Kancellista földim béjött a
szobába,
Hát mégis te fekszel, azt mondá, az ágyba’?
Gondoltam, valami estél galibába,
Éjtszaka nem szoktál késni te héjába.
Hát mégis te fekszel, azt mondá, az ágyba’?
Gondoltam, valami estél galibába,
Éjtszaka nem szoktál késni te héjába.
Főldi! csak magammal vólt
bajom, mondottam,
Mind előszámláltam, hol és kikkel vóltam,
Bálba austrigától hogy én majd meghóltam,
A gavalérokat én miként csúfoltam.
Mind előszámláltam, hol és kikkel vóltam,
Bálba austrigától hogy én majd meghóltam,
A gavalérokat én miként csúfoltam.
Főldi! még valahol téged
meglódítnak,40)
Hogy ha békét nem hagysz nékik, megindítnak,
Egy medvére ha sok kutyákat uszítnak,
Levonják: téged is egyszer megsímítnak.
Hogy ha békét nem hagysz nékik, megindítnak,
Egy medvére ha sok kutyákat uszítnak,
Levonják: téged is egyszer megsímítnak.
Mondám: ha most nem vólt
bajom, már nem félek,
Nehezen is lészek többé én ő vélek,
Akarom, hogy tudják, rólok mit ítélek,
El nem felejtnek ők, míg bennek lesz lélek.
Nehezen is lészek többé én ő vélek,
Akarom, hogy tudják, rólok mit ítélek,
El nem felejtnek ők, míg bennek lesz lélek.
Már ezentúl dolgom lészen a
dámákkal,
Piperessen lépő szép kisasszonykákkal,
Ránczokat titkoló tabákos banyákkal,
Alacsony rendből is szűlt hajadonykákkal.
Piperessen lépő szép kisasszonykákkal,
Ránczokat titkoló tabákos banyákkal,
Alacsony rendből is szűlt hajadonykákkal.
Délelőtt minden nap az
országházához
Mentem, és leűlvén urak a táblához,
Hallgattam mint fogtak az ország dolgához,
Figyelmeztem, hogyha fogtak nagy munkához.
Mentem, és leűlvén urak a táblához,
Hallgattam mint fogtak az ország dolgához,
Figyelmeztem, hogyha fogtak nagy munkához.
Délután majd mindég kimentem
sétálni,
Kuriosus vóltam mindeneket látni,
Dámák is sétálnak, ha nap szokott szállni,
Akkor majd lesz módom azokat vexálni.
Kuriosus vóltam mindeneket látni,
Dámák is sétálnak, ha nap szokott szállni,
Akkor majd lesz módom azokat vexálni.
Pestre általmentem,
hogy ottan láthassam
Vadak viadalát, s magam mulathassam,
Hetznek híjják: miből áll ez, megtudhassam,
Otthonn a bíráknak, mit láttam, mondhassam.
Vadak viadalát, s magam mulathassam,
Hetznek híjják: miből áll ez, megtudhassam,
Otthonn a bíráknak, mit láttam, mondhassam.
Láttam, hogy tizenkét
panczéros kutyával
Vívott egy oroszlány; de hármat farkával
Agyonsújtott, eggyet az első lábával
Megnyomott, hogy béle kijött párájával.
Vívott egy oroszlány; de hármat farkával
Agyonsújtott, eggyet az első lábával
Megnyomott, hogy béle kijött párájával.
Meg is ölte vólna tám mind a
kutyákat,
De hogy hánytak reá sűrűn raketákat,
El nem szenvedhetvén a sok tűzszikrákat,
Elszaladt, rá vonták a vasas táblákat.
De hogy hánytak reá sűrűn raketákat,
El nem szenvedhetvén a sok tűzszikrákat,
Elszaladt, rá vonták a vasas táblákat.
Ezutánn jöve ki egy nagy izmos
medve;
Vén vólt ez, játszani nem is vólt nagy kedve;
De mégis fel vólt ez haragra gerjedve,
Mert sokszor kutyáktól vólt már megijedve.
Vén vólt ez, játszani nem is vólt nagy kedve;
De mégis fel vólt ez haragra gerjedve,
Mert sokszor kutyáktól vólt már megijedve.
Hetz-mester négy ebet
reája bocsátott,
Eggyet ezek közzűl pofon ez úgy vágott,
Hogy tíz lépésnyire tőle karikázott,
Eggyet megölelvén, büdöst abból rázott.
Eggyet ezek közzűl pofon ez úgy vágott,
Hogy tíz lépésnyire tőle karikázott,
Eggyet megölelvén, büdöst abból rázott.
Más két szelindekek füleit
ragadták,
Szegény fáradt medvét a főldre levonyták;
De a hetz-legények megszabadították.
Szokott barlangjába bé is bocsátották.
Szegény fáradt medvét a főldre levonyták;
De a hetz-legények megszabadították.
Szokott barlangjába bé is bocsátották.
Bocsátottak osztán egy nagy
szilaj bikát,
Négy közzűl hol eggyet, hol a másik kutyát
Úgy felhajigálta mint felhányják labdát,
Egy megdöglött; ezen általdöfte szarvát.
Négy közzűl hol eggyet, hol a másik kutyát
Úgy felhajigálta mint felhányják labdát,
Egy megdöglött; ezen általdöfte szarvát.
Újra friss két kutyát reá
eresztettek,
Ezek füleire hogy rá csemezkedtek,
Megtarták, mind bika, mind kutyák reszkedtek,
És azért is vele már nem veszekedtek.
Ezek füleire hogy rá csemezkedtek,
Megtarták, mind bika, mind kutyák reszkedtek,
És azért is vele már nem veszekedtek.
Vizet az ebeknek öntöttek
fejére,
Szalada mindenik a maga helyére,
Így lett a bika ment; de folyt füle vére,
Ez is hol tartatik, oda visszatére.
Szalada mindenik a maga helyére,
Így lett a bika ment; de folyt füle vére,
Ez is hol tartatik, oda visszatére.
Játszottak azutánn több apróbb
vadakkal;
De kevés mulatság vala már azokkal,
Ideje gondoltam van, hogy asszonyokkal
Kezdjem el hetzemet különös módokkal.
De kevés mulatság vala már azokkal,
Ideje gondoltam van, hogy asszonyokkal
Kezdjem el hetzemet különös módokkal.
Hetz-helyből kimenvén,
megálltam az útczán,
Jöttek a sok dámák onnant egymás utánn,
Sok színű ruhákban őltözve nagy czifrán,
Valamint a harkály vóltak olyan tarkán.
Jöttek a sok dámák onnant egymás utánn,
Sok színű ruhákban őltözve nagy czifrán,
Valamint a harkály vóltak olyan tarkán.
Eggyikének éppen, a ki
mellettem ment,
Bodrosan a haja fél réfre állott fent.
Ez zöld pomádéval vastagon vala kent,
Hogy dombosan álljon, tettek alája lent.
Bodrosan a haja fél réfre állott fent.
Ez zöld pomádéval vastagon vala kent,
Hogy dombosan álljon, tettek alája lent.
Egy arasztnyi villa-tőkkel
felhalmozva
Vala a tupéja, s bé vala porozva,
Mint egy görög dinnye hátrúl vólt dombozva,
Széles görbe fésű tartotta csomózva.
Vala a tupéja, s bé vala porozva,
Mint egy görög dinnye hátrúl vólt dombozva,
Széles görbe fésű tartotta csomózva.
Két sor gyöngy tupéján
keresztűl kötözve,
Tollakból bokréta bal felől feltőzve,
Másli pántlikából, melly tarkán volt szőve,
Feje tetejére vólt bokrosan fűzve.
Tollakból bokréta bal felől feltőzve,
Másli pántlikából, melly tarkán volt szőve,
Feje tetejére vólt bokrosan fűzve.
Briliántos hajtők
ragyogtak a fején,
Hasonló kalaris nyaka kerűletén,
A fodrán keresztűl ált-szúrva a melyén
Vólt kis arany spádé, gyémánt vólt tetején.
