CHARIVARI.
Életképek.
1848. Martius 23.
1.
Egy úgynevezett feketesereg is alakult e napokban fekete zászlóval, halálfő a közepén. Itt vonult össze a néhai aristocratiának vert maradványa. Hadd gyászolja mindenki a maga halottjait, ki fehérben, ki feketében.
Már most csak az a kérdés, hogy szin-e a fekete? Az optica azt mondja, hogy az a szinek hiánya. Egy szóval olyan neutralis valami.
2.
Azt beszélik, hogy Metternich itt van valahol Pesten. Sokan már azt is tudják, hogy boltot akar nyitni az életében összevásárolt lelkekkel kereskedendő. Hagyja abba: jó bornak nem kell czégér; becsületes ember, ha el akarja a lelkét adni, mindig talál vevőre.
3.
Két angol utazó érkezett mart. 15-kén városunkba.
Ezek Palermoban voltak, mikor ott a forradalom kiütött; békeszerető lordok lévén, onnan rögtön eltisztultak Mailandba. A mint oda érnek, kiüt a forradalom. Innen szintén odább kelve, utaznak Párisba. Alig vannak ott egy hétig, kiüt a forradalom. Itt ismét felpakolnak, mennek Münchenbe: alig szállnak le a kocsiról, kiüt a forradalom. Rohannak Bécsbe: itt végig se mennek még a városon, már áll a forradalom. Végre is Pestre kergeti őket a sors: s a mint lábukat a partra teszik, itt is kiüt a forradalom. Igy ezek mindenütt magukkal vitték a forradalmat. – Csak odább-odább még mylordok! Itt meg ne állapodjanak, menjenek, járják be az egész világot.
4.
A huszár-nemzetőrség is erősen verbuvál, száma túlhaladja már a háromszázat, mind gyönyörű válogatott szép hazafiak, az egyenruha alig kerül többe háromszáz forintnál. – Tegnap odamegy közibök egy zsiros suhancz, gyönyörűen kitisztítva, mintha sasokkal küzdött s kéményen bujt volna keresztül, s be akarja magát iratni. Kérdik, hogy kicsoda? – Alföldi nemes ember. – (Alföldinek elég alföldi, hanem nemes embernek kissé nagyon ittas volt a fiu.) – De ló kell ám majd ide! – Hiszen ha csak ló kell! (mondaná Bandi a «Csikós»-ban).
5.
Hogy fejlődék a jellem a forradalomban: többeknek a nép szónokai közül a forradalom alatt kalapja, pálczája vagy köpenye tévedt el, s másnap a nép fölkereste őket: hogy kezükbe szolgáltathassa elvesztett tulajdonaikat.
6.
Hir szerint Angliában is köztársaság van már. Az ördög nem alszik, mondja az egyik fél. Nem rövidült meg az isten keze, mondja a másik.
7.
Kecskeméten is kitűzetett a városházára a forradalmi lobogó. Ezt a tanodai fiatalság követelte, mondván: ha a tanács ki nem tűzi, majd kitűzzük mi.
A helybeli katonaságnak megizené a helyhatóság, hogy szépen viselje magát. Fölösleges volt. Azok azt felelték: csak minket ne bántsanak, mi nem bántunk senkit. Nem is volna tréfa, ha a kecskeméti húszezer vasvillás nationalgarde nekitámadna egy mélyen tisztelt lovasezrednek, két óra mulva nem lehetne megismerni: melyik volt az ember, melyik volt a ló?
Hanem a kőrösiek maig sem hisznek semmit. Azt mondják: Schneiderribillió az egész. Aludjunk még egy kicsit.
8.
Egy mélyen tisztelt főbiró úr, a mint a helytartó-tanács rendeletét vette a censura eltörlése felől, ilyenformán irt alispánjának: «a helybeli censort felfüggesztettem s a sajtótörvények kidolgoztatásáig magam vettem által a censori hivatalt.»
9.
Mi lesz már most ezekből a szegény censorokból? (csakhogy már egyszer megértük, hogy sajnálhatjuk őket!) Kovácsmesterek nem lehetnek, mert ők csak békókat tanultak csinálni s ezekre szükség többé nincsen. – Kertészek nem lehetnek, mert ők a virágokat gyomlálnák ki s a maszlagokat tennék üvegházba. – Szabók nem lehetnek, mert az ő ollójuk szabása után a carbonari köpönyegből is gályarab kámzsa támadna. – Ha molnárok lennének, ott igen értenének a vámoláshoz. Legjobb lenne nekik most lapszerkesztőkké lenni s mind azon dolgokat, miket egykor más lapokból kitörültek, egyenkint kiadogatni. Ebből gyönyörű ragout kerekednék s alkalmasint eltartana ebben a században.
10.
Pesti írók nejei egy szépen himzett zászlóval fogják megajándékozni a nemzetőrséget. Ily kedves kezektől varrott zászló alatt aztán öröm lesz csatázni a hazáért. Petőfi ezelőtt két hónappal megirta azon verset, melynek refrainje ez: varrd meg azt a zászlót, feleségem! A költők a világesemények látnokai.
11.
Lajos Fülöpnek a párizsi proletárok collecta útján alamizsnát szándékoznak küldeni. Szegény még útiköltséget is elfelejtett magával vinni. Az volna még szép, ha mint Abdolonymus király, földművelésre szorulna az egykor rettegett monarcha: hogy éhen ne haljon.
12.
Pestmegye rendei közgyülésileg elhatározák, hogy ezentúl minden czímeket megszünteknek fognak tekinteni. Semmi nagyságos, semmi méltóságos, tekintetes, nemes nemzetes urak és asszonyságok többé. Az egyszerű «polgártárs» és «polgártársnő» czimzetek foglalandnak helyet a törvényes nyelvben is. A közéletben eddig is széltére divatoznak már. A chinai falak a szellem egy lehelletétől leomlottak. Több tekintetes nemes vármegyék táblabirái bámulva kérdezik: hát minket hogyan fognak ezentúl titulálni?
13.
Pesten hölgy-nemzetőrsereg van alakulóban; nem volna rossz gondolat. Ha ránk bizná valaki, tudnánk mi oly bataillont összeválogatni, mely előtt lerakná az egész armádia a fegyvert. Egy ilyen amazoni tekintettel több ellenséget le tudnánk győzni, mint valamennyi rozsdás karabinnal, miket méltóságos báró Lederer főhadikormányzó ő excellentiája számunkra kiválogattatott. Mint illenék a szép fürtökre a kócsagos kalap lengő tollaival, a karcsú derékra a bogláros kardkötő: s a fehér kezekbe a még ragyogóbb aczél. Föl, szép amazonaink, a haza mindnyájunké. Víjjuk ki az egri nevet! Adjunk példát a férfiaknak, mutassuk meg nekik, hogy a nők sem félnek az egyenruhától.
14.
Bon soir citoyen Széhenyi! mond valaki a nemes grófnak. – Bon nuit citoyen sansculotte – felelt rá a nemes gróf.
15.
Egy bonmot hallottunk jelszavainkra mondatni s minthogy a tréfa talpra esett, mielőtt elleneink közül valaki elmondaná, magunk teszszük közzé.
Egy citoyen sansculotte neki esik a másiknak s azt hátba üti, mondván: «szabadság!» a másik visszafordul: detto hátba üti és azt mondja: «egyenlőség!» ezzel kibékülnek, kezet nyújtanak és összeölelkezve mondják: «testvériség».
16.
Az országgyülés hozott sajtótörvényeket. Ezek is oly formán ütöttek ki, mind mikor a földműves esőért imádkozik, aztán jégesőt kap. Köszönjük mi az ilyen sajtószabadságot. 10 ezer pengőt kell készpénzben biztosítékul lefizetni annak, ki martius 20. óta divatlapot, 20 ezeret a ki napi lapot ad ki; ki ezt nem tette, egy évi fogságra büntettetik. E szerint mi valamennyien, kiknek azóta lapja megjelent, ingyen szállást kapnánk egy esztendeig. Nem volna rossz gondolat, így igen jól kijátszhatnók a háziurakat. Kisebb-nagyobb vétségekért egy naptól fogva négy évi börtönt remélhetnek az illető írók. Honoráriumnak elég bőkezüen van osztva. Nem szabad megsérteni a törvényhozó testületet. Ez legmulatságosabb.
