Hiszek a szent pragmatica sanctióban és az arany bullában, hiszek egy közönséges municipalis Eldorádót, kaputusoknak egyességét, urbarialis kármentesítést, testünknek meghizását és a sült galambokat. Ámen.
78.
Szent és nem szent háromságok:
Három szentet imád a magyar. Istent, hazát becsületet.
Hármat utál: a sátánt, a böjtöt, és a portiót.
Három édes van az életben: az anyatej, a bor és a szerelem.
Három keserü: az elválás, az ürömessentia és a halál.
Három ritkaság: fehér holló, kövér poéta és sovány pap.
Három fekete: az ördög, a tinta és a reverenda.
Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács.
Három nevezetes királya: Szent István, Mátyás és Dobzse László.
Három nagy hadvezére: Hunyady, Kinizsi és Alvinczy.
Három védszentje: szent István, szent László és a furkósbot.
Háromért haragszik a magyar: ha tótnak mondják, ha a pipáját bántják és ha pénzt kérnek tőle.
Háromszor iszik e magyar: mikor jó kedve van, mikor rossz kedve van és mikor ihatnék.
Három a nemzeti ünnep: Szent István napja, úrszine változása, meg a korhely csütörtök.
Három a magyar találmány: a kulacs, a nadrágszíj, meg a corpus juris.
Háromtól fél a magyar: az üres zsáktól, a nyelves asszonytól, meg a krumpli levestől.
Háromféle adót fizet a magyar: a királynak, a papnak, meg a zsidónak.
Három nemzet ellensége a magyarnak: a tót, a német, meg a pecsovics.
79.
Diplomaticus virágnyelv.
Élek-e, halok-e? Hol van a proféta, a ki nekünk megmondja, élünk-e, halunk-e?
Tíz esztendő mulva lesz-e még több magyar? élünk-e, halunk-e?
Kit fog csalogatni a tünde délibáb: élünk-e, halunk-e?
Leszünk-e a földön? vagy a föld lesz rajtunk, élünk-e, halunk-e?
Foghagyma. Szeretitek a hagymát ízeért, gyülölitek szagáért. Szeretitek a zsidót, mikor ő ád pénzt ti nektek, haragusztok rá, mikor visszakéri.
A ki nem akarja, hogy hagymaszagú legyen a szája, ne egyék hagymát.
Manna. Extra Hungariam non est vita. Kár volt annyit emlegetni: hogy itt az Eldoradó; már most megtudták: hogy nálunk sülten repül a galamb s majd magunk kerülünk a juhszélre.
Kender. Termeszszetek kendert. Lesz rá szükség: ruhát a katonának, papirost a könyvnyomtatónak, kötelet az árulónak. Termeszszetek kendert.
Nefelejts kedves német szomszéd!
Emlékezzél reá: hogy neked zsebed volt a mi pénzünkkel tele.
Tiéd marad a zseb, miénk marad a pénz: adjő, isten veled.
Vergissmeinnicht.
Nyelvet adtál nekünk kardunkért cserében, ez osztályt ne feledd.
Kardunk visszavesszük, nyelved visszaadjuk, adjő, isten veled.
Vergissmeinnicht.
Te a magyar népet zsiros bundájáért tudjuk nem sziveled.
Mi meg tégedet nem plundrás bugyogódért, adjő, isten veled.
Vergissmeinnicht.
80.
A tudós társaság pedig mély hallgatásnak hallgatásával pihen vala, és nem szól vala egy szót sem, ha a kerék ki esik is. Egy régi görög példabeszéd azt mondja: «ha okos vagy és hallgatsz, azt nagyon ostobául teszed; de ha ostoba vagy és hallgatsz, azt nagyon okosan teszed.»
Mik volnának tehát az ő dolgai, melyeket cselekedjék ily meleg időkben?
Nehogy mi is okosan cselekedni láttassunk, midőn hallgatunk, elmondjuk iziben.
I. Mindazon tagjait, kik rendes évifizetést húznak a nélkül: hogy egy okos betűvel szaporították volna valaha a tudományok országát, dijmentesen nyugalmazni. Helyettök fejenként tíz katonát állitani a ráczok ellen.