Hasonló kalaris nyaka kerűletén,
A fodrán keresztűl ált-szúrva a melyén
Vólt kis arany spádé, gyémánt vólt tetején.
Csodálatos színű vala a
gúnyája,
Mint szány-talp görbe volt két szárnya formája,
Ez alatt hasonló színű vólt szoknyája,
Mint fűrész kivágva kék előruhája.41)
Mint szány-talp görbe volt két szárnya formája,
Ez alatt hasonló színű vólt szoknyája,
Mint fűrész kivágva kék előruhája.41)
Aranynyal kivarrott vala
czipellője,
Mint hajó vitorla, nagy vólt legyezője,
Zsebéből kicsüggött fehér keszkenyője,
Lépett mint barázda friss billegtetője.
Mint hajó vitorla, nagy vólt legyezője,
Zsebéből kicsüggött fehér keszkenyője,
Lépett mint barázda friss billegtetője.
Természet azonban úgy
ráárasztotta
A szépség formáját, hogy azt tékozlotta,
Sok gavallér szívét ez felgyulasztotta,
Appetitussától s álmától fosztotta.
A szépség formáját, hogy azt tékozlotta,
Sok gavallér szívét ez felgyulasztotta,
Appetitussától s álmától fosztotta.
Most is hárma őtet, láttam,
késértette,
A melly legczifrább vólt, jobb karján vezette,
A más előtte ment, és kiterjesztette
Paraszolját,42) képét a nap nem érhette.
A melly legczifrább vólt, jobb karján vezette,
A más előtte ment, és kiterjesztette
Paraszolját,42) képét a nap nem érhette.
Harmadik sapó pá
körűlötte sétált43),
Mint bébicz a hanton, ollyanformán ugrált,
Szeles vólt, azért is, ha beszélt, kiabált,
Czigány hideg törte, reszketett, ha megállt.
Mint bébicz a hanton, ollyanformán ugrált,
Szeles vólt, azért is, ha beszélt, kiabált,
Czigány hideg törte, reszketett, ha megállt.
Egy czifra kávéház a Duna
hídjánál
Vagyon; és én szebbet nem is láttam annál,
Kérdés: ha nem szebb-é Vénus templománál?
Tele vólt, azért is álltam ajtajánál.
Vagyon; és én szebbet nem is láttam annál,
Kérdés: ha nem szebb-é Vénus templománál?
Tele vólt, azért is álltam ajtajánál.
Ezen szép dáma is ide
elérkezett,
Hogy bé nem mehetett, azon nevetkezett,
Más dámákkal fogott ajtón által kezet;
De csoda! ki legyek, magyarúl kérdezett.
Hogy bé nem mehetett, azon nevetkezett,
Más dámákkal fogott ajtón által kezet;
De csoda! ki legyek, magyarúl kérdezett.
Fejemet csóválva, meghajtám
magamat,
Megmondám ki legyek, s Budára útamat
Mért tettem és így elbeszélvén dolgomat,
Hallgatta; de észrevette csodáltomat.
Megmondám ki legyek, s Budára útamat
Mért tettem és így elbeszélvén dolgomat,
Hallgatta; de észrevette csodáltomat.
Azért is szép tiszta
magyarsággal szóllott,
Mért csóváltam fejem, arról tudakozott,
Talán álmélkodást személyje okozott,
Kért, mondjam meg, arra engemet mi hozott?
Mért csóváltam fejem, arról tudakozott,
Talán álmélkodást személyje okozott,
Kért, mondjam meg, arra engemet mi hozott?
Tévén lépésseit, tekinték
lábára,
Fél arasztnyi hosszú czipéje csatjára.
Annyi magasságú rávarrott sarkára,
Csodáltam, hogy léphet, nem állván talpára.
Fél arasztnyi hosszú czipéje csatjára.
Annyi magasságú rávarrott sarkára,
Csodáltam, hogy léphet, nem állván talpára.
Vele vólt két inas, jáger, egy
laib-huszár:
Ha gorombán szóllok, fejem majd porúl jár;
De megbátorodtam, szóllok, mert arra vár,
Ha lehordanak is, az előttem kis kár.
Ha gorombán szóllok, fejem majd porúl jár;
De megbátorodtam, szóllok, mert arra vár,
Ha lehordanak is, az előttem kis kár.
Szólltam, hogy csodáltam, én
mindjárt megmondom;
De kivel van szóllni szerencsém, kell tudnom,
Aetikát44) tanúltam, az is legfőbb gondom,
Hogy azt általhágni ne adassék módom.
De kivel van szóllni szerencsém, kell tudnom,
Aetikát44) tanúltam, az is legfőbb gondom,
Hogy azt általhágni ne adassék módom.
Mondá: magyar grófnak vagyok
felesége;
Septemvirátusnál van ennek tisztsége,
Gróf vólt eleinek minden nemzetsége,
Higyjem el, nincs ebben senkinek kétsége.
Septemvirátusnál van ennek tisztsége,
Gróf vólt eleinek minden nemzetsége,
Higyjem el, nincs ebben senkinek kétsége.
Jó, hogy megkérdeztem,
Nagyságod ki légyen,
Hárúlt vólna máskép fejemre nagy szégyen,
Haragot ellenem Nagyságod ne végyen,
Megvallom, mit véltem, velem bármit tégyen.
Hárúlt vólna máskép fejemre nagy szégyen,
Haragot ellenem Nagyságod ne végyen,
Megvallom, mit véltem, velem bármit tégyen.
Azt gondoltam, hogy a
méltóságos grófné,
Mivel hetzbe’ láttam, légyen hetz-mesterné,
Avagy komédián hogy légyen tánczosné,
Ha a nem: operán első énekesné.
Mivel hetzbe’ láttam, légyen hetz-mesterné,
Avagy komédián hogy légyen tánczosné,
Ha a nem: operán első énekesné.
Elkaczagta magát és eztet
mondotta:
Nótárius uram: ezt hogy gondolhatta?
Több dámák is vóltak a hetzbe’ láthatta,
Csupán én felőlem ezt hogy állíthatta?
Nótárius uram: ezt hogy gondolhatta?
Több dámák is vóltak a hetzbe’ láthatta,
Csupán én felőlem ezt hogy állíthatta?
Feleltem: Nagyságod egy olly
jeles dáma,
Kin tetézve nyugszik a szépségnek halma,
Páristól adódni illenék az alma
Inkább Nagyságodnak, bár vette Helena;
Kin tetézve nyugszik a szépségnek halma,
Páristól adódni illenék az alma
Inkább Nagyságodnak, bár vette Helena;
De illy őltözetbe’ mért jár,
nem tudhatom,
Köntösinek színét én meg nem foghatom,
Szabásának párját nem láttam, mondhatom,
Fársángi maskara: másnak nem tarthatom.
Köntösinek színét én meg nem foghatom,
Szabásának párját nem láttam, mondhatom,
Fársángi maskara: másnak nem tarthatom.
Mint a csányi torony, úgy áll
elől haja,
Tudom van fejének horgas tőktől baja,
Hátrúl a dombjába férne egy méh raja,
Nem dagad illy nagyon a Balaton zaja.
Tudom van fejének horgas tőktől baja,
Hátrúl a dombjába férne egy méh raja,
Nem dagad illy nagyon a Balaton zaja.
Mivel életembe én illyet nem
láttam,
Tudja meg Nagyságod, hogy eztet csodáltam:
De azután sokkal jobban álmélkodtam,
A midőn magyar szót Nagysádtól hallottam.
Tudja meg Nagyságod, hogy eztet csodáltam:
De azután sokkal jobban álmélkodtam,
A midőn magyar szót Nagysádtól hallottam.
A Hetzbe’ egy dáma sem vólt
illy irombán,
Így varrott ruhába, illyen nagyon tarkán,
Hogy is gondolhattam vólna mást azután,
Illy különöst látván magyar grófnén s dámán.
Így varrott ruhába, illyen nagyon tarkán,
Hogy is gondolhattam vólna mást azután,
Illy különöst látván magyar grófnén s dámán.
