25.
A RAB.
‚Majd hajnal is lesz
már,
Majd is megvirrad már,
Fordúlj felém, kedves rózsám,
S ej haj, majd magad maradsz már.‘
Majd is megvirrad már,
Fordúlj felém, kedves rózsám,
S ej haj, majd magad maradsz már.‘
„Bárcsak piros
hajnal
Soha ne hasadna,
A mi édes szerelmünknek
S ej haj, vége ne szakadna!“
Soha ne hasadna,
A mi édes szerelmünknek
S ej haj, vége ne szakadna!“
‚Látod, rózsám,
látod
Azt a száraz nyárfát,
Majd ha az kizöldűl, akkor
S ej haj, akkor jövök hozzád.‘
Azt a száraz nyárfát,
Majd ha az kizöldűl, akkor
S ej haj, akkor jövök hozzád.‘
„Hiszem a
teremtőm,
Kizöldűl az én fám,
A te csalfa szived vissza –
S ej haj, visszafordúl hozzám.“…
Kizöldűl az én fám,
A te csalfa szived vissza –
S ej haj, visszafordúl hozzám.“…
Kaszaperi pusztán
Jön két zsandár nyilván,
Csörög a lova zablája,
S ej, haj, czélba a puskája.
Jön két zsandár nyilván,
Csörög a lova zablája,
S ej, haj, czélba a puskája.
Vásárhelyi
pusztán
Jön két lovas zsandár…
‚A sámsomi kis csárdában
S ej haj, ott fogtak meg minket!
Jön két lovas zsandár…
‚A sámsomi kis csárdában
S ej haj, ott fogtak meg minket!
Vásárhelyi
pusztán
Voltam csikós bojtár,
Számadómtól, betyároktól
S ej haj, tanultam a lopást. –
Voltam csikós bojtár,
Számadómtól, betyároktól
S ej haj, tanultam a lopást. –
Repűlj madár,
repűlj
Szentesen keresztűl,
Szólj be az én galambomhoz,
S ej haj, maga van egyedűl.
Szentesen keresztűl,
Szólj be az én galambomhoz,
S ej haj, maga van egyedűl.
Ha kérdi: hogy’
vagyok,
Mond meg, hogy rab vagyok,
Orosházi cselédházban
S ej haj, térdig vasba’ vagyok.
Mond meg, hogy rab vagyok,
Orosházi cselédházban
S ej haj, térdig vasba’ vagyok.
Édes anyám volt
kend,
Mért nem tanitott kend,
Gyenge fának ága voltam,
S ej haj, mindenre hajlottam!‘
Mért nem tanitott kend,
Gyenge fának ága voltam,
S ej haj, mindenre hajlottam!‘
26.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Megállj, madár,
megállj!
Hadd beszéljek véled,
Három almát küldök,
Azt izenem tőled:
Hadd beszéljek véled,
Három almát küldök,
Azt izenem tőled:
Egyiket apámnak.
Másikat anyámnak,
De a harmadikat
A kedves rózsámnak.
Másikat anyámnak,
De a harmadikat
A kedves rózsámnak.
Rab vagyok, rab
vagyok,
Térdig vasba’ vagyok,
A jó isten tudja,
Mikor szabadulok.
Térdig vasba’ vagyok,
A jó isten tudja,
Mikor szabadulok.
27.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
‚Ablakom
rostélyán
Kis madár hegedűl, –
Repűlj az én galambomhoz,
Maga van egyedűl.
Kis madár hegedűl, –
Repűlj az én galambomhoz,
Maga van egyedűl.
Ha kérdi: hogy’
vagyok?
Mondjad, hogy: rab vagyok,
Az aradi vár-tömlöczben
Térdig vasban vagyok.‘
Mondjad, hogy: rab vagyok,
Az aradi vár-tömlöczben
Térdig vasban vagyok.‘
„Rab vagy, rózsám, rab
vagy,
Én meg beteg vagyok!“ –
‚Gyógyítson meg a jó isten,
Mig kiszabadulok!‘
Én meg beteg vagyok!“ –
‚Gyógyítson meg a jó isten,
Mig kiszabadulok!‘
„Árva vagyok,
árva,
Az isten is látja;
Verje is meg a jó isten,
Ki az árvát bántja!“
Az isten is látja;
Verje is meg a jó isten,
Ki az árvát bántja!“
28.
A FOGOLY.
Hadnagy uram jó
napot!
Már én megint rab vagyok;
Ha rab vagyok, se’ bánom,
Ugy sincs engem ki szánjon.
Már én megint rab vagyok;
Ha rab vagyok, se’ bánom,
Ugy sincs engem ki szánjon.
Kérem hadnagy
uramat,
Ne tegyen rám nagy vasat;
Ha rám teszi a vasat:
Gyenge szivem meghasad.
Ne tegyen rám nagy vasat;
Ha rám teszi a vasat:
Gyenge szivem meghasad.
29.
BARNA JÓSKA.
A szegedi nagy
stokházba
Barna Jóska be van zárva,
Ott fekszik az ajtajába’,
Világos kék nyoszolyába’.
Barna Jóska be van zárva,
Ott fekszik az ajtajába’,
Világos kék nyoszolyába’.
„Viszik a lovam
Gyulára,
Magamat vasban utána.
