A FÖLD
Már mindenütt kezdődik az aratás.
A buza megsárgult szára fénylik a napon. Mennyi sok buza. Milyen magas. Milyen sürü. A táblák mint valami mesebeli szegletes sárga tengerek. Arany Balatonok. A buzavirágszin égbolt köröskörül nyájasan borul az áldás felett, fehér selyem fellegecskék mosolyognak belőle. A föld népe kisereglett az életért. Piros rokolyák, kék rokolyák, fehér ingváll, sárga keszkenő szóródik, tarkázik a sárga buza közt, mint sétáló, bujkáló virágok. Gyenge apró legények patyolat gatyaszéle fehérlik emide is, amoda is. Meghajlott hátu öreg emberek mozognak, igyekeznek a fiatalok közt. Meghajolva hajolnak, mintha a tegnapi napot keresnék. Vagy mintha a föld alá akarnának látni. Kasza fényessége villan, csendülés, pendülés hallik.
Fehér ökrök álldogálnak a szekér előtt a mezőn a meleg napon. Madár csicsereg a föld meg az ég közt. Meg szép nóta száll édes-kedves egyforma hangon, mintha láthatatlan tarka madár szállana, szálldogálna. A fekete gőzös elgörög, elfüstöl messzire a tájékon és a leányok, asszonyok felemelik meztelen karjukat, könyökben behajlitják és alsókarjukat homlokukra teszik, ugy nézik a gőzöst és integetnek utána.
Ó, ha látnátok most ezt a földet, akik nem láthatjátok, mert messzire vagytok tőle. Akik a Száva másik partját vigyázzátok, akik Galicia égett földjét nézitek, akik Oroszország pusztáján bámészkodtok, magyar földnek elbocsájtott gyermekei, idegenben harcoló fiai. Ha látnátok ezt az áldott nyarat itthon. Megáldotta az isten a haza földjét. Milyen szép, milyen szépséges. Gyönyörü, gyönyörüséges. Biztosan látjátok sokszor álmotokban. Olyan szép, mint álmotok.
A buzavetést virág szegi be. Az árok is mind végig van virággal. A mezőn száradnak a jószagu szőke szénaboglyák. Hogy illatoznak. A falusi kisasszonyok most kapják meg a szénalázt.
A hamvasszőke rozs érik, nő a kasza alá. A tengeri kétfelé veti már vékony törékeny zöld karjait. A gazdag lucerna alig várja a kaszát, hogy megint nőhessen. Virágzik már a sürü szőlő zöld virága, zöld virágjának érzik csudálatos szaga, amilyen csudálatos szag nincs több a földön. Az eperfák potyogtatják a kövér fekete epret. A cseresnyefának minden ágán végig ragyog a nagy piros cseresnye. A meggyfa alig birja a rengeteg sötét meggyet. A szilvafa ágán rajta ülnek már pici zöld porontyai.
A szagos diófa sötét terebélye telisdedteli zöld dióval. Olyan nagyok, mint egy-egy alma. A tök sárga virágja felragyog a földből a nap sütésében. Minden érik, zöldül, nő, virágzik. Ó milyen bőséges minden, milyen szép minden, milyen boldog minden. A kiskertekben a ház meg a kerités közt csuda nagy piros rózsák, fehér rózsák. Szelid szép mályva. A bazsarózsa olyan nagy, hogy a fél kalapotokat eltakarná, ha a kalap volna a fejeteken, jó magyar katonák. A tulipán olyan, mint a veres láng, mint az égő tüz, mint a szerelem.