Tudja meg kegyelmed! most az
új világba,
Illy módi öltözet jött bé a szokásba,
Másképpen öltözve semmi társaságba
Egy dáma sem mehet, csak épen volánba’.
Illy módi öltözet jött bé a szokásba,
Másképpen öltözve semmi társaságba
Egy dáma sem mehet, csak épen volánba’.
A ruhámnak színét híjják
kaka düfén,
Ezt hordja olly dáma, mely iffiú s nem vén,
Pántlikám kukliko-szín fejem tetején,
Hadi tisztek finést látnak a kis spádén.
Ezt hordja olly dáma, mely iffiú s nem vén,
Pántlikám kukliko-szín fejem tetején,
Hadi tisztek finést látnak a kis spádén.
Nem mint csányi torony, de
alla Persien
Van bodrozva hajam, magosan s merevén,
Hátrúl azért dombos, mert fekszik fejelkén,
És ez neveztetik sinyonnak a nevén.
Van bodrozva hajam, magosan s merevén,
Hátrúl azért dombos, mert fekszik fejelkén,
És ez neveztetik sinyonnak a nevén.
Méltóságos grófné! a felséges
Isten
Csak ezt a világot, mellyben élünk itten,
Teremté, hogy újabb vólna lehetetlen,
E szó hogy új világ, nálom értethetlen.
Csak ezt a világot, mellyben élünk itten,
Teremté, hogy újabb vólna lehetetlen,
E szó hogy új világ, nálom értethetlen.
Az ó, nem hallottam, mikor
enyészett el,
Hogy az új világnak így adattasson hely,
Új Mójzes sem támadt, új teremtés-könyvvel,
Tám csak az ó lesz új, az új köntösökkel.
Hogy az új világnak így adattasson hely,
Új Mójzes sem támadt, új teremtés-könyvvel,
Tám csak az ó lesz új, az új köntösökkel.
Új világot nem tész mind ezen
viselet
Az óba áll a sok megesztelenedett,
Kiket kalmár, szabó, varga, frizér nevet,
Hogy kiki módiért tőlek sok pénzt vehet.
Az óba áll a sok megesztelenedett,
Kiket kalmár, szabó, varga, frizér nevet,
Hogy kiki módiért tőlek sok pénzt vehet.
Az egész portéka, mellyből a
módi áll,
Olly gyenge mint harmat vagy tavaszi fűszál,
Hasad, szakad, ha csak lépve dáma sétál,
Másnap megint új kell, ha lészen estve bál.
Olly gyenge mint harmat vagy tavaszi fűszál,
Hasad, szakad, ha csak lépve dáma sétál,
Másnap megint új kell, ha lészen estve bál.
Ha el nem szakad is, de
többszer felvenni,
Másnap nem illik így felőltözve lenni.
Megszűnt ez a módi, kalmárhoz kell menni,
A módi szabónak kell új munkát tenni.
Másnap nem illik így felőltözve lenni.
Megszűnt ez a módi, kalmárhoz kell menni,
A módi szabónak kell új munkát tenni.
Volán? ezt nem értem
magyarúl mit tészen,
Talám repűlésből eredetet vészen,
A szány-talp jó havon, majd egy ollyat tészen,
Nagysád is szállani tán van mindég készen.
Talám repűlésből eredetet vészen,
A szány-talp jó havon, majd egy ollyat tészen,
Nagysád is szállani tán van mindég készen.
Kaka düfén színe, de
büdös ez a szín,
Ezt magán viselni nem öröm, hanem kín.
Franczia fogakon festődjön ettől ín,
Mivel herczegjeknek testéből foly e kín.
Ezt magán viselni nem öröm, hanem kín.
Franczia fogakon festődjön ettől ín,
Mivel herczegjeknek testéből foly e kín.
Pántlikája színét nevezik
kuklikó –
Vajjon lehet-é már ennél ostobább szó?
Kakastaré szín ez, de így hívni nem jó;
Azért kuklikónak mondja minden bohó.
Vajjon lehet-é már ennél ostobább szó?
Kakastaré szín ez, de így hívni nem jó;
Azért kuklikónak mondja minden bohó.
A kis spádé finést a
hadi tiszteknek
Mutat; más spádéjok vagyon ám ezeknek.
Vígyázzon Nagyságod! ezek sebet tesznek,
Ha egyszer a szíven győzedelmet vesznek.
Mutat; más spádéjok vagyon ám ezeknek.
Vígyázzon Nagyságod! ezek sebet tesznek,
Ha egyszer a szíven győzedelmet vesznek.
Higyje el Nagyságod! ébren
vannak s készen,
Ha Actaeon a gróf, majd szarvassá lészen,
Sopkopf lesz belőle, melly nagy szarvast tészen,
A dagadt erszény is meglohadást vészen.
Ha Actaeon a gróf, majd szarvassá lészen,
Sopkopf lesz belőle, melly nagy szarvast tészen,
A dagadt erszény is meglohadást vészen.
Dicső eleinek mint vólt a
ruhája,
Nagysád kastéljának minden palotája
Képeken mutatja, mint vala formája,
Kérem: minden képre tekíntsen reája.
Nagysád kastéljának minden palotája
Képeken mutatja, mint vala formája,
Kérem: minden képre tekíntsen reája.
Sok szép széculumok
immár elhaladtak,
Mellyekben egyforma őltözetbe jártak;
Gyöngygyel és bíborral azok borítattak,
És soha a majmos módikon nem kaptak.
Mellyekben egyforma őltözetbe jártak;
Gyöngygyel és bíborral azok borítattak,
És soha a majmos módikon nem kaptak.
Vont arany vagy ezüst vala a
ruhájok,
Sokféle drága kő rakatott reájok;
Igaz, hogy sokba tőlt illy drága munkájok;
De nagy grófnék vóltak, illett ez hozzájok.
Sokféle drága kő rakatott reájok;
Igaz, hogy sokba tőlt illy drága munkájok;
De nagy grófnék vóltak, illett ez hozzájok.
Nem vólt e tékozlás, sőt vala
gazdagság,
Ebből egymásutánn részesűlt leányág,
Megmaradott nálok mind kincs, mind méltóság,
Nem vólt e víztajték, hanem állandóság.
Ebből egymásutánn részesűlt leányág,
Megmaradott nálok mind kincs, mind méltóság,
Nem vólt e víztajték, hanem állandóság.
Nagysád is ha visel illyen
őltözetet,
Minden megesméri, gróf-ágyból született,
Az egész világtól vészen tiszteletet,
El is távoztatja a balítéletet.
Minden megesméri, gróf-ágyból született,
Az egész világtól vészen tiszteletet,
El is távoztatja a balítéletet.
Török, mogoly,
persa, chinai asszonyság,
Melly légyen, esmérni lehet: állandóság
Viseltekben vagyon; nem bánják hogy óság,
Hogy nem is szégyenlik, tőlök nagy okosság,
Melly légyen, esmérni lehet: állandóság
Viseltekben vagyon; nem bánják hogy óság,
Hogy nem is szégyenlik, tőlök nagy okosság,
Kérdezze Nagyságod akármelly
nemzetet,
Francziát és ánglust, olaszt, vagy németet,
Hogy a magyar dáma hord melly viseletet,
Szép-é az? Jól tudom, vesz illy feleletet:
Francziát és ánglust, olaszt, vagy németet,
Hogy a magyar dáma hord melly viseletet,
Szép-é az? Jól tudom, vesz illy feleletet:
A nagy Jupiternek az ő
felesége,
A midőn kívánta, kitessék felsége,
Kitessék testének épsége, szépsége:
Így őltözött az fel, e vólt dicsősége.
A midőn kívánta, kitessék felsége,
Kitessék testének épsége, szépsége:
Így őltözött az fel, e vólt dicsősége.
Nagyságod testének minden
porczikája,
Természetnek remek, s legnemesb munkája,
Lybanusnak nincsen illyen czédrusfája,
A tavasznak sem nyílt soha szebb rózsája.