Ne vigyenek olyan nagyon,
Ugy se’ soká leszek vason.
Magamat vasban utána.
Ne vigyenek olyan nagyon,
Ugy se’ soká leszek vason.
Megizentem a
birónak:
Ne örűljön rabságomnak;
Mert ha rabságomnak örűl:
Nem sokára mellém kerűl!“
Ne örűljön rabságomnak;
Mert ha rabságomnak örűl:
Nem sokára mellém kerűl!“
30.
A VERBUNKOS.
‚Gyere, pajtás,
katonának!‘
„Nem mék biz én, mert levágnak.“
‚Ha levágnak, feltámasztnak,
Téged tesznek kapitánynak.‘
„Nem mék biz én, mert levágnak.“
‚Ha levágnak, feltámasztnak,
Téged tesznek kapitánynak.‘
„Akkor mék én
katonának,
Mikor lányok verbuválnak;
Akkor sem mék én bocskorba’:
Sárga sarkantyus csizmába’!“
Mikor lányok verbuválnak;
Akkor sem mék én bocskorba’:
Sárga sarkantyus csizmába’!“
31.
SÁRGA CSIZMÁS MISKA.
Sárga csizmás Miska sárba
jár,
Panni patakon túl reá vár.
Ne várd Panni Miskát, nem jöhet a sár
Miatt, sárga csizma kár,
Panni patakon túl reá vár.
Ne várd Panni Miskát, nem jöhet a sár
Miatt, sárga csizma kár,
De ámbár a sártól
jöhetne,
A vizen át még se mehetne,
A padot elmosta volt az árviz, –
Panni Miska szemébe nem níz!
A vizen át még se mehetne,
A padot elmosta volt az árviz, –
Panni Miska szemébe nem níz!
De ámbár a viz is
elapadt,
Visszacsúszott az elúszott pad,
Ne várd Panni Miskát, mert a kutyák ugatják,
Nem jön, mert megharapják.
Visszacsúszott az elúszott pad,
Ne várd Panni Miskát, mert a kutyák ugatják,
Nem jön, mert megharapják.
„Sem sár, sem víz, sem
ebugatás…
Óh hatalmas egek, de mi más!
Rágalmazó nyelvek irígysége
Miatt lett szerelmünknek vége.
Óh hatalmas egek, de mi más!
Rágalmazó nyelvek irígysége
Miatt lett szerelmünknek vége.
Egy csókomnak, eddig melyet
rád
Halmozva raggattam, tartsd a szád;
Ez volt szerelmünknek a kezdete,
Légyen ez is a végezete.
Halmozva raggattam, tartsd a szád;
Ez volt szerelmünknek a kezdete,
Légyen ez is a végezete.
Te pedig a mit most
magamnak
Nem adsz, megadod még hamvamnak,
Majd a midőn megcsal szép bálványod,
Síromat rózsával behányod.
Nem adsz, megadod még hamvamnak,
Majd a midőn megcsal szép bálványod,
Síromat rózsával behányod.
De még azt az egyet
kikérem,
Hogy a midőn végem elérem:
Ejts egy-két könnyet koporsómra,
S borúlj szánakozva síromra!“
Hogy a midőn végem elérem:
Ejts egy-két könnyet koporsómra,
S borúlj szánakozva síromra!“
32.
GYÖNGE SÁNDOR.
Oberkernben, Ajk faluban az
történt:
Pálfi Istvánt mulatságban meglőtték,
Pálfi Istvánnak golyó van szivébe’
Arczra borult a szoba közepébe.
Pálfi Istvánt mulatságban meglőtték,
Pálfi Istvánnak golyó van szivébe’
Arczra borult a szoba közepébe.
Pálfi Istvánt viszik az
ispotályba,
Gyönge Sándort a vilachi stockházba,
Vasat vertek a kezére s lábára,
Magyar bakát a sirbakolására.
Gyönge Sándort a vilachi stockházba,
Vasat vertek a kezére s lábára,
Magyar bakát a sirbakolására.
Pálfi Istvánt viszik a
temetőbe,
Gyönge Sándort az agyitor elébe.
„Vasas lábam szomoruan pengetem,
Jó barátom, jaj de bús az életem!“
Gyönge Sándort az agyitor elébe.
„Vasas lábam szomoruan pengetem,
Jó barátom, jaj de bús az életem!“
Gyászba borult a spitáli
temető,
Pálfi Istvánt viszik bele legelsőbb.
Az van irva az ő keresztfájára:
Itt nyugszik egy meglőtt frájter sirjába’.
Pálfi Istvánt viszik bele legelsőbb.
Az van irva az ő keresztfájára:
Itt nyugszik egy meglőtt frájter sirjába’.
„Gyönge Sándor, annak hívnak
engemet,
Ugy is írják magyarul a nevemet.
Ne sirjon hát édes, kedves jó anyám!
Szép időmnek az utólja eljött mán.1)
Ugy is írják magyarul a nevemet.
Ne sirjon hát édes, kedves jó anyám!
Szép időmnek az utólja eljött mán.1)
Megiratom azt a
feleségemnek:
Gondját viselje a kis gyermekemnek,
Mert nem tudom azt sem, hogy mely órában,
Felakasztnak ez idegen országban.
Gondját viselje a kis gyermekemnek,
Mert nem tudom azt sem, hogy mely órában,
Felakasztnak ez idegen országban.
