MIKOR AZ EMBERT ÖSSZETÉVESZTIK
– Géza! Szszervusz!
Egy jobbkéz jött a jobbkezem felé s egy mosolyra kinyilt arc világosodott a szemembe. Az este volt, a mozgalmas járdán, a lámpa alatt. Kiváncsian néztem vissza a középkoru zászlós arcába, láttam, hogy nem ismerem. De a keze már kiterült a kézfogáshoz, elvettem, megszoritottam.
– Géza… nem te vagy?
A mosoly visszavonult a zászlós arcán, a hangja leszállott, örvendő szeme elidegenedett.
– Nem én vagyok, fájdalom.
A lendületes jobbkéz lassan kiment az én jobbkezemből, a zászlós még nézett a szemembe és sürgősen mondta:
– Pardon, összetévesztettelek. Azt hittem egy barátom…
– Ha megengeded, ebben a percben barátok voltunk – feleltem volna ismeretlenemnek, ha ilyesmiket fecsegni szokás volna köztünk emberek közt.
Köszöntünk, elsiettünk egymás elől s mentünk egyik erre, másik arra. Mentem és nem lévén egyéb foglalkozásom mint a képzelődés, Gézának képzeltem magam. Vajon mi vagyok, ha Géza vagyok? Mi a családi nevem? Kit szeretek? Mik a vágyaim, milyen terveim vannak, milyen karakter vagyok, mi a legnagyobb bajom és mire vagyok büszke és miféle emlékekkel állok meg hirtelen a szoba közepén este, egyedül, mikor le akarok feküdni.
Géza. Oly rokonszenves és bánatos dolog, hogy arcomat összetévesztették az ő arcával. Milyen véletlene a véletlennek, hogy nem az ő fejébe hullatta a felhőknek és a tengereknek gondját, hanem ide az enyémbe. Vagy ki tudja. Lehet, hogy magában ő is minden a világon, csak nem szól. Lehet, hogy hangja is hasonlit az én hangomhoz. A cigarette-et biztosan egyforma tempókkal szivjuk. Könyeink tökéletesen egyformák, ha Géza is könyezett már az életben.
Géza! Egy honvédzászlós, vékony barna férfi, lefelé szoktatott bajusza van, harminchat-negyven éves lehet, nagy ezüsttel rendelkezik, barátod, ma este megörült, mikor meglátott Téged, kezét nyujtotta Feléd s meg akarta kérdezni, hogy vagy és talán ki akarta beszélni magát Veled. A viszontlátás mosolyát, amely énrám sütött, az izmos kézfogást, amely engem üditett, tovább kell adnom Neked, és elinditom innen az emberek feje fölött, a pályaudvaron és a vidékeken tul, északra, délkeletre vagy délnyugatra, Géza, hol vagy, merre jársz?