Magam is elmentem én innénd
azután,
Egy rendes iffiu jött szemközt az útczán,
Arany készűlettel vólt rajta a dolmán,
Szintén ollyan nadrág, topánka a lábán.
Egy rendes iffiu jött szemközt az útczán,
Arany készűlettel vólt rajta a dolmán,
Szintén ollyan nadrág, topánka a lábán.
Aranynyal koczkázott öv vólt
erre kötve,
Kávészínű kaput dolmányára őltve,
Függött az oldalán kard zománczczal öntve,
Megállott mellettem magyarul köszöntve.
Kávészínű kaput dolmányára őltve,
Függött az oldalán kard zománczczal öntve,
Megállott mellettem magyarul köszöntve.
Idegennek lenni engemet
megesmért,
Honnan való legyek, mondjam meg, azon kért,
Hogy kérdez engemet, tám azzal meg nem sért,
Mi járatba légyek? Budára jöttem mért?
Honnan való legyek, mondjam meg, azon kért,
Hogy kérdez engemet, tám azzal meg nem sért,
Mi járatba légyek? Budára jöttem mért?
Kivánsága szerént mindent
megmondottam,
Honnan jöttem, s miért? annak okát adtam,
Mivel egy jószívű embernek őt láttam;
Végre ezen szókra véle én fakadtam:
Honnan jöttem, s miért? annak okát adtam,
Mivel egy jószívű embernek őt láttam;
Végre ezen szókra véle én fakadtam:
Jó uram! az égen nem látni
felleget,
Mért vett hát magára az úr köpönyeget?
Már sokaktól talám meg is ítéltetett?
Hogy tiszta időben hord illy viseletet.
Mért vett hát magára az úr köpönyeget?
Már sokaktól talám meg is ítéltetett?
Hogy tiszta időben hord illy viseletet.
Felelt: Ezt nem hívják uram!
köpönyegnek,
Hanem kaput vagy smisz igaz neve ennek,
Komód: haszna is nagy van ez öltözetnek.
Módi is és azért tetszik is mindennek.
Hanem kaput vagy smisz igaz neve ennek,
Komód: haszna is nagy van ez öltözetnek.
Módi is és azért tetszik is mindennek.
E könnyü és benne sokat
elrejthetek,
Sok zseb vagyon rajta, mindent eltehetek,
Nem szorítja testem, én könnyen mehetek,
Olcsó; ha elnyövem, hamar mást vehetek.
Sok zseb vagyon rajta, mindent eltehetek,
Nem szorítja testem, én könnyen mehetek,
Olcsó; ha elnyövem, hamar mást vehetek.
Mondám: Uram! német ha venne
magára
Magyar dolmánt, övet felűl a plundrára,
Húzna sárga csizsmát azutánn lábára,
Kérem: nézhetne-é nagyobb maskarára?
Magyar dolmánt, övet felűl a plundrára,
Húzna sárga csizsmát azutánn lábára,
Kérem: nézhetne-é nagyobb maskarára?
Többen közzűlök is magok így
hordhatnák,
Ez komód, ez módi: ők is azt mondhatnák,
A világon nincs szebb öltözet: tarthatnák,
Ez olcsó, ez hasznos: arról állithatnák,
Ez komód, ez módi: ők is azt mondhatnák,
A világon nincs szebb öltözet: tarthatnák,
Ez olcsó, ez hasznos: arról állithatnák,
Úgy-é? még sem venné az úr azt
magára,
Mért? azért: mert lenne csak világ csúfjára;
Gondolja, hogy így is nincsen az úr arra?
Arra van: ugy tetszik, nézek chimerára.
Mért? azért: mert lenne csak világ csúfjára;
Gondolja, hogy így is nincsen az úr arra?
Arra van: ugy tetszik, nézek chimerára.
Mint magyar gavalér, kérem, ne
csúfítsa,
Nemzetét, köntösét így ne korcsosítsa,
Inkább a kaputját pokolba hagyítsa,
Vagy azzal valamelly slaifert gazdagítsa.
Nemzetét, köntösét így ne korcsosítsa,
Inkább a kaputját pokolba hagyítsa,
Vagy azzal valamelly slaifert gazdagítsa.
Mosolygott, s fogadta azt
parolájára,
Hogy soha kaputot nem őlt fel magára,
Magát ki nem tészi világ piacczára,
Főhajtása utánn elment szállására.
Hogy soha kaputot nem őlt fel magára,
Magát ki nem tészi világ piacczára,
Főhajtása utánn elment szállására.
Ez alig mene el, ihon jött egy
rendes
Haditiszt, a ki is vala tekíntetes;
Termete, mint nádszál szép vólt és egyenes,
Ábrázatja tetsző, szava kellemetes.
Haditiszt, a ki is vala tekíntetes;
Termete, mint nádszál szép vólt és egyenes,
Ábrázatja tetsző, szava kellemetes.
Magas veres kalpag vala ennek
fején,
Szép bokor kócsagtoll nyusztja kerűletén,
Vitézkötésének rojtja feküdt melyén,
Bécsi munka vólt ez, kitetszett krepényjén.
Szép bokor kócsagtoll nyusztja kerűletén,
Vitézkötésének rojtja feküdt melyén,
Bécsi munka vólt ez, kitetszett krepényjén.
Viselt publikán zőld posztóból
ő dolmánt,
Kit arany sujtással Lakatos24) czifrán hánt,
Tett-szín nadrágján is kimélletlenül bánt,
Illik ha katona mutat kevés pajzánt.
Kit arany sujtással Lakatos24) czifrán hánt,
Tett-szín nadrágján is kimélletlenül bánt,
Illik ha katona mutat kevés pajzánt.
Öt sorral pikhelyek, s gomb
melyét takarta,
Skófiom gombházát lánczolás zavarta,
Sárga czizsma lábán, eztet Sartli25) varta,
Ugy szép a katona, mint stiglicz ha tarka.
Skófiom gombházát lánczolás zavarta,
Sárga czizsma lábán, eztet Sartli25) varta,
Ugy szép a katona, mint stiglicz ha tarka.
Tarka őv övedzte, csörgött
kard oldalán.
Josephus Secundus varrva vólt tarsolán,
Arany pordepéje függött markolatján,
Egész Márst mutatott vala e kapitán.
Josephus Secundus varrva vólt tarsolán,
Arany pordepéje függött markolatján,
Egész Márst mutatott vala e kapitán.
De – halálas vétek! kaput vólt
a hátán;
Majd el nem ájúltam, eztet én meglátván,
Véltem, előbb járok gyalog tenger habján:
Mintsem huszárt lássak őltözve illy csúnyán.
