SZIVAROS
Ezt kiáltották az urak a kávéházban. Szivaros! – és erre előjött egy lapos faládával egy tizenkét éves kis öreg ember komoly fekete zakkóban vagy smokingban, lapos fekete masnival a gallérja alatt és feltünően nagy cipőben, amelyre rendesen igen bő pantalló borult. Itt-ott egy hetven esztendős szivaros gyerek jött a ládával, fehérfejü, összement öreg bácsi, ki már régen elmult pincér és főpincér és ruhatáros és telefonos és mindenből kifáradva végezte ott, ahol a pálya kezdődik a kávéházban: a szivarosládánál. Vagy nem jött elő senki a hivásra s akkor a vendég megint elkiáltotta: Szivaros! Szivaros! A főpincér átvette a kiáltást és ő is belekürtölt a villanyfényes ködbe: Sziaross! Hol jár az a kölyök! A szivarosgyerek végre közeledett a vendég irányába s a főpincér hamar adott neki egy kis taslit buzditásul, vagy elborzolta a frizuráját egy legyintéssel, vagy csak a hátába nyomott a tenyerével, hogy siessen már a nagyságos urhoz.
A szivarosgyerek ládája teli volt szivarral meg cigarettel. Regalia Media, Trabucco, Tisza, Regalitas Britannica s Virginia voltak a ládában mint szivarok, a cigaretteket az aranybetüs és aranycsillagos Princesas képviselte, mig a világbéke utolsó éveiben a magyar trafik többi büszkesége is be nem köszönt a ládába: Amneris, Giubek, Dames, Coronas, Khedive s más dohányfantáziák. Ugyanerre a históriai időpontra esik körülbelül az államnak az a reformja, mely a Princesast arany csillagától megfosztotta s fekete betükkel látta el az arany betük helyett. Mind a két formájában millió meg millió Princesas, ment füstbe a budapesti márványpagodákban és a füstben mennyi, de mennyi óra s mennyi élet és mennyi élhetetlenség.
Azonkivül szivarszipkák táboroztak a szivarosgyerek ládájában, amelyekbe a szivarosgyerek bele szokott volt nézni, mielőtt átadta s igy kacsintott a nagyságos urra. Meg még bélyeg is volt a szivarosládában és anzikszkártya is az unatkozók, ügyesbajosok és bohók számára, kik hitel- és szivügyleteiket a kávéházban szokták lebonyolitani. Ebből a portékából, vagyis a forgalmazott összegnek reá eső percentjéből és a vendégektől nyert borravalóból jött össze a szivarosgyerek jövedelme.
A borravalót, mint jövedelmük tetemesebb részét, a szivarosgyerekek minden eszközzel igyekeztek gyarapitani. Tréfálkoztak a nagyságos urakkal, lóversenytippeket adtak, vicceket adtak le, közel engedték férkőzni egyéniségükhöz a vendégeket, állottak az asztalnál és lelkesen mulattak a társaság vidám beszélgetésén, amennyiben el nem zavarták őket az asztaltól. A borravaló biztositására az egész szektának megvolt az a fogása, hogy ha vissza kellett adniok, a visszaadandó pénzben tiz fillért mindig krajcárokban adtak.
A vendég könnyedén odatolt a szivarosgyereknek három krajcárt, vagy akár kettőt is. Sok kicsi sokra megy. A szivarosgyerekek személyiség a társadalomban, öncél, egzisztencia. Nem ritkán, vagyis nagyon sokszor egy familiának a létalapja volt az, amit a szivarosgyerek hajnalról-hajnalra hazahozott. Némelyik szivarosgyereknek, akárcsak némelyik felnőtt családfentartónak, bizony nem a kötelesség volt az uralkodó szenvedélye. Voltak könnyelmü, lump társaságaik nekik, amelyek hajnalban a köruton tekeregtek cigarettázva s fütyörészve, tört plasztronjaikkal mint valami liliputi gigerlik és a hajnali utókávéházakban egy-egy nagy sarokasztalt körülültek és hallgatták a cigányt vagy billiárdoztak vagy a kicsi sportlapok fölött dugták össze vizes kefével vasalt fejüket és plajbásszal jelezgették különvéleményüket a sportlapon.
A láda, melyet a hónuk alatt hordoztak, vagy a nyakukban viseltek szijjon, most a mult homályos raktárába kerül, annyi minden holmival, ami városunk, korunk, világunk volt. A szivarosládát Isten áldja, de mi lesz vajjon a szivarosgyerekkel? A szivarosgyerekek élőlények és nekik is élni kell tovább is, azaz megélni, ami legfőbb és immár egyetlen ambiciója mindenféle egyéniségnek a világon. Micsoda pályára fordultak a szivarosgyerekek? Isten veletek. Vagy ott maradtok a kávéházban, egy nap alatt felnőttetek pincéreknek? Akkor bocsánat, hogy tegeztem magukat.