42.
(Mödőn a gyermek keresi, ha valamit elvesztett, társa ezt szokta mondani:)
Csak ėgy vak nem láttya.
(Midőn pedig az még nem tudja, hogy valamit vesztett, társa igy szól:)
Csak én rajtam keresse,
Piszkafával kergesse!
Vagy:
Csak én rajtam keresse.
Apja, annya mögveri,
Piszkafával kergeti.
43.
(Ha a gyermek böde bogarat talál, tenyerébe teszi s a következő verset dalolja neki:)
Gyünnek a tatárok,
Fejszével, baltával –
Mingyá’ agyon vágnak,
Meszes kútba vetnek,
Onnén is kivösznek,
Kerék alá tösznek!
Össze-visszatörnek!
44.
(A gyermek meglátván a varjut, igy szól:)
45.
De mi – csoda – fát?
Régi – rekö – tye.
Ki én – velem – vers,
Én is – avval – vers.
Fogagy – gyunk hát – ėgy pin’ – borba:
Huszon – kettő – ez!
De mi – csoda – fát?
Régi – rakot – tyát.
Fogad – junk föl
Egy pin’ – borba,
Három – iczcze
Pálin – kába,
Hogyan – lösz
Huszon – ėgy.
46.
47.
Kopogatni,
Lengyel László
Gyú’togatni,
Hosszú dėszkát
Nyú’togatni!
48.
Vén a gazda,
Nincsen karajczárja,
Csak ėgy vén kutyája,
Az is karajczárja!
49.
Veszszön el a ken’ nyó’cz ökre,
Hogy nė száncson esztendőre,
Nė terömjön sok (több) kendőre
50.
Mit viszöl a szádba’?
– Szőröcskét, szőröcskét.
Minek a szőröcske?
– Szitát kötögetni.
Minek az a szita?
– Korpát szitálgatni.
Minek az a korpa?
– Disznót hízlalgatni.
Minek az a disznó?
– Hájacskát csinálni.
Minek az a hájacska?
– Kocsit kenögetni.
Minek az a kocsi?
– Vályugot hordani.
Minek az a vályug?
– Házacskát csinálni.
Minek az a házacska?
– Lányokat, legényöket bele csalogatni.28)
52.
Mönny el hideg,
Isten kapujába,
Kovács ablakába!
53.
A tón túl,
Tóth Jakab
Pap komám
Kapujába’
Ėgy nagy tarka
Farkatlan
Kan kappan
Azt kukoríkúlja:
Jobb két tyúknyak ėgy lúdnyaknál.
54.
Sė füle sė farka.
Tugygya a lány marka,
Hun a kendő sarka.
55.
56.
Bika Pista hová mégy?
„Az erdőbe gúnárér’.“
Jól mögszoritsd a nyakát,
El nė rikkantsa magát,
Ha elrikkantya magát:
Teli töszöd a gatyát!
57.
A kutyátúl fél-ė még? –
Ho’ nė félne ėbatta,
Tėnnap is mögharapta!
58.
Az árokba’ röfögött,
Két kis kutya vontatta,
A harmadik siratta.
60.
A szép asszony farára.
Azér’ esik darára,
Mer’ nem fekszik az ágyra,
A czifra nyoszolyára.
Vagy:
A szép asszony farára.
A hun ázik, bėtakarja,
A hun viszket, mögvakarja.
61.
Járjad, bolon’, járjad!
62.
Nincsen könyér tarisznyámba’.
Dirib-darab szalonna’.
Mári mongya: vess’ belé
Ha nem vetöd belé:
Száz kígyó, száz béka
Tekerögygyön a nyakad csigájára!
(A gyermek a fönnebbi dal szavaival kér valami ennivalót társától, mit az ezeregyedikben ha megtagad.)
63.
Nė mönny a malomba,
Mer’ ott van a mó’nár,
Fölönt a garagyba!
Sűlve vó’nál mán tė jó.