II. Azon szorgalmas tagoknak, kik eddigelé a tudós nevet megérdemlették, számra vagy tizenketten, következő szép foglalatosságokat tenni kötelességükké:
a) A philologiai osztály iparkodjék hasonlatosságokat keresni a magyar, német és franczia nyelvek között, melynél fogva valószinübbé tétessék a nemzetek tervezett coalitiója.
b) A philosophiai osztály iparkodjék Pillersdorf logikájának a nyomára jönni, melynélfogva kimagyarázható legyen: hogy miért kér ő tőlünk tízezer forintot abból a százötvenezer forintból vissza, melyet ellenségeinknek adott; miért nem az egész százötvenezeret?
c) A törvénykezési osztály készítsen egy új közjogi kézikönyvet, egyszersmind disseráljon róla, valjon melyik szilárdabb közigazgatási rendszer? A mogyorófa vagy a kancsuka?
d) A históriai osztály írja meg a mai idők eseményeit a nélkül: hogy valakinek hízelkedjék.
e) A physiologiai osztály határozza meg, vajjon a forró ázsiai magyar vér eltürheti-e a kamtsatkai climát vagy sem?
f) Az archaeologiai osztály keresse fel a magyarok eredetét s ha megtalálja, vigyen magával vagy tizenkét prokátort s indítson successionális pört osztozatlan testvérek között.
g) A mathematikai osztály fejtse meg: hogy ha Ausztria adósságait senki sem fogja fizetni, ki fogja akkor voltaképen fizetni?
h) Az irodalmi és politikai osztály végre, minthogy nem létezik, ne tegyen semmit.
81.
Népek tíz parancsolatja.
Én vagyok a te urad: a nemzet; ki téged fölemeltelek.
I. Ne legyenek te neked idegen érdekeid én előttem.
II. Ne csinálj te nekem papiros-pénzeket, se semminemü hasonlatosságokat azoknak formájára, melyek odafenn a bécsi bankban vagy odalenn a fekete bankók alvilágában vannak. Mert én vagyok a te urad, a nemzet, ki megfizettetem az apák adósságait a fiakkal harmad, negyed izíglen, mind azokkal, a kik engem gyűlölnek; de örök életet adok azoknak, a kik engem szeretnek és az én parancsolataimat megtartják.
III. A te uradnak, a nemzetnek nyelvét hiába el ne vegyed.
IV. Megemlékezzél martius 15-ről, hogy azt megünnepeljed.
V. Tiszteljed a te atyádat, a nemzetet, és a te anyádat, a hazát, hogy hosszú idejü légy ez országban, melyet a te urad, a nép ád te néked.
VI. Katonáinkat ne vidd idegen háborúba.
VII. Szállítsd le a só árát.
VIII. Gondoskodjál trónörökösről.
IX. Ne mondj részrehajló itéletet.
X. Ne kivánd a te szomszédjaidnak országát, ne kivánd a te alattvalóidnak szabadságát, sem ökrét, sem szamarát, sem semminemü táblabiráit, valamelyek a te alattvalóidé.
82.
Muszka tízparancsolat.
Én vagyok a te pápád, a czár, ki téged kivitetlek Sziberiába, a szolgálatnak házába!
I. Ne legyenek te neked idegen pápáid én előttem.
II. Ne csinálj te magadnak képeket a szabadságról, sem semminemü hasonlatosságot azoknak formájára, melyek odafenn Francziaországban, vagy odalenn Magyarországban vannak.
III. Alkotmánynak, respublicának nevét nyelvedre ne vegyed.
IV. Megemlékezzél az adófizetés napjáról. A te uradnak a czárnak vasárnapja van ekkor. Háromszázhatvannégy napokon munkálkodjál; hogy a háromszázhatvanötödiken lefizethesd a mivel tartozol. Háromszázhatvannégy napokon át bőjtölj és koplalj, a háromszázhatvanötödik napon pedig ne egyél semmit, se magad, se fiad, se leányod, mert háromszázhatvannégy nap alatt elkölté a te urad, a czár, az eget és földet, s szüksége van a pénzre.
V. Tiszteljed a kancsukát és akasztófát, melyet a te urad, a czár ad tenéked, hogy hosszú uralkodása legyen e földön.
VI. Ne tarts fegyvert.
VII. Ne lopd el, a mi a czáré.
VIII. Kerüld a vegyes házasságot.
IX. Ne panaszkodjál a czár kegyessége ellen.
X. Ne kivánd azt, a mid nincs. Ne kivánj szabad földet, adóleszállítást, kancsuka-eltörlést; ne kivánj alkotmányt, sajtószabadságot, országgyülést, emberek közti egyenlőséget, sem semminemü szabadságot, valami a szomszéd népeknek vagyon.
83.
A lánczhid utolsó lánczának felhuzása rosszul talált kiütni. A felvonó gépnek egy kereke eltört, s a több ezer mázsás láncz az alatta levő hajó-hidra esett. Mondják: hogy ezen is voltak emberek. Nagyobb szerencsétlenség ez ideig tudva nincs.