Természetnek remek, s legnemesb munkája,
Lybanusnak nincsen illyen czédrusfája,
A tavasznak sem nyílt soha szebb rózsája.
Esedezem azért, hogy illyen
csúnyában
Ne járjon illy csúfos, idegen czundrában:
Mert angyali szépség van magyar ruhában,
Mint grófnét tisztelni fogják e gúnyában.
Ne járjon illy csúfos, idegen czundrában:
Mert angyali szépség van magyar ruhában,
Mint grófnét tisztelni fogják e gúnyában.
Ezek után magam meghajtottam
mélyen,
Búcsúzván kívántam, hogy sokáig éljen,
Minden szavaimat, kértem, jóra véljen,
Tovább így ne járjon: az egektől féljen.
Búcsúzván kívántam, hogy sokáig éljen,
Minden szavaimat, kértem, jóra véljen,
Tovább így ne járjon: az egektől féljen.
A laibhuszár, ki őt akkor
kísértette,
Másnap velem öszveakadt, s beszéllette,
Hogy grófné szavaim mind megjelentette
Grófjának; kinek is tetszettek felette.
Másnap velem öszveakadt, s beszéllette,
Hogy grófné szavaim mind megjelentette
Grófjának; kinek is tetszettek felette.
Mondá: Ezen magyar jó
izráelíta,
A ti dolgotokat éppen nem símíta,
Haza buzgósága őt arra indíta,
Igazságmondásra magyar vér buzdíta.
A ti dolgotokat éppen nem símíta,
Haza buzgósága őt arra indíta,
Igazságmondásra magyar vér buzdíta.
Mind szentírás a mit mondott
és valóság,
A magyar dámákban nincsen állandóság,
Mindnyájoknak tetszik a módi és újság;
A tegnapi ruha és ura már óság.
A magyar dámákban nincsen állandóság,
Mindnyájoknak tetszik a módi és újság;
A tegnapi ruha és ura már óság.
Minden őltözetje gyenge, mint
pókháló,
A szél elszaggatja, más napra nem való;
De e mivel módi, már szép és igen jó.
Czinkossa is mondja for zsoli par Dió.45)
A szél elszaggatja, más napra nem való;
De e mivel módi, már szép és igen jó.
Czinkossa is mondja for zsoli par Dió.45)
Ezen díbdábságnak mégis meg
kell lenni,
E nélkűl Kszelsoftba bé nem lehet menni,
A szegény urának mit van, mit nincs tenni,
Bár sok ezreket kőlt, mégis meg kell venni.
E nélkűl Kszelsoftba bé nem lehet menni,
A szegény urának mit van, mit nincs tenni,
Bár sok ezreket kőlt, mégis meg kell venni.
Mondá grófné: Szívem! magam
megesmérem,
Hogy ezek így vannak; azért kendet kérem,
Szeressen mint eddig; mert fogyjon el vérem,
Ha úgy őltözködöm, míg halálom érem.
Hogy ezek így vannak; azért kendet kérem,
Szeressen mint eddig; mert fogyjon el vérem,
Ha úgy őltözködöm, míg halálom érem.
A huszár, beszédjét a mint
elvégzette,
Hogy ezek így voltak, hittel pecsétlette.
Az öröm könyveit két szemem ejtette;
Mert annak erejét szívem nem rejthette.
Hogy ezek így voltak, hittel pecsétlette.
Az öröm könyveit két szemem ejtette;
Mert annak erejét szívem nem rejthette.
Mondám: Én Istenem! adj több
illyen szívet,
Hazájához s annak köntöséhez hívet,
Engedd: ne érezzen idegen korcs nyívet,
És mást ne viseljen, hanem magyar mívet.
Hazájához s annak köntöséhez hívet,
Engedd: ne érezzen idegen korcs nyívet,
És mást ne viseljen, hanem magyar mívet.
Örűltem: Ciceró,
Cátilina ellen,
A curián hogy nem szóllott élesebben,
Mint én a dámáknak. Most hoztam eszekben,
Hogy járnak, melly undok, melly rút öltözetben.
A curián hogy nem szóllott élesebben,
Mint én a dámáknak. Most hoztam eszekben,
Hogy járnak, melly undok, melly rút öltözetben.
Innét alig ötven lépéseket
tettem;
Más dámával itt is hamar szembe lettem;
E mi nemzet légyen? ki nem esmérhettem,
Őltözetéből is azt ki nem vehettem,
Más dámával itt is hamar szembe lettem;
E mi nemzet légyen? ki nem esmérhettem,
Őltözetéből is azt ki nem vehettem,
Tett nagy kék kalapot
forgácsból fejére,
Csodáltam, melly magas, nézvén tetejére.
Csatolt négy galándot bársonyból ő erre;
Mert aczél csat varrva vólt ezek végére.
Csodáltam, melly magas, nézvén tetejére.
Csatolt négy galándot bársonyból ő erre;
Mert aczél csat varrva vólt ezek végére.
Véltem: vasasoknak nézek
dobossára,
Két réz dobot tenni mint szoktak lovára,
Két valami úgy vólt kötve óldalára,
Rázódott, hányódott minden mozdúltára.
Két réz dobot tenni mint szoktak lovára,
Két valami úgy vólt kötve óldalára,
Rázódott, hányódott minden mozdúltára.
Gondoltam én azt is, hogy
görögné lészen,
Két iszákja vagyon, mellybe holmit tészen,
Itt most vásár lészen; azért jött olly készen,
Mije van, eladja; Bécsbe majd mást vészen.
Két iszákja vagyon, mellybe holmit tészen,
Itt most vásár lészen; azért jött olly készen,
Mije van, eladja; Bécsbe majd mást vészen.
De látván, utánna mindenütt
sarkába
Megy lokaj őltözve szép liberiába,
Hogy görögné vólna, nem lehet; hijába,
Dáma ez: bár ő van illy csúfos ruhába.
Megy lokaj őltözve szép liberiába,
Hogy görögné vólna, nem lehet; hijába,
Dáma ez: bár ő van illy csúfos ruhába.
Czinóberrel festett
vala két arczája;
Kitetszett, hogy e nem természet rózsája,
Legszebb vólt a nála, hogy kicsiny vólt szája,
És hogy rendén állott rajta a ruhája’.
Kitetszett, hogy e nem természet rózsája,
Legszebb vólt a nála, hogy kicsiny vólt szája,
És hogy rendén állott rajta a ruhája’.
Hátrúl függött haja három ágba
fonyva,
Farára ruhája pántlikával vonyva,
Sok ránczot ejtett ott rakásra, mint ponyva.
Éppen ott állott meg, hol vólt Laczi-konyha.
Farára ruhája pántlikával vonyva,
Sok ránczot ejtett ott rakásra, mint ponyva.
Éppen ott állott meg, hol vólt Laczi-konyha.
Traktértól kifuta egy
tiszt nagy sebesen,
Komplimentumokat hányt néki rendesen,
Beszéltek magyarúl egymással ékesen;
De miről? ők tudták; mert szóltak csendesen.
Komplimentumokat hányt néki rendesen,
Beszéltek magyarúl egymással ékesen;
De miről? ők tudták; mert szóltak csendesen.
A tiszt megcsókolván kezét,
visszatére,
De én álmélkodva néztem személyjére,
Ruhaszabására és annak színére,
Mint főtt rák, olly színre béfestett képére.
De én álmélkodva néztem személyjére,
Ruhaszabására és annak színére,
Mint főtt rák, olly színre béfestett képére.
Felém fordúlt s mondá: Jó
uram! ked hallja:
Új kaput a borjú a miként csodálja,
Tudja meg: nem vagyok asszonyságok alja,
Mért csodál ked engem, kérem, okát vallja.
Új kaput a borjú a miként csodálja,
Tudja meg: nem vagyok asszonyságok alja,
Mért csodál ked engem, kérem, okát vallja.
Meghajtva mondottam: Mit tűrem
s tagadom,
Ki légyen? én ámbár aztat nem tudhatom,
Öltözetjét s annak színét csodálhatom,
Miféle találmány: mert meg nem foghatom.
