Csongrádmegyei gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 2. kötet

1.

Csárdás élet
A gyöngy élet,
Nem kell ahhoz tudomány,
Csak jó bor, meg szép leány.

Csárdás voltam,
Az is leszek,
El nem hagyom, mig élek,
Mig bennem lesz a lélek.

2.

Én vagyok az, a ki nem jó,
Kocsma-ajtó nyitogató,
Kocsma-ajtó nyitogató,
Édes anya szomoritó.

Iszom, iszom a csárdában,
Míg hat lovam lesz a hámban;
Kettőt kifogok lógóra,
Elég lesz borravalóra.

Iszom, iszom, addig iszom,
Míg a rózsám be nem iszom;
Ha a rózsámat beiszom,
Arra sem lesz semmi gondom.

3.

Kis kalapom fekete,
Bokréta van mellette,
Legszebb ága lehajlott,
A galambom elhagyott.

Kis kalapom csurgóra,
Mindig innám, ha volna;
Akár iszok, akár nem,
Ugy is korhely a nevem.

A sok kurva meg a bál
De sok pénzembe kóstál,
Azt is azért cselekszem,
Hogy a rózsám szeretem.

Zöld az erdő, zöld a fa,
Sokat sirtam alatta.
Megvirrad még valaha,
Hogy nem sírok alatta.

4.

Egy szőlő határ levél, zöld levél
Legyen nekünk szemfedél, szemfedél,
Egy nagy hordó koporsó, koporsó,
Kezünkben teli kancsó, nagy kancsó,

Ős apáink szent ivók, szent ivók;
Soh’sem voltak vizivók, vizivók;
Éltökben hogy tusoztak, boroztak,
Szentté azért változtak, változtak.

A pap az ő nániját, nániját 11)
Kapja, mondja: hej barát, kelj barát!
Én is iszom, igy igyál, igy igyál,
Hogy szentté változhassál, -tozhassál.

5.

Uj-Szegeden szépen muzsikálnak,
Nagy kedve van az egész világnak,
Ugrándoznak, járják a bolondját, –
Én nem tudom, csak nekem úgy mondják.

Jó bort ittam, részeg vagyok tőle,
Haragszik a feleségem érte,
Ha haragszik, elfordulok tőle,
Ott a hátam, diskuráljon véle!

6.

Dudujnám, dudujnám,
De jól megyen a munkám.
Ez az élet minket illet,
Nem a régi öregeket.
Dudujnám, dudujnám,
De jól megyen a munkám.

Dudujnám, dudujnám,
De jól megyen a munkám.
Ez az élet víg ficzkóké,
Nem a szürke barátoké.
Dudájnám, stb.

Dudujnám, dudujnám,
De jól megyen a munkám.
Mert a barát imádkozik,
De a huszár jó bort iszik.
Dudujnám, dudujnám,
De jól megyen a munkám.

7.

Tehát igyunk az elment gólyákért,
Az itt maradott csörgő-börgő szarkákért.
Ez ám annak a görbe tőkének a leve,
Bor ám ennek a neve
Ezt kapafokkal koczogtatták,
Metsző-késsel sanyargatták,
Tölgyfába szoritották,
Mogyorófával körűl vették.
Ez elme mozdító,
Erszény pusztító,
Ruha rongyositó,
Kocsmáros gazdagító,
Ma vigasztaló,
Holnap szomorító. –
Tudod-e a minap mit cselekedtél
Velem? – a sárba kevertél,
Falakhoz vertél,
Más józan embertől megszégyenitettél,
A kutyákat rám uszítottad!
Szólsz? nem szól? nem felelsz? –
Katona régula:
Marss az áristomba!

8.

Hadd muljon el ez a világ,
Csak szőlő teremjen,
A mely minden munka nélkűl
Bőven termő legyen;
A torkunkat édesitse,
A gégénket nedvesítse.
Hajdi, hajdi, hajdi, hajdi,
Nosza, pajtás, te is hajtsd ki!

