala,
Mert a magyar vitézséget mutata.
30.
Kocsmárosné! jó bort az
asztalára,
Magyar gyerek jött be a szobájába,
Jó veres bort hozzon az asztalára,
Hadd igyon a magyar gyerek bújába’!
Magyar gyerek jött be a szobájába,
Jó veres bort hozzon az asztalára,
Hadd igyon a magyar gyerek bújába’!
Már én többet Hesz bakája nem
leszek,
Csákóm mellé zöld felzájkot nem teszek,
Mert elmegyek a szép Magyarházába,
Ott maradok a szép Magyarországba’.
Csákóm mellé zöld felzájkot nem teszek,
Mert elmegyek a szép Magyarházába,
Ott maradok a szép Magyarországba’.
Nincs jobb egyetlen jó édes
anyánál,
Nincs szebb élet a szép Magyarhazánál.
Hej sok magyar most vérét kiontotta,
Kit eltalált a franczia golyója.
Nincs szebb élet a szép Magyarhazánál.
Hej sok magyar most vérét kiontotta,
Kit eltalált a franczia golyója.
Isten hozzád már Mántova
örökre,
Most indúlok kedves honom keblibe,
Majd meglátom kedves honom határát,
Megcsókolom kedves rózsám orczáját.
Most indúlok kedves honom keblibe,
Majd meglátom kedves honom határát,
Megcsókolom kedves rózsám orczáját.
Gyenge lábbal lépdegélek
honomban,
Hazámbeli szép kis leány karomban;
Most értem el hazámnak dicső napját,
Mert kedvesem égő szeme ragyog rám.
Hazámbeli szép kis leány karomban;
Most értem el hazámnak dicső napját,
Mert kedvesem égő szeme ragyog rám.
31.
Isten hozzád Veníczia
városa!
Már én többet nem leszek a lakosa!
Elbúcsúzok híres, erős váradtól,
A tengernek rettenetes habjától.
Már én többet nem leszek a lakosa!
Elbúcsúzok híres, erős váradtól,
A tengernek rettenetes habjától.
Rettenetes a tengernek a
habja,
Hej, sok magyar fiú utazik rajta;
Tenger habja hányja, veti a gályát,
Sok magyar lány siratja a babáját.
Hej, sok magyar fiú utazik rajta;
Tenger habja hányja, veti a gályát,
Sok magyar lány siratja a babáját.
Hegyes, völgyes országokat
bejártam,
Párját az én hazámnak nem találtam!
Isten hozzád Olaszország határa;
Már én többé nem leszek a lakosa.
Párját az én hazámnak nem találtam!
Isten hozzád Olaszország határa;
Már én többé nem leszek a lakosa.
Szépen hangzik a gőzkocsi
zörgése,
Mikor megyen a nagy Németországon,
Magyar legény tartja rajta a kormányt,
Magyarhonnak igazítja az útját.
Mikor megyen a nagy Németországon,
Magyar legény tartja rajta a kormányt,
Magyarhonnak igazítja az útját.
Kedves rózsám, már én haza
érkeztem,
Külföldeken sok bujdosást végeztem,
Bujdosója voltam a nagy világnak,
De most leszek honfia a hazámnak.
Külföldeken sok bujdosást végeztem,
Bujdosója voltam a nagy világnak,
De most leszek honfia a hazámnak.
32.
Sírhat az az édes
anya,
Kinek katona a fia,
Mert nem tudja, mely órában
Eshetik el a csatában.
Kinek katona a fia,
Mert nem tudja, mely órában
Eshetik el a csatában.
Ki a csatában
elesik,
Sík mezőben temettetik,
Sík mező a temetője,
Száraz ágból a keresztje,
Sík mezőben temettetik,
Sík mező a temetője,
Száraz ágból a keresztje,
33.
A baraczkfa pirosat
virágzik,
Kis pej lovam alattam cziczázik,
Cziczázz, lovam, cziczázz utóljára,
Holnap megyek veled a csatára.
Kis pej lovam alattam cziczázik,
Cziczázz, lovam, cziczázz utóljára,
Holnap megyek veled a csatára.
A birónak három legény
fia,
Három közűl egy se lett katona;
Szívesebben szolgálnám a császárt,
Ha egyformán szedné a katonát.