Ki légyen? én ámbár aztat nem tudhatom,
Öltözetjét s annak színét csodálhatom,
Miféle találmány: mert meg nem foghatom.
Bár eleget néztem s nézek is
reájok,
Nem tudom, csipéjén mik légyenek azok:
Réz dobok-é? avagy hernáczból iszákok?
Abrakos tanyisztrák, avagy üres zsákok?
Nem tudom, csipéjén mik légyenek azok:
Réz dobok-é? avagy hernáczból iszákok?
Abrakos tanyisztrák, avagy üres zsákok?
Ha! ha! ha! kaczagott s
felette nevetett,
No! tett ked ruhámról, mondá, ítéletet!
Ada ked holmimnek szép nevezeteket,
Bizony az ördög is nevetné ezeket!
No! tett ked ruhámról, mondá, ítéletet!
Ada ked holmimnek szép nevezeteket,
Bizony az ördög is nevetné ezeket!
De nem neheztelek mégis
kegyelmedre;
Mert eggyűgyű ember szát tát illyenekre,
Csak rása szoknyákra, fátyol fő-kötőkre
Nézett eddig szeme, nem módi szerekre.
Mert eggyűgyű ember szát tát illyenekre,
Csak rása szoknyákra, fátyol fő-kötőkre
Nézett eddig szeme, nem módi szerekre.
Ki légyek, ki kednél olly nagy
csodát tészen.
Reménylem, ha szóllok, mindent észrevészen,
Megmondom s tanítom, hogy ha illy helyt lészen
Ne bámuljon többé, mint illik, úgy nézzen:
Reménylem, ha szóllok, mindent észrevészen,
Megmondom s tanítom, hogy ha illy helyt lészen
Ne bámuljon többé, mint illik, úgy nézzen:
Magyar bárók vóltak régtől én
öseim,
Haza fő hivatalt viseltek eleim,
A mellyeket bírok, számos szép értékim:
Mind rólok maradtak jószágim s kincseim.
Haza fő hivatalt viseltek eleim,
A mellyeket bírok, számos szép értékim:
Mind rólok maradtak jószágim s kincseim.
Borsod-vármegyébe jöttem e
világra,
Míg bőlcsűbe vóltam, estem árvaságra,
De jutottam mégis olly jó tútorságra,
Ki gyűjté javamat szép szaporaságra.
Míg bőlcsűbe vóltam, estem árvaságra,
De jutottam mégis olly jó tútorságra,
Ki gyűjté javamat szép szaporaságra.
A Notterdámáknál én
felneveltettem,46)
Hogy időjártával hajadoná lettem:
Pozsonyba urammal én megesmérkedtem,
Kinek is csakhamar felesége lettem.
Hogy időjártával hajadoná lettem:
Pozsonyba urammal én megesmérkedtem,
Kinek is csakhamar felesége lettem.
Az ő nemzetje is, mint az
enyim, báró,
Consiliárius és táblához járó,
Tesaurárius is vagy király kincs-záró,
Fiatal és tanúlt, még többeket váró.
Consiliárius és táblához járó,
Tesaurárius is vagy király kincs-záró,
Fiatal és tanúlt, még többeket váró.
Angléz neve vagyon én
öltözetemnek,
Kupido has színnek híjják színét ennek,
Új szín ez, drága is; azért nincs mindennek,
Érti-é kend mindent, a mit mondok kendnek?
Kupido has színnek híjják színét ennek,
Új szín ez, drága is; azért nincs mindennek,
Érti-é kend mindent, a mit mondok kendnek?
A mellyeket nevez kend dobnak,
iszáknak,
Neveztetnek azok mindentől bufánnak,
Szükség ezt viselni minden asszonyságnak;
Nyugvó kanapéja ez ám két karjának!
Neveztetnek azok mindentől bufánnak,
Szükség ezt viselni minden asszonyságnak;
Nyugvó kanapéja ez ám két karjának!
Égszin kalapomat Ángliából
hozták,
Arra a négy csatot ugyanott dolgozták,
Ezen kőltségemet a dámák okozták;
Ma grand módi, tegnap bár azt nem hordozták.
Arra a négy csatot ugyanott dolgozták,
Ezen kőltségemet a dámák okozták;
Ma grand módi, tegnap bár azt nem hordozták.
Itten Pesten, Budán élek nagy
világban,
A hol mindenféle módi van szokásban,
Ma e ruhába’ van dáma, hólnap másban,
Ezt cselekszem én is ezen társaságban.
A hol mindenféle módi van szokásban,
Ma e ruhába’ van dáma, hólnap másban,
Ezt cselekszem én is ezen társaságban.
Reménylem, hogy tudja már
familiámat,
Tudja, hogy mi színű? hogy híjják ruhámat?
Sok vólna számlálni genealógiámat,
Azért nem fárasztom kendért többé számat.
Tudja, hogy mi színű? hogy híjják ruhámat?
Sok vólna számlálni genealógiámat,
Azért nem fárasztom kendért többé számat.
Nagyságod szavait mind jól
megértettem,
Bár eggyűgyű vagyok, fejembe bévettem,
Hogy el ne felejtsem szentűl azt feltettem,
Protokolumomba béteszem, végzettem.
Bár eggyűgyű vagyok, fejembe bévettem,
Hogy el ne felejtsem szentűl azt feltettem,
Protokolumomba béteszem, végzettem.
Mint víz a szavai folynak
vóltaképpen;
Sohasem perorált Ciceró ekképpen,
Gotséd professorné47) nem szólt illyen szépen,
A kuffantók közzé beillene épen.
Sohasem perorált Ciceró ekképpen,
Gotséd professorné47) nem szólt illyen szépen,
A kuffantók közzé beillene épen.
Tudom, régi jeles a
familiája,
Vak Bélától vagyon ennek diplomája,
Csak kár, hogy nagyságod velejének tája,
Kereng, s cáputjának vagyon nagy hibája!
Vak Bélától vagyon ennek diplomája,
Csak kár, hogy nagyságod velejének tája,
Kereng, s cáputjának vagyon nagy hibája!
Azon négy ánglus csat annak
kerűletit,
Szükség, hogy szorítsa minden szegleteit;
Hogy el ne szalaszsza nagyságod az eszit,
Szaladófélben van: mutatja jeleit.
Szükség, hogy szorítsa minden szegleteit;
Hogy el ne szalaszsza nagyságod az eszit,
Szaladófélben van: mutatja jeleit.
Vékony forgácsból van a kék
kalap szőve,
Hasonló forgács van alatta a főbe’,
A Dunának szele van most nagy erőbe’,
Elragadja s szórja tétúl a mezőbe.
Hasonló forgács van alatta a főbe’,
A Dunának szele van most nagy erőbe’,
Elragadja s szórja tétúl a mezőbe.
Kupído has hús szín
ruhája és angléz:
Ugyanazért hibás kalap alatt az ész.
Bécsbe a bolondok háza már régen kész,
Ki abba Nagysádat zárja, jobbat nem tész.
Ugyanazért hibás kalap alatt az ész.
Bécsbe a bolondok háza már régen kész,
Ki abba Nagysádat zárja, jobbat nem tész.
Kupido hasának színét jól
esméri?
Tám Nagyságod hasát e szín gyakran éri?
E mostani világ módijának béri,
Sok ezer a szabó, illy ruhát melly méri.
Tám Nagyságod hasát e szín gyakran éri?
E mostani világ módijának béri,
Sok ezer a szabó, illy ruhát melly méri.
Illenének majmok azon két
buffánra,
Az eggyike a jobb, más bal óldalára;
Így vólna grand módi menni az utczára,
Hadd nézne a világ Láma óltárára!48)
Az eggyike a jobb, más bal óldalára;
Így vólna grand módi menni az utczára,
Hadd nézne a világ Láma óltárára!48)
Mint kutyák buffánján azok
szolgálnának:
Ha tánczolna Nagysád, azok ugrálnának,
Ha nevetne, ők is majd vigyorognának,
Puklit ha csinálna, bukfettyet hánnának.
