HINDENBURG MEG A TÖBBI BABA
A bazárban kipakolták már a babákat. Jön a karácsony, a szeretet ünnepe s a gyerekek szeretik a babákat. A babák is biztos szeretik a gyerekeket, sőt a felnőttek is kedvelik ugylátszik, hisz olyan hü mosollyal néznek kifelé a járdán jövőkre-menőkre, mindenkire ugyanazzal a rózsa örömmel orcáikon és üde bámulattal ragyogó tág szemükben. Könnyü nekik, mert ők nem élnek, csak jelen vannak ünnepélyesen a világon és az ugynevezett lélek helyett vatta van bennök. Teli s teli velük a kirakat, ott állanak százan egymás mellett és felett, viaszkacsóikat kissé előre tartva, mintha járni vágynának, vagy mintha rögtön emelnék ütemre, mint Olympia az operában.
A bazárban pedig a nagy pulton egy egész babavilág van kirakva. Állatok és emberbabák. Porcellánbabák, posztóbabák, szőrméből és bőrméből csinált babák, bádogból és kaucsukból való babák, mint rendesen. A szövetből és gyapjuból alkotott állatfigurák olyanok, mint amilyeneknek a természet is előállitja őket, olyan medvék, elefántok, oroszlánok, lovak, csacsik és majmok és bárányok. Az emberbabák divatja el van változva, mint el van változva a világ is. A kicsi cukrászok, szakácsok, postásfiuk, vadászok, turisták, footballra öltöztetett babák és bohócok nem igen szerepelnek a pulton. Egy-két paprikajancsi akad a régi világból, piros pantallóban, vagy kockás bugyogóban feküsznek hanyatt, a képük sápadt és két karjuk mintha megfagyott volna, mereven tartja a cintányért, mintha ámulatukban elfelejtenék összezenditeni és pupos mellük ugy néz ki, mintha megdagadt és eltorzult szivük tolakodna kifele.
Jobbadán katonát ábrázol a többi baba, már aki a himnemhez tartozik. Magyar és osztrák katonából, német katonából és törökből áll ez a hadsereg a pulton. Vagyis fekszik, nem áll. Feküsznek egymás mellett boldog néma szövetségben, pufók viasz arcukkal, csak a törököknek van piros máz a képök közepén, mintha ők volnának a legegészségesebbek. Mindnek a lábán egy kicsi cédula fityeg, azon van az ára. Ezek a katonák itt nagyon olcsók. Egy korona, egy korona ötven. Hindenburg, igaz, ő két korona ötven. Egy egész csomó Hindenburg hever a katonák közt, mint valami külön alakulat a babahadban. Nagybajuszu Hindenburg, sarkigérő szürke köpenyegben. Ugy hasonlit mind a Hindenburg egymáshoz, mint a közkatona babák egymáshoz, a német a németekhez, a magyar-osztrák a magyar-osztrákokhoz, a török a törökökhöz, ahogy a gyárban egy mintára gyurták őket, minden személyválogatás nélkül.
A női nemhez tartozó babák jobbadán olyanok, mint máskor, tündéries gyermekruhába vagy álmodott kosztümbe vannak varrva. Azok a karakter-babák, akik tavaly előtt, meg még tavaly is ápolónőknek voltak öltöztetve, az idén kikoptak a forgalomból, amennyire megállapitható volt abban a bazárban, amelyikből békés tudósitásom ered. Inkább sok kicsi gazdasszonyt látni. Két korona, kettő ötven, három korona az áruk. De ez itten a szerényebb nagyközönségnek való bazár, a belvárosban, fényesebb boltokban bizonyára mindenféle pazar babákat is látni, a legszebb változatokban és divatokban, amelyek tiz, husz forintba jönnek, lehet, hogy százforintos baba is van.