Majd el nem ájúltam, eztet én meglátván,
Véltem, előbb járok gyalog tenger habján:
Mintsem huszárt lássak őltözve illy csúnyán.
Forrott bennem a vér,
mérgemben reszkedtem,
Szóljak-é hozzája? magammal küszködtem,
Hadi tiszttel magam ha perbe eresztem:
Majd karddal allegál; tám éltem is vesztem.
Szóljak-é hozzája? magammal küszködtem,
Hadi tiszttel magam ha perbe eresztem:
Majd karddal allegál; tám éltem is vesztem.
Reménységem felett mégis
szerencsémre
Megszóllít: rá esmért csekély személyemre,
Jó barátom! mondá veszed-é eszedre:
Hogy tanúlni együtt mentünk Eperjesre?
Megszóllít: rá esmért csekély személyemre,
Jó barátom! mondá veszed-é eszedre:
Hogy tanúlni együtt mentünk Eperjesre?
Mihént ezt mondotta: magam
elnevettem;
Mert sok pajkosságot vele elkövettem;
De most mint kapitányt, őtet úgy tiszteltem,
És hogy itt láthattam, nagyon örvendeztem.
Mert sok pajkosságot vele elkövettem;
De most mint kapitányt, őtet úgy tiszteltem,
És hogy itt láthattam, nagyon örvendeztem.
Kért, hogy kísérjem el őtet
quártéljára,
És maradjak nála egy kis vacsorára.
Megköszönvén mentem parancsolatjára,
Mindjárt fel is adtak mindent asztalára.
És maradjak nála egy kis vacsorára.
Megköszönvén mentem parancsolatjára,
Mindjárt fel is adtak mindent asztalára.
A hadi életről szűntelen
beszéllett,
Hogy ez víg, ez nemes dícséreteket tett.
Sokért azt nem adná, hogy katonává lett,
Illy szép uniformist hogy magára felvett.
Hogy ez víg, ez nemes dícséreteket tett.
Sokért azt nem adná, hogy katonává lett,
Illy szép uniformist hogy magára felvett.
Mondám: a hadirend minden
rendet hatja,
A többi rendeket, hogy rendek, ez tartja,
Király koronáját hogy fején hordhatja,
Hadirend cselekszi: azt kiki tudhatja.
A többi rendeket, hogy rendek, ez tartja,
Király koronáját hogy fején hordhatja,
Hadirend cselekszi: azt kiki tudhatja.
Ha hadirend nem lesz:
monárchák elmulnak,
Trónusok, kővárok, templomok lehúllnak,
Vadságnak tüzétől országok meggyúlnak,
Látni fogjuk, ezek egymás közt mint dúlnak.
Trónusok, kővárok, templomok lehúllnak,
Vadságnak tüzétől országok meggyúlnak,
Látni fogjuk, ezek egymás közt mint dúlnak.
Nemes rend és ebbe sok herczeg
s gróf bélép,
Víg, ha tagjaiban egészséges, és ép.
És uniformissát ha felveszi olly szép:
Delphis templomába’ állhatna illyen kép,
Víg, ha tagjaiban egészséges, és ép.
És uniformissát ha felveszi olly szép:
Delphis templomába’ állhatna illyen kép,
Tovább is hallgasson, kértem,
beszédemre,
Meghallván feleljen az én kérdésemre,
Bánatom kiöntöm, melly áradt szívemre,
És a melly is vagyon nem kis gyötrelmemre,
Meghallván feleljen az én kérdésemre,
Bánatom kiöntöm, melly áradt szívemre,
És a melly is vagyon nem kis gyötrelmemre,
Jó kapitány uram! ugyan mit
ítélne
Ollyas német tisztről, ki csákót viselne?
Vagy kamizóljára magyar mentét venne?
És illy öltözetbe mindenüvé menne?
Ollyas német tisztről, ki csákót viselne?
Vagy kamizóljára magyar mentét venne?
És illy öltözetbe mindenüvé menne?
Felelt: azt ítélné, hogy
bódult fejében,
Bolondság maszlaga légyen velejében,
Máskép illy viselet hogy jutna eszében?
Hogy felelt, könyvezett szeme nevettében.
Bolondság maszlaga légyen velejében,
Máskép illy viselet hogy jutna eszében?
Hogy felelt, könyvezett szeme nevettében.
Az urról is, mondám, szintén
ezt mondhatják,
Kaputot dolmányon viselni ha látják:
Mente kamizólra úgy illik, tarthatják,
Mint illik ha dolmánt kaputtal borítják.
Kaputot dolmányon viselni ha látják:
Mente kamizólra úgy illik, tarthatják,
Mint illik ha dolmánt kaputtal borítják.
Ha német tiszt kardot
tarsolylyal magára
Kötne: egész világ menne csodájára.
Sok huszártiszt köti így azt kaputjára:
Itt is világ hát néz maga bolondjára.
Kötne: egész világ menne csodájára.
Sok huszártiszt köti így azt kaputjára:
Itt is világ hát néz maga bolondjára.
Nádasdi, Károlyi ha
feltámodnának,
Így őltözve huszár tisztet ha látnának:
Kérdem, akkor ezek hogy mit csinálnának?
Nem mást, hanem megint újra meghalnának.
Így őltözve huszár tisztet ha látnának:
Kérdem, akkor ezek hogy mit csinálnának?
Nem mást, hanem megint újra meghalnának.
Avagy a kaputját
lehasogattatnák,
Lábtól egész nyakig őtet vasaltatnák,
Regementjeiktől pokolba hajtatnák,
És úgy mint bódultat őt cassíroztatnák.
Lábtól egész nyakig őtet vasaltatnák,
Regementjeiktől pokolba hajtatnák,
És úgy mint bódultat őt cassíroztatnák.
Külső monárkáknak az ő
huszárjai,
Magyar huszárinknak csupán csak majmai;
Mégis magyarabbak azoknak gúnyai,
Mentéket viselnek, nincsen kaputjai.
Magyar huszárinknak csupán csak majmai;
Mégis magyarabbak azoknak gúnyai,
Mentéket viselnek, nincsen kaputjai.
Kapitány uram! hát csúfot
nemzetéből
Ne tégyen, maskarát szép öltözetéből.
Ha talán kórságnak nyelt bé mételyéből:
Végyen laxativát, hajtsa ki testéből.
Ne tégyen, maskarát szép öltözetéből.
Ha talán kórságnak nyelt bé mételyéből:
Végyen laxativát, hajtsa ki testéből.
Vesse le kaputját, kösse egy
póznára,
Tegye ki kölessel vetett táblájára:
Meglátja, hogy lészen ez nagyobb hasznára,
Verebek nem fognak soha szállni arra.