Három közűl egy se lett katona;
Szívesebben szolgálnám a császárt,
Ha egyformán szedné a katonát.
Réten terem a szép egyenes
nád,
Barna asszony neveli a lányát, –
Neveld, anyám, neveld a számomra,
Majd elveszem nyolcz esztendő mulva!
Barna asszony neveli a lányát, –
Neveld, anyám, neveld a számomra,
Majd elveszem nyolcz esztendő mulva!
34.
Sohasem vétettem
Szeged városának,
Mégis beíratott
Lovas katonának.
Szeged városának,
Mégis beíratott
Lovas katonának.
Lovasnak íratott,
Bakancsot szabatott; –
Verje meg az isten
Az ily szabadságot!
Bakancsot szabatott; –
Verje meg az isten
Az ily szabadságot!
Közibe vezetett
Száz remonda lónak,
Megálltam faránál
Egy kurta csikónak.
Száz remonda lónak,
Megálltam faránál
Egy kurta csikónak.
Ez a jó, e’ lesz
jó,
Ez a kurta csikó,
Ez a kurta csikó,
Huszár alá való!…
Ez a kurta csikó,
Ez a kurta csikó,
Huszár alá való!…
35.
Felszántom a, felszántom a kis
kertemet ugarnak,
Vetek bele, vetek bele bazsarózsát nyilónak.
A két szélén bazsarózsa nyildogál,
Közepében barna babám sirdogál.
Vetek bele, vetek bele bazsarózsát nyilónak.
A két szélén bazsarózsa nyildogál,
Közepében barna babám sirdogál.
Háromféle, háromféle szőre van
a lovamnak,
El kell menni, el kell menni katonának magamnak.
Nem félek én a szeretőtartástól,
Jaj, de félek az egreczirozástól.
El kell menni, el kell menni katonának magamnak.
Nem félek én a szeretőtartástól,
Jaj, de félek az egreczirozástól.
36.
Szép a baka, ha kiáll a
glédába,
Három megy egy sorjába’,
A káplárja utána,
Marsot ver a dobosa
A városba’.
Három megy egy sorjába’,
A káplárja utána,
Marsot ver a dobosa
A városba’.
Szép a huszár, ha felűl a
lovára,
Kardot köt oldalára,
Megcsókolja babája,
Ugy megyen a csatába,
A csatába.
Kardot köt oldalára,
Megcsókolja babája,
Ugy megyen a csatába,
A csatába.
37.
Garibaldi csárdás kis
kalapja,
Nemzeti szin pántlika van rajta,
Nemzeti szin pántlika van rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.
Nemzeti szin pántlika van rajta,
Nemzeti szin pántlika van rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.
Letörött a bécsi torony
gombja,
Ihatnék a Garibaldi lova,
Magyar kis lány meríts neki vizet,
Garibaldi a csatára siet.
Ihatnék a Garibaldi lova,
Magyar kis lány meríts neki vizet,
Garibaldi a csatára siet.
38.
Én magyar fika
vagyok,
A nevem Lajos,
Érted, bagó, meghalok,
Elhagyni bajos.
Jaj be drága eledel,
Mit az ember szája nyel!
Jó, jó, jó bagó!
Drága jó bagó!
A nevem Lajos,
Érted, bagó, meghalok,
Elhagyni bajos.
Jaj be drága eledel,
Mit az ember szája nyel!
Jó, jó, jó bagó!
Drága jó bagó!
Katonának nincs
kedve,
Ha pipája nincs,
Nem tud prezentérozni,
Ha dohánya nincs.
Az az első jelszava:
Van-e kendnek bagója?
Jó, jó, jó bagó!
Drága jó bagó!
Ha pipája nincs,
Nem tud prezentérozni,
Ha dohánya nincs.
Az az első jelszava:
Van-e kendnek bagója?
Jó, jó, jó bagó!
Drága jó bagó!
Bezzeg a más
világon
Komisz világ lesz,
A szentek pipájában
Kevés bagó lesz.
Szent Péter rajtunk segíts,
Bagó fábrikát épits!
Jó, jó, jó bagó!
Angyali bagó!
Komisz világ lesz,
A szentek pipájában
Kevés bagó lesz.
Szent Péter rajtunk segíts,
Bagó fábrikát épits!
Jó, jó, jó bagó!