Ha tánczolna Nagysád, azok ugrálnának,
Ha nevetne, ők is majd vigyorognának,
Puklit ha csinálna, bukfettyet hánnának.
Így tenne Nagyságod bezzeg
nagy világot!
Illyen módit sem Pest, sem Buda nem látott!
Ítélje meg: tenne melly nagy okosságot?
Én is azt kérdezem: érti-é Nagyságod?
Illyen módit sem Pest, sem Buda nem látott!
Ítélje meg: tenne melly nagy okosságot?
Én is azt kérdezem: érti-é Nagyságod?
Hígye el Nagyságod! maga
nemzetségét,
Hogy így jár, mocskolja hazáját, nemzetét,
Csúfitja szépségét és deli termetét;
Vesse le szcénába való öltözetét.
Hogy így jár, mocskolja hazáját, nemzetét,
Csúfitja szépségét és deli termetét;
Vesse le szcénába való öltözetét.
Ha úgy jár, a mint járt nagy
familiája,
Lészen ezzel Nagysád más dámák példája.
Ha mondja, hogy e most a módi mustrája,
Mind így fog őltözni, elmúl’ maskarája.
Lészen ezzel Nagysád más dámák példája.
Ha mondja, hogy e most a módi mustrája,
Mind így fog őltözni, elmúl’ maskarája.
Illyen Salermusnak az ő
oskolája,
Okosság bőlcsesség minden regulája,
Azon eggyűgyűnek mondja eztet szája,
A ki mindég, míg él, lesz Nagysád szolgája.
Okosság bőlcsesség minden regulája,
Azon eggyűgyűnek mondja eztet szája,
A ki mindég, míg él, lesz Nagysád szolgája.
Elmentem, s megálltam a híd
tulsó végén:
A hol egy szép sátor állott a bal felén:
Ebben sok sétáló mulatgatott kedvén,
Eggyik lemonádét, másik fagyost kérvén.
A hol egy szép sátor állott a bal felén:
Ebben sok sétáló mulatgatott kedvén,
Eggyik lemonádét, másik fagyost kérvén.
Magam is bémenvén néztem a
zöld sátort,
Leűltem és kértem magamnak meggyes bort,
Mellettem sok dámák űltek, fogtak egy sort,
Nyúgodtak, mert gyalog nézték ők a tábort.
Leűltem és kértem magamnak meggyes bort,
Mellettem sok dámák űltek, fogtak egy sort,
Nyúgodtak, mert gyalog nézték ők a tábort.
A szélső mellettem pamarancsot
evett,
Olly eleven s friss vólt mint ágon az evet,
Ha ment, mint a pipis, olly lépéseket tett,
Mint czukros gerlicze nevet, úgy nevetett.
Olly eleven s friss vólt mint ágon az evet,
Ha ment, mint a pipis, olly lépéseket tett,
Mint czukros gerlicze nevet, úgy nevetett.
Fiatal személy vólt, és olly
szép mint Júnó,
Piros ábrázatja, kezei mint a hó,
Karján űlt egy gyapjas bolonézer kutyó,49)
Olly szép fekete vólt, mint fekete holló.
Piros ábrázatja, kezei mint a hó,
Karján űlt egy gyapjas bolonézer kutyó,49)
Olly szép fekete vólt, mint fekete holló.
Bizsú vólt a neve, mert
úgy szólítgatta,
Mint egy kis gyermeket, szintúgy ápolgatta,
Undorodtam látván, miként csókolgatta;
Főkép mikor száját ettől megnyalatta.
Mint egy kis gyermeket, szintúgy ápolgatta,
Undorodtam látván, miként csókolgatta;
Főkép mikor száját ettől megnyalatta.
Kalapja vólt: azon vólt sok
olasz virág,
Hasonló munkából szép zőld cziprus faág,
Testén őltözete lebegett, s vala tág,
Illyen csúfos szabást ritkán látott világ!
Hasonló munkából szép zőld cziprus faág,
Testén őltözete lebegett, s vala tág,
Illyen csúfos szabást ritkán látott világ!
Rózsaszin tafota vólt felső
ruhája,
Hátán ez úgy állott, mint Mojzes táblája,
Rövid vólt s két karján ránczolt vólt munkája,
Violaszínű vólt ez alatt szoknyája.
Hátán ez úgy állott, mint Mojzes táblája,
Rövid vólt s két karján ránczolt vólt munkája,
Violaszínű vólt ez alatt szoknyája.
Füléből lefüggtek hosszan
arany lánczok,
Bodrok melyje körűl állottak, mint sánczok.
Számlálhatatlanok vóltak itt a ránczok,
Gondoltam: lotyognak ezek, ha jár tánczot!
Bodrok melyje körűl állottak, mint sánczok.
Számlálhatatlanok vóltak itt a ránczok,
Gondoltam: lotyognak ezek, ha jár tánczot!
Látta, hogy én rajtam van
magyar őltözet,
Magyarúl szóllítta s imigyen kérdezett:
Honnan való az úr? rég-é hogy érkezett
Pestre? úgy-é tábort látni igyekezett?
Magyarúl szóllítta s imigyen kérdezett:
Honnan való az úr? rég-é hogy érkezett
Pestre? úgy-é tábort látni igyekezett?
Magyar szavát hallván nagyot
sohajtottam,
Megmondám, ki legyek, s magam meghajtottam,
De ő is ki légyen, tudni óhajtottam,
Mondja meg, hozzája nyájasan szólottam.
Megmondám, ki legyek, s magam meghajtottam,
De ő is ki légyen, tudni óhajtottam,
Mondja meg, hozzája nyájasan szólottam.
Ne sohajtson az úr! mondá,
hanem hallja:
Ítélőmesternek vagyok én leánya,
Granatérosoknak bátyám kapitányja,
A másik vármegyénk első vicéspányja.
Ítélőmesternek vagyok én leánya,
Granatérosoknak bátyám kapitányja,
A másik vármegyénk első vicéspányja.
Az Ursulináknál Kassán
neveltettem,
És hat esztendővel klastromba tétettem,
Taval tizenhármat éppen hátra tettem,
Ide szüléimhez hogy visszavitettem.
És hat esztendővel klastromba tétettem,
Taval tizenhármat éppen hátra tettem,
Ide szüléimhez hogy visszavitettem.
Mondám: bóldog szülék, kik
illyen magzattal
Bírnak; illy választott gyönyörű alakkal,
Mellyen természetnek éke van halmokkal,
Erkőlcsök tengere rááradt habokkal.
Bírnak; illy választott gyönyörű alakkal,
Mellyen természetnek éke van halmokkal,
Erkőlcsök tengere rááradt habokkal.
De gondolatimba én nagyot
vétettem;
Mert a kisasszonyról én aztat ítéltem:
Ma a theátrumon Flóra lesz, azt véltem,
Mivel illy komikus ruhába szemléltem.
Mert a kisasszonyról én aztat ítéltem:
Ma a theátrumon Flóra lesz, azt véltem,
Mivel illy komikus ruhába szemléltem.
Vagy talám Diánna; mert
kutyát tart karján;
De tegez és nyílak nincsenek oldalán,
Holdvilág sem látszik felől a kalapján,
Nem Diánna: inkább Syrén lészen talán.50)
De tegez és nyílak nincsenek oldalán,
Holdvilág sem látszik felől a kalapján,
Nem Diánna: inkább Syrén lészen talán.50)
Nem vagyok én Flora, Syrén,
sem Diánna,
Mosolyogva mondá, nevem mégis Anna,
Gondolja: nemzetem theátrumra adna?
Szép értéke lévén illyenre juttatna?
Mosolyogva mondá, nevem mégis Anna,
Gondolja: nemzetem theátrumra adna?
Szép értéke lévén illyenre juttatna?
Spanyiolországból jött
ruhámnak neme,
Azért is dámák közt e nagy módi leve,
Mindenike hordja; karakó a neve,
Tág, azért is tőle nincs a testnek heve.
Azért is dámák közt e nagy módi leve,
Mindenike hordja; karakó a neve,
Tág, azért is tőle nincs a testnek heve.