Tegye ki kölessel vetett táblájára:
Meglátja, hogy lészen ez nagyobb hasznára,
Verebek nem fognak soha szállni arra.
Véltem, a kapitány rám fog
neheztelni
Ezen szókért, talán másra is fog kélni:
Vitéz ember, tudtam, lehetett hát félni,
Hogy dirib-darabra ne találjon tépni.
Ezen szókért, talán másra is fog kélni:
Vitéz ember, tudtam, lehetett hát félni,
Hogy dirib-darabra ne találjon tépni.
Látom kirántotta kardját
hüvelyéből;
De hogy nem haragszik, kitetszett szeméből,
Mosolyog, nem mérges, kiláttam színéből,
Tréfásan megijeszt, azt véltem, jeléből.
De hogy nem haragszik, kitetszett szeméből,
Mosolyog, nem mérges, kiláttam színéből,
Tréfásan megijeszt, azt véltem, jeléből.
De ágyról kaputját hírtelen
felkapta,
Kardjával felőlről aljáig hasgatta.
Nem tett szabó ezen ily vágást, hogy szabta.
Mondá: soha rajtam nem lészel ebatta!
Kardjával felőlről aljáig hasgatta.
Nem tett szabó ezen ily vágást, hogy szabta.
Mondá: soha rajtam nem lészel ebatta!
Ezt látván a székről
felugrottam, keltem:
Nyakába borúltam, őtet megöleltem,
Csókoltam s örömtől könyveket ejtettem,
Te deum laudamust végre éneklettem.
Nyakába borúltam, őtet megöleltem,
Csókoltam s örömtől könyveket ejtettem,
Te deum laudamust végre éneklettem.
A miket mondottam, mind igaz,
rá tére,
Fogadta, hogy meddig lesz benne a vére,
Magyar ruhán kívűl más nem jön testére,
S általa több mocsok nem száll nemzetére.
Fogadta, hogy meddig lesz benne a vére,
Magyar ruhán kívűl más nem jön testére,
S általa több mocsok nem száll nemzetére.
Több tiszt urakat is, mondá,
fogja kérni:
Reményli is, hogy el fogja aztat érni:
Hogy ő kérésére reá fognak térni,
Német szabó nékik köntöst nem fog mérni.
Reményli is, hogy el fogja aztat érni:
Hogy ő kérésére reá fognak térni,
Német szabó nékik köntöst nem fog mérni.
Újonnan is kértem, hogy ha
igaz híve
Hazájának és ha vagyon magyar szíve;
Ne engedje: érje azt korcsosság íve,
Megrontsa, és légyen annak büdös nyüve.
Hazájának és ha vagyon magyar szíve;
Ne engedje: érje azt korcsosság íve,
Megrontsa, és légyen annak büdös nyüve.
A Bakter kiáltott tizenkét
órára,
Késő volt, borúltunk egymásnak nyakára,
Szeméből gördűltek könyvek arczájára,
Hogy búcsúzott, én is majd fakadtam arra.
Késő volt, borúltunk egymásnak nyakára,
Szeméből gördűltek könyvek arczájára,
Hogy búcsúzott, én is majd fakadtam arra.
Szállásomra menvén, már kiki
nyúgodott,
Morpheusnak édes álmában aludott;
A szomszédház padján egy bagoly húhogott,
Mind borz, olly csúfosan némelykor szuszogott,
Morpheusnak édes álmában aludott;
A szomszédház padján egy bagoly húhogott,
Mind borz, olly csúfosan némelykor szuszogott,
Azért is sokáig én el nem
alhattam,
Hol jobbra hol balra magamat forgattam:
De Endimiótól végre elnyomattam,
A falhoz fordúltam és úgy felvirradtam.
Hol jobbra hol balra magamat forgattam:
De Endimiótól végre elnyomattam,
A falhoz fordúltam és úgy felvirradtam.
KILENCZEDIK RÉSZ.
Ebben előbeszélli, hogy a Tabánban a rácz bírónak temetésén lévén, az mint ment véghez. Azon nap estve Pestre a bálba által menvén, leírja a bálházat, abba miket látott, mint vacsorált, egy maskarába őltözött öreg úrral miként bánt, mindaddig mi történt ottan, míglen a szállására aludni ment.
Más nap ünnep levén,
sessio nem vala:
Hanem a rácz bíró Tabánban meghala,
Fekete posztóval egész háza fala
Bé vólt vonyva; mivel gazdag ember vala.
Hanem a rácz bíró Tabánban meghala,
Fekete posztóval egész háza fala
Bé vólt vonyva; mivel gazdag ember vala.
Hallván, temetése hogy
pompásan lészen,
Sok pap, sok kalugyer26) állna immár készen,
Maga a Vladika27) hogy majd Slusbát28) tészen,
Sok nép már megtölté udvarát egészen:
Sok pap, sok kalugyer26) állna immár készen,
Maga a Vladika27) hogy majd Slusbát28) tészen,
Sok nép már megtölté udvarát egészen:
Ott vóltam; de annyi szakálos
rácz papot
Eggyütt még nem láttam; csak itt tizenhatot,
Láttam eggyet köztök fél szemére vakot,
Melly a füstölőhöz legelőször kapott.
Eggyütt még nem láttam; csak itt tizenhatot,
Láttam eggyet köztök fél szemére vakot,
Melly a füstölőhöz legelőször kapott.
Sok temjént kanállal ez a
tűzre vetett,
Mellytől is hírtelen olly nagy láng gerjedett,
Hogy hosszu szakállán végig elterjedett,
Vállaira fésült haja is perzsedett.
Mellytől is hírtelen olly nagy láng gerjedett,
Hogy hosszu szakállán végig elterjedett,
Vállaira fésült haja is perzsedett.
A vak pap kiáltott; mert a
láng égette,
Perzselte arczáját és fejét felette,
De sok kalugyerek állván ő mellette,
Kitől hogy lehetett, őt úgy segitette.
Perzselte arczáját és fejét felette,
De sok kalugyerek állván ő mellette,
Kitől hogy lehetett, őt úgy segitette.
Egyik szentelt vizet öntött
szakállára,
Másik pluviálét29) boritott hajára,
Sokan nagy könyvekkel csapkodtak vállára,
Elólták a lángot mégis utóljára.
Másik pluviálét29) boritott hajára,
Sokan nagy könyvekkel csapkodtak vállára,
Elólták a lángot mégis utóljára.
A vak papnak elmúlt az
authoritása,
Tekíntetes vala szakállal állása,
Nem vólt darab főldön e szakálnak mássa,
Ez vólt az ő dísze, az ő gravitássa.