64.
(Ha a gyermekek nagyon zajganak, lármáznak, valamelyik rá kezdi:)
Ny..es kutyát láttam, –
Ögye mög, a ki leghamarébb szól!
Vagy:
Bíró k...l ágy alatt, –
Kapja föl, a ki leghamarébb szól!
(Erre mind elhallgatnak.)
65.
Fekete nadályka.
Úri bunda, bojhos kutya,
Bújj a hátú’jába!
66.
Két hordó káposzta,
Ördög ide hozta,
Mög visszarántotta.
67.
(Dobpergés.)
Haza, haza, rongyos baka
Vagy:
Takarogy, takarogy rosz bakkancsos
68.
(A takarodó.)
69.
(A gyermek estve, midőn már a játékba bele fáradva haza akar menni, játszó társának kettőt hármat a hátára üt, s a következő szavakat mondva haza szalad:)
Kő’csön korpa!
vagy:
Csipje mög a s....d lyukát!
70.
(A kanász gyerekek az alanti verssel bíztatják a kanokat a vivásra:)
Kesely lábod igazgatni,
Súgár farkad igyengetni,
Agyaradat csattogtatni,
Gazdád lányát hasigatni,
Vasfazékra aprítgatni –
Hugrrrrrrrrri! sugárka! hasitsd ki!
71.
(A pulykát így boszantják:)
72.
(A kakas, mikor szárnyával a földet kotorja, ezt mondja:)
Ugy-ė Kata jó vó’t?
73.
(A serege (seregély), mikor a megygyet vágja, ezt mondja sebesen:)
Ki mit kaphat!…
74.
(A gyöngytyúk ezt mondja:)
Csüp, csüp, csüp,
Tukács! tukács! tukács!
75.
(A ruczák és ludak legelőre menet találtak egy kanta bort; a ruczák nem érvén föl a kanta száját, körűlötte tipegve ezt mondták sebesen:)
Csak csapra,
Csak csapra!
(a ludak, kiknek hosszú nyakuk lévén, ihattak a borból, ezt kiabálták:)
76.
Tokjuh (természetes hangon): Majd a nyáron!
Vénjuh (vastag hangon): Nem éröm én azt!
77.
Magos a partya,
Nincs olyan legény,
Ki átugorgya.
Palcsi átugor’ta,
Csizmát nem sározta –
Az ám a legény!
A lova mellé,
Lėhajtya fejit
Julcsika mellé.
Julcsa jár utána,29)
Csókot hány utána –
Az ám a lėány!
78.
79.
Némöt disznó hová mégy?
– Komáromba buktatni,
Ėgy pár vasat lėverni,
Vasat adom czigánnak,
Czigán nėköm baltát ád,
Baltát adom tőkének,
Tőke nėköm fát ád,
Fát adom sütőnek,
Sütő nėköm lepént ád,
Lepént adom kaszásnak,
Kaszás nėköm szénát ád,
Szénát adom tehénnek,
Tehén nėköm ganét ád,
Ganét adom fő’dnek,
Fő’d nėköm árpát ád,
Árpát adom disznónak,
Disznó nėköm hájat ád,
Hájat adom gorófnak,
Goróf nėköm botot ád,
Ugy mögveröm Zsófikát:
Összef...a Zsuzsikát!
80.
Róka, róka mit csinálsz?
– Gödröt ások magamnak.
Azt a jáger möglátta,
S ellűtte a fél lábát.
Fölvötte a vállára,
Fölvitte a piaczra.
De a szűcs mög nem vötte, –
Fölvitte a padlásra.
Ott azt a moly mögötte,
Sömmi hasznát sė’ vötte.
81.
Abba’ lakik ėgy barát,
Süti, főzi a hurkát,
Kérök tűlle, de nem ád,
Még asz’ongya: pofon vág, –
Pofon biz a kurvanynyát!
82.
(Selypeknek; sebesen mondandó.)