9.

Ányom asszony kertje, berke,
Vajon mi van bele vetve?
Szödörje,
Bödörje,
Ónumdókum,
Ónumdeszka,
Kántor-menta,
Fodor-menta…
Jaj de fene nóta!

10.

Ennek az embernek
Jó kocsija van,
Jó kocsija előtt
Jó két lova van.
Homok hegynek hogyha tartja:
Csipke-bokor megállitja,
Akkor mondja: gyi!…
Gyihi!… hi!… hi!…12)
Hó!

11.

Elindúla egy kalmár
A szürke lovával,
Megrakta a talyigát
Számos portékával;
Üti, veri a lovát
Csomós ostorával,
Hát egyszer csak nem birja,
Mondja nagy lármával!
Gyihi!… gyihi!… gyihi!… hó 13)

12.

Az alispán, az alispán kalapomhoz rózsát tett,
Most is ott van, most is ott van, hogy ha még el nem veszett;
Rózsa mellett, rózsa mellett szép a piros tulipán,
Piros borral, veres borral itatott az alispán.

Húzd ki czigány, húzd ki czigány, azt a nótát vidoran,
Hadd tánczoljak, hadd tánczoljak egyet, a ki lelke van!
Tisztujitás, tisztujitás lesz ma itt a vármegyén,
Öt-hat kupa, öt-hat kupa veres bort megittam én.

Jó bort ivott, jó bort ivott ősapám is hajdanán,
Mikor királyt, mikor királyt választottak ős Budán,
Szegény öreg, szegény öreg! ő már többet nem iszik, –
Bort ide hát, bort ide hát, hadd iszom én reggelig!

13.

Bődi rénél van a Csó-tó,
Abban úszik tarka zászló,
Öt pecsovics halászgatja,
Örül, hogy azt kifoghatja.

Száradni a falhoz teszik,
Hej, de rongyos, már nem merik
Főispán elébe vinni,
A lucskossal tisztelkedni.

Hogy ezt hallja Szabó László,
Hogy oda a tarka zászló:
Bánatjában hová legyen?
Szaladgál, hogy panaszt tegyen.

De nem talál vigasztalást,
A zászló csak rongyos folyvást.
Hej zászló! mondtam több izbe’:
Szétáztat még a tó vize!

14.
BABARCZI.

Már siess hazádba vissza vert seregem,
Nékem ez a Kubinczki párt győzhetetlen.
Rettenetes e pártnak vaskemény karja,
Csekély népem összetöri, arczát marja.

Eddig nevem, beszédem volt hódoltató,
A gyülésben szónok voltam nagyraható,
Magam valék tisztségeket osztogató,
Törvény mester, a megyében útmutató.

Már siess hazádba vissza vert seregem,
Nékem ez a Kubinczki párt győzhetetlen.
Rettenetes e pártnak vaskemény karja,
Csekély népem összetöri, arczát marja.

Hű vezérim, hajcsáraim, mind sebesek,
Megöklözték a Kubinczki erős kezek.
Bár ide se jöttem vón’ Budáról soha,
A szerencsém nem lett volna ily mostoha.

De jaj mi fordulás történt balsorsomon,
Szégyen esett pecsovics kis táboromon.
Mi az, a mit haza tudok vinni nőmnek? –
Elleneim erős szívűk, mindig győznek.

Mert Földvári, Csongrád megye főispánja,
Nemes szivü, nagy hazafi, nincs hiányja.
Hol Földvári a főispán: ott nincs ármány,
Nem talál helyt nagy lelkénél a koholmány.

Most már látom, nincsen székem a megyében,
Csak Vidovics, Szabó László tart keblében;
Nincs személyem, becsületem már Csongrádba’,
Kérlek ipam, végy magadhoz Soroksárba!

TRÉFÁS és GUNYDALOK.

1.