Na majd fognak ezen nyargalni a táblabirák.
Lesz hire: hogy a lánczhidon még rajta sem jártak, máris leszakadt; hátha még B. táblabiró rámenne, három mázsás hasával és harminczhárom mázsás irodalmi érdemeivel.
Lesz híre: hogy a lánczhid összedült, fundamentumostúl felfordult, pokolra vált.
Nem akarja a táblabirák istene látni, mint állítják meg a nemes embert, hogy fizessen ezüst krajczárokat, midőn a Dunán keresztül megyen, azon a Dunán, melyet Árpád lóháton úszott át, s örökségbe hagyta azt táblabiró unokáinak.
Milyen jubilaeum lesz erre a hirre, hogy a lánczhid összedült! Ez a szálka a municipiumok szemében, ez a szeplője a nemesi szüzességnek, ez a láncz a privilegiatus nemzet lábain. Ez az ellenséges vár az ország közepében, mely által sarcz vettetik az egész nemzetre, gonoszabb mint a török és tatár, mert az csak a parasztot gyötörte, ez a Bábel tornya elpusztult, beleesett a Dunába, elnyelte a czethal…
Mint fognak összeesküdni a táblabirák: hogy soha rá nem teszik lábaikat ez ördög hidjára, inkább gyalog járnak a vizen, mint compostellai szent Jakab, inkább felkerülnek Esztergomnak, inkább átvitetik magukat azon ladikon, melyen országbiró ő méltósága fogja Charonként átszállítani a kárhozattól rettegőket.
84.
A ráczok Magyarországon.
Látványos spectaculum két szakaszban, trombita és dobzenével, ágyuzással, csoportozatokkal, görög tüzekkel és tableux-kal. Irta az öreg ördög: magyarra feketesomázta szent Jakab, macskazenéjét szerezte Jellacsics.
Első szakasz. A minisztertanács.
Személyei:
Absolutismus. Európa koronás fejedelme.
Monarchia. Ennek édes leánya, egy kicsit festi magát.
Aristocratia. Ennek imádottja. Különben inas Absolutismusnál.
Statusadósság. Monarchia kisasszony vétkes szerelmének titkolt magzatja, különben jól felnőtt kamasz.
Jesuitismus. A fejedelem testvére.
Corpus Juris. Nagyhasú tekintély a táblabiró nemzetnél.
Urbarium. Liberiás hajdu ennek szolgálatában.
Censura. Hóhér Absolutismus szolgálatában.
Devalvatio. Hazajáró lélek.
Municipium. Egy csoda, kinek ötvenkét szája van és egy keze sincs.
Respublica. Az új népvándorlás vezére.
Revolutió. A barrikád-csinálás rendes professora.
Constitutió. Egy börtönben tartott fogoly.
Democratia. Egy nyersnyakas paraszt, kivel az urak nem örömest kötnek ki.
Hungaria.
Transylvania. ⎫
⎬
⎭ Házaspárok, kik nem laknak
együtt.
Unio. Veszedelmes házasság-szerző.
Communismus. Egy rongyos léhütő, a ki a máséból szeretne élni.
Sajtószaradság. Egy mennyországi ördög, ki az embereket nem hagyja alunni.
Miniszterek, mint kengyelfutók, királyok és herczegek mint commis voyageurök; fél-negyed és ötödrészmágnások; fekete bankók, veres bankók és régi két garasosak. Főpapok és nagy papok. Farkasok báránybőrbe öltözve. Törvényczikkelyek, decisiók és mandátumok, füstpénzek, dézsmák, kilenczedek, forspontok és robotok és olvasatlan huszonötök, dictiók, oratiók és repræsentatiók, táblabirák, szolgabirák, országbirák, és más egyéb megboldogult lelkek. Barricadeurok, sansculotteok, cocárdák és nemzeti szalagok, házi-adók, közteherviselések, népszabadság, veres tollak, jacobinus sipkák s több gonosz szellemek.
Második szakasz. A trójai fa-ló.
Személyei:
Mammuth Király. A kancsuka birodalom fejedelme.
Absolutismus. Földönfutó száműzött.
Monarchia. Ennek árvája.
Aristocratia. Egy savanyú ábrázat.
Statusadósság. A majorennitás napjaihoz közeledő siheder.
Corpus Juris. Egy bebalzsamozott mumia.
Municipium. Egy ötvenkétlábú csuda, kinek feje nincsen.
Pan Jelasics. Egy «kedves rebellis».