Vajjon mikor a tens rendek a váltótörvényeket hozták, miért nem kötötték ki, hogy a törvényhozó-testület tagjait nem szabad exequálni? Könnyű volna így törvényeket hozni, hogy maga a törvényhozó-testület kivétel legyen alóla. Csak a mi az Istenhez megy és az Istentől jön, az a szent; a többi megbiráltatik. Önök el látszanak felejteni: hogy önök nem urai a népnek, hanem csak küldöttei. Megsérteni senkit sem szabad a sajtónak, de megmondani az igazat mindenkinek szabad és kötelesség.
17.
Van itt körülünk egy (talán több is) újdonan sült nemes ember, ki tavaly vásárolta a nemességet, persze nem vérén, mint Árpád alatt bejött ősapáink, hanem jó pénzen, mint sok más egyéb megvásárolható dolgokat; most ez azt kérdi: hogy hát ő neki ki adja vissza a pénzét, a mit a czímeért adott? – A kutyabőr így hangzik: «birja pedig ő és az ő maradékai mind ezen jogokat örökkön örökké tartandó időkig.» Ennek is furcsa fogalmai támadhatnak az örökkévalóságról.
18.
– Nem értem én ezt, – mond egyik communista a másiknak, – ha mindent egyenlően felosztunk egymás közt s te holnap a te részedet mind beiszod, mi lesz akkor?
April 2.
19.
Édes öcsém, te is azt mondod, a többi is azt mondja: utolsó csepp vérünket a szabadságért! Szeretném már azt is látni, a ki az első csepp vérét felajánlaná!
20.
– Kaptál «Ferencz-emlék-pénzt? Kérdi egyik bécsi a másikat?
– Nem én.
– Nesze, adok én egyet. S ezzel kezébe nyom egy – két garasost a harmincz krajczár felirattal.
21.
Egy püspöknek a szivét holta után bebalzsamozták. Testét eltemették a k*i sírboltba, szivét a sz*ibe. A teste fölé ily sírfeliratot tőnek: «itt fekszik egy szivtelen ember». A szive fölé pedig ezt: «itt fekszik egy embertelen sziv».
22.
Egy censor nem tudott francziául s ezért minden franczia szót kitörült, a mi elébe akadt, irgalom nélkül. Azt mondta, hogy őtet nem lehet azáltal megcsalni, hogy az ember dolgokat ír, miket ő nem ért. – Egy másik pedig nem értette az új szavakat, s ezért mindent a párizpápaiban keresett utána. Egyszer Döbrentei egy kéziratát birálta. Látja e szót: «kontár». Quid hoc est? Non intelligo. Posui ipsi «kantár». Másutt látja e szót: «erény». Nem érti. Teszi helyette «remény» stb.
23.
Az elhatározó percz itt van. Midőn e sorokat irjuk, éjfél van, a szabadság tere tömve van néppel, mely rivallja: fegyverre! fegyverre! Fáklyavilágnál olvassák föl a ministerek a királyi kegyelmes leiratot, mely tudtunkra adja: hogy a király adott szavát nem akarja beváltani. A nép rivallja: Megcsaltak bennünket, fegyverre, fegyverre! A harangokat félre akarják verni. – Most vagy soha! ezen szavakkal végzi beszédét az egyik minister. Ki kell hirdetni az országban: hogy a haza veszélyben van. Itt vannak késedelmeskedésünk keserü gyümölcsei. Mindennap hinni, mindennap megcsalatni és mégis mindennap ujra reményleni! A végső perczre jutottunk. Ki fog a polgárvérről felelni, mely a vakhit miatt omolni talál? Egyetlen reményünket még a nádorban helyezzük. Kívüle csak az Isten és a kétségbeesés velünk. – Szegény hazám, szegény hazám! – – –
Ápr. 1. Vége az aggodalmaknak. A király mindenbe beleegyezett. A ministerium fel van állítva. Egy óra óta mindenütt béke és rend.
*
Az országgyűlés eloszlik. Ez nem nagy baj, ennél nagyobb szerencsétlenség is történt már Pannoniában. Azzal rágalmazzák a haza aranygombos atyjait, hogy félnek hazamenni. Félnek? Ugyan miért? Nem féltek akkor, mikor minden diæta végével ujnál-ujabb terheket vittek haza a népek nyakába, s félnek most, midőn a szabadság hírével térnek haza? Most félnek a hazameneteltől?
Tán még jobban félnek az ismét el nem jöveteltől?
Könnyen megeshetik. A jövő országgyűlésnek alkalmasint más arcza lesz, mint az eddigieknek. Ezt megjövendölheti az ember, a nélkül, hogy Sybilla volna.
24.
X. lap szerkesztője megköveti a tens nemes vármegyét: hogy adják vissza neki a censorát, mert ő nem akar senki fiáért felelős lenni. Bizony pedig már Oroszországban is el van törülve a censura, a mennyiben tudniillik semmit sem szabad nyomatni.
April 9.
25.
A pesti polgárság szörnyen haragszik a vörös szinre. Azt hiszi, hogy ez mindjárt guillotint jelent. Az «egyenlőségi» század bajnokainak ismertető jele vörös szalag lévén, szombaton délután ezek közül nehánynak osztattak ki a legelső forradalmi ütlegek; szalagaik letépetvén karjaikról. Sőt annyira ment a vörös szín elleni harag s a nemzeti szín iránti szeretet, hogy a kocsmárosoknak megizentetett: mikép a paprika tartó mellé só és majoránna-tartót is tegyenek, s ezentúl minden veres-szakallú ember zöldet, fehéret tartozik a szakállában viselni; különben botba fut.
26.
N. K… i atyánkfiainak körülbelől ilyen dictionariumot adtak a kezébe illető hatósági vezéreik, mikből aztán nagyot érthet a ki akar; de nem az igazit.
Szabadsajtó: Ugy mint szabad lesz szüretkor minden embernek bort mérni.
Reform: Minden ember református fog lenni, azaz: kálvinista.
Egyenlőség: Kinek mije van, azon megosztozunk.
Szabadság: Üthetjük már a zsidót; senki sem bánt érte.
Nemzeti őrsereg: Igy akarják a szegény embert beverbuválni a katonaságba, elvinni Muszkaországba. Köszönjük akkor az estáncziát!
Közteherviselés: Nem fizetünk többet a papnak.
Urbéri viszonyok megszüntetése: Ezentúl a földesúr szántja a jobbágy földjét.
Esküdtszék: Kikergetjük a senatorokat a városból.
27.
A nemesség megszüntetése. Hát nem lesz többé haute-volée bál? Hát a parasztnak is be szabad jönni a casinóba? Hát a leeresztett hajú leány-asszonynak is le szabad ülni arra a padra, hol a kalapos kisasszony ül? Hát a varga leánynak is szabad lesz már parazolt hordani? Hát a kékbeli ember semmivel sem lesz alábbvaló, mint a zöldbeli ember? Hát civis lesz már most minden ember? Hát nem lesz már most a theatrumban sem első hely, sem kakasülő? Hát nem csapjuk meg már a parasztot többet? – Eh, hisz ez égbekiáltó!
28.
Nemzetőrség.
– Jobbra kanyarodj!
– Mit gondol szomszéd, komám uram, nem jobb volna balra kanyarodni?
Ápril 16.
29.