Bimbó ökrünk nagy szarva
Nem fért az istállóba,
Melyet vettünk lopással
Esztendeje Kállóba’; –
De befért a torkába,
Bandi bátyám gyomrába:
Mind füle, farka, lába!

Eladtuk a malaczot,
Megis ittuk az árát;
Mint a sáskák feltúrtuk
Kilencz falu határát; –
Pénzes zacskónk üres már,
Oda van az arany-vár –
Czifra pipa, pipaszár!…

2.

Ne siess jó legény
Hamar megházasodni,
Mert igen nehéz most
Jó leányra kapni.

Már én is megházasodtam,
Friss leányra találtam,
Talán majd örömömbe’
Fel is akasztom magam.

Feleségem jóságát
Immár kitapasztaltam,
A nagy butykos pálinkát
Az ágyában megkaptam.

Feleségem olyan jó,
Nem kell neki semmi jó,
Sem szita, sem rosta,
Semmiféle jó munka.

Ilyen ám a fehér cseléd,
Ha van neked: lóért cseréld!
Dédallom, adédallom!

3.

Mindenek azt megvallják,
Magokban tapasztalják,
Addig szabad a legény,
Míglen szeretni nem mér.

Mert a leány-asszonykák
Rátartócskák a dámák;
Felfodrozzák magokat,
Ugy árulják farukat.

Hajporozott fejeket,
Czifra öltözeteket…
Annyi a czifra rajta,
Azt gondolnák gróf fajta.

Szeretnek bálba járni,
Hogy ha nincs is mit enni;
Jobb volna a konyhára,
Hogy sem mint a hajporra.

A ki tánczolni nem tud,
Nagy becstelenségre jut,
Hogy ő vele nem mulat,
Nem is kalauzolhat.

Legény után kószálni
A lányok közt már módi;
A tyúk is addig kószál,
Míg jó kakasra talál.

4.

Olyanok már minden lányok,
Haja rózsa, csókra csók,
Mint a szép szelid bárányok,
Haja rózsa, csókra csók.
Megnyiretik gyapjukat,
Ugy árulják magokat.
Haja rózsa, tuba rózsa,
Haja rózsa, csókra csók!

Náni néni már vénecske,
Haja rózsa, csókra csók,
Többet tud, mint hat menyecske,
Haja rózsa, csókra csók.
Nagy bottól nem fél nagyon,
Azt mondja: nem üt agyon.
Haja rózsa, tuba rózsa,
Haja rózsa, csókra csók!

Katának van nagy katlanja,
Haja rózsa, csókra csók,
Többet tud már mint az anyja,
Haja rózsa, csókra csók.
– – – – – – –
– – – – – – –
Haja rózsa, tuba rózsa,
Haja rózsa, csókra csók!

Juli juhait vezeti,
Haja rózsa, csókra csók,
Szomszéd juhászt integeti,
Haja rózsa, csókra csók.
Mosolyogja, hogy csötör-
Tökön volt a Dömötör.
Haja rózsa, tuba rózsa,
Haja rózsa, csókra csók!

5.

Férjhez adnám a lányomat,
Csillagomat, galambomat.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.14)

Által ugrotta az L-et,
Már háromszor meg is ellett.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.

A lányok közt legszebb virág,
Feje tetején holdvilág.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.

Esztendeje hatvankettő,
Foga sincs több, csak vagy kettő
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.

Csak két foga áll istrázsát,
Alig rágja a hig kását.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.

Bele esett a gödörbe,
Csak az egyik lába görbe.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.

Pápa-szem nélkűl nem láthat,
Már mankó nélkül nem járhat.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.

Korán felkél, – nyolcz órakor,
Feje olyan mint egy bokor.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.

Kenyeret is jól tud sütni,
Háromszor szok’ kovászt tenni.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.

Ötször-hatszor befűt neki,
Mégis sületlen szedi ki.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Száz esztendős, nem vén a még.

6.

Azért adtam a petákot,
Végy gallantot rajta,
Gallantozd fel a szoknyádat,
Bizony kapnak rajtad.