Constitutió. Egy papirosra festett pecsenye.
Sajtószabadság. Damoclesi kard.
Liberalismus. Fordított köpönyeg.
Pragmatica Sanctió. Pápista prædestinatió.
Camarilla. Hajdan kétfejű sas, most hétfejű sárkány.
Radicalismus. Eretnek a hivők és bizalmasok ellenében.
Unió. Örömanya.
Nemzetnagyság
Önállóság
Szabadság
Egyenlőség
⎫
⎪
⎪
⎬
⎪
⎪
⎭ a délibáb gyermekei.
Minoritás. Egy
törpe, kinek kezében fullánk
Majoritás. Egy óriás, kinek kezében
pöröly ⎫
⎬
⎭ vagyon.
Kozákok és illirek, bevert fejek, királyi billetdoux-k, ágyuk, kétfejü sasok, tajtékpipák és armálisok, fáklyás-zenék, és népgyülések, sok szavak és kevés kezek; ritka puskák és sűrű paragrafusok. Játék végén a Trójai fa-ló keresztül czipeltetik a színen, csengő helyett egy pár republicanus a kötőfékjén, rajta ül az Absolutismus, kezében olajággal, fehérbe öltözve; a reverenda alól kilátszanak a kecskelábak. A fa-ló belsejében elrejtezve 200 ezer fekete-sárga kokárda a nemzeti katonaság számára, 200 millió statusadósság, háromszáz censor, háromezer pecsovics, harmincz gőzguillotin, háromszázezer gályaláncz, félmillió kancsuka; a lovat huzza 323 táblabiró. A diadalmenetet berekeszti négy zászlót vivő néptömeg. Egyik zászlón van irva: Éljen a szabadság. Ezt követi hatvan lánczra vert republicanus és vagy ötven farkas-guzsba kötött radical ujságiró. Másik zászlón van irva: Éljen az egyenlőség. Ezt követi egy sereg megtépászott zsidó. A harmadikon: Éljen a testvériség. Ezt követi egy pár regement olasz bevert fejekkel. A negyediken: Éljen a békesség. Ezt követi egy legió ágyu és bombavető s más gyönyörű előkészület az olasz és franczia háborura.
Az egészet berekeszti egy pompás görögtűz; fáklyás-zene, törökmuzsika hallik. A «Gott erhalte» megzendül, a fa-ló ünnepélyesen beszenteltetik: egy régi pallossal négyet vágnak a világ négy levegője felé, az alkotmányra egy kicsit rá olvasnak, azután körösztöt vetnek rá; mondanak dictiót, irnak protestatiót, pecsétet ütnek rá; neveznek ki főispánokat, és táblabirákat, s azzal a táblabiró nemzet a feje alá teszi a pragmatica sanctiót s aluszik nyugodtan, mint kinek a ládáját ellopták, de tudja hogy visszahozzák, mert a ládakulcs a zsebében maradt.
S ezzel a comediának vége van.18)
85.
Szolnoki mellképek.
à la Lisznyai Kálmán.
Kinek beszédében sok tűz, kevés hamu. –
– Más felől mozog már Bernát Zsigmond szája.
Kapkod a mennykőhöz, mint egykor druszája. –
– Szelid türő arczczal csendesen pauzál
Miniszteri székben az áldott Klauzál. –
– Közfelkivánatra táblabiró Chyky
(Tán e titulusért párbajra nem hí ki?)19)
Órál s dictumából nagy talentum rí ki. –
– De ha neki kerül a radikal Perczel,
Bárha el talált is késni egy pár perczczel20)
Tele Chyky úrnak szeme szája Sterczczel. –
– Csak te ne szólj bele szép fiam Repeczky,
Mert a tudománytól még te sem repedsz ki.
– Hát az ott kicsoda, ki mosolyg untalan,
Szétnéz, coquettiroz és nem is hasztalan.
Mindenki őt nézi, bámulja fent alant.
Le a süveggel! ő Szemere Bertalan.
– Úgy ült itten egykor elnökül Palóczy,
Mint kisdedei között rector Pesztalóczy.
A felső táblánál szörnyen elnök Majláth
Senkit sem bánt, de ha haragszik, majd ád.
Miről nevezetes vitéz Német Albert?
Szinte lerázta a falakról a maltert.21)
Voltam a míg voltam Cornelius Balogh,
De most már, azt tartom, csak haza ballagok,
Eljöttem szekéren, vissza megyek gyalog.22)
Hasonlóképen járt spectabilis Kapi,
Kinek dicsősége vala csak egy napi.