Tekíntetes vala szakállal állása,
Nem vólt darab főldön e szakálnak mássa,
Ez vólt az ő dísze, az ő gravitássa.
Most a temjén lángja ezt
csutává tette;
De hamvát a ráczság seprette, s felszedte,
Ennek kis dósissát kiki a mint vette,
Amulétum30) helyett nyakra függesztette.
De hamvát a ráczság seprette, s felszedte,
Ennek kis dósissát kiki a mint vette,
Amulétum30) helyett nyakra függesztette.
Két vén rácznéval ő elment
szállására;
Sok olajt felkentek ezek az állára,
Lángtól felhólyagzott sebes arczájára,
Szakáll s bajuszszától maradt tarlójára.
Sok olajt felkentek ezek az állára,
Lángtól felhólyagzott sebes arczájára,
Szakáll s bajuszszától maradt tarlójára.
Más pap állott ennek legottan
helyére;
De ez már vigyázott a füstölőjére,
Ez is szakálos volt, tartá aztat félre,
Hogy ha láng lobban fel, ne érjen melyére.
De ez már vigyázott a füstölőjére,
Ez is szakálos volt, tartá aztat félre,
Hogy ha láng lobban fel, ne érjen melyére.
A vladika hozzá fogott
a slusbához,
Papság, kalugyerek a sok térdhajtáshoz,
Számtalan hoszpodi pomiluj mondáshoz,
A sok atyafiság pedig a síráshoz.
Papság, kalugyerek a sok térdhajtáshoz,
Számtalan hoszpodi pomiluj mondáshoz,
A sok atyafiság pedig a síráshoz.
Mesterek, deákok itten
éneklettek,
A testnek gyakorta hajtásokat tettek,
Mellyet is a papok szűntelen füstöltek,
És sok szentelt vizet arra kizsebeltek.
A testnek gyakorta hajtásokat tettek,
Mellyet is a papok szűntelen füstöltek,
És sok szentelt vizet arra kizsebeltek.
Láttam rokonyságát és a
gyermekeit,
Vén atyjok arczáját csókolni s kezeit,
Szóval megköszönni jótéteményeit
Drága tátát mondván hullani könyveit.
Vén atyjok arczáját csókolni s kezeit,
Szóval megköszönni jótéteményeit
Drága tátát mondván hullani könyveit.
E ceremoniát a mint
elvégzették,
A testet szent Mihály lovára feltették,31)
A temetőhelyre fáklyák közt kivitték,
Koporsóját sírnál itten bészegezték.
A testet szent Mihály lovára feltették,31)
A temetőhelyre fáklyák közt kivitték,
Koporsóját sírnál itten bészegezték.
Sírját is a papok szűntelen
füstölték,
Köröskörűl szentelt vízzel azt öntözték,
Testét a sír-ásók sírba eresztették,
Földet reá vágván, azzal bétetézték.
Köröskörűl szentelt vízzel azt öntözték,
Testét a sír-ásók sírba eresztették,
Földet reá vágván, azzal bétetézték.
Az egész rokonyság
megcsókolván halmát,
Mély főmeghajtással kérték a vladikát,
Hogy másnap lelkéért tartson lithurgiát32)
Elmentünk, meglátván ezen tragédiát.
Mély főmeghajtással kérték a vladikát,
Hogy másnap lelkéért tartson lithurgiát32)
Elmentünk, meglátván ezen tragédiát.
A temetőhelyről többekkel mint
mentem,
Egyszer jobboldalom felé tekíntettem:
Egy rendes iffiú megy, látom, mellettem,
Hogy csintalan lehet, azt észrevehettem.
Egyszer jobboldalom felé tekíntettem:
Egy rendes iffiú megy, látom, mellettem,
Hogy csintalan lehet, azt észrevehettem.
Hozzám szólott, s mondá, de
szólván nevetett:
Uram ez a vén rácz, ki eltemettetett,
Legalább is ötszáz köböl bab az lehet,
A mennyit ő míg élt, olajjal megevett.
Uram ez a vén rácz, ki eltemettetett,
Legalább is ötszáz köböl bab az lehet,
A mennyit ő míg élt, olajjal megevett.
Ma estve házánál fogják lakni
torát,
Láttam, vittek oda sok ezer pruszkorát33),
Bozseniczát34), azaz kecskebak sódorát,
Kalugyerség, papság majd fogyasztja borát.
Láttam, vittek oda sok ezer pruszkorát33),
Bozseniczát34), azaz kecskebak sódorát,
Kalugyerség, papság majd fogyasztja borát.
Jó sclavoniai erős
rakiában35)
Lesz részek, mert fogják inni azt héjában;
De csak tor ez és nem lésznek olly vigságban,
A mint még ma estve lészek én a bálban.
Lesz részek, mert fogják inni azt héjában;
De csak tor ez és nem lésznek olly vigságban,
A mint még ma estve lészek én a bálban.
Gyakorta hallottam én már e
szót: hogy bál,
De nem tudván mi az, a dolog miből áll,
Véltem, hogy ott mindent ingyen kiki talál,
És hogy a sűlt galamb ember szájába száll.
De nem tudván mi az, a dolog miből áll,
Véltem, hogy ott mindent ingyen kiki talál,
És hogy a sűlt galamb ember szájába száll.
Kérdem az ifiat: a bál hogy
hol lészen?
Mond: hét Electornál Pesten, hol már készen
Minden vagyon, s kiki mit akar azt tészen,
Játszik, tánczol, a mit kiván, iszik, észen.
Mond: hét Electornál Pesten, hol már készen
Minden vagyon, s kiki mit akar azt tészen,
Játszik, tánczol, a mit kiván, iszik, észen.
És hogy ez kezdődik estve
nyólcz órakor:
De a mikor tetszik, mehet kiki akkor,
A nagy urak jönnek majd csaknem fél éjkor,
Vacsorájok utánn hamarébb is ollykor.
De a mikor tetszik, mehet kiki akkor,
A nagy urak jönnek majd csaknem fél éjkor,
Vacsorájok utánn hamarébb is ollykor.
Feltettem magamba, hogy én is
elmegyek,
A bál mivoltáról hogy tanulást vegyek,
És annak javában hogy én részes legyek,
Úgy sem tudom, már ma egyebet mit tegyek.
A bál mivoltáról hogy tanulást vegyek,
És annak javában hogy én részes legyek,
Úgy sem tudom, már ma egyebet mit tegyek.
Három fertályt ütött éppen tíz
órára,
Hogy Dunának értem Pest felől partjára
De itten nem tudtam, menjek melly útczára,
A hol találhassak a bálnak házára.