Mi hir Kis-Ázsiában? Kis-Ázsiában annyira divatba jöttek a fáklyás-zenék, hogy jelenleg egy kölcsön-fáklyás-zenét-adó-társulat látta jónak a világra jövetelt, mely által minden részvényes tag sorshúzás útján részesülni fog e megtiszteltetés nemében. Ha a társaság például 365 tagból álland, mindennap egynek neve kihuzatik s az, fáklyás-zene kiséret mellett, körülbelől ilyenforma dictióval fog felköszöntetni: «Tekintetes táblabiró úr! Önnek érdemei elszámlálhatatlanok, nem szűkség őket hosszasan felemlítenem, de nem is czélszerű, mert a fáklya drága, s pedig holnapra is kell; elég legyen ön magasztalására annyit felhoznom, hogy ön a részvényét pontosan lefizette, minélfogva van szerencsénk önnek háza elejét szurokfüsttel megdicsőíteni; éljen!» A fáklyák pedig ott helyben rögtön eloltatnak, s gazdálkodás tekintetéből másnapra eltétetnek s ez így megyen, míg az év lejár, minden istenáldott éjjel.
30.
Az erdélyi kormányzó ilyen szép atyai szavakkal nyugtatá meg a petitiót benyujtó népet: «hallottam: majd meglátom; most pedig takarodjanak önök haza.» Nem hosszú, de szép!
31.
Egy nógrádmegyei faluban kérdi a földművelő nép a paptól: ki adta nekünk a szabadságot? A pap felelé: a császár, a ti apátok! Elmentek azután a zsidóhoz, a ki pálinkát mér, kérdik tőle ugyanazt, ez azt felelé: a nemes urak adták e jókat. Melyik mondott már most igazat? Kérdik végre a szolgabirótól. Ez is azt felelé: hogy a kaputos urak voltak olyan jók. «Na, mond erre a falu szája, ha ez így van, nem kell nekünk a pap; hanem a zsidót megteszszük a jövő restellatión esküdtnek.
32.
Insurrectionalus jelenet.
Jön az éjjeli őrvonal. A laktanya előtt nadrágbadugott kézzel pipázik a strázsa és nem mozdul. Kérdé a patrouille-vezér: hogy mért nem kiált queraust? Van eszem, felel a táblabiró-silbak rendületlen phlegmával, mikor azok odabenn a meleg szobában makaóznak, ordíthatok én, a meddig tetszik, még sem jönnek elő.
April 23.
33.
Párisnak egy városnegyedében már nem fizetnek házbért. A zsellérek a communismus elveihez csatlakoztak, a háziurak ki vannak barricadozva. A minapi népgyűlésen a pestiek is gyakorlatba akarták hozni e nemadózási rendszert. Persze, ha voksolásra kerülne a dolog, a háziurak iszonyú kisebbségben maradnának. Annyival is inkább, mert az okoskodás nagyon is gubára ragadó. A háziurak az ő zselléreiknek zsarnokai: mind meg annyi Lajos Fülöp en miniature. Egy orosz czár mindegyik külön.
A háziuraság eszméje egy az absolutismussal, egy a zsarnoksággal.
Mert:
1. A zsarnokokat nem a nép választja, a háziurakat sem. Maguk teszik magukat háziurakká.
2. A zsarnokok a népet szertelen adóval szokták terhelni; a háziurak szintén.
3. A háziurak még csak nem is «Isten kegyelméből» uralkodók, mint ezt a királyok szokták neveik után irni.
4. A háziurak a világosságnak esküdt ellenségei, bízonyítja ezt Budapesten minden lépcső és folyosó.
5. A háziurak csupán megvesztegethető ministereket tartanak, kiket a köznapi világ házmestereknek nevez.
6. A háziurak egytől-egyig absolut monarchák, dalai lámák, orosz czárok, török sultánok, Nérók, Caligulák és Dsingiszkánok, házmestereik mindmegannyi Guizot, Metternich, Paskevics, Apponyi, Radeczky, török basák, mandarinok, hetmanok és administrátorok!
Minthogy pedig republikánus országban ejusdem farinæ urak számára nincsen türelem többé, azért Párisban a háziurak ünnepélyesen detronizáltattak.
Csak hogy ne ebben kezdjétek Párist utánozni, kedves magyarjaim.
34.
A mult napokban ismét nagy rakétás ünnep volt: az ablakok jól ki voltak világitva, a görögtüz is meglehetősen sikerült, sok helyütt olajos papirosra festett képek látszottak. A nép bámulta őket.
A többek között legnevezetesebb volt egy tömlöcz ablaka a megye házában, ez is ki volt világitva. A benne lakó raboknak mart. 15-kén kellett volna a magok évnegyedes huszonöt pálczaütését fölvenni. A forradalom napjai róluk is elvonták a baromi büntetést. Utolsó garasaikat tették össze, hogy tömlöczük ablakát e nagy nap emlékére illően kivilágíthassák.
35.
A vidéken egy zsidó-árendás megfogad egy nemes legényt kocsisnak. A nemes legény teljes életében illő büszkeséggel utálván a dolgozást, a mint hallja, hogy nincs többé robot, fut a gazdájához, kezébe nyomja az ostort s búcsúzik tőle, mondván: «megjött a szabadság, Iczik gazda; nem dolgozom én kendnek többet.» – A zsidó megérti a dolgot s azt mondja: «no János, ez ugyan nagyon jól van; még eddig nem mertem kendnek megmondani; de már most, ha eljött a szabadság, én is meg mondom kendnek, hogy kend egy semmirekellő lusta filkó. Isten megáldja János.
April 30.
36.
A miniszteriumhoz ez ideig 1642 folyamodvány nyujtatott be. Mind hivatalt kérnek, de egyik sem mondja meg, hogy mifélét? Magyar ember természetesen universalgenie szokott lenni, kivált ha még táblabiró fajta. Kilencz iskola padjába belefaragta a nevét s mikor a tizedikből kimenekül, ott van, hogy mindent tud a világon, a mire szüksége nincsen. Ilyenkor aztán csak az a kérdés, hogy cserzővarga legyen-e, vagy miniszter? Mindkét pályára egyenlő előkészletei vannak. Mikor magyar nemes ember a fiát iskolába küldi, azt mondja neki: «tanulj fiam; tebelőled még palatinus is lehet.» S az aztán szörnyű baj, mikor egynehány százezer ember egyebet nem tanul, mint minek csak palatinus korában vehetné hasznát.
37.
A minap oda megy egy német Klauzál miniszterhez, mint sok más német.
– Karsamadiner! – Jó napot, polgártárs!
– Ah, excellenz, nem ismer engem?
– Nincs szerencsém, polgártárs.
– Én vagyok az a friseur, a ki ő excellentiájához a premier miniszterhez jártam tavaly országgyülés előtt.
– Ah! nagyon szép! mivel szolgálhatok önnek polgártárs?
– Nagyon furcsa körülmény hajtott ide excellentiádhoz, magam sem tudom, hogy kezdjem? de nem volt máshoz bizodalmam. Eddig az volt a czímerem egyik felére felirva, hogy «friseur» a másik felére pedig az hogy:» coiffeur», jobb lett volna ugyan azt irni helyette, hogy: «perruquier», mert ez szebb is, nobelabb is és legalább magyarul van; hanem már most meg akarom változtatni a feliratom a miniszterium tiszteletére s e végett bátorkodtam folyamodni, vajjon méltóztatik-e beleegyezni, hogy így irjam «fodrász?» vagy pedig igy, hogy «hajfodrász?» Én a miniszter úr ő excellentiája válaszában tökéletesen meg fogok nyugodni.
Képzeljük már most e kérdéshez Klauzálnak elpusztíthatatlan türelmű szelid képét, melylyel ő a folyamodónak egész türelmesen felelé: legjobb lesz, irja ön igy: «hajfodrász!»
Milyen huszonötöt csapatott volna erre egy torontálmegyei szolgabiró!
Május 7.
38.
Egy sógor-lap csunyán kifakadt ellenünk. Azt mondja, hogy köszönik a németek a mi csókjainkat, ha mi pénzt meg katonát nem adunk nekik Olaszország ellen.
Hát te azért jöttél ide csókolózni, mert azt hitted, hogy ez a jó bolond magyar neked minden csókért kád aranyat ajándékoz?
Tiz milliót egy csókért! Te! Hisz ennyit Cleopatra sem kapott. Nálunk becsületes magyar ember, ha valakit megcsókol, tartja tisztességnek, s a ki itt pénzt kér a csókért, annak nem szabad nappal járni az utczán.
39.