Hát a két nép fia: egyik Szivák Miklós23)
Másik Táncsics Mihály, a kit külde Siklós.24)
Látod azt ki fölkel, – az óriás Besze.
Azért, hogy nagy ember, van ám annak esze.
Sajtszinű szakállal amottan ül Hajnik,
Se jobbra, se balra nem egy könnyen hajlik.
Megfujja a kürtöt jó Kazinczi Gábor,
A jobbik oldalon ő maga egy tábor.
Egy kezében irón, másikban a rovás,
Valjon, mit registrál Ludovicus Kovács?
Legvégire hagytam a javát: – Teleki.
Soh sem kell ám ennek mondani: te! le! ki!
Mert habár nincsenek is számos teleki,
Belőle legdicsőbb követünk tele ki.25)
Van még egy, a kinek élte nem egy nyári,
És mint sok más egyéb, nem oly lárifári. (Nyáry.)
Nevét rossz nyelvedre ne vedd charivari.
Itt vannak továbbá Irinyi, Irányi,
Erényi, Kerényi, Merényi, Korányi,
Arányi, Virányi, Srányi, Csoltoványi.
Kiknél szebbet, jobbat, nem lehet kivánnyi.26)
Mindezeket írta egy lúdtoll calamus,
Fogván az öklébe fráter diák Kalmus.
86.
A bécsiek is fényes deputatiót lódítottak Innsbrucknak, a pestiek is, felkérendők Ferdinánd ő felségét, hogy menjen közibük lakni. Most válik el: hogy igazán Isten képe-e a király? tud-e egyszerre két helyen lenni?
Kossuth azt mondja: hogy legyen két királyunk. Egyik lakjék ott, a hol maga akarja, a másik lakjék ott, a hol mi akarjuk.
Madarász azt mondta rá: hogy egy is elég.
Mi pedig azt mondjuk rá: hogy mivel a magyar nemzet oly nagy mértékben királysági érzelmű, legyen minden vármegyében egy. Teljék kedvünk. Az ausztriai házból úgy hiszem, kitelik. Ha Németországnak lehetett harminczkilencz királya, miért ne lehetne Magyarországnak ötvenkettő?
Istenem, minő aranyidő következnék Magyarországra!
Ötvenkét ország lenne belőle. Ötvenkétféle politikai harczmezeje ötvenkétféle szinezetű pártnak.
Ötvenkét országgyülés, ötvenkét külön miniszterium (minden ember hivatalba jutna), ötvenkét hivatalos Közlöny, ötvenkét Gyurmán Adolffal.
Ötvenkét vámrendszer, ötvenkét primás (Biharvármegyében persze kálvinista), ötvenkét királyi tábla.
Minden héten királyi névnap, vagy születésünnep, illuminatiók, rakéták, ágyúpuffogások.
Magyarországon, ha van 520 ezer nemes ember, minden tizezredik lenne palatinus, országbiró, főlovászmester, főfütőmester, főszakácsmester, főpinczemester, s több eféle mesterember.
Minden ezredik lenne miniszter, minden századik lenne követ, minden tizedik generális; minden negyedik consiliarus és minden második gróf vagy báró.
És minden monarchiában volna egy residencialis Stadt Ofen, a hol az egész világ németül beszélne és a táblabirák sarkantyus csizmában járnának.
Minő corpus juris teremne ez összes ötvenkét országban!
Rágondolni is gyönyörüség.
87.
A Pesti Hirlap szerint azon hírre, hogy a magyar miniszterium megbukott, Bécsben rögtön felszöktek a statuspapirok a rendes keletárra. Ejnye! be könnyü volna így a németet megcsalni.
A miniszterium egy pár hétre elbujna, azt mondanók: hogy nincs, nem tudjuk hová lett?
Erre a hirre rögtön felmenne a papirosok ára; minden öt pengőst 16 huszassal váltanánk vissza; mi nyakra-főre beváltanók minden papirosainkat s akkor hirtelen előtűnne megint a miniszterium!
Az az egy pár heti pauzálás meg sem látszanék a közügyekben.
88.
Lassan járj, tovább érsz.
Már hiszen a mi a lassan járást illeti, nem hiszem: hogy akadjon nemzet a hold alatt, mely a concurrentiát velünk kiállhassa.
S ha a példabeszéd igaz volna, ez óta Magyarországnak meg kellett volna kerülni a földet.