Hogy Dunának értem Pest felől partjára
De itten nem tudtam, menjek melly útczára,
A hol találhassak a bálnak házára.
Sípolva jött mellém egy
perecz-eladó,
Ettől kérdém, hol van hét Kurfürst fogadó?
Mondá: ez útczán menj, majd megmondja echó;
Mert ott már a bálban zeng a muzsikaszó.
Ettől kérdém, hol van hét Kurfürst fogadó?
Mondá: ez útczán menj, majd megmondja echó;
Mert ott már a bálban zeng a muzsikaszó.
Úgy is lett; mert menvén a
fülembe hatott
Trombita, dob, sípok, hegedű hallatott,
Az útcza fáklyáktól világosíttatott,
Sok a hintók előtt szolgáktól tartatott.
Trombita, dob, sípok, hegedű hallatott,
Az útcza fáklyáktól világosíttatott,
Sok a hintók előtt szolgáktól tartatott.
A mint kapujának alatta
megálltam,
Itt azon iffiút véletlen találtam,
Ki a temetésből vélem jött, s hogy láttam,
Hozzá menvén, néki jó estvét kívántam.
Itt azon iffiút véletlen találtam,
Ki a temetésből vélem jött, s hogy láttam,
Hozzá menvén, néki jó estvét kívántam.
Kértem, vezessen fel engemet a
bálba,
A hol az tartatik, azon palotába,
A szokást nem tudom, hogy menjek vaktába,
Peleskén nem láttam bált én, sem Szathmárba.
A hol az tartatik, azon palotába,
A szokást nem tudom, hogy menjek vaktába,
Peleskén nem láttam bált én, sem Szathmárba.
Felvezetett, látom, az első
ajtónál
Hogy két granatéros fegyverben strázsán áll,
Itten a folyosón egy kis asztalkánál,
Űlt egy vastag német rakás papirosnál.
Hogy két granatéros fegyverben strázsán áll,
Itten a folyosón egy kis asztalkánál,
Űlt egy vastag német rakás papirosnál.
Hozzá vitt, és mondá: itten
kell fizetni
Bilétért36) két rénes forintot letenni,
E nélkül senkinek bé nem lehet menni,
Alkunak nincs helye, annak meg kell lenni.
Bilétért36) két rénes forintot letenni,
E nélkül senkinek bé nem lehet menni,
Alkunak nincs helye, annak meg kell lenni.
Így hát négy forintot mi
ketten letettünk,
Egy kis papiroskát ezért én, s ő nyertünk.
Nem ért az egy krajczárt; hogy annyit fizettünk,
Csodáltam! Iffiú mondá: már mehetünk.
Egy kis papiroskát ezért én, s ő nyertünk.
Nem ért az egy krajczárt; hogy annyit fizettünk,
Csodáltam! Iffiú mondá: már mehetünk.
A palota előtt egy tornáczot
érvén,
Űlt itt is egy német, ki bilétünk kérvén,
Oda adtuk néki, és tőle eltérvén
Bémentünk; már többé senkitől nem félvén.
Űlt itt is egy német, ki bilétünk kérvén,
Oda adtuk néki, és tőle eltérvén
Bémentünk; már többé senkitől nem félvén.
Bent lévén mint bálvány egybe
megállottam,
Szemeim meredtek, a szám feltátottam,
Hogy Elysiumban légyek, azt gondoltam;
Paradicsomnak is e helyt állítottam.
Szemeim meredtek, a szám feltátottam,
Hogy Elysiumban légyek, azt gondoltam;
Paradicsomnak is e helyt állítottam.
A tánczpalotának szép vólt
bólthajtása,
Mellyen festve vala Trója pusztúlása,
Helenának az ő elragadtatása,
Párisnak öröme, Genius szállása.
Mellyen festve vala Trója pusztúlása,
Helenának az ő elragadtatása,
Párisnak öröme, Genius szállása.
Pallérzott kristályból
tizenkét lámpások
Benne sorba függtek, nagy vólt ragyogások;
A viaszgyertyáktól esett villámlások,
Szememet sértették a sok sugárzások.
Benne sorba függtek, nagy vólt ragyogások;
A viaszgyertyáktól esett villámlások,
Szememet sértették a sok sugárzások.
Fala oldalain két sorral
függöttek
Tűkörös lámpások, mellyekbe tétettek
Két-két viaszgyertyák, kiktől úgy fénylettek,
Mint a gyémánt fénylik, mellyt gyűrűbe tettek.
Tűkörös lámpások, mellyekbe tétettek
Két-két viaszgyertyák, kiktől úgy fénylettek,
Mint a gyémánt fénylik, mellyt gyűrűbe tettek.
Ezek között olly jól
helyheztetve függött
Tizenkét nagy tűkör olly fortélylyal csüggött,
Ellen ütésektől palota kettődzött,
E szembetűnésre szem nézni nem győzött.
Tizenkét nagy tűkör olly fortélylyal csüggött,
Ellen ütésektől palota kettődzött,
E szembetűnésre szem nézni nem győzött.
Vóltak szép zőld fenyők falra
kötöztetve.
Ágokon madarkák fészke helyheztetve,
Porczellán fazékak virággal tétetve;
Tavaszt mutatott ez, mint úgy vólt illetve.
Ágokon madarkák fészke helyheztetve,
Porczellán fazékak virággal tétetve;
Tavaszt mutatott ez, mint úgy vólt illetve.
Al-végén egy karba harmincz
muzsikusok
Hallatták magokat, mint virtuosusok,
Ezeknek olly kegyes vala a tónusok,
Hogy syren s nympháknak tartotta őket sok.
Hallatták magokat, mint virtuosusok,
Ezeknek olly kegyes vala a tónusok,
Hogy syren s nympháknak tartotta őket sok.
E szép muzsikától a palota
zengett
Tánczosnak lábai alatt padlás rengett,
A taktust jól tették; mert az egyre csengett,
Sok magyar sarkantyú itten pengett-bengett.
Tánczosnak lábai alatt padlás rengett,
A taktust jól tették; mert az egyre csengett,
Sok magyar sarkantyú itten pengett-bengett.
De hogy tekíntettem én a
tánczosokra,
Nézek ördögökre, vagyis angyalokra,
Nem tudtam, hogy vetém szemem gúnyájokra,
Irtóztató csúfos úkor lárvájokra.
Nézek ördögökre, vagyis angyalokra,
Nem tudtam, hogy vetém szemem gúnyájokra,
Irtóztató csúfos úkor lárvájokra.
Egyiknek görbe vólt órra vagy
vólt szája,
Másiknak himlős vólt sok görcstől arczája,
Félig fejér, félig fekete pofája
Vólt soknak, másoknak macska vólt formája.
