WeRead Powered by ReaderPub
Kenyér cover

Kenyér

Chapter 27: KABÁT ÉS KABÁTTOLVAJ
Open in WeRead

About This Book

Rövid, lírai prózarészek sorozata, amely apró jelenetekből és belső elmélkedésekből építkezik; a háborús háttér ellenére a szerző a mindennapi élet egyszerű örömeit és fájdalmát, a reményt és a felejtés szükségességét vizsgálja. Természet- és városi képek, véletlenszerű találkozások és érzékeny megfigyelések váltakoznak a szövegekben, miközben a valóság és a képzelet viszonyáról, az emberi együttérzésről és a belső fokozódó élettapasztalatról elmélkedik. A laza, meditáló szerkezet személyes hangon tár fel erkölcsi kérdéseket és hétköznapi pillanatokat, amelyek együtt teremtik meg a mű hangulatát.

KABÁT ÉS KABÁTTOLVAJ

A fonnyadó Időnek ma nagyon ideges napja volt. Borzongott, sóhajtozott és többször elfogta a sírás. Az utcán felöltős és esőköpenyes urak közlekedtek. Estére már olvastam, hogy a mai nap folyamán egy kávéházból elvittek két kabátot. Ez a koraőszi városi kaland a tél lehelletét hozza már és egyuttal a boldogult béke hült hangulatát hozza vissza az embernek. Ime, hogy magam is mondjam egyszer, az élet nem hagyja magát. Szerelmesek a betétes topánka elé térdepelve esküdöznek, az ügetőpályán üzik egymást a fehérrel villogó lábu lovak, hátuk mögött könnyü talyigájukkal és a kabáttolvaj a legnagyobb időkben is bemegy a kávéházba megtekinteni a fogason kiállitott kabátokat.

Kiskabátban megy be a kávéházba és nagykabátban jön ki, mire egy másik férfi, aki nagykabátban ment be, kiskabátban jön ki majd a kávéházból. Ez a kicsi társasjáték, amilyen egyszerünek néz ki, olyan bonyodalmas és keserves lehet mind a kettőnek, a tolvajnak is meg a gazdának is. A kabáttolvajnak, aki a legnagyobb nyilvánosságot keresi, nagyon kerülnie kell a feltünést, meg kell választani neki a széket, amelyikre leül, ugy kell neki nézni azt a fogast… különben ő biztosan jobban tudja, hogy kell neki azt a fogast nézni, hogy kispekulálja magának a legmegfelelőbb kabátot, amelyik ugy pászol az ő termetére, ha felveszi, mintha ő rá szabták volna, vagy ő alkudta volna le a Károly-köruti áruházban. Vagy a karján is kiviheti, hogy ne tünjön fel a kabát nagysága vagy kicsisége? Meglehet. És az alkalmas pillanat, azzal milyen baja lehet a kabáttolvajnak. Melyik a kabát gazdája a vendégek közt, mikor nem fog odanézni, mikor pillant föl az ujságból, meddig mereng egy nő után, aki a járdán elvonul vagy hány pillanatig szórakozott vagy hány percig marad a telefonfülkében, azt neki mind tudni, érezni kell. Detektivnek, diplomatának kell lenni neki. De nem, kabáttolvajnak kell lenni neki, kabátot lopni csak egy kabáttolvaj tud. Nehéz kenyér. Az idegeknek nehéz az a kis idő, mikor leakasztja és felölti az ismeretlen kabátot s kimegy az ajtón, mint a legrendesebb ember. Bizonyára megszenvedi idegein, bizonyára ideges ő is, mint az uriemberek, talán uriember ő is és csak azokban a pillanatokban kabáttolvaj, mikor a kabátot eltolvajolja.

Nem tréfálok, ha tudnék se akarnék tréfálni, s ha akarnék, se tudnék. Emlékszem, hogy elfogott kabáttolvajról kiderült már, hogy uriember volt és végtelen iskolákat járt, vizsgákat tett és diplomát szerzett, hogy végre egy másik ember kabátját fölvegye a kávéházban.

Szegény kabátok. Két-háromszáz korona a mai világban olyan kabát, amilyet el szoktak lopni. A kabáttolvaj nem tehet róla, hogy ilyen drága a szabó s oly nehéz az élete minden egy embernek. Talán nem is olyan tréfa dolog, ha valakinek ellopják a kabátját a kávéházból, mint nem volt tréfa dolog annak a hires muszka irnoknak, a boldogtalan Akaki Akakievicsnek sem, aki belehalt abba, hogy a téli bundáját elrabolták.