Ritkán rikkant korán röggel a rigó.
Fazék ó’daláhon.
Fa pipa pipakupakja.
(Hogyan van magyarúl?)
Tóna ludátusz.
Porlé pitczét.
83.
(A kis gyermek egyik karjával az élőfát átölelve a körűl keringöl s a következö verset dalolja:)
84.
Vó’tam.
Láttál-ė farkast?
Láttam.
Féltél-ė tűlle?
Nem.
(Két gyermek szemközt áll egymással, egyik kérdez, a másik felel; mikor a végére érnek, a kérdező kezével a másiknak szeme felé legyint, az, ha nem pillant: igazat mondott s nem félt, de ha pislant s előbb mégis nemet mondott, úgy hazudott.)
85.
Kását főzött
Tejbe, vajba,
Vasfazékba, –
Ilyen a födője!
(Egy leány-gyermek egy álló helyben el kezd keringölni, s a dal utolsó soránál lekuczorodik, ugy, hogy rokolyája szélesen kiterűljön.)
86.
Az sė tudom, hová töttem.
Szél fújja pántlikámat,
Harmat éri a szoknyámat,
Hopp!
(A leány gyermek egy helyben forog, miközben a fennebbi verset dalolja, s a végső sornál lekuczorodik.)
87.
(Két gyermek mindkét kezökkel egybefogózva forog egy álltó helyben a következő vers dallása mellett:)
Szögedi-vár mönyecske.
Té s is húzzad magadat,
Én is húzom magamat.
Szöbb az én tányérom,
Mint a tė tányérod,
Mer’ mindön nap mosom.
Fele víz, fele bor –
Igyunk komám asszony!
88.
Után – nam gyütt – ėgy vén – asszony – ėngöm – verö – getní,
Bésza – ladtam – a ná – dasba – sípot – csinál – gatni,
Az én – sípom – csak asz’ – mongya:
Díb – dáb – daru – láb,
Ketten – vöttünk – ėgy ku – tyát,
Ugy el – vertük – a fa – rát,
Nėköd – hánta – golyó – ját!
(Két gyermek szemközt áll egymással, az egyik vagy magán, vagy a másikon elkezdi a mondókát, minden ütemnél felváltva hol magára, hol a másikra mutat, kire a végszótag esik, azt a másik kineveti.)
89.
Nem va – gyok én – fél nya – kú,
Isten – ková – csa va – gyok,
Szen’ Pál – lovát – patkó – lom,
Fényös – szöggel – szöge – zöm,
Vas pa’ – czával – pönge – töm.
Pöm – pöm,
Pétör – bácsi
Szögygye – ken’ ki,
Vögye – ken’ ki
Ezök – közzűl
Eszt!
(A gyermekek körbe állnak, egy pedig a középre; az a fönebbi dal szavaival számlálja meg a körben állókat, kire a végszó esik, félre áll, a kőzépen álló pedig újra kezdi a számlálást mindaddig, mig csak egy nem marad, s ez a választott.)
90.
Hajdú – sógor – kit ki – á’tsz?
Én án – gyomat – kiá’ – tom,
Vas pá’ – czával – konga – tom,
Kong – kong – Pétör – bácsi,
János – bácsi,
Ezt a – szöget
Szögygye – ken’ ki,
Vögye – ken’ ki,
Innét – ezt!
91.
Hajdú – sógor – mit kí – vánsz?
Nem kí – vánok – ögye – bet,
Csak ėgy – szőrös – ege – ret.
Haj mán,
Fodor mán,
Üsd ki – eztet
Balog – Pétör
Pál!
92.
Szál,
Szalma –
Szál,
Eber –
Náczi
Pap.
Túzok
Tamás
Görcs!
(A gyermekek körbe állanak; – egy a középre állva megkezdi valamelyiken a verset, minden soránál másikra mutat; kire a végszó esik, azt nevetve, kitapsolva görcsnek nevezik.)
93.