Másiknak himlős vólt sok görcstől arczája,
Félig fejér, félig fekete pofája
Vólt soknak, másoknak macska vólt formája.
Ki göböt magának a hátára
csinált,
Kinek mint egy czipó a melyje ugy kinn állt,
Ki káponyát tett fel, mutatott ez halált,
Tetszett, hogy emberből itt ördöggé sok vált.
Kinek mint egy czipó a melyje ugy kinn állt,
Ki káponyát tett fel, mutatott ez halált,
Tetszett, hogy emberből itt ördöggé sok vált.
De vóltak ellenben sok szép
őltözetek,
Aranytól s ezüsttől gazdagok, nehezek,
A dámák nyakai, fejek és a kezek
Brilliánttal tele: égtek mint tűz ezek.
Aranytól s ezüsttől gazdagok, nehezek,
A dámák nyakai, fejek és a kezek
Brilliánttal tele: égtek mint tűz ezek.
A tánczok többnyire álla
keringésből,
Forgó szél port mint hajt, ollyan tekergésből,
Gondoltam, viradtig sok meghal ezekből,
Guta következik a fejszédűlésből.
Forgó szél port mint hajt, ollyan tekergésből,
Gondoltam, viradtig sok meghal ezekből,
Guta következik a fejszédűlésből.
Az én iffiúm is közöttök
fetrengett,
Egy csínos lyánkával mint többi keringett,
Izzadt vólt, mondotta, mindjárt vesz más inget.
Úgy is tett, hogy ezen csúf táncznak vége lett.
Egy csínos lyánkával mint többi keringett,
Izzadt vólt, mondotta, mindjárt vesz más inget.
Úgy is tett, hogy ezen csúf táncznak vége lett.
E táncz után leűlt a székre
mellettem,
Mindjárt inni akart; de azt nem engedtem,
Nagyon meghevűlt volt, azért ítélhettem,
Ha iszik, hektikát nyer, attól féltettem.
Mindjárt inni akart; de azt nem engedtem,
Nagyon meghevűlt volt, azért ítélhettem,
Ha iszik, hektikát nyer, attól féltettem.
Kérdém: Uram! ugyan mi neve e
táncznak?
Mert egyszer, keringős hogy lett ökröm, annak
Szint’ illyen táncza vólt, mint itten forganak,
Az is csak keringett, itten sem ugranak.
Mert egyszer, keringős hogy lett ökröm, annak
Szint’ illyen táncza vólt, mint itten forganak,
Az is csak keringett, itten sem ugranak.
Felelt: Uram! hiják eztet
Voltzerisnek,
Voltzen kallót teszen, s természete ennek
Szűntelen forgani, mint malomkeréknek,
Kallótáncz ez tehát, mellybe keringenek.
Voltzen kallót teszen, s természete ennek
Szűntelen forgani, mint malomkeréknek,
Kallótáncz ez tehát, mellybe keringenek.
Higyje az úr nékem, hogy
lészen az nagy kár,
Hogy ha el nem megyen, egy Voltzerist nem jár;
Ama dáma ollyan könnyű mint a madár.
Vigye el, mert látom, hogy csak az úrra vár.
Hogy ha el nem megyen, egy Voltzerist nem jár;
Ama dáma ollyan könnyű mint a madár.
Vigye el, mert látom, hogy csak az úrra vár.
Uram! bolondgombát még soha se
ettem,
Mint a bódúlt marha, nem is kerengettem;
Ha tánczoltam, tehát igaz tánczot tettem,
Mellyből a fejembe szédűlést nem vettem.
Mint a bódúlt marha, nem is kerengettem;
Ha tánczoltam, tehát igaz tánczot tettem,
Mellyből a fejembe szédűlést nem vettem.
Inkább ehetném én, és inkább
ihatnám,
Higyje el azt az úr, mint sem tánczolhatnám,
Kitől kéne kérni, ha aztat tudhatnám,
Azon lennék, hogy azt én megszóllíthatnám.
Higyje el azt az úr, mint sem tánczolhatnám,
Kitől kéne kérni, ha aztat tudhatnám,
Azon lennék, hogy azt én megszóllíthatnám.
Erre az iffiú megfogá
kezemet,
Egy oldalszobába vezete engemet,
Kért, hogy vígan légyek, mutassam kedvemet,
Mindjárt enyhíteti szomjúm s éhségemet.
Egy oldalszobába vezete engemet,
Kért, hogy vígan légyek, mutassam kedvemet,
Mindjárt enyhíteti szomjúm s éhségemet.
Egyet kiált: Kellner!
hát mindjárt itt termett,
Szép fejér köténynyel egy fiatal német,
Németűl szólt vele, nem tudott más nyelvet:
Nékem monda: az úr mostan mindjárt ehet.
Szép fejér köténynyel egy fiatal német,
Németűl szólt vele, nem tudott más nyelvet:
Nékem monda: az úr mostan mindjárt ehet.
Egy kis asztalkát ez gyorsan
megterített,
Ezüst villát és kést, kanalat készített,
Mint a hó olly fejér zsemlyét tányérra tett,
Melyet szép damaska37) keszkenyővel fedett.
Ezüst villát és kést, kanalat készített,
Mint a hó olly fejér zsemlyét tányérra tett,
Melyet szép damaska37) keszkenyővel fedett.
Somlai bort hozott egy jó
butellával,
Másba pedig vizet, s pohárt hamarsággal,
Ezüst gyertyatartót szép viaszgyertyával,
Gondoltam: hogy eszem bezzeg ma pompával.
Másba pedig vizet, s pohárt hamarsággal,
Ezüst gyertyatartót szép viaszgyertyával,
Gondoltam: hogy eszem bezzeg ma pompával.
Hozott ezüst csészét, melly
vala fedeles,
Apró árpadara vólt ebbe a leves.
Czitronyos vólt, mivel valék igen ehes.
Mind megettem, nékem vólt ez igen keves.
Apró árpadara vólt ebbe a leves.
Czitronyos vólt, mivel valék igen ehes.
Mind megettem, nékem vólt ez igen keves.
Leves után hozott egy ezüst
tálacskán
Igen rendes étket, kitálalva czifrán,
Ragú ist das; kellner én hozzám így szólván,
Megrágom, feleltem, sógor, jó fogam van.
Igen rendes étket, kitálalva czifrán,
Ragú ist das; kellner én hozzám így szólván,
Megrágom, feleltem, sógor, jó fogam van.