A dicsőségesen elmult fáklyás-zenék egyikénél egy budapesti nemzetőrkapitány kirendelte a századját – fáklyát vinni. Vajjon nem fognak bennünket majdan kukoriczafosztásra és hajtóvadászatra st. eff. is kirendelni?
Nem értjük mi egymást.
A nemzetőrség eszméje pogányul el van sántítva.
A nemzetőr nem silbak. A nemzetőrnek nem kell prezentirozni tudni, nem is szabad.
A nemzetőr nem drabant. A nemzetőr nem arravaló, hogy éjjel a korcsmákat vizsgálja, s a proletáriusokat pórázra szedje.
A nemzetőr nem bakter. A nemzetőr nem azért van a világon: hogy a tisztelt házi urak nyugodtan fekhessenek az ő füleiken.
A nemzetőr nem díszpolgár. A nemzetőrnek nem az a dolga, hogy tarka ruháját és fényes fegyvereit parádézni hordja, mikor nagyuraknak kell gyönyörűséget szerezni.
A nemzetőr tisztán bajnok, semmi más. A nemzetőr kötelessége víni, lőni, hadakozni, farkas-szemet nézni az ellenséggel, barricadokat csinálni, s béke idején e műtételekben magát gyakorolni. A strázsát-állás, patrouillozás, prezentirozás maradjon a tisztelt bakter uraknak, katonauraknak és aranymentés uraknak; ők arra valók.
40.
Az erdélyhoni oláhoknál ilyen jó színben állanak mozgalmaink:
«A szerecsen császár háborút izent a magyar királynak. Ennek oka az: hogy miután Szerecsenországban minden férfinak tíz feleséget kell tartani, hát a szerecsen császár most a szomszédból hordatja össze az asszonyokat. E végett mind Magyarországban, – mely Szerecsenországhoz legközelebb esik, – mind Erdélyben össze fogják szedni a nők közül a barnákat s odaadják a szerecseneknek.
De már ezt nem engedjük!»
41.
Valahol már megint nagy ünnepély készül. Sütnek, főznek, borokat fejtenek. Érzem a rántás szagot. Azt mondják, hogy az orosz követeket várják. Ők is el akarják fogadni a pesti tizenkét pontot s nekik is felelős miniszterium kell, – olyan mint a mienk.
Isten neki. Megosztjuk velök is, a mink nincsen.
Kell pénz barátaim? Itt van, vigyétek! van nekünk annyi mint a polyva; hozzatok zsákot, hordókat, kádakat, szapullókat; a mi csak van. Adunk mink, a mennyi kell, örülünk, hogy szabadulhatunk tőle.
Itt van mindjárt Bécsnek tiz millió esztendőnkint. – Tessék! – Aranyban, ezüstben.
Itt van Lengyelországnak másik tiz millió. Csak kocsit kell érte küldeni.
Szerbiának – no ennek elég lesz hat millió. Ha több kell, csak szóljanak.
Moldáviának, még nem tudjuk, hogy mennyi kell? Előlegesen tessék a három millió. Ezért interest sem kérünk.
Olaszországnak – ah ennek kell küldeni husz milliót! Legalább! Mi az nekünk?
Csehországnak detto tiz millió. Azok is jó emberek.
Törökország – te is gyere elő. Szólj: mennyi kell? A magyar nemzet nem tud hová lenni nagylelkűségében, megful a maga zsirjában. Segítsetek rajta!
Tessék, tessék.
Kell katona? Azt is adunk. Kinek volna az, ha nekünk nem! Annyi van, hogy mint midőn Xerxes felállt egy hegyre, onnan nem látta a katonái sorának végét: azonképen mi is, ha egy hegyre felállunk, hát egyet sem látunk.
42.
Egy gazdag táblabiró, ki mint kiszolgált hadastyán, szintén kapott oly rézpecsétet, a milyet a katonák szoktak a gyomrukon hordani, s a mit Isten tudja miféle érdemekért osztogat a császár, – hát azt a pecsétet elvesztette.
Másnap kihirdetteti, hogy a ki ezt az elvesztett érdemdísz-rendjelt neki megtalálja és haza viszi, kap jutalmul öt forintot, persze fekete bankóban.
Nagyon szerette a pecsétjét, büszke volt rá; hát nem lehet csodálni, hogy oly feligért érte.
Harmadnap (abban a városban történetesen sok katona volt) kilenczvenhat ilyen érdemdísz-rendjelt vittek a nyakára, darabját öt forintjával. Egyecskét vesztett el s kilenczvenhatot találtak neki harmadnapra.
43.
A városháznál megint dictióznak a zsidók és a magyarok ellen. Aesopus meséiben a barmok beszélnek úgy mint az emberek; itt megfordítva kezd lenni a dolog.
44.
Istentelen világ!
Képzeljétek csak minden világ keresztyén népei: Pesten husvét első napján a magyar szinházban játszottak!
Oh te Szodoma és Gomora, te Ninivé, te Babylon! Te bűnnek leánya: Husvét első napján bűnös világi mulatságnak nyitni meg a comédiaházat! nem félsz, hogy elsülyedsz?
Nem, nem, sokáig nem állhat a világ. Az özönviz már nem messze van. Én megyek, váltok jó előre jegyet a Noé bárkájára.
45.
E napokban jött közénk egy pár lengyel, kik egyenesen Krakkóból szöknek.
Egyiknek meg volt lőve a lába.
Ott is szép dolgok történtek.
A kormány megengedte nekik a national convent összehivását.
S mikor szépen együtt voltak, akkor elkezdte őket kartácscsal lövetni. Nem rossz módja a capacitatiónak. Az ilyen véleményre persze nem lehet másképen, mint barricadokkal felelni.
Szegényeket azonban szétverték onnan is, s most már igazán földönfutók.
Tépjétek le az égről Sobieski paizsát s dobjátok a kútba.
Ha ti egykor e paizszsal meg nem véditek Bécset, most ennek a Bécsnek kövein a kecskék legelnek s a denevérek készítenek fészket és ti szabadok vagytok.
Nem gyilkolt volna meg benneteket – hálából, a miért megszabadítátok, midőn a halál szeplői kiverték, midőn patkányait kezdte már megenni.
46.
Quod nova testa capit, etc. A ki egyszer táblabirónak születék stb. Kimondtuk, hogy nincsenek többé titulusok s alig számolunk hatot, megint benne vagyunk a titulusokban.
Most már mindenki oda teszi a neve után: N. N. nemzetőr, X. Y. közlegény a XX. nemzetőrszázadban I. A. a XVI. század nemzetőrség felcserje. O. J. hadifőjegyző. Q. Q. nemzetőr-ezredes. Csak kitörik a szeg a zsákból. Elhagytuk a «tekintetest» s behoztuk a «citoyent.»
A titulus nem azért titulus, mert czifraság; hanem: mert erre a kérdésre, hogy: kicsoda? azt feleli, hogy: micsoda?
Május 14.
47.
Sopronmegyében egy falu jobbágysága föl akarta osztani a földes ur jószágát.
Szerencsére a katonaság jókor közbejött s a lázadók kegyesen megszeppenve oldalogtak haza.
Nehányan a falu bölcsei közül, tartva attól, hogy e kudarczot vallott revolutiónak még következései is lehetnek, megkérdezték a notáriust, hogy mi bajuk történhetik ezért?
A notárius tanult ember levén, azt mondá:
«Ezért kigyelmetek közül ötöt hatot felakasztanak, a többit elviszik katonának.»
«Uram, notárus uram, nem jól lesz az, segitsen fejünkön!»
«Bizony nem segithetek én, édes atyámfiai, ha csak kentek magok meg nem előzik a statariumot, s az egész faluban mindenkit, a ki csak résztvett a nyugtalankodásban, huszonötig nem csapnak.
Ezeknek sem kellett több, mentek rögtön a biróhoz.
«Biró uram ne sajnáljon ránk huszonötöt csapatni.»
A birónak mit volt mit tenni? előhuzatta a derest, lekapatta sorba, betűrendbe s huszonötig csapatta az egész falut.