Virágos kalapja minden
kisasszonynak
Vagyon; mert e nyárba ellentvet a napnak,
Szép is, és könnyű is; azért azon kapnak,
Jó uram! hát lássa hasznát a kalapnak.
Vagyon; mert e nyárba ellentvet a napnak,
Szép is, és könnyű is; azért azon kapnak,
Jó uram! hát lássa hasznát a kalapnak.
Drága kisasszonykám!
mindezeket látom;
De mégis mint bűnöm azokat útálom,
Megvallom, hogy nékem nincs nagyobb halálom
Mint ha magyar dámát így lenni találom.
De mégis mint bűnöm azokat útálom,
Megvallom, hogy nékem nincs nagyobb halálom
Mint ha magyar dámát így lenni találom.
Minden török dáma jár csak
törökösen,
Nemzete köntösét hordja örökösen,
Éppen ezen okból tartja is becsesen,
Más nemzet ruháját útálja erősen.
Nemzete köntösét hordja örökösen,
Éppen ezen okból tartja is becsesen,
Más nemzet ruháját útálja erősen.
A magyar őltözet legszebb,
legnemesebb,
Nincs nemzet, a mellynek ruhája ékesebb,
Nincs így felőltözött dámáknál diszesebb,
Kiterjesztett farkú páva sem kényesebb.
Nincs nemzet, a mellynek ruhája ékesebb,
Nincs így felőltözött dámáknál diszesebb,
Kiterjesztett farkú páva sem kényesebb.
Hogy a kalap könnyű s nap
ellen igen jó,
Nyárba híves, nem is nehéz a karakó:
Higyje a kisasszony! ez mind persvasió.
Mind maskara biz ez, csak fársángra való.
Nyárba híves, nem is nehéz a karakó:
Higyje a kisasszony! ez mind persvasió.
Mind maskara biz ez, csak fársángra való.
Ha magyarba járna, senki sem
kérdezné,
Ki ez, ki olly csúfon van? tán énekesné?
Magyar kisasszonynak minden megismérné,
A lévén, hogy így jár, azt kiki dícsérné.
Ki ez, ki olly csúfon van? tán énekesné?
Magyar kisasszonynak minden megismérné,
A lévén, hogy így jár, azt kiki dícsérné.
Hígyje: ha magára magyar ruhát
vészen,
Eszter királynéhoz hasonlóvá lészen,
Szerelem hagymászsza elfogja egészen
Sok gavalér szívét; nem egy beteg lészen.
Eszter királynéhoz hasonlóvá lészen,
Szerelem hagymászsza elfogja egészen
Sok gavalér szívét; nem egy beteg lészen.
Mondá: No jó uram! mindjárt
haza megyek,
És szülőim előtt majd letérdepelek,
Megmondom, hogy többé illyet nem viselek,
Reménylem, hogy tőlök engedelmet nyerek.
És szülőim előtt majd letérdepelek,
Megmondom, hogy többé illyet nem viselek,
Reménylem, hogy tőlök engedelmet nyerek.
Menjen kisasszonykám! az Isten
segélje,
Hogy meg ne engednék, azt éppen ne vélje,
Csak kérem; ezeket hogy öszvemetélje,
Karakóját nyelje el pokol veszélje.
Hogy meg ne engednék, azt éppen ne vélje,
Csak kérem; ezeket hogy öszvemetélje,
Karakóját nyelje el pokol veszélje.
Elment a sátorból, én is
kisétáltam
A Rudasfördőig, s a mint ott megálltam,
Felém jönni én egy személyt hogy megláttam,
Ezt a többi között leginkább csodáltam.
A Rudasfördőig, s a mint ott megálltam,
Felém jönni én egy személyt hogy megláttam,
Ezt a többi között leginkább csodáltam.
Nem tudtam felőle ítéletet
tenni,
Férfi-é? asszony-é? nem tudtam kivenni,
Ez hermafrodita51) gondoltam, fog lenni,
Ki légyen? mi légyen? melléje kell menni.
Férfi-é? asszony-é? nem tudtam kivenni,
Ez hermafrodita51) gondoltam, fog lenni,
Ki légyen? mi légyen? melléje kell menni.
Vereses tintuchból vólt
főkötő fején,
Fél réf hosszaságú másli az elején,
Olly nagy, mint egy szita, vala kerűletén,
Vége, mint zsúp függött hátának közepén.
Fél réf hosszaságú másli az elején,
Olly nagy, mint egy szita, vala kerűletén,
Vége, mint zsúp függött hátának közepén.
Homlokán lecsügve hordta
nyírett haját,
Sok foga vólt híja, ha nyitotta száját,
Öregség ránczai gödrözték arczáját,
Börzsenynyel festette e vénség hibáját.
Sok foga vólt híja, ha nyitotta száját,
Öregség ránczai gödrözték arczáját,
Börzsenynyel festette e vénség hibáját.
Mint reszked a pitle, mikor
őrel darát,
Úgy riszálta ez is, ha ment, a vén farát,
Ha vigyorgott s nyitá két hitván agyarát:
Hinnyogni gondoltam barátok szamarát.
Úgy riszálta ez is, ha ment, a vén farát,
Ha vigyorgott s nyitá két hitván agyarát:
Hinnyogni gondoltam barátok szamarát.
Férjfi öltözet vólt többi
öltözete;
De mégis gondoltam, hogy asszony lehet-e?
Szava is ollyan vólt, ha szóllt, vagy nevete,
Legyezőt kezével a nap ellen vete.
De mégis gondoltam, hogy asszony lehet-e?
Szava is ollyan vólt, ha szóllt, vagy nevete,
Legyezőt kezével a nap ellen vete.
Magos, száraz vólt ez, véltem:
látok halált,
Majd feldűltem, hogy rám lehelleni talált,
Oly büdös vólt szája, hozzám közel is állt,
Magyarúl köszöntött és tabákkal kínált.
Majd feldűltem, hogy rám lehelleni talált,
Oly büdös vólt szája, hozzám közel is állt,
Magyarúl köszöntött és tabákkal kínált.
Megköszöntem s mondja: Jaj be
elfáradtam!
Bálba vóltam, mindég tánczoltam, vígadtam,
Igaz kedvem szerínt magamat mulattam.
Egész éjjel csak egy órát sem aludtam.
Bálba vóltam, mindég tánczoltam, vígadtam,
Igaz kedvem szerínt magamat mulattam.
Egész éjjel csak egy órát sem aludtam.
Mondám: Anyámasszony! tám
Szent Gellérthegyén
Mulatott ez éjjel s tánczolt a tetején?
Igen köhög! úgy-é catharus van melyjén?
Purgácziót, kérem, végyen bé idején.
Mulatott ez éjjel s tánczolt a tetején?
Igen köhög! úgy-é catharus van melyjén?
Purgácziót, kérem, végyen bé idején.
Bezzeg nem kellett több! mert
ezen Xantippe52)
Szidott, mocskolt: hajat majd fejemről tépe,
Kiönté testére mérgét az ő lépe,
Hidrát, baziliskust mutatott a képe.
Szidott, mocskolt: hajat majd fejemről tépe,
Kiönté testére mérgét az ő lépe,
Hidrát, baziliskust mutatott a képe.
Te gazember, bolond! azt mered
mondani,
Hogy Szent Gellérthegyén vóltam én mulatni?
A hol boszorkányok szoktak csak vígadni,
És még anyámasszony, hozzám úgy szóllani?
Hogy Szent Gellérthegyén vóltam én mulatni?
A hol boszorkányok szoktak csak vígadni,
És még anyámasszony, hozzám úgy szóllani?
Húsz esztendős vagyok, mégis
öregnek vélsz,
Tudod-é: te díb-dáb ember! kivel beszélsz?
Megmutatom néked, hogy mit tészen a félsz;
Mert magad erőddel földről majd fel nem kélsz.
Tudod-é: te díb-dáb ember! kivel beszélsz?
Megmutatom néked, hogy mit tészen a félsz;
Mert magad erőddel földről majd fel nem kélsz.