Angyali bagó!
PUSZTAI és PÁSZTORDALOK.
1.
Amoda van hat pej csikó
magába’,
Mind a hatnak békóba’ van a lába,
Eredj, rózsám, fordítsd vissza a csikót,
Hadd vegyem le a lábáról a békót.
Mind a hatnak békóba’ van a lába,
Eredj, rózsám, fordítsd vissza a csikót,
Hadd vegyem le a lábáról a békót.
Ha leveszem a lábáról a
békót,
Hát azután hova tegyem a csikót? –
Majd elviszem, a merre a nap lejár,
Arra, tudom, a gazdája soh’ se’ jár.
Hát azután hova tegyem a csikót? –
Majd elviszem, a merre a nap lejár,
Arra, tudom, a gazdája soh’ se’ jár.
Édes anyám szült engem a
világra,
Szülésiért a jó isten megáldja,
Szülésiért a jó isten megáldja,
Ha tartok is szép szeretőt, nem bánja.
Szülésiért a jó isten megáldja,
Szülésiért a jó isten megáldja,
Ha tartok is szép szeretőt, nem bánja.
2.
Teli a zsebem
bankóval,
Az istálóm lopott lóval.
Három szürke, hat fekete,
Most is keres, most is keres a vármegye.
Az istálóm lopott lóval.
Három szürke, hat fekete,
Most is keres, most is keres a vármegye.
Lyukas a tömlöcz
oldala,
Hideg szellő dúdol rajta,
Nem bánom én, ha dúdol is,
Megélek én, megélek én, ha lopok is.
Hideg szellő dúdol rajta,
Nem bánom én, ha dúdol is,
Megélek én, megélek én, ha lopok is.
3.
Bárcsak hamar május
lenne,
Sej, haj, bárcsak hamar május lenne,
Hogy a réten sok ló lenne,
Sej, haj, a nyáron!
Sej, haj, bárcsak hamar május lenne,
Hogy a réten sok ló lenne,
Sej, haj, a nyáron!
Kötőfékem
harminczhárom,
Sej, haj, kötőfékem harminczhárom,
Tele lopom még a nyáron,
Sej, haj, ha lehet.
Sej, haj, kötőfékem harminczhárom,
Tele lopom még a nyáron,
Sej, haj, ha lehet.
Békókulcsom csak egy
féle,
Sej, haj, békókulcsom csak egy féle,
Mégis békót nyitok vele,
Sej, haj, ha lehet…
Sej, haj, békókulcsom csak egy féle,
Mégis békót nyitok vele,
Sej, haj, ha lehet…
Viszik a lovam
Gyulára,
Sej, haj, viszik a lovam Gyulára,
Magamat vasba’ utána,
Sej, haj, utána!
Sej, haj, viszik a lovam Gyulára,
Magamat vasba’ utána,
Sej, haj, utána!
4.
Megérik a szőlő nem
sokára,
Árván marad a tőke magára,
Te is árván maradsz kis angyalom,
Mert már nekem fogságba kell jutnom.
Árván marad a tőke magára,
Te is árván maradsz kis angyalom,
Mert már nekem fogságba kell jutnom.
Mit ér nekem az egész
életem,
Ha bujdosás az egész életem?!
Bujdosok én a kerek ég alján,
Míg meg nem nyugszok a rózsám karján.
Ha bujdosás az egész életem?!
Bujdosok én a kerek ég alján,
Míg meg nem nyugszok a rózsám karján.
Már ezután hozzátok nem
járok,
Mert megfogtak engem a zsandárok,
Letettek a tömlöcz fenekére,
Ugyan, rózsám, jutok-e eszedbe?!
Mert megfogtak engem a zsandárok,
Letettek a tömlöcz fenekére,
Ugyan, rózsám, jutok-e eszedbe?!
Kis angyalom csak arra
kértelek,
Fogadásodat, hogy meg ne vessed.
Rabságomat nem annyira bánom,
Csak a kedves galambom sajnálom.
Fogadásodat, hogy meg ne vessed.
Rabságomat nem annyira bánom,
Csak a kedves galambom sajnálom.
5.
SZABADOS JÁNOS.
A három nyárfánál
jártam,
Ott egy vén boszorkányt láttam,
A boszorkány azt mondotta:
Szabadost az ördög hozta.