Akkor aztán magát a birót hasaltatták neki. Mit volt mit tennie? kiállta ő is az ő huszonötjét s már most áldják mindnyájan az ég urát: hogy ily szépen megszabadultak a véres büntetéstől.
48.
Egyszer Mária Terézia alatt felzendült Bécs legalsóbb osztályú népe.
Kérdi a királyné: hogy mi baja a canaillenak?
– Nincsen kenyerük szegényeknek, – felelék neki.
– Minő finyáskodás! – szól erre méltó indignatióval a királyné, – ha nincs kenyerük, hát mért nem esznek zsemlyét?
49.
Ferenc király egykor egy feldmarsalával ferblizett a táborban.
A király beszerelt, a marsal aussizott: azután gustirozott mind a kettő.
Ekkor a király ijeszteni akart s hivott két huszast, a marsal megadta és visszavágott még hatot s kérdezte mije van?
A király kivágta:
– Három király, magam vagyok a negyedik. – S nyult a cassa után.
A marsal legkevésbbé se jött erre konfusióba, ő is kivágta a magáét:
– Három disznó, magam vagyok a negyedik. S beseperte a cassát.
Május 18.
50.
Kérdés. Miben különbözik a franczia forradalom a magyar forradalomtól?
Felelet. Abban: hogy a francziák el akarták kergetni a királyukat s ez nekik sikerült; a magyarok pedig örömest haza hozták volna a királyukat s ez meg nekik nem sikerült.
51.
Kérdés. Micsoda titkos jelentéseik vannak az érdemjeleknek, miket a királyok osztogatnak?
Felelet. A kereszt azt jelenti: «ime te is segitettél a népek megváltóit keresztre feszíteni, viseld érdemed jelét a nyakadra kötve.»
Az aranykulcs: «hű tömlöcztartója voltál a szabadságnak; viseld porkolábi érdemeid diszjelét magadon.»
Az aranyláncz: «engedelmes igavonója voltál a te uradnak, legyen megaranyozva a láncz, melylyel zsámolyához vagy kötve.»
Az arany sarkantyú: – «első voltál ott, a hol futni kellett, legyen mivel sarkantyúznod a lovadat, ha háborúba mégy.»
Az arany gyapjú: – «jámbor birkája voltál a te uradnak: viseld tulajdon bőrödet.»
A térdkötő: – «köszönd e harisnyakötőt azon érdemeidnek, miket magadnak az udvarhölgyek körül szereztél.»
A tárcza végre ilyenformát jelenthet: – «tömted a gazdád tárczáját a nemzet pénzével, már most emlékül tartsd meg magadnak a bugyillárist.»
52.
Kérdés. Mit csinálnál te Jellacsicssal, ha te volnál a nagy mogul?
Felelet. Először szép szóval kérném meg: hogy ne sajnálja magát fölakasztani.
Kérdés. S ha szót nem fogadna?
Felelet. Akkor iszonyú chriát irnék neki számtalan periodus quadrimembrisekkel, phrasisokkal, similitudokkal, citatumokkal, syllogismus catenatusokkal, flosculusokkal, locus topicusokkal, emblémákkal, chronostichonokkal s mindennemű rhetoricai figurákkal felfegyverkezve, melynek prologusában a haza boldogságáról, epilogusában pedig azon édes kötelességről szólanék, melyben részesülni fog, ha e chria folytán magát rögtön felakasztja. Adnectálván a ministeriális ferman mellé egyúttal a szolgálattevő selyemzsinórt.
Kérdés. S ha még akkor sem akarna engedelmeskedni?
Felelet. Akkor elküldeném neki a magyar tudós társaság szótárát, azzal a világos fenyegetéssel, hogy ha periodusaimnak rögtön nem enged, nem marad e szótárban egy ige, melyet ellene nem küldök, szabályozott glédába állított hadi rendben. Kérdés. S ha még ekkor is megbicsakolná magát? Felelet. Na – akkor elővenném nagylelkűségemet és megkegyelmeznék neki.
53.
Azt beszélik, hogy ministereink egyike, midőn Párisban járt, meglátogatta Madame Lenormand-ot, azt a világhírű jósló nőt.
E hölgy négy jóslatot tett neki, melyek mindegyike képtelenség volt azon időben.
I. Megszünik gazdag lenni. (Családja egyike volt a legtehetősebbeknek Magyarországon.) Ez beteljesült.
II. Egy nemesnek lesz sógora, s egy köznemesnek veje. (Apja zászlós úr volt és magas aristocrata.) Ez is megtörtént.
III. Magyar minister leend. (Akkor még ily hivatalnak a czíme sem létezett.) Ez is beteljesült.
IV. Le fogják nyakazni, – (őrizze magát feketeruhás környezőitől!)
Ha az egész mese nem volna, még megijesztené az embert.13)
Május 21.
54.
Legújabb hir szerint Bécsben nagy lázadás van; a király eltávozott Bécsből, s Innsbruckba ment.
Miért nem jő egyenesen közénk? Sehol biztosabb nem leendene, mint a magyar nép közepett.
Félisten lehetne itt! A magyar nemzet minden pártu, ajkú és színezetű osztályai egyesülnének körülötte s megvédnék, mint megvédték ősét Máriát az egész világ ellen.
Mit ezelőtt egy héttel jövendőlénk, az korábban kezd beteljesülni, mint gondoltuk vala.
V. Ferdinándnak nem marad egyéb hátra, mint Magyarhon karjai közé vetni magát, s e karok csodákat fognának kivinni érte!
55.
Kedv látni az önkénytes hadfogadást.14)
A nép töri magát fegyvert ragadhatni a hazáért. Ifjak, vének, szegények és gazdagok.
Egy apa, tehetős földesúr, hozta oda egyetlen fiát:
«Ime én is átadom egyetlen fiam a hon védelmére.»
A fiú jó kedvvel állt be, alig volt tizennyolcz esztendős.
Három ügyvéd, öt jogász, több tanuló, művész és kereskedő iratta be magát a bajnokok soraiba.
Fölcsapott egy nagy kereskedő fia is: gyönyörű tisztaarczú dívatos legényke. Mondták neki: hogy addig is, mig társai e felében szennyes zsiros alföldi legények, napszámosok, kocsisok, proletáriusok, csinosabb alakká mosakodtak, lakjék odahaza, ne az őr tanyán.
«Nincsen többé úr és szegény között különbség,» felelt meg a derék fiú s összeölelte bajtársait, kiknek barátsága többet fog érni majd a lőporfüst közt, mint az illatos dandyké idehaza.
Május 28.
56.
Együnk, igyunk, vigadjunk. Hisz holnap úgyis meghalunk. Imádlak magyar nép! mikor küszöbödön a baj, akkor van legszélesebb kedved, tánczolva mégy a halál elé s szemébe nevetsz a töltött ágyunak… Sokáig élj!
Meghaltál nem egyszer, föltámadtál mindannyiszor, kutyába se vetted a halált; ha megvertek ma, nagyot aludtál rá s holnap kiheverted; ha mindened elvették, borod, búzád maradt s eb volt, a ki búsult; te sirva is tudtál vigadni… Sokáig élj!
Körüled ég a világ, alattad reng a föld, mit bánod te azt? ha házad leég, terem nád elég, újra fölépíted; ha reng a föld, jó tánczolni rajta, nem érzi az ember. Körüled minden nép küzd azért, a mije nincs; vérét ontja, gyötri, fárasztja magát; bánod is te! Neked mindened van. Lesz jó termés, lesz jó szüret, s ha egyszer kedve van az embernek, mért ne tánczolhatna a vulkán tetején?… Sokáig élj!
Nem félsz te senkitől, van neked jó széles tenyered, bele híres fokosod; ha ellenség kerülget, ajtót sem zársz előle; azt mondod: hadd jöjjön! ha baja van veled, majd meglássuk, melyikünk eszi meg a másikat? de te ugyan kocsit nem küldesz érte, sem helyébe nem mégy; legalább ha helyedbe jő, neki is lesz mit enni, s ha egyébről nem, arról megemleget, s ha jól lakott, majd megúnja magát és odább megy… Sokáig élj!
Imádom a philosophiádat!
57.