Igy van, kinek méreg van a
szivében,
Igy fizetnek a katona életben.
Sírhattok ti, bús anya, kis gyermekek,
Azt kivánom, légyen isten veletek!“
Igy fizetnek a katona életben.
Sírhattok ti, bús anya, kis gyermekek,
Azt kivánom, légyen isten veletek!“
Esik eső szép csendesen
lefelé,
Gyönge Sándort most kisérik befelé,
A sapkáját levágta a szemére,
Sok szép leány sirva mén el előtte.
Gyönge Sándort most kisérik befelé,
A sapkáját levágta a szemére,
Sok szép leány sirva mén el előtte.
33.
AZ ELITÉLT KATONA.
‚Jaj de szennyes a kend inge,
gatyája,
Elszennyezte az aradi stockházba’.‘ –
„Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
Holnap visznek az agyitor elébe. –
Elszennyezte az aradi stockházba’.‘ –
„Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
Holnap visznek az agyitor elébe. –
Ha bevisznek az agyitor
házába,
Leborulok törvényszék asztalára,
Rablánczomat siralmasan zörgetem –
Jaj de bánom, hogy én katona lettem!
Leborulok törvényszék asztalára,
Rablánczomat siralmasan zörgetem –
Jaj de bánom, hogy én katona lettem!
Még azt mondja az agyitor
énnekem,
Hogy a hóhér veszi el az életem –
Trombitások három rúfot fujjanak,
Jaj istenem! – holnap felakasztanak.
Hogy a hóhér veszi el az életem –
Trombitások három rúfot fujjanak,
Jaj istenem! – holnap felakasztanak.
Édes anyám pénz van a kend
zsebébe;
Tartsa kend hát, hadd markoljak beléje,
Csináltatok abból egy szép koporsót,
Sárga szeggel, hat sorjával ráveretem a jaj-szót.“
Tartsa kend hát, hadd markoljak beléje,
Csináltatok abból egy szép koporsót,
Sárga szeggel, hat sorjával ráveretem a jaj-szót.“
34.
A SZEGEDI BIRÓ LÁNYA.
„A szegedi
városháza
Megmutatja, hány az óra, –
Három fertály tizenegyre,
Ül a rózsám a gőzösre!“
Megmutatja, hány az óra, –
Három fertály tizenegyre,
Ül a rózsám a gőzösre!“
Jaj de szépen
muzsikálnak,
A legények sorba állnak, –
Ki húzatta vajon rája?
A szegedi biró lánya.
A legények sorba állnak, –
Ki húzatta vajon rája?
A szegedi biró lánya.
‚A gőzösnek hat
kereke
Bárcsak izré porrá törne,
Hogy engemet el ne vinne
Arra az idegen földre…
Bárcsak izré porrá törne,
Hogy engemet el ne vinne
Arra az idegen földre…
Magas a pesti
kaszárnya,
Én ülök az ablakába’,
Ott látom a kedves babám,
Könnyes szemmel tekintget rám.‘
Én ülök az ablakába’,
Ott látom a kedves babám,
Könnyes szemmel tekintget rám.‘
35.
SOROZÁSKOR.
Esik eső, nagy sár van az
utczán,
Barna kis lány maga mos a kútnál,
Sirva mondja az édes anyjának:
„Elvitték a rózsám katonának!“
Barna kis lány maga mos a kútnál,
Sirva mondja az édes anyjának:
„Elvitték a rózsám katonának!“
‚Ne sírj, lányom, van még a
városba’,
Maradt még egy legény a számodra.‘
„De hijába! ha én nem szeretem,
Gyász lesz avval az én bus életem.“
Maradt még egy legény a számodra.‘
„De hijába! ha én nem szeretem,
Gyász lesz avval az én bus életem.“
„‚Füttyentett már egyet a
masina,
Visznek engem vizitáczióra,
Mig a doktor engemet vizitál,
Kis galambom a gangon sirdogál.‘“
Visznek engem vizitáczióra,
Mig a doktor engemet vizitál,
Kis galambom a gangon sirdogál.‘“
36.
MÁS, UGYANAKKOR.
Verd meg isten a szegedi
urakat!
Mind elvitték a sámsomi fiakat.
Bazsa-rózsa, viola csak nyiljatok.
Árván maradtak Sámsomon a lányok.
Mind elvitték a sámsomi fiakat.
Bazsa-rózsa, viola csak nyiljatok.
Árván maradtak Sámsomon a lányok.
‚Kocsmárosné, adjon isten jó
estét!‘
„Adjon isten magának is szerencsét.“
‚Kocsmárosné ne kivánjon szerencsét,
Szivem mellett megforgatom a nagy kést.‘
„Adjon isten magának is szerencsét.“
‚Kocsmárosné ne kivánjon szerencsét,
Szivem mellett megforgatom a nagy kést.‘
„Rozi, lányom, eredj le a
pinczébe,
Hozzál fel bort a legnagyobb itczésbe!“
‚Kocsmárosné, nem kell nekem a bora,
Még az éjjel piros vérem kiontja.‘
Hozzál fel bort a legnagyobb itczésbe!“
‚Kocsmárosné, nem kell nekem a bora,
Még az éjjel piros vérem kiontja.‘
Nincs édesebb az aradi
dinnyénél,
Nincs szebb legény falunkban szeretőmnél,
Kék a szeme, szemöldöke fekete,
A jó isten de kedvemre nevelte.