Egyik utcza petrezselyem,
A második répa, –
Nem láttam én a tiedet,
Egye meg a rézsda.

7.

Egyszer esik esztendőben
Karácson,
Férjhez menne a nagyságos
Kisasszony.
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár,
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár!

Egyszer esik esztendőben
A husvét,
Férjhez menne a kisasszony,
De nincs pénz.
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár,
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár!

Egyszer esik esztendőben
A pünkösd,
Férjhez menne a kisasszony,
De nincs üst.
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár,
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár!

8.

Házasodjék meg az úr, trillárom happ!
Mert már az úr vén kandur, trillárom happ!
Vegye el a Katiczát,
Nem Katiczát, Pannikát, trillárom happ!

Uj-városon mi történt, trillárom happ!
Lány kérte meg a legényt, trillárom happ!
De a legény azt mondta:
Ő férjhez nem mén soha, trillárom happ!

Nincsen neki dunnája, trillárom happ!
Sem három-négy párnája, trillárom happ!
Mert a tollát a rucza
Még a réten hordozza, trillárom happ!

9.

Hallja-e kend Iczik zsidó!
Van-e kendnél pirosító?
Halvány a babám orczája,
Ráfér három forint ára.

A szentesi útcza végén
Megégett a deszka bódé,
Benne égett Iczik zsidó,
Mindenféle pirositó.

10.

Megvan még a vörös zsidó,
Van is annál pirosító
Vásárhelyi kevély lányok
Piros lehet az orczátok.

Meghalt már a vörös zsidó,
Elfogyott a pirosító.
Vásárhelyi kényes lányok
Fakón maradt az orczátok!

11.

Rongyos a kend háza vége,
Piros a kend lánya képe;
Adja kend nekem a lányát,
Megcsinálom a kend házát.

Ha nem adja, azt se bánom,
Nem lesz benne semmi károm;
Esztendőre vagy kettőre,
Gondja legyen egy bölcsőre.

12.

Tónainé rongyos háza,
Mind ki van a horogfája.
De sok legény jár hozzája,
Mégse raknak nádat rája.

A legényt is ugy szereti:
Pogácsát süt útra neki
De a legény nem kedveli,
Foga híjja, nem kell neki.

13.

Túron lakok, keress meg,
Két lányom van, kéresd meg,
Neked adom, szeresd meg, –
Két tyúkom van, együk meg.

Két lányom van kérőbe,
Kiment a kender földre,
Levetették a pendelt,
Ugy nyűtték fel a kendert.

14.

Egy asszonynak három lánya,
Három lánynak egy szoknyája.
Oh jaj mámili!
Jaj de cservenyi,
Czirkum zelleri,
Rozmaring, viola.

Egyiknek nincs pántlikája,
Mert elhagyta a babája.
Óh jaj mámili!
Jaj de cservenyi,
Czirkum zelleri,
Rozmaring, viola.

A másiknak nincs kötője,
Nincs is annak szeretője.
Óh jaj mámili!
Jaj de cservenyi,
Czirkum zelleri,
Rozmaring, viola.

Harmadiknak nincs papucsa,
Nincs is annak kurafia.
Óh jaj mámili!
Jaj de cservenyi,
Czirkum zelleri,
Rozmaring, viola.

Hárman fonnak egy kötetet,
Két gatyának egy ülepet.
Óh jaj mámili!
Jaj de cservenyi,
Czirkum zelleri,
Rozmaring, viola.

15.

Kutya-hitű Kátai!
Nem kell a lányt –
Libizárom ripszom
Zátyérityi zatyitom –
Bántani.

Mert a lánynak baja lesz,
Esztendőre –
Libizárom ripszom
Zátyérityi zatyitom –
Fia lesz.

Ha fia lesz, ugy jó lesz,
Katonának –
Libizárom ripszom
Zátyérityi zatyitom –
Való lesz.