Egy úri dáma itt Pesten azt felelte az önkénytes hadfogadási segélygyüjtőknek:
– Ejh, mit bolondoznak az urak? «én bizony semmit sem adok; én nem szeretem a háborút.»
Bizony más sem szereti azt.
Egyébiránt nincs attól mit félni nagysádnak. Nem olyan irtózatos dolog ám az a háború.
Egy reggel, mikor fölébred nagyságod, hallani fog egy kis ágyú-durrogatást messziről, arra felsétál a muzeumba, onnét opernguckeren szerte néz, s látni fog távolról négy falut szép romantice égni; onnét haza megy. Ebédnél meghallja, hogy a muszka megverte a magyar ármádiát, s estére betoppan nagysádhoz egy pár meglehetősen szakállas és bajuszos kozákhadnagy, egész illedelmesen meghajtja magát, kezet csókol és tudtára adandja nagysádnak, hogy huszad magával oda van kvártélyozva.
Nagysád meghívja őket ozsonnára. A közkatonák salonban, a tisztek a kabinetben, a közkatonák pálinkát, a tisztek theát kapnak, s ez így tart vagy hat hétig, azután a regement odább vonul; a közkatonák a salonból egyet-mást elvisznek, a tisztek pedig a boudoirban egyet-mást ott hagynak, nagysád pedig egy este meg tudja: hogy férje ki van nevezve orosz statustitkárnak.
Ilyen lesz – nagysádkám – az a háború.
Nem kell azoktól a katonáktól úgy félni.
Mióta be van bizonyítva: hogy a nők is emberek, azóta a katona csupa emberszeretet.
58.
Petőfi mult szerdán könyvtárát árverezteté el s a begyült összeget a hadfogadási költségek pénztárának ajándékozta.
Korponai hadi érdemeiért nyert érdem-pénzét, mely harmincz aranyat nyom, ajándékozá ugyan e czélra.
Széchenyi és Batthyányi grófok minden ezüstnéműiket tevék a haza oltárára. Zichy Manó gróf öt mázsa ezüstjét küldte a pénzverdébe.
A Károlyi család több mázsa ezüstneműit küldte el a nemzeti bank alapjához.
A miniszterek egy évi fizetésöket adták vissza a nemzet pénztárának.
A nemzeti kaszinó minden ezüst készletét és 20 ezer ftnyi összeget adott át.
Czegléd város a felszólítás előtt 9600 p. ftig járult az önkénytes adakozásokhoz.
Önkényteseink serege naponként szaporodik.
Tömérdeken, a legszegényebb fiúk, a husz forintot, melyet beállásukkal kapnak, nehány garas levonásával rögtön visszaadják.
Egy fiatal ember mostanában kapta ki tizezer forintnyi osztályrészét, s azt rögtön átadta a nemzeti kincstárnak, maga pedig önkénytesnek állt be. A rendes katonaság közül is számtalanan ide soroztatták be magukat.
A nemzeti szinház tagjai négyezer pforintot adtak át a hazának. Wodjaner másfél mázsa ezüstöt. (Akkor sem kellett hozzá commentár. J. M.)
59.
Horvátország május 10-dikén hadat üzent Magyarországnak. Reménylem: hogy nem fogjuk őket helyünkbe várni. Megyünk: mindenki elmegy. Ilyenkor nem tudom, azt kell-e bámulnom inkább, a ki elmegy, mint azt, a ki itthon marad?
Ez utóbbi határos volna a vakmerőséggel.
Hah, mily dicső lesz!
Az őrtűz körül letelepedve véres papirrongyokra dobhátán irni csodás jeleneteket, a minőkről a mai kor gyermekeinek sejtelme sem lehet. Látni a halált teljes pompájában s lefesteni arczát Hallani a csaták rivalgását s leirni szavait.
Vinni a zászlót előre, hol legsűrűbben hull a golyó, küzdeni érte, kicsavarni az ellen kezéből, megcsóválni a levegőben, és meghalni érte. Hah mint fog tántorogni a lerészegült föld, a vérrel itatott föld, s a gyávákat, kik házaikból nem mernek kijönni, mint temetendi téglafalai közé! Mint fog megnyilni, hogy a holtak kijöhessenek sirjaikból!
Újra fogják látni egy Hunyadi arczát, Kinizsit, Rákóczyt, Lehelt és Botondot, az ős István király szentelt koronáját, Kapistrán barátot, Dobót az egri hőst, a hét magyar vezért, Zrinyi Ilonkát, egri asszonyokat! ők mind fel fognak támadni újra, föltámadnak unokáik unokáiban, s föltámad velök a hajdani magyar dicsőség!
Magyarország földjét újra el kell foglalnunk. Karddal és tűzzel mutatni meg, hogy a magyar nép életet érdemel. Karddal és tűzzel bizonyítani be, hogy e hazában csak egy Isten lehet úr, a magyarok istene.
Ezt tenni fogjuk. Úgy áldjon meg az ég!
60.
Egy reformált gyülekezet minden ezüst és arany edényeit felküldte a hadi-kincstárba. Rajtunk a sor catholica szentegyházak! Ha most áldoztok, elveszthetitek ezüst szentjeiteket; de megmenthetitek a catholicismust; ha fösvénykedtek, majd a muszka ezüstjeiteket is elviszi s tetejében még görögöt is csinál belőletek.15)
61.
Bécsi forradalmi jelenet.
– Nyissatok utat a barricádon. A minister parancsolja.
– Bizony nem nyitunk mi!!! otthon parancsoljon a minister.
– Nyissatok utat! Itt a placatumok.
– Csak azért sem nyitunk. Süsd meg a placatumodat.
– Nyissatok utat! Jönnek az ágyúk!
– Állunk elibök!
– Le a barricáddal! A sörhordó szekér nem mehet keresztül.
Erre a szóra hanyat dőlt a barricád.
62.
Vannak, kik egy nagy Ráczországról álmadoznak, melynek határa Kecskemétig terjedne.
No, no! Ominosus hely ti nektek ez a Kecskemét! Emlékeztek-e még rá, mikor a ráczok egy éjjel hadastul rajtamentek Kecskemétre, azt felgyújtották s a szép magyar nőket szőrkötelen hurczolták el lovaik mellé hurkolva?
A kecskeméti biró azonban hirtelen összegyűjtötte a fegyverfogható férfiakat s lóra kaptak, utána eredtek a rabló csordának. Solt körül utolérték s ott a lápságnak szorítva, egyig levágták az egész rácz tábort. Hirmondó sem ment közülök haza.
A szekér maig is embercsontokon jár ott.
Megvan ám még az a nép; mely e csontokkal a földet behintette.
Ez a nép atyafinak nagyon jó atyafi, de ellenségnek nagyon rossz ellenség.
63.
Eljött hát a várvavárt ünnepélyes alkalom!
A katonaság, miután azokat, kik felesküdni nem akartak, elküldték Komáromba – csakugyan felesküdött az alkotmányra.
Azaz: hogy új esküformájában benne van ez a szó is: «alkotmány,» olyformán, mint mikor Aesopusnak meghagyta a gazdája, hogy főzzön neki lencsét, ez aztán főzött neki egy szem lencsét egy nagy tálban.
Ez ünnepélyes alkalommal, midőn e szavakat kellett volna a katonaságnak utánmondani: «esküszünk hűséget első Ferdinánd ausztriai császárnak», az olasz katonaság egy torokkal kiáltá: «no – no!» (nem!) s nem esküdött addig, míg így nem mondaték neki: «Ötödik Ferdinánd, magyar királynak.»
64.
Nostradamus jövendölése a XIX. század közepéről.
Az egész földön egyszerre fog kezdődni a tavasz. A Vezuvius kitör. Olaszország lángba borul.
Asszonyok fognak hadakozni, gyermekek a piaczon szónokolni, holtak támadnak fel sírjaikból.
A kakas háromszor kukorít.
Új, soha nem látott nap jön fel az égre, mely soha le nem megyen, sugáraitól az egész világ új színbe öltözik.
A sárga hold a fekete égen elhalványul, elvész, a szivárvány lejön az emberek keblére.