Nincs szebb legény falunkban szeretőmnél,
Kék a szeme, szemöldöke fekete,
A jó isten de kedvemre nevelte.
37.
A KVÁRTÉLYOS KATONA.
‚Jó estét
asszonyom,
Főztél-e vacsorát?‘
„Vacsorát nem főztem,
Nem vártam katonát.
Te szolgáló, jó leányzó,
Fűtsd be azt a szobát;
Kettő konyha körül légyen,
Egy pinczébe borért menjen,
Minden elég legyen! –
Főztél-e vacsorát?‘
„Vacsorát nem főztem,
Nem vártam katonát.
Te szolgáló, jó leányzó,
Fűtsd be azt a szobát;
Kettő konyha körül légyen,
Egy pinczébe borért menjen,
Minden elég legyen! –
Isten hozott
hozzám,
Szép magyar gavallér!
Illik oldaladra
Patrontás pantallér.
Lesz jó széna a lovadnak,
Jó kovártély lesz magadnak –
Köszönd asszonyodnak.“
Szép magyar gavallér!
Illik oldaladra
Patrontás pantallér.
Lesz jó széna a lovadnak,
Jó kovártély lesz magadnak –
Köszönd asszonyodnak.“
‚Kérem
asszonyomat,
Hadd üljek ölébe,
Hadd tegyem kezemet
Kincses kelebébe;
Kicsi nem árt, nem is tesz kárt,
Le sem töri gyönge ágát,
Aranyos bimbóját.‘
Hadd üljek ölébe,
Hadd tegyem kezemet
Kincses kelebébe;
Kicsi nem árt, nem is tesz kárt,
Le sem töri gyönge ágát,
Aranyos bimbóját.‘
„Félek katonától,
Hamis portékától,
Mert ki tudja venni
Titkát mátkájától.
Egy éjtszaka mulatozik,
Ölelkezik, csókolózik, –
Odább masirozik.“
Hamis portékától,
Mert ki tudja venni
Titkát mátkájától.
Egy éjtszaka mulatozik,
Ölelkezik, csókolózik, –
Odább masirozik.“
‚Ne hidd el,
asszonyom,
Nem olyan vagyok én,
Virágos kis kertben
Palánta vagyok én.
Kicsi nem árt, nemis tesz kárt,
Le sem töri gyönge ágát,
Aranyos bimbóját!‘
Nem olyan vagyok én,
Virágos kis kertben
Palánta vagyok én.
Kicsi nem árt, nemis tesz kárt,
Le sem töri gyönge ágát,
Aranyos bimbóját!‘
38.
SÁRI MÁRI.
Sári Mári
beteges,
Nem eheti a levest;
Vizet inna, vize nincs,
Kútra küldne, senki sincs.
Nem eheti a levest;
Vizet inna, vize nincs,
Kútra küldne, senki sincs.
Van neki egy vén
anyja,
Azt küldte el a kútra.
Mig a kútra oda jár,
Barna legény vele hál.
Azt küldte el a kútra.
Mig a kútra oda jár,
Barna legény vele hál.
‚De jó anyám nekem
kend,
De jó vizet hozott kend,
Másszor is elmenjen kend,
Tovább oda járjon kend.‘
De jó vizet hozott kend,
Másszor is elmenjen kend,
Tovább oda járjon kend.‘
„Hát ez a bot kié
itt,
Vajon ki hagyta ezt itt?“
‚Hát… egy vándorló legény,
Szállást kért volna szegény.‘
Vajon ki hagyta ezt itt?“
‚Hát… egy vándorló legény,
Szállást kért volna szegény.‘
„Hát az ágyad mi
lelte,
Hogy ugy le van heverve?“
‚Czicza fogott egeret,
Játszott vele eleget.‘
Hogy ugy le van heverve?“
‚Czicza fogott egeret,
Játszott vele eleget.‘
„Hát a hasad mi
lelte,
Hogy ugy fel van püffedve?“
Erre a lány nem szólott,
Csak az ablakba borúlt.
Hogy ugy fel van püffedve?“
Erre a lány nem szólott,
Csak az ablakba borúlt.
39.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Léva táján oda
fel
Beteg asszony nem kél fel.
Beteg asszony nem kél fel.
Szomjuhozik, vize
nincs,
Kútra küldne, senki sincs.
Kútra küldne, senki sincs.
Van neki egy vén
ura,
Azt küldi ő a kutra.
Azt küldi ő a kutra.
Mikor ura kútra
mén:
Barna legény ágyra mén.
Barna legény ágyra mén.
Mikor ura
visszatér:
Barna legény padra mén.
Barna legény padra mén.
‚Beteg asszony,
galambom!
Ki feküdt az ágyadon?‘
Ki feküdt az ágyadon?‘
‚Beteg asszony,
galambom!
Ki fekszik a padodon?‘
Ki fekszik a padodon?‘
„Isten szegénye
fekszik,
Fázik szegény, melegszik.“
Fázik szegény, melegszik.“
Akkor ura zsebbe
nyul,
A szegénynek huszast nyujt.
A szegénynek huszast nyujt.
A beteg azt
neveti,
Hogy a szegény elveszi.
Hogy a szegény elveszi.