Ott egy vén boszorkányt láttam,
A boszorkány azt mondotta:
Szabadost az ördög hozta.
Azt mondta: vas pléh van
mellén,
Ördöngős sipka a fején,
Aczél-tükör a zsebébe’,
Azon lát el hét mértföldre.
Ördöngős sipka a fején,
Aczél-tükör a zsebébe’,
Azon lát el hét mértföldre.
Bagoly-szem van hóna
alatt,
Sötét éjtszakán is láthat.
Szem-fényen is el tud menni,
Nem lehet őt észre venni.
Sötét éjtszakán is láthat.
Szem-fényen is el tud menni,
Nem lehet őt észre venni.
Nagy pénteken holló
szivet
Meg szokott enni egy felet;
Gyík vért kever a borába,
Azért nem fél ő magába.
Meg szokott enni egy felet;
Gyík vért kever a borába,
Azért nem fél ő magába.
Kígyó zsir bajusz
kenője,
Kakas zsirral kardja kenve,
Ki őt álmából felkölti,
Ha valaki lovát veszti.
Kakas zsirral kardja kenve,
Ki őt álmából felkölti,
Ha valaki lovát veszti.
Ha a csizmáját
megkeni:
Veszett kutya zsír kell neki,
Kába borju patrontása,
Hét országban nincsen mássa.
Veszett kutya zsír kell neki,
Kába borju patrontása,
Hét országban nincsen mássa.
Ha rálőnek is, nem
használ,
Két vágott vasra nem talál,
A lövés szer előtte olvad,
A vágott vas szőrré duhad.
Két vágott vasra nem talál,
A lövés szer előtte olvad,
A vágott vas szőrré duhad.
Igy szólott a vén
boszorkány
És tüzet szórt, mint a sárkány.
A nyárfáktól elszaladtam,
Mult időkről gondolkoztam.
És tüzet szórt, mint a sárkány.
A nyárfáktól elszaladtam,
Mult időkről gondolkoztam.
Addig volt Vásárhely
boldog,
Míg Szabados be nem botlott;
A ménesbe senki nem járt,
Nem kérdezték: ki tett most kárt?
Míg Szabados be nem botlott;
A ménesbe senki nem járt,
Nem kérdezték: ki tett most kárt?
A vásárok
Orosziban
Nincs a kalendáriomban,
De azért mi vásárt csaptunk,
Egy lóért kettőt is kaptunk.
Nincs a kalendáriomban,
De azért mi vásárt csaptunk,
Egy lóért kettőt is kaptunk.
Ha kezemben volt
kantárom,
Úr voltam én a határon,
Úr voltam én Nagy-Szalontán,
Túl a Maroson s a Tiszán.
Úr voltam én a határon,
Úr voltam én Nagy-Szalontán,
Túl a Maroson s a Tiszán.
Összejártam passus
nélkül
Fél világot, csep félsz nélkül.
Ha Szabadost megölhetném,
Ujra világom élhetném.
Fél világot, csep félsz nélkül.
Ha Szabadost megölhetném,
Ujra világom élhetném.
De már most nagy búba
estem,
Nincsen szabad keresetem.
Nem igen kapok a kapán,
Hogy élek már én igazán?
Nincsen szabad keresetem.
Nem igen kapok a kapán,
Hogy élek már én igazán?
Könnyen kerestem
kenyerem,
Nem törte kapa tenyerem.
Búbánattól én nem féltem,
Csak ugy könnyen éldegéltem.
Nem törte kapa tenyerem.
Búbánattól én nem féltem,
Csak ugy könnyen éldegéltem.
Nem voltam én addig
adós,
Míg ide nem jött Szabados.
Nem retteg ő hát senkitől,
Csak az egy igaz istentől.
Míg ide nem jött Szabados.
Nem retteg ő hát senkitől,
Csak az egy igaz istentől.
Megfogta az atyja
átka,
De szerencse ott találta,
Azért nappal és est tájba’
Mindig jár kel más bajába’.
De szerencse ott találta,
Azért nappal és est tájba’
Mindig jár kel más bajába’.
A fokosa kurta
nyele
Kigyó méreggel van tele,
A fokossal olyat vághat,
Kit csak az isten gyógyithat.
