Kenyér

Rövid, lírai prózarészek sorozata, amely apró jelenetekből és belső elmélkedésekből építkezik; a háborús háttér ellenére a szerző a mindennapi élet egyszerű örömeit és fájdalmát, a reményt és a felejtés szükségességét vizsgálja. Természet- és városi képek, véletlenszerű találkozások és érzékeny megfigyelések váltakoznak a szövegekben, miközben a valóság és a képzelet viszonyáról, az emberi együttérzésről és a belső fokozódó élettapasztalatról elmélkedik. A laza, meditáló szerkezet személyes hangon tár fel erkölcsi kérdéseket és hétköznapi pillanatokat, amelyek együtt teremtik meg a mű hangulatát.