40.
GOMBOSNÉ.
Nincs Vásárhelytt olyan
asszony,
Mint Gombosné, mint Gombosné
Komámasszony.
Mint Gombosné, mint Gombosné
Komámasszony.
Kisüti a túros
lepényt,
Híjja oda, hijja oda
A sok legényt.
Híjja oda, hijja oda
A sok legényt.
„Ha a lepényt
megettétek:
A lányomat, a lányomat
Elvegyétek!“
A lányomat, a lányomat
Elvegyétek!“
A Gombosné
kamrájába
Három legény, három legény
Be van zárva.
Három legény, három legény
Be van zárva.
A másik meg azt
kiáltja:
Savanyu bor, savanyu bor –
Nem ihatja!
Savanyu bor, savanyu bor –
Nem ihatja!
A harmadik azt
kiáltja:
Kurva, kurva, kurva, kurva
A kend lánya!
Kurva, kurva, kurva, kurva
A kend lánya!
41.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Nincsen nálunk olyan
asszony,
Mint Gombosné, mint Gombosné
Komámasszony.
Mint Gombosné, mint Gombosné
Komámasszony.
Kisüti a túrós
lepényt,
Hívja oda, csalja oda
A sok legényt.
Hívja oda, csalja oda
A sok legényt.
‚Ha a lepényt
megettétek:
Sári, Kati, Mári lányom
Elvegyétek!‘
Sári, Kati, Mári lányom
Elvegyétek!‘
„Nem kell nekem a kend
lánya,
Alul fodros, fölül rongyos
A szoknyája!“
Alul fodros, fölül rongyos
A szoknyája!“
„Nekem sem kell a kend
lánya,
Bécsi rongygyal pirosított
Az orczája.
Bécsi rongygyal pirosított
Az orczája.
42.
A LEGÉNY.
Édes anyám
meghalok,
Ha meg nem házasodok.
Radaradadom,
Radaradadom,
Ha meg nem házasodok.
Ha meg nem házasodok.
Radaradadom,
Radaradadom,
Ha meg nem házasodok.
– Édes fiam ne halj
meg,
Inkább házasodjál meg.
Radaradalom stb.
Inkább házasodjál meg.
Radaradalom stb.
– Édes anyám nem
merek,
Mert azt mondják, hogy gyerek.
Radaradadom stb.
Mert azt mondják, hogy gyerek.
Radaradadom stb.
– Édes fiam nem
mondják,
Csak jól felkösd a gatyát.
Radaradadom stb.
Csak jól felkösd a gatyát.
Radaradadom stb.
Vedd el a biró
lányát,
Az főz neked vacsorát.
Radaradadom stb.
Az főz neked vacsorát.
Radaradadom stb.
– Édes anyám nem
adják,
Gazdag legénynek tartják.
Radaradadom stb.
Gazdag legénynek tartják.
Radaradadom stb.
Az főz neked
vacsorát,
Kukoricza galuskát.
Radaradadom stb.
Kukoricza galuskát.
Radaradadom stb.
. . . . . . . .
.
– Beteg asszony
galambom,
Ki feküdt az ágyadon?
Radaradadom stb.
Ki feküdt az ágyadon?
Radaradadom stb.
– Cziczka fogott
egeret,
Játszott vele eleget…
Radaradadom
Radaradadom
Játszott vele eleget.
Játszott vele eleget…
Radaradadom
Radaradadom
Játszott vele eleget.
43.
KARASZ JUCZI.
Ez az utcza
petrezselyem,
Karasz Juczi talpig selyem;
Lehet annak, van is annak,
Czeglédi vette azt annak.
Karasz Juczi talpig selyem;
Lehet annak, van is annak,
Czeglédi vette azt annak.
Karasz Juczi gyenge
karja,
Bő ujju vizitli rajta,
Meg is lehet aztat nézni,
Czeglédi vette azt néki.
Bő ujju vizitli rajta,
Meg is lehet aztat nézni,
Czeglédi vette azt néki.
Karasz Juczi hires
k…
Nem talál a gyalog-útra;
Piros alma hull az útra,
Ugy talál a gyalog-útra.
Nem talál a gyalog-útra;
Piros alma hull az útra,
Ugy talál a gyalog-útra.
Éjfél után egy az
óra,
Karasz Juczi most mén haza,
Még a kutyák sem ugatják:
A vén banyák mégis tudják.
Karasz Juczi most mén haza,
Még a kutyák sem ugatják:
A vén banyák mégis tudják.
Ez az utcza hosszabb
volna,
A közepén egy bolt volna,
Karasz Juczi oda menne,
Talpig selyem ruhát venne.
A közepén egy bolt volna,
Karasz Juczi oda menne,
Talpig selyem ruhát venne.
„Csak gyászt adjon, görög
uram,
Ugy sem lesz már hites uram,
Mert ha hites uram lenne:
Piros selyem szoknyát venne.“
Ugy sem lesz már hites uram,
Mert ha hites uram lenne:
Piros selyem szoknyát venne.“
44.
KOCSMÁROSNÉ…
‚Kocsmárosné gyujts
világot,
Hej, van-e kökényszemü lányod?
Hej, van-e kökényszemü lányod?‘
Hej, van-e kökényszemü lányod?