Kigyó méreggel van tele,
A fokossal olyat vághat,
Kit csak az isten gyógyithat.
Ő hetedik gyermek
vala,
Miatta anyja meghala,
Ezért atyja megátkozta,
De az ördög kapott rajta.
Miatta anyja meghala,
Ezért atyja megátkozta,
De az ördög kapott rajta.
Az anyja is átkot
monda,
Hogy soha ne légyen nyugta,
Éjjel, nappal és napeste
Mindig más baját keresse.
Hogy soha ne légyen nyugta,
Éjjel, nappal és napeste
Mindig más baját keresse.
Az ördög, hogy ezt
hallotta,
Mindjárt, tüstént kapott rajta.
Látjuk, néki segitsége,
Búba’, bajba’ reménysége.
Mindjárt, tüstént kapott rajta.
Látjuk, néki segitsége,
Búba’, bajba’ reménysége.
Mondá, őt nem
Nagy-Szalonta
Hanem inkább ördög hozta,
Hogy vadászszon embereket,
Mint a macska egereket.
Hanem inkább ördög hozta,
Hogy vadászszon embereket,
Mint a macska egereket.
6.
Gyenge vagyok, növendék,
növendék,
Fáj a hátam, megverték, megverték,
A vármegye kutyája verte meg,
Hogy a fene kezét lábát egye meg.
Fáj a hátam, megverték, megverték,
A vármegye kutyája verte meg,
Hogy a fene kezét lábát egye meg.
7.
Mikor katonává
lettem:
Szilaj csikóra nyergeltem,
Bevezettem a rajcsúrba,
Nem vágott jól ki kalupba.
Szilaj csikóra nyergeltem,
Bevezettem a rajcsúrba,
Nem vágott jól ki kalupba.
Éjfél után egy az
óra,
Felnyergelek a fakóra,
Még hajnalra, szép reggelre
Levágtatok az alföldre.
Felnyergelek a fakóra,
Még hajnalra, szép reggelre
Levágtatok az alföldre.
Hat vármegye mindig
hajtott,
De soha meg nem foghatott.
Tisza vizén átúsztattam,
Mindjárt új életre kaptam.
De soha meg nem foghatott.
Tisza vizén átúsztattam,
Mindjárt új életre kaptam.
8.
Voltál-e már Félegyházán,
Berénybe?
Voltál-e már komiszáros kezébe? –
Nem félek én komiszáros kezétől,
Letagadom a csillagot az égről.
Voltál-e már komiszáros kezébe? –
Nem félek én komiszáros kezétől,
Letagadom a csillagot az égről.
Ha felülök kis pej lovam
hátára,
Benyargalok vásárhelyi pusztába,
Megpróbálom kis pej lovam odáig,
Ha kergetik, tud-e futni sokáig?
Benyargalok vásárhelyi pusztába,
Megpróbálom kis pej lovam odáig,
Ha kergetik, tud-e futni sokáig?
9.
Loptam lovat, lopok
is,
Ha felakasztanak is;
Ugy is mit ér ez az élet,
Ha a rózsám nem szeret,
Ha a rózsám mást szeret
S nem engem!
Ha felakasztanak is;
Ugy is mit ér ez az élet,
Ha a rózsám nem szeret,
Ha a rózsám mást szeret
S nem engem!
Nincsen olyan barna
szem,
Mint a tied kedvesem,
Tekinteted villámcsapás,
Ne sujts vele senki mást,
Ne sujts vele senki mást,
Csak engem!
Mint a tied kedvesem,
Tekinteted villámcsapás,
Ne sujts vele senki mást,
Ne sujts vele senki mást,
Csak engem!
Hallod-e te kis
leány!
Szeretsz-e még igazán?
Ha nem szeretsz, ugy ásd a sírt,
Hogy eltemess engemet,
Hogy eltemess engemet
Örökre!
Szeretsz-e még igazán?
Ha nem szeretsz, ugy ásd a sírt,
Hogy eltemess engemet,
Hogy eltemess engemet
Örökre!
10.
Jaj de magas ez a
vendégfogadó,
Van-e benne barna kis lány eladó,
Ha nincs benne barna kis lány eladó,
Én sem leszek soká benne mulató,
Van-e benne barna kis lány eladó,
Ha nincs benne barna kis lány eladó,
Én sem leszek soká benne mulató,
Ha felűlök kis pej lovam
hátára,
Elnyargalok a kútasi csárdába.