Ha lánya lesz, ugy rosz lesz,
Egy kurvából –
Libizárom ripszom
Zátyérityi zatyitom –
Kettő lesz.

16.

Az én uram szitakéreg,
Majd szeretem, ha ráérek.
Három a pulyka,
Bodor a nyaka.

Az én uram Ködmen Jakab,
Már én rajtam senki se’ kap.
Három a pulyka,
Bodor a nyaka.

17.

Ugy szeretem az uramat,
Majd elokádom magamat,
Ha rávetem a szememet,
Majd kihányom a bélemet.

Én istenem! tégy jól vélem,
Vedd el az uramat tőlem.
Ha lefekszem az ágyamra,
Mindjárt megcsókol a sandra!

18.

Berta Kati kakasa
Felszállott a kapura,
Csak azt kukurikulja!
Fináncz a kurafia!

19.

Ördög hozta a vendéget,
Másnak vettem feleséget.
Haja dínom, dánom,
Míg élek is bánom
Házasságom!

20.

Talán megbolondult a csősz?
Ennek bizony, anyjuk, ne főzz,
Meg ne kináld jó boroddal,
Sem a lovát abrakoddal.

Megkínálom biz én apjuk,
Mert mink kendet ritkán látjuk,
Ha kimén kend a tanyára:
Haza se jön éjtszakára!

21.

Ki az urát nem szereti:
Sárga répát főzzön neki,
Jól megsózza, paprikázza,
Hogy a hideg is kirázza.

Elment az én uram Pestre,
Majd haza jön szombat este,
Főzök neki jó vacsorát:
Keménymagos isten-nyilát.

22.

Komám asszony mért kend kényes?
A kend ura csak egy béres,
Lám az enyém csizmadia,
Lábomon a piros csizma!

23.

Uczczu, kis lány, ugordj egyet!
Ne sajnáld a czipellődet,
Ha elszakad, megint veszek,
Isten ugyse! legény leszek!

Uczczu, kis lány, hol az anyád?
Hordók közé vette magát.
Ejnye futtom az irgalmát,
De jó helyre vette magát!

24.

A kenderem elázott,
A tóban kicsirádzott,
A ki ki nem csirádzott:
Édes borért elmászott.

25.

Uczczu bizony megérett a káka,
Kálamista lányból lett a dáma.
Gyékény, káka, galagonyafa bokor,
Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol.

Hallod, pajtás, mit beszél a fecske,
Engem szeret egy barna menyecske.
Gyékény, káka, galagonyafa bokor,
Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol.

Hallod, rózsám, mit donog a szúnyog,
Még az éjjel dunnád alá búvok.
Gyékény, káka, galagonyafa bokor,
Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol.

26.

Megtudni azt, ki a kurva,
Magas a czipője sarka, iczczacza.
Megismered járásáról,
A czipője állásáról, iczczacza!

Megtudni azt, ki a kurva,
Este jár az ivó kútra, iczczacza.
Piros alma hull az útra,
Ugy talál a gyalog útra, iczczacza!

27.

Uj-városi nagy csárda,
Sárgával van becsapva,
Lakik benne bodros lány,
Míder van a derekán.

Barna legény ne vedd el,
Nem győzöd azt míderrel.
Ha nem győzöm míderrel:
Majd meggyőzöm kötéllel!

28.

Nékem olyan asszony kell,
Ha beteg is, keljen fel.
Kitakar, betakar,
Fene tudja, mit akar;
Kigombol, begombol,
Fene tudja, mit gondol.

Ha kicsiny is a legény,
Mégis lehet vőlegény.
Kitakar, betakar,
Fene tudja, mit akar;
Kigombol, begombol,
Fene tudja, mit gondol.

29.

A szegedi kis lány de megjárta,
Lement két korsóval a Tiszára,
Befagyott a Tisza,
Üresen jött vissza,
Abból bizony nem iszunk ma.

Orosházi kis lány de megjárta,
Szerecsikát 15) ivott pálinkába’,
De már most bánja,
Mert fekszik ágyba’,
Talán meg is hal bújába.

