WeRead Powered by ReaderPub
Kenyér cover

Kenyér

Chapter 49: ARANYSARKANTYU
Open in WeRead

About This Book

Rövid, lírai prózarészek sorozata, amely apró jelenetekből és belső elmélkedésekből építkezik; a háborús háttér ellenére a szerző a mindennapi élet egyszerű örömeit és fájdalmát, a reményt és a felejtés szükségességét vizsgálja. Természet- és városi képek, véletlenszerű találkozások és érzékeny megfigyelések váltakoznak a szövegekben, miközben a valóság és a képzelet viszonyáról, az emberi együttérzésről és a belső fokozódó élettapasztalatról elmélkedik. A laza, meditáló szerkezet személyes hangon tár fel erkölcsi kérdéseket és hétköznapi pillanatokat, amelyek együtt teremtik meg a mű hangulatát.

ARANYSARKANTYU

A magyar király koronázása alkalmával néhány érdemes nemes urat Szent István kardjának érintésével aranysarkantyus vitézzé avat. Ujabb időben az aranysarkantyus vitézeket a miniszterelnök hozza javaslatba. A rendvitézek külön lovagrendet nem képeznek, sem rendjeleik, sem szabályaik nincsenek. Számuk igen különböző volt. III. Károlynál 6, Mária Teréziánál 44, II. Lipótnál 33, V. Ferdinándnál 27, a legutóbbi koronázásnál 23. Az aranysarkantyus vitézek hajdan a csizmán aranysarkantyut viseltek, valamint a kalpagon a forgó alatt szintén kis arany sarkantyut.

Ezt, amit eddig irtam, nem is irtam, hanem másoltam a Pallas-féle lexikonból és ez uralkodói nevek és e hüs, rendes mondatok másolása alatt szivemet, ha szabad megjegyeznem, unalom futotta el és abban a régmult hangulatban éreztem egy kicsit magamat, mikor leckét magoltam este két tenyeremmel szoritva két halántékomat. És emlékszem, hogy olyankor sokszor nyugtalan lettem, felnéztem a könyvből és elbámultam azon, hogy vajjon mi közöm nekem ahhoz, amit tanulok és aztán jól esett sokáig a csendben nézni a lámpa mellől a fekete ablakot és hallgatni a fakó kutyaugatást messziről és olyasmiket gondolni, hogy boldog leszek-e? Milyen lesz a szerelem? Mi az élet célja?

Szóval megnéztem az aranysarkantyus vitézségre vonatkozó adatokat a Pallas-lexikonban. Mert most a szeretet ünnepén és már a mult héten is annyi mindent láttam az ujságokban az aranysarkantyusságról és annyit hallottam mindenfelé diskurálni róla. Mint a jelenkorban lábatlankodó krónikás, kötelességnek gondoltam, hogy legalább annyira kimüveljem magamat az aranysarkantyu felől, amennyire a lexikon engedi, mert bizony az elnevezésnél egyebet nem tudtam eddig erről a ragyogó foglalkozásról, a világra jönni pedig teljesen tájékozatlanul jöttem, ösztöne s sejtelme nélkül annak, hogy aranysarkantyus vitézek vannak.

A Pallas-lexikonban annyit találtam, amennyit fentebb lemásolni szorgalmas voltam. Aztán kiváncsiságból fellapoztam a Révai-féle lexikont is, hát abban hogy mint van. A Révai-félében is körülbelül annyit találtam azonos vagy hasonló szavakkal. Olyan szépen egyetért a kétféle lexikon az aranysarkantyu kérdésében és bizonyára egyéb dolgokban is és amellett félek, hogy ellenségei egymásnak. Igaz: a Révaiban csak annyival van több, hogy az aranysarkantyus vitézeket azelőtt az ország nádora hozta javaslatba.

Nos, valamit már mégis tudok az aranysarkantyus vitézségről és egy kicsit miveltebb füllel hallgathatom, hogy a polgárságnak mennyire fáj ez az aranysérelem és hogy a grófok, akiket kijelöltek, mennyire tüntek ki a háboruban és mennyire nem és hogy az aranysarkantyus vitézség alapjában véve nincs is harci erényekhez kötve és hogy, de kérem, ha már háboru van… és hogy miért kell ebben is a munkapártnak diadalmaskodni és minden.

És minden ugy lesz, ahogy már elintézték, egy-két nap van még az aranysarkantyu kérdésének izgatott pengetésére, ma már bevonul az udvar Pestbudára függő zászlók alatt és lobogózott cimerek és pajzsocskák között, amelyek a falakon összeáztak és fáradtak lettek, mint a sziv álmai, mire teljesednének. A koronázás után elcsöndesül az aranysarkantyu, de majd akad rögtön más ilyen izgatottság, ami bekapcsolja magába kortársaink elméjét és idegeit és megint másról lesz divat beszélni, nem arról, hogy a harctereken életveszélyben vannak az emberek.