Sört, bort ide, kocsmárosné, hadd iszok,
Zsandár hajtott engem ide, múlatok.
Elnyargalok a kútasi csárdába.
Sört, bort ide, kocsmárosné, hadd iszok,
Zsandár hajtott engem ide, múlatok.
Ha felűlök kis pej lovam
hátára,
Elmegyek a Tisza tulsó partjára;
Szépit, javát elhajtom az ökörnek,
Eladom a pesti kereskedőnek.
Elmegyek a Tisza tulsó partjára;
Szépit, javát elhajtom az ökörnek,
Eladom a pesti kereskedőnek.
Bele nyúlok a kis
lajbim10) zsebébe,
Nem sok bankót rángatok ki belőle.
Majd ellopjuk az éjtszaka a bimbót,
Kupecz ember azért adja a bankót.
Nem sok bankót rángatok ki belőle.
Majd ellopjuk az éjtszaka a bimbót,
Kupecz ember azért adja a bankót.
11.
Jaj istenem! jaj de sokat
bujdostam,
Tizenhét esztendeig betyár voltam.
Áldja meg az isten azt a házakat,
A hol nekem egy óráig helyt adtak.
Tizenhét esztendeig betyár voltam.
Áldja meg az isten azt a házakat,
A hol nekem egy óráig helyt adtak.
De sok falut, de sok várost
bejártam,
De sok üres istálóra találtam.
De sok lovat szerszámostól elloptam,
De sok hunczut szeretőre találtam!
De sok üres istálóra találtam.
De sok lovat szerszámostól elloptam,
De sok hunczut szeretőre találtam!
12.
Be van az én szűröm ujja
kötve,
De nem tudod, pajtás, mi van benne.
Az egyikben aczél, kova, tapló,
A másikban száz forintos bankó.
De nem tudod, pajtás, mi van benne.
Az egyikben aczél, kova, tapló,
A másikban száz forintos bankó.
Ha megunom magam a
pusztába’,
Kapom, fogom, megyek a csárdába;
Parancsolom a kocsmárosnénak:
Hozzon kend bort jó borivójának!
Kapom, fogom, megyek a csárdába;
Parancsolom a kocsmárosnénak:
Hozzon kend bort jó borivójának!
Még azt mondják rólam az
irígyek:
Ihatik az, mert lopott eleget.
Ha loptam is, megszenvedtem érte, –
A vármegye se’ hányja szememre!
Ihatik az, mert lopott eleget.
Ha loptam is, megszenvedtem érte, –
A vármegye se’ hányja szememre!
13.
Még azt mondják, hogy én
korhely vagyok,
Éjjel nappal a kocsmában lakok;
Ne hányja azt senki a szememre,
Ha iszok is, a magam pénzire!
Éjjel nappal a kocsmában lakok;
Ne hányja azt senki a szememre,
Ha iszok is, a magam pénzire!
14.
A subámnak nincs
melege,
Megvesz az isten hidege.
Kocsmárosné, ha van szived,
Gyujts világot, gerjeszsz tüzet!
Megvesz az isten hidege.
Kocsmárosné, ha van szived,
Gyujts világot, gerjeszsz tüzet!
15.
Esik eső a
haraszton,
Nem kapok én a paraszton,
Hej, jó az isten, jót ád nékem,
Hej, csikós bojtár vesz el engem!
Nem kapok én a paraszton,
Hej, jó az isten, jót ád nékem,
Hej, csikós bojtár vesz el engem!
Esik eső, zúg a
malom,
Bort iszik az én galambom,
Hej, hadd igyék, hadd mulasson,
Hej, csakhogy hozzám hű maradjon!
Bort iszik az én galambom,
Hej, hadd igyék, hadd mulasson,
Hej, csakhogy hozzám hű maradjon!
16.
Uj-városi juhász vagyok
én,
Ezt a kerek pusztát lakom én,
Ennek közepében lakásom,
Ide várom kedves galambom.
Ezt a kerek pusztát lakom én,
Ennek közepében lakásom,
Ide várom kedves galambom.
Házam előtt egy fa, nem
látszik,
Minden karácsonba’ virágzik,
Terem rajta alma jó szagú,
Ugyan, babám, mért vagy szomorú?