Száz esztendő kellett neki: hogy a misébe bele tanuljon. Ezer esztendő, hogy észrevegye: hogy a világon van. Háromszáz esztendeig tudott tűrni és várta: hogy a német megjavítsa magát, s mikor egy rántással ledobta a nyakáról, négy hónapig egyebet sem tett, mint maga magát bámulta.
De ne menjünk olyan messze: Csak vegyük ezt az elmult négy hónapot.
Tizenkét nap kellett a királynak arra; hogy nevét aláirja, minden betüre 24 óra.
Két hét az országgyülésnek arra, hogy feloszlása után szétoszoljon.
Két hónap a hivatalos lap szerkesztésére.
Három az országgyülés összehivására.
Három a katonaság felesketésére.
Öt a bankók nyomtatására.
Egy hónap verificálásra, másik hónap bizalomszavazásra, harmadik hónap elbucsuzásra.
De már így nem félek: hogy valaha elveszünk. Mert ha az egész világ elpusztul és elvész, nekünk még akkor is hátra kell maradnunk egy pár századdal s hiszem: hogy a föltámadás trombitájára, a ki legutoljára ébred fel, az magyar táblabiró leend és a legelső szó, a mit exeptivául kimond a nagy álomháborító ellen: «mindazonáltal».
89.
Mint lehet jelenleg Pesten öt pengő forintból úri módon élni véghetetlen időkig, úgy hogy utoljára még az embernek az öt forintja is megmaradjon?
Reggel elmégy akármelyik kávéházba, kávézol nyugodtan, pálinkát is kapsz, ha kell: mikor menni akarsz, oda adod a pinczérnek az öt forintod. Az savanyú képet fog csinálni, egy ideig vakarni fogja a fejét, azután kivallja: hogy nincs aprópénze, nem tud váltani; arról te persze nem tehetsz; a kávét megittad, egészségedre vált, az öt forintot elteszed s még te káromkodhatol.
Ugyanígy fogsz tenni, a hol szivart vásárolsz, a vendéglőben, a hol ebédelsz, a fagylaldában, a hol uzsonnázol. Az öt forintodat sehol sem váltják fel. Inkább mindent ingyen adnak.
Másnap ugyanezt a manoeuvret veszed elő, arra vigyázva, hogy soha sem mégy olyan kávéházba, vendéglőbe stb., a hol már egyszer voltál. Mindenütt elengedik a fizetést s még kérni fognak, hogy ne haragudjál.
Egy idő óta oly ritkaság nálunk az ezüst pénz: hogy ha valaki közhelyen többet tud előmutatni négy huszasnál, mindenki otthagy asztalt, biliárdot és őtet rohan bámulni, mintha eleven krokodilust mutogatna.
Még csak egész huszast is csak imitt-amott halászhatni el, többnyire egy huszas fejében kap az ember két ötöst, három greslit, meg egy vastag krajczárt s négy kiadott tizes között, nagyon nagy szerencse, ha három nem lyukas.
90.
A Vasárnapi Ujság azt mondja; hogy tiszteli, becsüli ő a boldogságos szüzet, de még is jobban szeretné, hogy ha a magyar czimert láthatná új huszasainkon.
Lássa ön, tisztelt szerkesztő úr, ez nem lehet.
Nem lehet először, mert akkor itt a földön senki sem fogadná el a magyar ezüst pénzt: mind a nyakunkon maradna.
De hát még odafenn a mennyországban mekkora resensust csinálnánk vele!
A szentek, a martirok, a pápák lelkei, a canonisált királyok, az elevenen mennybe ment próféták, az arkangyalok, és minorum gentium angyalok, egy szóval az egész mennyországi aristocratia, hogy felzendülnének ellenünk!
Azt mondanák: hogy mi még a mennyországba is respublicát és jogegyenlőséget akarunk bevinni, hogy mi még a másvilágon sem akarunk igazhivők és eretnekek között különbséget ismerni, hogy mi azt prédikáljuk: hogy a ki embernek született, ne imádtassa magát emberekkel; s ki Istent akar játszani az emberek között, ne egyék, ne igyék, hanem tömjénfüsttel éljen; pedig lássa ön: ez által sokat vesztenénk. Meglehet: hogy még a jeruzsálemi királyság is oda lenne.
91.
Magyar bankjegyeink végtére valahára megjelentek. Két miniszter készítette, három metsző metszette, hét nyomda dolgozott rajta, három hónapig csinálták; még is lefelejtették róla, a mi meglehetősen lényeges állapot: a kibocsátás határnapját.
92.
E napokban a szeretetreméltó öreg úrnak, kinek neve Osztrák birodalom, vagy lakodalma lesz, vagy halotti tora.27)
Ha férjül megy az uralkodásra termett Germaniához, papucs alá jut.