A kutyák elhagyják gazdáikat s a farkasok föltámadnak a sasok ellen.
Nem fognak lánczok készíttetni többé. A börtön neve meg lesz átkozva és elfelejtetik.
Nem fog senki kardot hordani többé. A vérontás meg lesz átkozva és elfelejtetik.
Megszünik a gyűlölet, a félelem, a kevélység; szeretet lesz úr a világon.
A pénz elmúlik, nem lesz különbség gazdag és szegény közt. Munkálkodni fog mindenki és boldog leend.
Az isten maga fogja kormányozni a világot, maga tanítandja a népeket s kik e dolgokat helyette végezték, elmúlnak.
A férfi nem fog úr lenni a nő felett. Mindkettő egyenlő joggal fog bírni az isten előtt.
Addig pedig sok anya fogja halálkínok közt szülni fiait és álmaiban véres képeket látand, és a föld megmozduland előérzetében.
A holdban látni fogjátok a véres foltokat s éjjel tiszta égben menydörgés fog hallatni.
A népeket éh- és döghalál látogatandja meg. A templomokban imádkozás közben sokan fölkaczagnak s az ebek vonítani fognak a várak és paloták kapui előtt.
Éjenként magától megszólamlik a tornyokban a halálcsengetyű s nagy fekete pillangók repkednek a levegőben, miknek hátára halálfej van festve.
Ha ezek elmúlnak, az ördög leviszi családját a föld alá s az emberek nem fognak szarvakat viselni sem aranyból, sem ezüstből.
Junius 18.
65.
Egy bukott pecsovics lapszerkesztő licitálja
lelkiismeretét.16)
«A ki vesz, annak lesz, ki ád többet érte?»
Tessék, tessék szép tarka lelkiismeret, fele fehér, fele fekete, ha kifordítom balkézre való, ha befordítom jobb kézre való, ki ád többet érte?
Voltunk mi dühös hazafiak, lettünk hidegvérű hazaárulók, most ismét gazda nélkül vagyunk, ajánljuk magunkat a többet igérőnek.
Kell haragos szabadsághős? itt vagyunk mi. Kell alattomos jezsuita? Nálunknál jobb nem akad. Kell republicanus? communista? oda esküszünk.
Kell áruló, szentségtörő? parancsoljatok velünk. Ez a bőr nyúlik szépen, s minthogy goromba és fekete, nem igen piszkolódik.
Ki ád többet érte?
Mi készek vagyunk összeveszni az egész világgal, vagy hizelkedni az egész világnak, a mint parancsoltatik nekünk.
Akarnak az előfizetők lapunkban egymással összeveszni? Tessék. Akarnak saját magunk képére mászni? Tessék. Mi nyilt tért engedünk mindenkinek minden kigondolható gorombaságokra.
Haragszik valakire a közönség, haragszunk mi is. Szeret valakit, azt mi is szeretjük.
Kinek tetszik szép fiókos lelkiismeret? Rejtek-ajtós, csappantyús, dupla fenekű lelkiismeret? Ki ád többet érte?
Nem tetszik a közönségnek nevünk? keresztnevünk? vezetéknevünk? prædicatumunk? Tessék bennünket újra keresztelni, újra bérmálni. Tessék lapunk nevét újra megváltoztatni. Mi minden indítványt elfogadunk, minden előfizetőnknek van joga egy tetszése szerinti nevet adni a lapnak. Mi mind elfogadjuk és e neveket mind kinyomatjuk a lap homlokára egyiket nagyobb betűvel, mint a másikat. Akár egész lapban egyebet se adjunk, mint csupa czímet.
Vannak igen szép kalendáriomi nevek, mik nagyon ránk illenek, például: Köpönyegforgató. – Hazugságok tárháza. – Herkules csizmája. – Nappali denevér. – Herostrat fáklyája. – Sötétség temploma. – Dupla mákvirág. – Mindenki szolgája. – Irodalmi bravó. – Cosmopolitikus csizmadia. – Szalonnatakaró. – Oroszlánbőr idegen háton. – Liliputi hiradó. – Pokróczhelyettes. – Ildomos szélvitorla. – Patriotikus hernyó. – Hopponmaradt renegát. – Surrogatum ipecacuanhaé steff.
Tessék még többeket is ajánlani.
A ki vesz, annak lesz.
Egy forint, két forint? Ki ád többet érte?
66.
Egy szomorú éj.
Pünkösd vasárnapja volt; a hon atyjai szépen pipáztak és fagylaltoztak a kioszkban öt órától kilenczig.
A nagy kaszárnyában pedig az önkénytesek verekedtek a sorkatonasággal öt órától kilenczig.
Potomság volt az egész, alig érdemlé a rendőrség figyelmét, egy kicsinyt lármáztak, egy kicsinyt kiabáltak, s kilencz óráig mindössze is alig vertek agyon két embert, egy önkénytest és egy katonát.
Kilencz órakor azonban hirtelen lövések verték fel a várost nyugalmából.
A szinházból kifutott a nép, az utczákon a lármadobot verték, a tornyokon félrebeszéltek a harangok. Irtózatos zavar lett.
Az ünnepien öltözött néptömeg között neki vadult alakok rohantak veszett futásban ordítva: «fegyverre! fegyverre!»
A lövések egyre ropogtak. Szabályszerűen, százával egyszerre parancsszóra. Benn irtózatos volt az ordítás, a fegyvertelen önkénytesek az ablakokból kiáltoztak alá: hogy adjanak nekik fegyvert, mert őket le orgyilkolják. Künn a néptömeg egyre növekedett, egyre nőtt a düh, de a kapuk be voltak zárva, s a sötét ablaksorokból az alant állókra lövöldöztek.
Lassankint szálinkózott össze a nemzetőrség: kinek nem volt puskája, kinek meg lőpora; a legtöbb puskák gyutacsosok voltak, s ilyen egész Pesten nem kapható.
Megjelent a polgárőrség, és a huszárok.
Némelyek a kaszárnyát fel akarták gyujtani, mások fellövöldöztek az ablakokra; a legnagyobb rész nem tudta mit tegyen.
Jöttek elvégre a miniszterek. Bátran mentek a legnagyobb veszély közé és buzdíták a népet.
Jött Szemere, lőport és golyókat osztatott a nemzetőrsegnek. Jött Mészáros, s be akart törni a kaszárnya kapuján. Széchenyi is ott lovagolt az utczákon.
Az összesereglett nép ekkor fejszékkel, dorongokkal esett neki a kapunak, s azt betörte. Mészáros bement.
Gyilkos fegyverropogás fogadta, a mint belépett. Mellette rogyott le halva segédje, báró Haasburg, nyolcz golyótól találva és Galovics kapitány, a kit sziven lőttek. Vissza kellett vonulnia.
Ekkor áthozattak Budáról a granátosok. Jött később a nehéz lovasság, s ezekkel egyesülve a nép élén, másodszor is betört a hadügyminiszter a nyitott kapun. A kaszárnya többi kapui pedig el voltak torlaszolva.
Ez történt éjfél előtt fél órával.
Egész addig mindig zúgtak a harangok, harsogtak a trombiták, üvöltött a nép. Egész addig mindig dultak ott benn, az egymás ellen bőszített önkénytesek és katonák. Emezek töltött fegyverekkel, azok letépett ablakvasakkal, s ellenük puskáiról lefacsart szuronyokkal vaságyaik darabjaival, vagy puszta kézzel.
Künn ezalatt nehány őrt is levertek lábairól.
Az olasz katonák elzárták magukat folyosóik mögé, az önkénytesek segélyére pedig a barricadeurok rohantak fel roppant rézbuzogányokkal.
A tömeg egész reggelig nem tágított az ostromlott kaszárnyától. Szünet nélkül lehetett pörére vetkezett férfiakat látni, izmos fa- és vasdorongokkal, kik az utczákat s a kaszárnya kapuit elállták. Néha egy-egy holtat vagy sebesültet vittek el közülük, a többi meg sem mozdult.