Fekete tóba’,
Fijáhon készűl
Lengyelországba.
Hajlott ága hajlott,
Termött ága termött.
Haj szénára, szénára,
Szénaszakadékra,
Benne forog kis mönyecske,
Öleld, a kit szerecz!
Ezt csókolom,
E Katuska,
E Pannuska,
Komám asszony lánya.
Nė híjjatok ėngöm
Turbik Élonának,
Csak híjjatok ėngöm
Virág Zsugonyának.
Haj, duj, dálom,
Tulipántom,
Rozmaringom,
Gyönyörű virágom!
Még három szál gyėrtya el nem ég;
Mikor a negyedik félig ég:
Akkor tudod, rúzsám, hogy kimék.
Visė’je hát isten gondodat!
Vagy életöm, vagy halálom,
De mán tűled mög köll válnom,
Édösöm!
(A gyermekek összefogózva kört képeznek, egy a középre áll; a körben állók éneklik a dalt ezen sorig: Öleld a kit szeretsz, midőn a középen levő egyet bekap a körben állók közül s azzal tánczolva dalolja a következő sorokat. A dal végével ez utóbbit a középen hagyva, maga a körbe áll s a játékot újra kezdik.)
94.
Fekete tóba’,
Fijáhon készűl
Lengyelországba.
Hajlott ága hajlott,
Termött ága termött;
Levelibe’ kis mönyecske,
Öleld, a kit szereczcz!
Ezt csókolom,
E Katuska,
E Pannuska,
Komám asszony lánya!
Szödök szép rúzsát,
Kötök koszorúcskát,
Fejemre töszöm
Gyöngyös koszorúcskám
Haj, duj, dálom,
Tulipánom,
Gyönyörű virágom!
(A játék menete mint az előbbié,)
95.
Fekete tóba’,
Fijáhon készűl
Lengyelországba.
Hajlott ága hajlott,
Termött ága termött,
Levelibe’ kis mönyecske
Öleld, a kit szereczcz!
Ezt csókolom!
Mossa össze mind a kettőt!
96.
Fekete tóba’,
Annyáhon készűl
Lengyelországba.
Ėgyik ága hajlik,
Másik ága tellik,
Levelibe’ kis mönyecske
Öleld, a kit szereczcz!
Mögcsókolom
Szomszéd lėányát,
Hajnal Iluskát.
Szödök szép rúzsát,
Zímolom, zámolom,
Zakatolom.
Hej, baja, baja,
Zűzött virágja.
Mos’ van kedvemre
Ohaj málé,
Meleg málé,
De jó vó’na melegibe.
Ki tavaly, ki!
97.
Nagy az árnyéka,
Alatta űl ėgy szép barna mönyecske,
A kit szereczcz, kapd be!
Ezt kedvellöm,
Ez az én édös kedvesöm!
Ha pé’z vó’nék pöndűlnék,
Rúzsa vó’nék virúlnék,
Olyan dicső lönnék.
Ég a gyėrtya, ha möggyúttyák,
El is alszik, ha eló’ttyák.
Járjad, járjad jó katuna,
Hagy dobogjék ez az úczcza.
De szépen kinyílottál,
Soha el nė hėrvagygyál,
Bokrétának maragygyál!
98.
(A játszók háttal összeállanak, egy kifordul s mondja:)
99.
Benne rúzsát űlteték;
Szomszéd lánya rákapék, –
Ėczczör, kéczczör möglesém,
Harmaczczor is möglesém, –
A törvénybe vitetém.
A törvény is asz’onta:
Lánnak való a rúzsa,
Legénnek a bokréta.
Haj föl busa barna.
Némöt szabócska,
Hajdú Ėlonácska,
A váradi csonka.
Két katunának két paripája.
Haj a jégön, a nádason,
Hopp itt a szárazon!
Dijófának ága mellett,
Ága-fának tüze mellett –
Csóró ide lipitlotty!
100.