Vagdalt étel vólt ez, s vala
foghagymával,
Nem kellett ehez kés, ettem azt kalánynyal,
Meglehetős vólt ez, s vala szalonnával,
Mint foghagymás kolbász, olly vala szagával.
Nem kellett ehez kés, ettem azt kalánynyal,
Meglehetős vólt ez, s vala szalonnával,
Mint foghagymás kolbász, olly vala szagával.
Csakhamar béjöve más ezüst
tálával,
Ezen vólt sűlt kappan, fennyűmadárkával,
Olajos, eczetes, fejes salátával,
Mondám: jobb vólna ez, sógor, szalonnával.
Ezen vólt sűlt kappan, fennyűmadárkával,
Olajos, eczetes, fejes salátával,
Mondám: jobb vólna ez, sógor, szalonnával.
A kappanhoz ugyan magyarossan
láttam,
Egésszen megettem, csak a nyakát hagytam,
A madarkát évén csak újjaim nyaltam,
Azért mint kappanyon, ezen úgy nem kaptam.
Egésszen megettem, csak a nyakát hagytam,
A madarkát évén csak újjaim nyaltam,
Azért mint kappanyon, ezen úgy nem kaptam.
Jóllakván, a boros butellát
felvettem;
De a bort pohárba koránt sem tőltöttem,
Sőt a számtól aztat addig el sem vettem,
Üres fenekére még nem tekíntettem.
De a bort pohárba koránt sem tőltöttem,
Sőt a számtól aztat addig el sem vettem,
Üres fenekére még nem tekíntettem.
Ezt látván a Kellner, ist
gút? aztat kérdé,
Mondám: bizony ist gút, de üres már ládd-é!
Azért lódulj! újra töltsd meg ezt, hallod-é,
E vizet magadnak tarthatod, tudod-é?
Mondám: bizony ist gút, de üres már ládd-é!
Azért lódulj! újra töltsd meg ezt, hallod-é,
E vizet magadnak tarthatod, tudod-é?
Hozván más butellát, előmbe
letette.
Kontratánzt iffiú a mint elvégzette,
Hozzám jött s mellettem magát pihentette,
A kellner: eszem-é austrigát? kérdette.
Kontratánzt iffiú a mint elvégzette,
Hozzám jött s mellettem magát pihentette,
A kellner: eszem-é austrigát? kérdette.
Nem tudtam, hogy mit mond, és
mi az austriga;
Mondám, ma nincs péntek, nem kell nékem csiga
Iffiú nevetve mondá: az austriga,
Jó uram, tengeri állat és nem csiga.
Mondám, ma nincs péntek, nem kell nékem csiga
Iffiú nevetve mondá: az austriga,
Jó uram, tengeri állat és nem csiga.
Ha ugy vagyon hozzál; hozott
egy tányérral,
Czitront is hozott ő, mert eszik czitronnal,
Rá nézvén nem tudtam, mint bánjak én azzal,
Késsel nyúljak hozzá, avagy csak marokkal.
Czitront is hozott ő, mert eszik czitronnal,
Rá nézvén nem tudtam, mint bánjak én azzal,
Késsel nyúljak hozzá, avagy csak marokkal.
Tányérról én eggyet hírtelen
felkaptam,
Majd kitört a fogam, hogy beléharaptam,
Fogam között felnyílt, bent mi van hogy láttam,
Hogy ez nyálas, nyúlós mint taknyot csodáltam.
Majd kitört a fogam, hogy beléharaptam,
Fogam között felnyílt, bent mi van hogy láttam,
Hogy ez nyálas, nyúlós mint taknyot csodáltam.
Dolgom az iffiú felette
kaczagta;
De hogy kell ezt enni, nékem megmutatta.
Czitronnak a levét reája csafarta,
Nem előbb, csak mikor már habzott, felnyalta.
De hogy kell ezt enni, nékem megmutatta.
Czitronnak a levét reája csafarta,
Nem előbb, csak mikor már habzott, felnyalta.
Maga nékem eggyet szépen
elkészített,
Nyeljem le csak frissen, arra kénszerített,
Mondá: hogy már láttam ő azzal hogy mint tett
Láttam is, mert akkor ő már tízet megett.
Nyeljem le csak frissen, arra kénszerített,
Mondá: hogy már láttam ő azzal hogy mint tett
Láttam is, mert akkor ő már tízet megett.
Id’ adá és aztat hírtelen
lenyeltem,
Tajtékos levét is mind felhörpentettem,
Alig vólt gyomromban, már is azt ítéltem,
Hogy kólika jön rám, mellytől nagyon féltem.
Tajtékos levét is mind felhörpentettem,
Alig vólt gyomromban, már is azt ítéltem,
Hogy kólika jön rám, mellytől nagyon féltem.
Úgy tetszett, nyeltem le nem
mást, ha jégcsapot,
Érzettem: hűl gyomrom, rágásokat kapott,
Gondoltam, nehezen érek én más napot;
Tám szükség is lészen hívattatni papot.
Érzettem: hűl gyomrom, rágásokat kapott,
Gondoltam, nehezen érek én más napot;
Tám szükség is lészen hívattatni papot.
Izzadtam, ződűltem, hol pedig
sárgúltam,
Nagy undorodástól majd hogy nem ájúltam;
Bé fog fagyni gyomrom, azon is búsúltam,
Nehezen pihegtem és csak alig fújtam,
Nagy undorodástól majd hogy nem ájúltam;
Bé fog fagyni gyomrom, azon is búsúltam,
Nehezen pihegtem és csak alig fújtam,
Látván az iffiú nagy
változásomat,
Majd leszakította, úgy rázta órromat,
Dörgölte csömöröm’ az egész hátomat,
Verejtéktől törlé gyakran homlokomat,
Majd leszakította, úgy rázta órromat,
Dörgölte csömöröm’ az egész hátomat,
Verejtéktől törlé gyakran homlokomat,
Nagy nehezen mégis én magamhoz
tértem,
Somlai boromat adja ide kértem,
A butellát itt is egészen kimértem,
Mellytől mindjárt régi egészségem értem.
Somlai boromat adja ide kértem,
A butellát itt is egészen kimértem,
Mellytől mindjárt régi egészségem értem.
De meg is esküdtem a nagy
Jehovára,
Hogy sohasem nézek én az austrigára,
Kívánom én aztat azoknak fogára,
A kik pöknek, nézvén a nyers szalonnára.
Hogy sohasem nézek én az austrigára,
Kívánom én aztat azoknak fogára,
A kik pöknek, nézvén a nyers szalonnára.
Ezek így történvén, a
tánczpalotába
Kimentünk; s megvontam magam egy szuglyába,
Látok egy vén urat lenni maskarába,
Iffian öltözve, de nem vólt lárvába.
