KLAPKA LEVELE.12)
Mult napokban országgyűlésileg is tárgyalt tény volt; miszerint hadseregünkben azon hír terjesztetik, mintha lapjaink nemzetellenes békekötés és Olaszország ellen megadandó hadsereg mellett szólottak volna, s e miatt támadható zavaroktól lehetne félni.
Mi nem a magunk védelmeért, mert erre magunkat igen kicsiny pontnak tartjuk, hanem minden netalán támadható visszavonás megelőzésére, megküldők lapjaink minden számát Klapka tábornok úrnak, kérve őt, hogy azokat valakivel, a ki épen ráér, átnézetve, győződjék meg a terjesztett hirek alaptalanságáról.
Ez volt a legegyenesebb út, és a legbecsületesebb, mit követnünk kelle.
Hittük, a tábornok úr a mily vitéz katona, olyan igazságos biró is fog lenni, s nem csalódánk.
Ma egy levelet vettünk, melyet mint várt itéletet, egy elismert tekintélytől, jónak látunk közönségünkkel megismertetni, mint következik:
Igen tisztelt szerkesztő ur!
Becses levele következtében van szerencsém szerkesztő úrnak válaszolni: hogy az átnézet végett átküldeni tetszett példányaiból az «Esti Lapoknak» melyeket a mai nap a fáradalmas hadi foglalatosságok miatt olvasni csak gyéren volt alkalmam, tökéletesen meggyőződtem arról, hogy a minap, tisztelt kormányelnök úrnak, csupán mások állítása után beszédközben előhozott szavaim, mintha az ön által szerkesztett lap a mindenároni békekötést és az elnyomott Olaszország elleni segítségadás szellemében működnék, most midőn az érintett lap minden számait átolvastam, alaptalannak mutatkozik, s azért is azt visszavonni s azon egyszersmind szives örömemet kifejezni el nem mulaszthatom, miképen az átnézetnél e lapnak irányát a hadsereg tulajdon érdeke szellemében szerkesztve és pedig egészen máskép találtam, mint arról ezelőtt mások által értesültem.
Engedjen meg tisztelt szerkesztő úr ezen minden további jelentőség nélkül kiejtett s önnek tán kellemetlenséget is okozó szavaimért, s legyen meggyőződve arról, hogy a szabadsajtónak, melyet mindenkor a valódi szabadság kútfejének tekintettem s mint a szabadság legfőbb kincsét tiszteltem, nincs nagyobb tömjénezője mint
Klapka m. k.
Mi tisztelt tábornok úr előbbi aggodalmában tisztelni tudtuk a haza és a szabadság szeretetét, mely őt annyi álhirterjesztés után féltékenynyé tevé annyi áldozat eredményére.
Ő mint hazafi, mint hős, mint becsületes ember nem mellőzhette hallgatásával a vádakat, mikkel terhelve voltunk s végére kivánt járni. Mi itélete alá bocsátók magunkat, s ez itélet a legfényesebb elégtétel, mit becsületes ember magának óhajthat.
Mi a tisztelt tábornok ur figyelme által csak megtisztelve érzők magunkat, s most, miután meggyőződését van szerencsénk birni, nyugodtan állunk a közönség előtt; minden igaztalan vád ellen, melylyel bennünket az önzés és roszakarat megtámad, kárpótlást találva egyetlen férfi nyilatkozatában, ki a haza osztatlan tiszteletét vivta ki nevének.
A tábornok úrnak a sajtóról ekkénti nyilatkozata kétszerte becsesebbekké teszi azon babérokat, miket számára a harczmező terem.