Ėgy csizmát vöttem,
Pirosat vöttem,
Mögpatkóltattam,
Patkólásáér’
Ėgy tallért attam
Bársony bariskája. –
Eregygy tė kis lėány,
Mongyad anyád asszonnak:
Süssön súgár pöcsönyét,
Pin’ bort mellé.
Sípolnak, dudálnak
Király udvarába’,
Még sėm ott, még sėm ott,
Kű-palotába’.
Andorjás bokrétás,
Felesége jó tánczos;
Az ura selyöm-szál,
Szó’gálója arany-szál.
Pim, pim, bukó rucza
Mire víraczcz hó’nap?
Hajlott ága hajlott,
Termött ága termött,
Árnyékába’ kis mönyecske,
Öleld, a kit szereczcz!
Ezt csókolom.
Szödök szép rúzsát,
Kötök koszorút,
Fejembe töszöm
Gyöngyös koszorút.
Zímondom, zámondom,
Szatyor a vén asszony.
A tálat is mögégetik,
Mégis mögroppantyák.
101.
(A gyermekek egymás kezét megfogva hosszu sort képeznek; egy közűlök vezérnek van kijelölve. Két más gyermek kezeiket összefogva feltartják és kaput formálnak; ekkor a vezér kezdi a mondókát:)
Ki s ki népei vattok?
Hídunk lábát lėtörétök,
Mög sė csináltátok!
Fenyőfábúl kifaragjuk,
Ingyön aranyozzuk.
Kérvén-kértük, adván-atta.
Maga jószántábúl atta. – –
Mi a kapu váltsága?
(Ekkor a következő ének dalolása közben megindul az egész sereg s a kapun mind keresztűl bújnak, a hátulsót a kapusok elvámolják s a játék újból elkezdődik mindaddig, mig a vezérnek minden népe elfogatván, csak egyedül marad. Ekkor azt körűl fogják s hogy nép nélkűl maradt, kitapsolják s ezzel vége a játéknak.)
Hagy kerű’jem váradat!
A nyúlacska kicsinyke,
Högyet, vőgyet befuttya,
Agaramat fárasztya,
Paripámat futtattya.
Néköm is vó’t kis lányom,
Haját fontam hat ágra,
Hat szál aranyfonálba,
Talpig érő fátyolba.
A Szőlősi udvarát
Mindön délbe’ dobojják,
Annak agygyuk Mariskát,
Ki fölköti bocskorát.
102.
(A körben állók közűl egy kérdi a középen állótól:)
– Szőllőbe, jámbor.
– Mit viszöl, jámbor?
– Éneköt, jámbor.
– Fújjad a nótáját!
– Nehéz a nótája.
– Lám a lányok hogy mög fujják,
Fujdogá’ják,
Mint mikor a tánczot járják.
(Most a körben állók dalolják:)
Széna szakadékra,
Benne forog kis mönyecske,
Öleld, a kit szereczcz!
(Ekkor a középen álló beránt egyet a körben állók közűl, s azzal együtt táncz közben dalolja a következőket.)
Eszt csókolom,
Komám asszonya lánya.
Szödök szép rúzsát,
Kötök kocsorúcskát,
Fejemre töszöm
Gyöngyös koszorúmat.
Haj, dúj, dálom,
Tulipántom,
Rozmaringom,
Gyönyörű virágom.
Nė híjjatok ėngöm Turbik Ėlonának,
Csak híjjatok ėngöm Virág Zsugonyának,
Mer’ én vagyok asszonyomnak
Lėtövője, föltövője, bíbor lepedője.
Ėgy katunának két paripája,
Két katunának ėgy paripája.
Addig a házadbúl ki nem mék,
Még három szál gyėrtya el nem ég,
Mikor a negyedik félbe ég:
Akkor tudod, rúzsám, hogy kimék!
(Ekkor az utóbb berántott marad a kör közepén, a másik a körbe áll; igy folytatják tovább.)