Hej, van-e kökényszemü lányod?‘
„Serem is van, borom is
van,
Hej, kökényszemü lányom is van,
Hej, kökényszemü lányom is van!“
Hej, kökényszemü lányom is van,
Hej, kökényszemü lányom is van!“
Jól eldugja kend a
gazba,
Hej, meg ne találja a gazda,
Hej, meg ne találja a gazda.
Hej, meg ne találja a gazda,
Hej, meg ne találja a gazda.
Mert ha rátalál a
gazda:
Hej, lángot vet a selyem szoknya,
Hej, lángot vet a selyem szoknya.
Hej, lángot vet a selyem szoknya,
Hej, lángot vet a selyem szoknya.
Selyem kötő, selyem
kendő,
Hej, lángot vet az mind a kettő,
Hej, lángot vet az mind a kettő.‘“
Hej, lángot vet az mind a kettő,
Hej, lángot vet az mind a kettő.‘“
45.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Tarján végen van egy
kocsma,
Kinek neve „arany potyka,“
A mellett van Ország háza,
Van is annak két szép lánya.
Kinek neve „arany potyka,“
A mellett van Ország háza,
Van is annak két szép lánya.
A kisebbik arany
bárány,
Arany gyapjat visz a hátán;
A nagyobbik egy vén czanga,
Ráavasodott a gyapja.
Arany gyapjat visz a hátán;
A nagyobbik egy vén czanga,
Ráavasodott a gyapja.
„János bácsi, Pista
bácsi,
Csak a ládám vigye kend ki!
Jól eltegye kend a gazba,
Rá ne akadjon a gazda.
Csak a ládám vigye kend ki!
Jól eltegye kend a gazba,
Rá ne akadjon a gazda.
46.
A BETYÁR.
„Esik eső az
árpa-tallóra,
Gyere, babám, ültess fel a lóra,
Gyenge vagyok, nem tudok felűlni,
Kis pej lovam nem akar megállni.
Gyere, babám, ültess fel a lóra,
Gyenge vagyok, nem tudok felűlni,
Kis pej lovam nem akar megállni.
Irhás subám szegre van
akasztva,
Ugyan babám, akaszd a nyakamba,
Ugy is, tudod, ott annak a helye,
Még az éjjel betakarlak vele.
Ugyan babám, akaszd a nyakamba,
Ugy is, tudod, ott annak a helye,
Még az éjjel betakarlak vele.
Kocsmárosné! jár-e erre
zsandár,
Ki engemet a pusztában hajkász?
Ha jár erre, adjon hirt előre,
Majd kimegyek s megszámolok véle.“
Ki engemet a pusztában hajkász?
Ha jár erre, adjon hirt előre,
Majd kimegyek s megszámolok véle.“
Azt a legényt két zsandár
kiséri,
A babája az ablakon nézi.
„Ne nézd, rózsám, gyászos életemet,
Mind teérted szenvedem ezeket!“
A babája az ablakon nézi.
„Ne nézd, rózsám, gyászos életemet,
Mind teérted szenvedem ezeket!“
„‚Ugyan, rózsám, ne veresd
magadat,
Valld ki minden titkos dolgaidat!‘“
„Ugyan, rózsám, sajnálsz-e engemet?
Mind teérted szenvedem ezeket!“
Valld ki minden titkos dolgaidat!‘“
„Ugyan, rózsám, sajnálsz-e engemet?
Mind teérted szenvedem ezeket!“
47.
BOGÁR IMRE.
Zavaros a Tisza,
Nem akar higgadni,
Még az éjjel Bogár Imre
Által akar menni.
Nem akar higgadni,
Még az éjjel Bogár Imre
Által akar menni.
Által akar menni,
Lovat akar lopni,
A szegedi nagy vásárban
El akarja adni.
Lovat akar lopni,
A szegedi nagy vásárban
El akarja adni.
Nézz ki, babám, nézz
ki
Ablakod firhangján,
Amoda jön Bogár Imre
Sötét pej paripán.
Ablakod firhangján,
Amoda jön Bogár Imre
Sötét pej paripán.
Arany a zablája,
Réz a kantár-szára;
Szabadkai hires lányok
Bámulnak utána.
Réz a kantár-szára;
Szabadkai hires lányok
Bámulnak utána.
„Kocsmárosné
hallja,
Kocsmárosné hallja!
Nyissa ki hát a kapuját,
Hadd menjek be rajta!
Kocsmárosné hallja!
Nyissa ki hát a kapuját,
Hadd menjek be rajta!
„Kocsmárosné,
hallja!
Van-e vörös bora?“
„‚Söröm is van, borom is van
Vendégim számára.‘“
Van-e vörös bora?“
„‚Söröm is van, borom is van
Vendégim számára.‘“
„Kocsmárosné,
hallja!
Van-e szép leánya?“
„‚Vetett ágyam, szép leányom
Betyárok számára!‘“
Van-e szép leánya?“
„‚Vetett ágyam, szép leányom
Betyárok számára!‘“
„Kocsmárosné,
hallja!
Száz itcze bort hozna,
Megkínálom a vármegyét,
Hogy ne legyek rabja…
Száz itcze bort hozna,
Megkínálom a vármegyét,
Hogy ne legyek rabja…
Hunczut a
vármegye,
Nem iszik belőle;
Látom, hogy már azt akarja:
Holtig legyek rabja.