Megíjedtem, dúlt-fúlt e mérges
Pandora,
Mint mérges pókának függött kánya orra,
Féltem: ha boszorkány, majd tör engem porra,
És juttat kínok közt végső halál torra.
Mint mérges pókának függött kánya orra,
Féltem: ha boszorkány, majd tör engem porra,
És juttat kínok közt végső halál torra.
Azért szépen kértem, hogy ne
haragudjon,
Ezen szavaimon úgy fel ne indúljon,
Engesztelődjön meg és haragja múljon,
Nem méltó a dolog, azért könyve húlljon.
Ezen szavaimon úgy fel ne indúljon,
Engesztelődjön meg és haragja múljon,
Nem méltó a dolog, azért könyve húlljon.
Mondám: ő csak azért tetszett
nékem vénnek,
Mert csúfos ruhája tészi őtet ennek,
Ketrecz főkötője szépségét fejének
Eltakarja, azért tetszik ő ilyennek.
Mert csúfos ruhája tészi őtet ennek,
Ketrecz főkötője szépségét fejének
Eltakarja, azért tetszik ő ilyennek.
Te ostoba! Módis főkötőm nem
ketrecz,
Furó köntösömnek neve, mellyt te nevetsz,
Falusi dőre vagy, te ehhez nem értesz,
És csak kicsiny ember, pokolba elmehetsz.
Furó köntösömnek neve, mellyt te nevetsz,
Falusi dőre vagy, te ehhez nem értesz,
És csak kicsiny ember, pokolba elmehetsz.
Tudjad, Szegeden vólt bíró az
én atyám,
Itt, az harminczadon contralór a bátyám,
Postán íródeák uram; özvegy anyám.
Engemet titulál egész világ: Madám.
Itt, az harminczadon contralór a bátyám,
Postán íródeák uram; özvegy anyám.
Engemet titulál egész világ: Madám.
Szervitőr Trezümbl,
mondám, drága madám!
Nem tudván, ki légyen, nem vétettem talán,
Illő titulussát hogy én meg nem adám,
Vígyázok ezentúl, hogy ne hibázzon szám.
Nem tudván, ki légyen, nem vétettem talán,
Illő titulussát hogy én meg nem adám,
Vígyázok ezentúl, hogy ne hibázzon szám.
Tudom már: melly nemes, melly
nagy nemzetsége,
Bátyjának, urának hogy jeles tisztsége,
Téntatartó, penna czímere szépsége,
Postasípot fújni tud ura készsége.
Bátyjának, urának hogy jeles tisztsége,
Téntatartó, penna czímere szépsége,
Postasípot fújni tud ura készsége.
Hogy csak húsz esztendős; azt
mondja a madám?
Multiplikáltatik ha háromszor e szám,
Úgy elhiszem: máskép, k..va apám, anyám,
Nem hiszem én, mert lész tízzel is több talám.
Multiplikáltatik ha háromszor e szám,
Úgy elhiszem: máskép, k..va apám, anyám,
Nem hiszem én, mert lész tízzel is több talám.
Furó a ruhája? sok
esztendeje múlt,
Azólta a hóld is számtalanszor újúlt,
Sokszor a zőld fáknak levele is lehúllt,
Miólta a madám illyen dologhoz nyúlt!
Azólta a hóld is számtalanszor újúlt,
Sokszor a zőld fáknak levele is lehúllt,
Miólta a madám illyen dologhoz nyúlt!
Jobb vólna, jó anyó! térne ked
eszére,
Tintuch helyett kötne fátyolt a fejére,
Furó helyett mentét öltene testére,
És bál helyett menne inkább vecsernyére.
Tintuch helyett kötne fátyolt a fejére,
Furó helyett mentét öltene testére,
És bál helyett menne inkább vecsernyére.
Héjába festi ked már ránczos
arczáját,
Héjába csipézi zsugorodott száját,
Héjába pólczolja két melyje czapáját,
Öszvefőzte vénség dere már pofáját.
Héjába csipézi zsugorodott száját,
Héjába pólczolja két melyje czapáját,
Öszvefőzte vénség dere már pofáját.
Azt gondolja, hogy szép, ha
farát riszálja,
Oda van! meglohadt, szoknyát alig állja,
Vigyázzon; mert farát ha gyakran szitálja,
Elveszti azt, s magát pendelybe’ találja.
Oda van! meglohadt, szoknyát alig állja,
Vigyázzon; mert farát ha gyakran szitálja,
Elveszti azt, s magát pendelybe’ találja.
Hát még a tánczba is el
szokott ked menni?
Ha előtalálja a köhögés venni;
Nem engedi kedet abba megpihenni,
Rút vége lesz annak; mert büdöst fog tenni.
Ha előtalálja a köhögés venni;
Nem engedi kedet abba megpihenni,
Rút vége lesz annak; mert büdöst fog tenni.
Jobb vólna, hogy ha ked
olvasót csörgetne,
Vagy űlne guzsalyhoz és orsót pergetne,
Magyar őltözetén senki sem nevetne.
Nem világ czégére, de példa lehetne.
Vagy űlne guzsalyhoz és orsót pergetne,
Magyar őltözetén senki sem nevetne.
Nem világ czégére, de példa lehetne.
Ez vólt a szent leczke: a
Diő már madám!
Akarom, szívemen a mi vólt kimondám,
Örvendem, ha erét kednek megtalálám.
Ott hagytam; de mégis magamat meghajtám.
Akarom, szívemen a mi vólt kimondám,
Örvendem, ha erét kednek megtalálám.
Ott hagytam; de mégis magamat meghajtám.
Bóldog Isten! ezen pokol
Megérája,
Mint nem szidott, mennyi átkot mondott szája,
Csipás volt mint Lia; de szeme szikrája
Tűz vala, méregtől zőld volt két pofája.
Mint nem szidott, mennyi átkot mondott szája,
Csipás volt mint Lia; de szeme szikrája
Tűz vala, méregtől zőld volt két pofája.
Elmentem; utánnam kiabált és
morgott,
Néhány fogaival mérgesen csikorgott,
Hányta, vette magát, mint szélvész úgy forgott,
Epéjétől gyomra és a hasa korgott.
Néhány fogaival mérgesen csikorgott,
Hányta, vette magát, mint szélvész úgy forgott,
Epéjétől gyomra és a hasa korgott.
Csakhamar elértem én a
szállásomat,
Nevettem meglátván főldim s pajtásimat,
Tettem vacsoránál én discursusomat,
Dámákkal folytattam mint processusomat.
Nevettem meglátván főldim s pajtásimat,
Tettem vacsoránál én discursusomat,
Dámákkal folytattam mint processusomat.
Mond a cancellista: Te
nagyon szurkálod,
Gavalérok, dámák módiját piszkálod,
Flegmájokat egyszer ha vesztik, meglátod,
Mely labyrinthusba magadat találod.
Gavalérok, dámák módiját piszkálod,
Flegmájokat egyszer ha vesztik, meglátod,
Mely labyrinthusba magadat találod.
Főldi! már több dolgom ő vélek
nem lészen;
Mert gondolatimat kiöntém egészen,
Tám bennek beszédem impressiót teszen,
Sok álarczás módi végső válét vészen.
Mert gondolatimat kiöntém egészen,
Tám bennek beszédem impressiót teszen,
Sok álarczás módi végső válét vészen.
TIZENEGYEDIK RÉSZ.
Lefeküdvén a nótárius a szobájába, éjtszaka az útczán lármát hall, felkelvén regvel, látja tele lenni néppel az útczákat és mindeneket lát nyughatatlanságba lenni. Béjövén a cancellista a szobájába, szomorúan jelenti nékie, hogy török háború vagyon: erre ő a Duna hídjára fut, itten egy nagy úrra akadván, e megbeszélli nékie, mért vagyon a török háború. Leírja, mit látott a Duna hídján. Megijedt, haza készűl. Eladja zsufa fakó lovát egy kapitánynak. Aztat is leírja, mint viselte magát, hogy a kapitány próbáltatta.