Ha vonakodik, meghal és száll alá poklokra.
Mind a két eset örömünnep mi ránk nézve, régóta szenvedő mostoha fiaira.
Illő tehát: hogy az örömünnepet régi szokás szerint hét országra szóló lakomával koronázzuk meg s erre mint búcsúlakomára, hijuk meg az öreg tátit, ki bennünket háromszáz esztendeig traktált katzentischliről; hadd lakjék jól utoljára a más emberségéből s azután járjon Isten szent hírével!
Ha tehát meg nem bántom a gyámsága napjai alól kiszabadult nemzetet, elkészítettem volna a Speiszedlit, a mint következik. Ha valaki jobbat tud ajánlani: nem bánom, retirálok.
Levesek.
1. Korhelyleves. (Végy háromszáz külföldön lakó magyar mágnást, detto háromszáz regalistát és absentistát; vágd négy felé.)
2. Zöld leves. (Fogj meg kilencz megyei oratort, hagyd őket beszélni, míg ki nem fáradnak s levesed illendőképen meg nem zöldül tőle.)
3. Muszka leves. (Végy szibériai jéghegyeket, olvaszd fel kiontott lengyel vérben s verj huszonötöt kancsukával a talpára, a kit hozzá ültetsz.)
4. Fekete leves, németül Prügelsuppen. (Végy egy általános néplázadást, főzd össze XVI-ik Lajos emlékével, apríts bele tizenkétezer millió statusadósságot s főzz bele egy kis illuminatiót, hogy nagyon keserü ne legyen annak a ki megissza.)
Assiettek.
Egy tál lefőzött pecsovics: hivatalból kicseppenés mártásában.
Egy tál felsült táblabiró: nemzeti garnirunggal.
Páczolt ökörnyelv: «pártoljuk» és «maradjon» mártásban.
Vastag ételek.
B* táblabiró úrnak egy közkivánatra tartott dictiója, mint boeuf à la mode.
Liberalis árticsóka: phrasis haché faché-val.
Tengeri rákok: táblabiró politicával töltve.
Becsináltak.
Grillirozott birkafejek. (Szedd össze a Jellasichnak fáklyászenézetteket, hitesd el velök: hogy egy rácz megeszik tíz magyart s így tálald fel.)
Kopófülek à la barátfülek: (fogj össze kétszáz polizeispitzlit, vágd le a füleiket s tedd fel a gazdájuk elé).
Intricus libamáj. (Végy egy élemedett udvarhölgyet, engedj neki álmodni egy kicsinyt, páczold be nagyravágyással, hízlald embervérrel, sózd meg népek átkaival s ha meghal, balzsamozd be szivét és gyomrát s építtess neki mauzoleumot.)
Tésztások.
Tiroli rétes, camarilla falatokkal töltve.
Olasz maccaroni. (Küldj negyvenezer katonát Olaszországba s várd meg, míg azokat ott macaronivá aprítják, akkor légy nagylelkü, s kűldj másik negyvenezeret, a kik visszahozzák.)
Fordított kása. (Végy félmillió megtért pecsovicsot, rakd őket hivatalba s vigyázz: hogy meg ne égesse a szádat.)
Barátfülek: (tout à la nature).
Püspökfalat: (papi jószágok elvételének félelmével).
Plumpudding à la monarchie. (Végy kilencz nyomorúságban élő népet, főzd ki a zsirját s hintsd be sötétséggel, rakj fölibe papokat és főrendeket, hints rájuk egy réteg titulust, tedd fejükre a trónt, ültess bele egy mézeskalács-bábot, s támogasd meg szuronyokkal és kötözd meg lánczokkal, hogy el ne düljön.)
Sültek.
Systematicus tekenősbéka. (Süsd meg a táblabiró politikát, tégy hozzá logikát és szerecsendió virágot, rakd körül okos gombával és ne egyél belőle.)
Egy tál fekete sárga császármadár.
Egész bárány lefőzve. (Ezt legjobban tudja készíteni a Martius. Czélzás egy hasonnevű népszónokra.)
Tolnai szarvas czímer à la Alvinczy (nemzeti szalmalángnál megpiritva.)
Foglyok kirántva: (tudniillik: statusfoglyok, kirántva tömlöczeikből.)
Fontolva haladó csigák.
Udvari keresztes dámák: (mint schnepfek.)
Torták.
Keserü mandulatorta: (közteherviselés és jogegyenlőség mintájába öntve.)
