SZALMAVIRÁG
Egy csokor ibolyáért jártam a virágüzletben. Husz fillér egy ibolyacsokor. Az ibolya ára nem ment föl, a virág csak érzelmi cikk, nem élelmicikk. Igaz, hogy annyi csak ez a csokor, hogy a gomblyukba tüzhetné az ember, ha tavasz volna s ifjuság volna s béke volna. Béke s tavasz és ifjuság, ha együtt vannak, eszébe jut az embereknek virágot tüzni a gomblyukba, s amellett mindenféle bolondériákra van, vagyis volt eszük olyankor. Nem is nikkelből való hatost ad az ember most az ibolyáért, csak vashatost, homályos, sötét pénzt, amely még a pénznél is csunyább. A virágüzlet főnöknője kicsi fecskendőt vesz föl a pult alól és belefuj a vörös gummicsőbe s ibolyaillatot permeteztet az ibolyacsokorra. Az ilyen kisebb virágüzletben, ahova nem mindennap jön friss élővirág, külön van az ibolya s külön az ibolyaillat. Az ibolyára ráfecskendezik az ibolyaillatot, a rózsára a rózsaillatot, a szekfüre a szekfüillatot, ha csak össze nem cserélik.
Sok koszoru van a boltban. A falon csüngenek meg az állványokra dülve várakoznak. Babérkoszoru, tujakoszoru, szalmavirág-koszoru. Halottak napjára készül már az üzlet. Két esztendeje mult, hogy minden nap halottak napja van, de ez nem számit a kalendáriumban. Ezek a kész koszoruk ezek elállanak november elsejéig, az élővirágkoszorukat az utolsó napokban szerkesztik majd össze. Ezek itt a legkelendőbb fajták. A nagy szivformáju zöld koszoruk külön vannak a boltnak az egyik oldalán, a másik oldalon a fal teli van szalmavirágkoszoruval, a pulton is szalmavirág-koszoruk fekszenek hanyatt. A szalmavirág-koszoruk kisebbek a zöld koszoruknál és tulnyomó többségben vannak. Egy részük eredeti szalmaszinü, másrészük viola festékbe volt áztatva, hogy violaszinü legyen. Elliptikusak és kerekek. Van köztük egy aranyszinüre csinált szalmavirág-koszoru is. A párisi temetők sirjaira emlékeztet, amelyeken ilyen kerek kis sárga koszoruk pihennek és igy ragyognak, mikor nagyon süt a nap. Ott is meg szoktak halni az emberek, hiába franciák.
Ezek a szalmavirág-koszoruk olyan sirokra mennek majd a villamoson, amelyeknek boldogjai szerény sorsuak voltak és igen kicsi körben voltak ismeretesek, egy rokonságban, egy hivatali testületben, egy gyárban egy kieső csendes utcában. Szalmavirágot visznek nekik. Egy szalmavirág-koszoru négy korona, négy ötven, öt korona. A nagyságtól függ. A szalmavirág nem is virág, ha szigoruan vesszük. Inkább szalma, mint virág. Nem tudni mit szólnak hozzá a libertykbe öltözött és Houbigant extraktumaival parfumözött kerti virágok, kérdés, ha garden-partyt adnának, meghivnák-e a szalmavirágot. Nem is tudna tán résztvenni a társalgásban, ami szerelmek és ünnepélyek körül forog. De hát hol vannak a szerelmek és az ünnepélyek, hol, hol, hová huzódtak össze, hol bujtak össze, merre menekültek?
A virágüzletben nedves, nehéz, friss és bánatos a levegő. Odaki meleg van. A napsugár mint rézsutos aranynyil szurja át a kirakat üvegét és csillanó vonalat huz a falon a szalmavirág-koszorukon végig.