A makai kis lány de megjárta,
Orosházi legény felcsinálta;
De már most bánja,
Mert fáj a lába,
Nem mehetett el a bálba.

30.

Orosházi leányok!
Jaj de bő a szoknyátok;
Haj ide, haj oda,
El nem vennélek soha!

31.

Elmehetsz már a tó alatt,
Nem kérdik, hogy: ki lánya vagy? iczcza te!
Ha kérdik is, csak azt kérdik:
Ér-e még a kötőd térdig? uczcza te!

32.

Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda,
Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda!
Másfél véka lisztért,
Tizenöt garasért,
Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda!

Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda,
Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda!
Egyszer is od’adtam,
Százszor is megbántam,
Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda!

33.

Ez az utcza de sáros, de sáros,
Erre jár a mészáros, mészáros;
Az is azért jár erre, jár erre,
Mert babája van erre, van erre.

Ez az utcza de sáros, de sáros,
Erre jár a mészáros, mészáros,
Vágott olyan tehenet, tehenet,
Egy csepp vére se eredt, se eredt.

34.

Kolozsváron vettem egy talyigát,
Ráültettem Pannikát, Pannikát,
Nehéz volt a Pannika valaga,
Letörött a talyiga alatta!

35.

Kicsi az én csizmám, magas a sarka,
A merre én járok, kipeg-kopog a’.
Kipeg-kopog csizmám,
Meghallja a rózsám,
Oda jön hozzám.

Azt gondolod, rózsám, hogy mindig így lesz?
Majd ha a kuczkóban kilencz gyerek lesz!
Rongyos lesz a gatya,
Üres lesz a kaska,
Kenyeret apa!

36.

(Egyházi énekek travestatiói.)

I.16)

Mutasd meg, uram, merre a pincze,
És meddig telik az itcze?
A hordók számát jelentsd meg nékem,
Melyikből kell innom énnékem.
Mert az én torkom csak egy arasztnyi,
Öt-hat itcze nékem semmi.

II.17)

Mint a szép csűves paprika
A húsba kivánkozik:
Lelkem ugy óhajt a borra
És hozzád fohászkodik,
Te hozzád én borocskám –
Szomjuhozik torkocskám,
Vajon szined eleibe,
Mikor jutok a pinczébe!

III.18)

Uram büntesd meg a hagymát!
Mért keserű?
Lám a répa mily édes,
Ha megfőzik disznólábbal,
Vagy orjával, –
Apád is megehetné!

IV.19)

Parancsolá az Augusztus császár:
Szénát hordjon mind az egész világ,
Minden ember szénáját berakja,
És telelő helyére behordja.

Syriában koldulni kezdének,
Mihozzánk is négyen eljövének,
Mink is adunk egy darab kenyeret,
Mi tőlünk is tovább elmehetnek.

V.20)

Torzsa pásztorok
Midőn böklek mellbe,
Torzsát őriznek
A káposztás kertbe’,
Torzsát őriznek
A káposztás kertbe’.

VEGYES DALOK.

1.

Már minálunk kis kalapot viselnek,
A legények házasodni nem mernek; –
Mind is olyan a mostani új asszony:
Szép az ura, mégis jobban kap máson.

Már minálunk tűled-állót 21) viselnek,
A leányok férjhez menni nem mernek,
Mert attól fél: részeges lesz az ura,
Ha haza megy, üti, veri apróra.

2.

Egy sem legény, ki nem nyalka,
Nem menyecske, ki nem csalfa,
Nem menyecske, hej, haj, ki nem csalfa,
Ki az urát meg nem csalja!

3.

Vásárhelyi legényeknek
Nincs csizmájunk, szegényeknek!
A ki van is igen nyalka,
Csak a sarkantyuja tartja.

Vásárhelyi leányoknak
Nincsen párja, nincs azoknak;
Rózsa nyílik a nyomába,
Rozmaring hajlik utána.