Minden karácsonba’ virágzik,
Terem rajta alma jó szagú,
Ugyan, babám, mért vagy szomorú?
17.
Nem kell nekem
köpönyeg,
Mert az engem nem illet,
Irhás suba kell nekem,
Az melegít fel engem,
Eszemadta!
Mert az engem nem illet,
Irhás suba kell nekem,
Az melegít fel engem,
Eszemadta!
Nem járok én
paripán,
Mint Beretvás kapitány,
Szegény legény vagyok én,
Gyalog masérozok én,
Eszemadta!
Mint Beretvás kapitány,
Szegény legény vagyok én,
Gyalog masérozok én,
Eszemadta!
Nem megyek én
messzire,
Csak a város végire,
Leterítem a subám,
Oda várom a babám,
Eszemadta!
Csak a város végire,
Leterítem a subám,
Oda várom a babám,
Eszemadta!
18.
Levelem jött a
gulyástól,
Kilelte a hideg;
Százhusz tinó van a kúton,
Meginná a vizet.
Eredj kedves galambom,
Huzzál neki, hadd igyon,
Megszolgálom a nyáron.
Kilelte a hideg;
Százhusz tinó van a kúton,
Meginná a vizet.
Eredj kedves galambom,
Huzzál neki, hadd igyon,
Megszolgálom a nyáron.
19.
20.
Három juhom
tavalyi,
Három harmad évi,
Ha behajtom, megfejem,
Enni adok néki.
Helyre Daru, helyre Bimbó,
Helyre mind a három,
Az uram is itthon van,
Nincsen semmi bajom.
Három harmad évi,
Ha behajtom, megfejem,
Enni adok néki.
Helyre Daru, helyre Bimbó,
Helyre mind a három,
Az uram is itthon van,
Nincsen semmi bajom.
21.
Kihajtom a ludam a
rétre,
Elvágom a nyakát estére.
Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.
Elvágom a nyakát estére.
Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.
A ludam a réten
legelész,
A rózsám mellette heverész.
Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.
A rózsám mellette heverész.
Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.
22.
Feljött már a
csillag
Az ivó kút felé,
A juhász is ballag
A galambja felé.
Az ivó kút felé,
A juhász is ballag
A galambja felé.
Fujdogál a
szellő,
Esik a fergeteg,
Gyere be, galambom,
Mert megvesz a hideg.
Esik a fergeteg,
Gyere be, galambom,
Mert megvesz a hideg.
Kisűlt a pogácsa,
El is van már hülve,
Gyere be, galambom,
Ehetsz már belőle!
El is van már hülve,
Gyere be, galambom,
Ehetsz már belőle!
23.
Esik a hó lefele,
Megy a béres befele,
Összeüti bokáját,
Öleli a babáját.
Megy a béres befele,
Összeüti bokáját,
Öleli a babáját.
24.
Megismered a
kanászt
Ékes járásáról,
Angyal-fűzött bocskoráról,
Tarisznyaszijáról.
Ékes járásáról,
Angyal-fűzött bocskoráról,
Tarisznyaszijáról.
25.
Hej halászok,
halászok!
Mit fogott a hálótok? –
Nem fogott az egyebet,
Piros szárnyu keszeget.
Mit fogott a hálótok? –
Nem fogott az egyebet,
Piros szárnyu keszeget.
Hát a keszeg mit
eszik,
Ha a bárkába teszik? –
Nem eszik az egyebet,
Petrezselyem gyökeret.
Ha a bárkába teszik? –
Nem eszik az egyebet,
Petrezselyem gyökeret.
Elment a hal
lefelé,
Török-Kanizsa felé;
Nem is jön többet vissza,
Mert arra van az útja.
Török-Kanizsa felé;
Nem is jön többet vissza,
Mert arra van az útja.
Hej halászok,
halászok!
De szennyes a ruhátok;
Talán nincsen babátok,
A ki mosna reátok?
De szennyes a ruhátok;
Talán nincsen babátok,
A ki mosna reátok?
Halász legény
hallod-e?
Mért meg nem házasodsz te?
Mért nem veszel el egy lányt,
Akár engem, akár mást?!
Mért meg nem házasodsz te?
Mért nem veszel el egy lányt,
Akár engem, akár mást?!