Olla potrida à la corpus juris: (összetépett armálisok, elavult privilégiumok, tyukodi fütykösök, diplomák, nemesi czimerek, longae litis pörök stb.)
Végre jön a püspök ital.
És legvégül, mint illik, a fekete leves (l. 4. sz. alatt).
93.
Bizalmi hévmérő.
40. fok. Forrpont. Az 1848-dik III. Törv.-czikkely kihirdettetik.
Ünnepélyes proczessiók zászlókkal és fáklyákkal, gratuláló dictiók, népgyülések, kokárdák, vörös tollak és égrevigyorgó boldogságos arczok.
39. fok. Sajtószabadság.
Placatumok minden utcza-szegleten, vörösek, fehérek, zöldek: némelyik nagyon is zöld; proclamatiók tele hadizenéssel, meg nem történt ujságok, kardcsörgető versek, puska-, ágyu-ropogás: papirosra festve. Ellenséget nem találván, mindenfelé győzedelmeskedünk. Vicczek a censorokra.
38. fok. Népszabadság; úrbér-elengedés.
Háromezer földesúr örömtől ragyogó arczczal hirdeti jobbágyainak: hogy többé nem szolgálnak nekik.
Az ajándékot adók igen nagylelkü, az ajándékot kapók pedig igen savanyú képeket csinálnak. Amazok gondolnak a kármentesítésre, emezek pedig nem tudják: hogy a török jön-e, vagy a tatár?
37. fok. Magyar szinek.
A pántlika-árusoknak nagyon jól megy.
36. fok. Lutrik bezáratása.
Mindenki várja, hogy mikor mond a császár kridát?
35. fok. «A miniszterium a hadügy kezelését átveszi.»
A budai várparancsnok eldug 30 mázsa lőport s nem akarja felnyitni az arsenált.
34. fok. A németek lejönnek Bécsből csókolózni.
A nemzeti szinház kivilágíttatik, zászlók adatnak cserébe.
33. fok. A Martius valamit mond.
Harminczezer nemzetőr kiáll a papiroson a miniszterium védelmére.
32. fok. Hivatalok osztogattatnak.
A miniszterelnök kapuja előtt egyik hintó a másikat éri. Vannak elégült és elégületlen arczok.
31. fok. A hadügyminiszter megérkezik Olaszországból.
Jubileum. Mind azt hiszszük: hogy már most magyar hadseregeink is utána jönnek.
30. fok. Király ő felsége megkinálja a hű magyar nemzetet kétszáz millió statusadósággal.
A hirlapok kirántják a papiros kardot, s azt mondják: nem! soha! semmit!
29. fok. Az Unio Erdélyországgal megtörténik.
Te Deum laudamus. Mindenki hiszi: hogy már most olcsóbb lesz a só.
28. fok. Kétszázezer nemzetőr fogadást tesz az utolsó elhulltáig védni a hazát.
Mindenik azt hiszi: azaz utolsó én leszek.
27. fok. Hire támad, hogy a székely katonák már megindultak.
Mindenfelé csak székelyvitézségről hallani anekdotákat.
26. fok. Deputatiók jönnek Bécsből, Párisból és Sztambulból a magyar nemzet rokonszenvét kikérendők.
Deputatiók küldetnek vissza a rokonelvü nemzeteket a magyarok segítségéről biztosítandók.
25. fok. Az olaszok folyvást győzedelmeskednek.
Az ellenzéki körbe IX. Pius pápa rendes tagnak bevétetik. (Valóban így volt. J. M.)
24. fok. A pragmatica sanctio ellen beszédek tartatnak.
Az emberek egymásra néznek s azt kérdik: ki az?
23. fok. A Felséges császár Bécsből elutazik, nem tudni hová.
A jó magyar nemzet kosztot, quartélyt ingyen kinál neki, csak jöjjön ide.
22. fok. Zágrábban valami krawall történik.
A táblabirók azt hiszik, hogy pipaszárral szét lehet verni az egészet.
21. fok. A kétfejű sasok repülni tanulnak.
Szerencsés utat kivánunk nekik.
20. fok. Az Ypsilonok ünnepélyesen kiküszöböltetnek.
Chyky táblabiró áldozatokat tesz a hazáért, de hisz örömest hagyja elvérezni ypsilonjait, mert ez a hon üdveért történik.
19. fok. Az egyenlőség elve polgári és vallási tekintetben kimondatik.
Melynek következtében miniszteri parancsnál fogva csakugyan be is záratnak – Kassán – a zsidó boltok.
18. fok. Pesten elhatároztatik: hogy házbér nem fog fizetődni.