Kimentünk; s megvontam magam egy szuglyába,
Látok egy vén urat lenni maskarába,
Iffian öltözve, de nem vólt lárvába.
Szemöldökét a vén
béfeketítette,
Ősz haját hajporral vastagon hintette,
Arczája ránczait pirosra festette,
Parfumírozva vólt38) mind ruhája s teste.
Ősz haját hajporral vastagon hintette,
Arczája ránczait pirosra festette,
Parfumírozva vólt38) mind ruhája s teste.
Rózsaszínű selyem vala
öltözete,
Vont arany paszomány annak prémezete,
Mint Laufernek, úgy vólt egész készűlete,
Egy iffiú dámát fel s alá vezete.
Vont arany paszomány annak prémezete,
Mint Laufernek, úgy vólt egész készűlete,
Egy iffiú dámát fel s alá vezete.
Hajlongott mellette,
angyalának hítta,
Mint egy húsz esztendős, szívét ez úgy vítta,
Ha ez a kávéját keverte, úgy itta,
Csúfság vólt, mit nem tett ezen Susannita.
Mint egy húsz esztendős, szívét ez úgy vítta,
Ha ez a kávéját keverte, úgy itta,
Csúfság vólt, mit nem tett ezen Susannita.
Hogy mellettem elment, hihető
megesmért,
Hogy idegen legyek, magyarúl arra kért,
Hogy tánczolni menjek, de mindjárt méreg ért
Azért így szóllottam hozzá, hogy felém tért.
Hogy idegen legyek, magyarúl arra kért,
Hogy tánczolni menjek, de mindjárt méreg ért
Azért így szóllottam hozzá, hogy felém tért.
E dáma az úrnak talám
unokája?
Nem lehet: hitvese légyen, vagy mátkája,
Mert nagyatyát mutat már az úr formája,
Ránczai tetszenek, bár festett arczája.
Nem lehet: hitvese légyen, vagy mátkája,
Mert nagyatyát mutat már az úr formája,
Ránczai tetszenek, bár festett arczája.
Valamint a tűztől puskapor
fellobban,
Vagy kit mennykő megüt, hírtelen letoppan,
Ez is sok szitkokkal én előmbe dobban,
Szidott ő, szidtam én őtet annál jobban.
Vagy kit mennykő megüt, hírtelen letoppan,
Ez is sok szitkokkal én előmbe dobban,
Szidott ő, szidtam én őtet annál jobban.
Végtére azt mondám: hallja ked
nagyapó!
Kedhez az iffiú dáma már nem való,
Hogy ha Kempis Tamást olvassa, lészen jó,
Mert fogytig ha így él, elviszi a manó.39)
Kedhez az iffiú dáma már nem való,
Hogy ha Kempis Tamást olvassa, lészen jó,
Mert fogytig ha így él, elviszi a manó.39)
Dörmögve mellőlem ő
elsompolyodott,
Mondá, hogy eszemben vagyok tébolyodott,
A dámája láttam, hogy elmosolyodott,
Ő is, azt jól tudom, hogy így gondolkodott.
Mondá, hogy eszemben vagyok tébolyodott,
A dámája láttam, hogy elmosolyodott,
Ő is, azt jól tudom, hogy így gondolkodott.
Mint borúl fölyhőtől a szép
napnak fénye,
Úgy rútult e véntől e dámának kénye,
Inkább tetszett néki ennek az erszénye,
Mintsem ezen vásott természetnek vénje.
Úgy rútult e véntől e dámának kénye,
Inkább tetszett néki ennek az erszénye,
Mintsem ezen vásott természetnek vénje.
Ezek így történvén, én
megszólitottam
Az iffiat, néki ezeket mondottam:
Négyet már elütött az óra, hallottam,
Haza megyek, a más éjjel sem aludtam.
Az iffiat, néki ezeket mondottam:
Négyet már elütött az óra, hallottam,
Haza megyek, a más éjjel sem aludtam.
Hanem a vacsora árát
megfizetni
Akarnám, ha tudnám mennyit kell letenni,
Nem sok vólt, tán sokat nem fog érte venni,
Tudja meg: kelnerrel tud ő beszélleni.
Akarnám, ha tudnám mennyit kell letenni,
Nem sok vólt, tán sokat nem fog érte venni,
Tudja meg: kelnerrel tud ő beszélleni.
Kérdezvén a kelnert, az
egybe így felelt,
Nem sok, csak hat arany; a hideg majd kilelt,
Mondám: hogy kevés bort adott, kevés ételt,
A török földjén sem hallottam illy vételt.
Nem sok, csak hat arany; a hideg majd kilelt,
Mondám: hogy kevés bort adott, kevés ételt,
A török földjén sem hallottam illy vételt.
Mondá az iffiú: az úr csak
híjába
Beszél, mert a dolog így vagyon a bálba,
Itt mindent, a ki mit tészen a szájába,
Drágán kell fizetni, nincs mód alkujába.
Beszél, mert a dolog így vagyon a bálba,
Itt mindent, a ki mit tészen a szájába,
Drágán kell fizetni, nincs mód alkujába.
Kivettem az erszényt, de a
szívem vérzett,
Kelnernek hat aranyt fizetvén rám nézett,
Schon gut, azt mondotta, de búm lett tetézett,
Fejem aranyimért fájdalmakat érzett.
Kelnernek hat aranyt fizetvén rám nézett,
Schon gut, azt mondotta, de búm lett tetézett,
Fejem aranyimért fájdalmakat érzett.
Mindjárt megesküdtem, s
feltettem magamba,
Soha még én élek, hogy nem megyek bálba,
Mert hat aranyakért tíz hétig Szatmárba’
Lett vólna mint borom, mint sűlt-főtt a tálba’.
Soha még én élek, hogy nem megyek bálba,
Mert hat aranyakért tíz hétig Szatmárba’
Lett vólna mint borom, mint sűlt-főtt a tálba’.
Ott hagytam én a bált, és haza
siettem,
De az aranyimat el nem felejthettem,
Ágyamra bús szívvel magamat vetettem,
Átkot austrigára s kelnerre ejtettem.
De az aranyimat el nem felejthettem,
Ágyamra bús szívvel magamat vetettem,
Átkot austrigára s kelnerre ejtettem.
TIZEDIK RÉSZ.
Ebben előbeszéli, haza menvén mit beszéllett a kancellistával és hogy a hetzbe Pestre által menvén, ott miket látott. Melly után magyar dámákkal némelly helyeken öszveakadván, csúfos őltözetjekért azokkal mint bánt, miként csúfolta, hosszasan előadja, mindaddiglen, míglen szállására haza ment.