EGY KRAJCÁRÉRT
Egy kicsi papirszipkát vettem a trafikban, hogy vegyek valamit, ha már a szegény őnagyságát felzavartam a szinházi hetilap olvasásából. (Cigaretta nincs.) Olyan fehér papirszipkát, amilyen a pult üvege alatt van a skatulyában. Letettem a krajcárt a pultra, kérem azt a szipkát.
– Hat fillér.
Az a szipka egy krajcár volt ezelőtt. Most három krajcárt kellett adni érte. De nem panaszképpen hozom ezt föl, csak eszembe jutott, hogy egy krajcárért már semmit se adnak. Egy skatulya gyufának az ára három krajcár. A legkisebb szál gyertyának az ára nyolc-tiz krajcár. Mi mindent lehetett egy krajcárért kapni. Skatulya subickot. Nádpálcát. Irkát. (Most tiz fillér az iskolás gyermek irkája.) Plajbászt, pennát, két szál palavesszőt. Levélpapirost. Cigarettet, abból is némelyikből kettőt egy krajcárért. Pipát. Piros cseréppipát vehetett a juhászgyerek egy krajcárért. Ujságot adtak egy krajcárért. Mindenféle füszert mértek egy krajcárért, kockacukrot, paprikát, borsot, fahajat, gyömbért, sót, ami mind ki volt mérve a falusi vegyeskereskedésben ügyes kis stanicliben s ha kinyilt a csengős ajtó, kijött a szobából a boltos és adott egy krajcárért ami kellett és még a pultra állott az árut levenni vagy a létrára mászott miatta s még köszönt is azért a krajcárért a kuncsaftnak, egész kis dalszöveget adott elő kellemetesen: Egyér gyömbért igenis tessék marad egy köszönöm alázatos szolgája isten áldja meg lelkem legyen szerencsém máskor is.
Meg mindenféle házhoz való dolgokat adtak egy krajcárért, meszet, sárga földet, bécsi kormot, tüt, spárgát, galandot, gombot, fát, krumplit és nem tudom még mit. Tudnék tán pontosan felsorolni mindent, ha jobban idefigyelnék, de soha sincs ott a fejem ahol kell, mindig másra gondolok, arra, amit nem illik szóba hozni, arra, hogy háboru van Európában fényes nappal. És osztán mennyiféle csemegét lehetett egy krajcárért venni, mennyi kis örömöt adtak, mennyi kis édességet a szegények életének egy krajcárért. Diót, magyorót, datolyát, fügét, azt mind lehetett egy krajcárért kapni, annyit amennyit. Meg cukrot, de mennyi minden fajta cukrot élvezhetett a gyerek, ha egy krajcárt kapott. Mint egy valódi francia világfi a lét örömeiben, oly szabadon és szeszélyesen válogathatott a szegény gyerek a krumplicukor, hosszucukor, törökméz, fodormenta, szélcukor, pasztillák, selyemcukrok szineiben és formáiban és izeiben. Meg csigát kapott egy krajcárért, meg levonós képet, meg öt márványgolyót, ha avval akart szórakozni. Ma mindennek a portékának más ára van. Egy krajcárért semmi sincs. Papiros sincs egy krajcárért, a legközönségesebb irópapirosból is két krajcár egy iv. Jó is lesz, ha abbahagyod már, szegény firkász.