Nem iszik belőle;
Látom, hogy már azt akarja:
Holtig legyek rabja.
Hunczut a
vármegye,
Meglesett bennünket,
Tiszahajlási csárdába’
Elfogott bennünket!…“
Meglesett bennünket,
Tiszahajlási csárdába’
Elfogott bennünket!…“
48.
KIS SÁNDOR.
Volt egy úrnak hat szép fekete
lova,
Volt is annak egy szép barna kocsisa.
Még vasárnap jó bort ivott kedvire,
Hétfőn reggel szépen ki volt teritve.
Volt is annak egy szép barna kocsisa.
Még vasárnap jó bort ivott kedvire,
Hétfőn reggel szépen ki volt teritve.
Jaj de véres a Kis Sándor
ruhája,
Elvérezte a csorvási csárdába.
„Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
Majd elmegyek a nagy törvény elébe. – –
Elvérezte a csorvási csárdába.
„Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
Majd elmegyek a nagy törvény elébe. – –
Biró uram, adjon isten jó
napot!“
„‚Isten hozott, édes fiam, mi bajod?‘“
„Biró uram nagyon sulyos a bajom, –
Legkedvesebb pajtásom szúrtam agyon!“
„‚Isten hozott, édes fiam, mi bajod?‘“
„Biró uram nagyon sulyos a bajom, –
Legkedvesebb pajtásom szúrtam agyon!“
„‚Űlj le, fiam, nálunk itt a
lóczára,
Elvégezzük a bajod nyolcz órára,
Elvégezzük a bajod nyolcz órára,
Űlj le, fiam, nálunk itt a lóczára.‘“
Elvégezzük a bajod nyolcz órára,
Elvégezzük a bajod nyolcz órára,
Űlj le, fiam, nálunk itt a lóczára.‘“
Jaj de álnok a szegedi
főbiró,
Maga hallgatja a rabot, nem hajdu,
Ránczra szedi szemöldökét s ugy nézi,
Hogy a törvény Kis Sándort hogy’ itéli.
Maga hallgatja a rabot, nem hajdu,
Ránczra szedi szemöldökét s ugy nézi,
Hogy a törvény Kis Sándort hogy’ itéli.
Három kis lány felöltözött
fehérbe,
Fehér selyem kendőt vett a kezébe,
Szépen kérik a vármegye hajduját:
Ne akasztassa fel azt az egy betyárt!
Fehér selyem kendőt vett a kezébe,
Szépen kérik a vármegye hajduját:
Ne akasztassa fel azt az egy betyárt!
Kis Sándornak az udvarán van
egy fa,
Tetejében csüng három szál pántlika,
A rózsája keservesen siratja:
Mert Kis Sándort katonának viszik ma!
Tetejében csüng három szál pántlika,
A rózsája keservesen siratja:
Mert Kis Sándort katonának viszik ma!
49.
SOBRI.
Hej, haj! kis
menyecske!
Kivel háltál a múlt este?
– Hej, haj! Nyirfaival,
Az én kedves galambommal.
Kivel háltál a múlt este?
– Hej, haj! Nyirfaival,
Az én kedves galambommal.
Hej, haj! Sobri
pajtás!
Hogyan tetszik a mulatás?
– Hej, haj! nem jól tetszik,
Mert Nyirfai halva fekszik.
Hogyan tetszik a mulatás?
– Hej, haj! nem jól tetszik,
Mert Nyirfai halva fekszik.
Hej, haj! Sobri
pajtás!
Micsoda az a sárga ház?
– Hej, haj! Sümeg város,
Ott lakik a komiszáros.
Micsoda az a sárga ház?
– Hej, haj! Sümeg város,
Ott lakik a komiszáros.
Hej, haj! Sobri
pajtás!
Elvitték a pej paripát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a ménesen elég.
Elvitték a pej paripát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a ménesen elég.
Hej, haj! Sobri
pajtás!
Elvitték az irhás subát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a szücsöknél elég.
Elvitték az irhás subát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a szücsöknél elég.
Hej, haj! Sobri
pajtás!
Elvitték a selyemruhát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a boltokban elég.
Elvitték a selyemruhát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a boltokban elég.
Hej, haj! Sobri
pajtás!
Elvitték a nyalka csizmát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a vargáknál elég.
Elvitték a nyalka csizmát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a vargáknál elég.
Hej, haj! Sobri
pajtás!
Elvitték az inget, gatyát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a tótoknál elég.
Elvitték az inget, gatyát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a tótoknál elég.
Hej, haj! Sobri
pajtás!
Hozzák már az akasztófát!
– Hej, haj, csak hadd hozzák,
Sobrit arra nem akasztják!
Hozzák már az akasztófát!
– Hej, haj, csak hadd hozzák,
Sobrit arra nem akasztják!
50.
NAGY PÁL JANCSI.
Nagy Pál Jancsi s kis
Dudrai
Elindultak juhot lopni,
Agyonverték a kis bojtárt,
Elhajtották fele nyáját.
Elindultak juhot lopni,
Agyonverték a kis bojtárt,
Elhajtották fele nyáját.