Reggel felé az volt a hír, hogy a katonaság még most sem akarja lerakni a fegyvert. S a hadügyminiszter 8 ágyút szegeztetett a kaszárnya kapujának, déli 12 óra volt határidőül kitűzve, ha akkorra meg nem adják magukat, leágyúztatnak.
Délben lerakták fegyvereiket, s lefegyverzetten két sor nemzetőrség kiséretében a Dunáig kisértettek, onnét gőzhajón Komáromba szállíttattak.
S a nép csak egy szidalmazó kiáltással sem állt boszút a lefegyverzetteken.
A katonák részéről úgy, mint az önkénytesekéről egyenlő számmal vannak a holtak és sebesültek. A nép közé tett lövések pusztításáról nem tudni semmi elhihetőt.
67.
E lázadás nem történt Isten hírével. Az itt működött kezeket meg lehetett ismerni fekete nyomaikról. Ezt királyunk környezői s királyunknak és nemzetünknek ellenségei tevék.
Mi czéljuk volt vele?
Igen sok. Először az, hogy az országban kapjon lábra az olasz és magyar közti gyülölet, hogy Magyarhon küldjön hadat Olaszország ellen.
Az olaszok mi nekünk legjobb barátaink voltak, de tiszteik, kik többnyire illyrek, elhitették velük, hogy mi önkényteseinket az olaszok ellen akarjuk küldeni.
Másodszor az, hogy kitünjék, miszerint Pestnek nincs ereje. Ezzel egyébiránt felsültek, mert a nép kimutatta, hogy van.
Harmadszor az: hogy ország-világ átláthassa: hogy a katonaság miniszteriumunktól megtagadja az engedelmességet, hogy tőlünk függni nem akar. Negyedszer, hogy a királynak oka legyen félni a Pestre jöveteltől.
68.
Már két óra óta járnak-kelnek itt bécsi emissáriusok, kik a nép legalsóbb osztályait a respublica iránti hajlamra bujtogatják. Pokolra veletek! nem republicánusok vagytok ti; hanem reactionariusok.
Tegyétek le e szent álarczot ördög képeitekről; nem rabló csordák alkotmánya a respublica.
A respublica nem földön érik meg, hanem a magasban, nem csinál az zavart magának, hanem világít.
Ne higyjetek nekik! csalnak, midőn azt mondják, meg vagytok rá érve. A respublica Isten ajándéka. S az nem adatik olyan bűnös népnek, mint ti vagytok; azt meg kell először érdemelni. Ahoz republicánus erkölcsök kellenek. Jaj ti nektek, ha hivatlanul akartok templomába lépni! Az áldó istenség helyett a villámok istenét találnátok benne és elvesznétek. A napot nem kell meggyujtani, feljön az magától is. S mielőtt feljönne, a hajnalt küldi maga előtt, nem a lidérczeket.
69.
Azoknak megnyugtatására, kik az ellenségtől tartanak, biztosan állíthatjuk: hogy a pesti fegyver-gyár folyó évi octóber elsején elkezdi működését.
Addig bizhatunk a kalendárium valamennyi szentjeiben.
70.
K… a nemzetőrség fegyvergyakorlat alkalmával szépszámú nézők jelenlétében a kapitánytól úgy comandirozott; balszárny ka-ny-ar-odj; de ne a zsidó leányok felé!
Ne bizony, hanem Horvátország felé!
71.
«Hol volt ön a mult éjjel a kaszárnya ostrom alatt?»
«Én ott voltam kezdetétől végig; puska volt a kezemben.»
«Sehol sem láttam önt, pedig én is ott voltam.»
«Meghiszem; mert én benn voltam a kapu alatt. Épen mellettem lőtték le Masburg bárót, egy golyó a csákómon is keresztül ment. Nagyobb igazság kedvéért az órámat is ellopták.»
Alig mondta ezt el a hős, jön az inasa és hozza az órát.
«Hát megkaptátok? kinél volt?»
«A pinczében volt nagy uram. Ott tetszett az ágy alatt felejteni a mult éjjel.»
72.
«Merre van kérem a rebellió?» kérdi egy mordialiter felpuskázott díszpolgár a másikat.
«Épen egyenesen arra, a merre szaladni méltóztatik.»
«Épen arra? no úgy hát másfelé megyek.»
73.
A zavar óráiban általános volt a panasz: hogy a nemzetőrségnek fegyvere ugyan van; de tölténye nincs.
Szégyen gyalázat arra, a kinek nincs! A ki két garast restel lőporra adni, a ki azt várja: hogy még ilyen alakban is repüljön a szájába a sült galamb.
A rómaiaknál, ha valaki lovának nem viselte gondját, elvették a lovát; ha nemzetőreink fegyvereiknek nem tudják hasznát venni, adják azokat vidéki buzgóbb hazánkfiainak, kik jobban meg fogják azokat becsülni tudni.
Inkább magamnak ne legyen mit enni, mint fegyveremnek. Szeretőm iránt nem tudnék több figyelemmel lenni, mint lőszerem iránt. Még puskáitokat is a miniszterium töltse meg úgy-e?
A fehérvári káptalan önkényt felajánlá a hazának nem csak minden világi értékét, sőt saját tagjait is személyesen a haza védelmére. Megérték a kor sugallatát. Élni fognak.
74.
Radicális miatyánk.
Mi királyunk Ferdinánd, ki vagy Innsbrucban; irassék a te neved V-iknek, jőjjön el a te udvarod ide Pestre, teljesüljön a te akaratod, miképen Budán, azonképen Zágrábban is. A mi alkotmányos jogainkat add meg minekünk ma. És engedd el minekünk a statusadóságokat, miképen mi is elengedjük a te őseidnek a devalvatiót, békekötési számadásokat és a só árát. És ne vigy minket Bécsbe többet, de szabadíts meg a te tanácsosaidtól, mert tied Magyarország, Hajdu-Böszörmény17) és a miniszterium. Ámen.
75.
Republicánus hiszekegy.
Hiszek egy magyarok Istenében, mindenható atyában, kunoknak és székelyeknek teremtőjében.
Hiszek egy magyar szabadságban, ő egy szülött fiában, minden uraknak urában, ki fogantaték kiomlott szent vérből, született Rákóczy kardjától, szenvede Ausztriának alatta, megfeszítteték és meghala, és eltemetteték a vérpadon. Szálla alá a szegény nép közé. Martius 15-ikén halottaiból feltámada, felmene Bécsbe, üle a császár fejére, onnan lészen eljövendő itélni radicalokat és pecsovicsokat. Hiszek szent népszellemben, hiszek egy közönséges európai respublicában, nemzetek közti egyezséget, háborúk elmulását, régi hírünk feltámadását, Magyarország örök életét. Ámen.
76.
Pecsovics hiszekegy.
Hiszek egy császárban, mindenhez látó atyában, bankoknak és lutriknak teremtőjében.
Hiszek a camarillában, ő tudtán kívül született fiában, mi reménységünkben, ki fogantaték Metternichtől, született szűz **tól, szenvede a barricadok alatt, megkövezteték és meghala és nyugdíjaztaték. Szálla alá a poklokra, méltó helyére, egy este a Burgból megszalada, felméne Tirolba, üle a császárnak jobbjára, onnan lészen eljövendő ránczba szedni a magyarokat és németeket.
Hiszek a reactióban, hiszek egy közönséges muszka birodalomban, gazemberek közti egyetértésben, bűneinknek megjutalmaztatásában, a bureaucratia feltámadásában és az örök sötétségben. Ámen.
77.
Táblabiró hiszekegy.
Hiszek egy miniszteriumban, mindenható atyában, hivataloknak és püspökségeknek osztogatójában.
És a corpus jurisban. Ő egy szülött fiában, mi urunkban, ki fogantaték Verbőczitől, született szűz vállú nemes táblabiráktól, szenvede sok szolgabirának alatta, megtanultaték Ensel Sándor táblabirától könyv nélkül s meghala és spiritusba téteték. Szálla a zöld asztal alá, harmad napon ismét elő véteték és felméne Budára és üle a sajtótörvények készítőjének jobbjára, onnan lészen eljövendő agyba-főbe verni republicánusokat és vörös tollasokat.