„Az Alföldi hegyes,
völgyes,
Engem a vármegye keres,
Ha keres is, meg nem talál
Engem az Alföldi pusztán!“
Engem a vármegye keres,
Ha keres is, meg nem talál
Engem az Alföldi pusztán!“
Csengelényi puszta
szélen,
A nagy Szirtus szőlő végen
Utánok jött Pestvármegye:
‚Kié, földi, ez a birge?‘
A nagy Szirtus szőlő végen
Utánok jött Pestvármegye:
‚Kié, földi, ez a birge?‘
„Mihaszna mondom, hogy
kié,
A szegedi szenátoré.“
Mihelyt ezt a szót kimondta:
Lábára bilincset csuktak.
„Két kezemet hátra fogta,
Piros orczám felpofozta…“
A szegedi szenátoré.“
Mihelyt ezt a szót kimondta:
Lábára bilincset csuktak.
„Két kezemet hátra fogta,
Piros orczám felpofozta…“
„Kérem szépen az
urakat,
Engedjék el a bajomat.
Hadd iratok egy levelet:
Rózsám szabadits engemet!“
Engedjék el a bajomat.
Hadd iratok egy levelet:
Rózsám szabadits engemet!“
Szeged város szép helyen
van.
A fogház a közepén van,
Alatta terem a csipke,
Rászállott egy bús gerlicze.
Ne búsúlj te bús gerlicze!
Lesz még párod az erdőbe’.
A fogház a közepén van,
Alatta terem a csipke,
Rászállott egy bús gerlicze.
Ne búsúlj te bús gerlicze!
Lesz még párod az erdőbe’.
‚Nem kell nekem senki
párja,
Ha az enyém el van zárva.
Be van zárva a fogházba,
A szegedi rongyos várba.
Ablakodnak vas rostélya,
Nyujtsd ki, babám, karod rajta!
Hadd fogjam meg utoljára,
Bú eltemet nem sokára.‘
Ha az enyém el van zárva.
Be van zárva a fogházba,
A szegedi rongyos várba.
Ablakodnak vas rostélya,
Nyujtsd ki, babám, karod rajta!
Hadd fogjam meg utoljára,
Bú eltemet nem sokára.‘
„Soha ezt nem hittem
volna:
Gyenge testem tömlöcz rontsa,
Göndör hajam lerohaszsza,
Piros orczám elhervaszsza!“
Gyenge testem tömlöcz rontsa,
Göndör hajam lerohaszsza,
Piros orczám elhervaszsza!“
51.
A CSIKÓS.
‚Hej lóra, csikós,
lóra!
Be van a ló hajtva,
Biró udvarában,
Ihajla!
Szól a csöngő rajta,
Igaz a.‘
Be van a ló hajtva,
Biró udvarában,
Ihajla!
Szól a csöngő rajta,
Igaz a.‘
„Hej hadd szóljék, hadd
szóljék,
Zsebembe’ a tallér;
Én voltam tabánban,
Ihajla!
A hires gavallér,
Igaz a.“
Zsebembe’ a tallér;
Én voltam tabánban,
Ihajla!
A hires gavallér,
Igaz a.“
‚Hej ismerem a
csöngőt,
Volt is a kezembe’,
A túri vásárba’,
Ihajla!
Fizettem meg érte,
Igaz a.‘
Volt is a kezembe’,
A túri vásárba’,
Ihajla!
Fizettem meg érte,
Igaz a.‘
‚Hej ime én azt
mondám,
Járjanak utánam.‘
„Járjon biz a kutya,
Ihajla!
Ki a falut futja,
Igaz a.“
Járjanak utánam.‘
„Járjon biz a kutya,
Ihajla!
Ki a falut futja,
Igaz a.“
52.
A BOJTÁROK.
Esteledik,
alkonyodik,
Gulya, ménes takarodik,
A számadó káromkodik,
Három bojtár jó bort iszik.
Gulya, ménes takarodik,
A számadó káromkodik,
Három bojtár jó bort iszik.
Egyik iszik a
ménesbe’,
A másik a Cserepesbe’,
A harmadik a Bügesbe’:
„Igyunk atta teremtette!“
A másik a Cserepesbe’,
A harmadik a Bügesbe’:
„Igyunk atta teremtette!“
‚Isten hozzád, jó
bojtárom!
Van-e a gulyám közt károm?‘
„Nincsen károm, de nem is lesz,
Mig a gulyám kezemen lesz.“
Van-e a gulyám közt károm?‘
„Nincsen károm, de nem is lesz,
Mig a gulyám kezemen lesz.“
53.
UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Tiszta buza, szép
csárdásné,
De szép élet a bojtáré,
A csárdásné a bort méri,
Bojtár legény ölelgeti.
De szép élet a bojtáré,
A csárdásné a bort méri,
Bojtár legény ölelgeti.
Kutya-kaparási
csárda
Gulyával van körül állva,
A számadó káromkodik,
Három bojtárja bort iszik
Gulyával van körül állva,
A számadó káromkodik,
Három bojtárja bort iszik
Egyik iszik a
ménesben,
Másik meg a Cserepesben,
A harmadik a Morgóban,
Gulya, ménes csavargóban.
Másik meg a Cserepesben,
A harmadik a Morgóban,
Gulya, ménes csavargóban.
Lyukas a cserény
teteje,
A számadó lova benne,
Vérrel forog fel a szeme,
Hogy nem jöhet ki belőle.
A számadó lova benne,
Vérrel forog fel a szeme,
Hogy nem jöhet ki belőle.